AZ ÜGYNÖK HATALMA

/ 2004.12.02., csütörtök 16:24 /

Mezei Mária és Hubay Miklós drámaíró neve is szerepelt Molnár Gál Péternek, a Népszabadság kritikusának ügynökjelentéseiben.

ELSŐ FELVONÁS
Az ügynök szerepet osztana az állambiztonság segítségével, de Mezei Mária nem játssza el.

Lelbach János, az 1983-ban elhunyt Mezei Mária özvegye tavaly kérte ki a feleségével kapcsolatos állambiztonsági iratokat. Legnagyobb meglepetésére csak egy 15 soros jelentésfoszlányt adtak ki neki, és egy Luzsnyánszki Róbert fedőnevű társadalmi megbízott munkadossziéjának fedőlapját. A jelentés is szokatlan, a dátumot is törölték róla. Így még az sem tudható pontosan, mikor készült. Egy bizonyos, legkorábban a hatvanas évek közepére tehető.

Az 1963 végén beszervezett Molnár Gál Péter munkadossziéja addigra már 85 oldalból állt. Lelbach János Latinovits Zoltán testvéreinek bejelentéséig nem tudta, hogy Molnár Gál Péter, a család barátja ügynök volt. Amikor kiderült, nem lepődött meg, mert amilyen jó véleménnyel van M. G. P. szakmai felkészültségéről, épp olyan lesújtó ítéletet alkot a jelleméről. Az viszont váratlan volt számára, hogy az akkor még ismeretlen besúgó az állambiztonsági szerveknek szerepajánlatot fogalmaz a korábban klerikálisnak bélyegzett, a legszebb éveiben mellőzött, megalázott Mezei Mária számára. (Az ünnepelt sztár az ötvenes évek elején a Vidám Színpad WC-felelőse volt, majd a városligeti Liliputi Színház törpe növésű színészei között kapott csak helyet.)

A jelentés Hubay Miklós Római karnevál című darabjáról szólt. A hazánkba érkező külföldi szerzőt elviszik darabja bemutatójára - csakhogy az nem premier. Valójában a jegyszedővé lefokozott, börtönviselt színésznő, az örök statiszták és a társulat színpadra nem engedett iszákos tagjai egyetlen estén játszanak a fontos vendégnek. A Patyomkin- előadás a nagy lehetőség nekik, abban a reményben, hogy megmutathatják a tehetségüket, frenetikusan alakítanak.

- Gál Irénke, M. G. P édesanyja a Nemzetiben, Major Tamás mellett volt titkárnő - meséli Hubay Miklós. - Finom, művelt, érzékeny asszony volt, ő gépelte a kézirataimat. Bejártam a lakására is - világítja meg Hubay az ügynökjelentésnek azt a mondatát, hogy "Közben a Római karnevál készül, amit olvastam belőle, nagyszerű". (A mama gépel, a fiú olvas.) A jelentésben szereplő Sebestyén Györggyel nem Hubay küldte a darabot Bécsbe. Az ügynök vélhetően nem ártott Sebestyénnek, aki egy időben az osztrák PEN Club elnöke volt, s a magyar emigránsoknál szokatlan módon szabadon utazhatott Bécs és Budapest között.

A drámaírót őszintén meglepte, hogy M. G. P. közbenjárt a darabjáért.

- Bár tanítványom volt a Színművészeti Főiskolán, az elmúlt tizenöt évben sok keserűséget nyeltem nekem adresszált írásai miatt. Legutóbb az Egy szerelem három éjszakája című darabom jó tíz évvel ezelőtti nemzeti színházbeli kritikája miatt, amely elviselhetetlen volt. Azóta biztosan nem beszéltem vele, de tavaly, az új Nemzeti Színházban leestem a lépcsőn, és valaki felsegített. Nem láttam, ki lehetett, utána a lányom mondta, Molnár Gál Péter volt az.

Egy ügynök, aki szerepjavaslatot tesz az állambiztonsági szerveknek. Az ügy további pikantériája, hogy M. G. P. a Római karnevál történetét is megírta, éppen tavaly, Hubay Miklós 85. születésnapjára az Élet és Irodalomban. (A kritikus szerint az ötvenes években Kruczkowski lengyel drámaíró látogatásakor "színészpáriákkal" valóban rendeztek egy próbát "udvariassági gesztusként", és az alakításoktól a Lenin-békedíjas író el volt ragadtatva.) Hubay Miklós azt mondja, Lánczy Margitról, a tragikus sorsú színésznőről mintázta a főhőst, akit koncepciós perben hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Lánczy Margit rendőrségi aktájára letartóztatásakor színésznő helyett véletlenül szövőnőt gépeltek, így kreálták rá az első szövőipari szabotázst. A később jegyszedőként dolgozó színésznő 1957-ben visszatérhetett a színpadra. Néhány alkalommal Széchenyi feleségét alakíthatta, majd véget ért az álom, mehetett vissza páholynyitogatónak. A kritikus szerint Hubay Mezei Máriának szánta a szerepet. Valójában azonban Madelaine Renault- nak, a párizsi Odeon ünnepelt színésznőjének írta. M. G. P. úgy ítéli meg, "Mezei visszariadt". A férj másként emlékszik:

- Máriának Molnár Gál adta oda elolvasásra. De nem tetszett neki, mert gyengének találta a darabot. Arról nem tudok, hogy a szerepet a Nemzeti Színházban ajánlották volna neki.

Hubay Miklós határozottan emlékszik, hogy Mezei Mária felhívta őt.

- Öt percig beszéltem vele életemben, éppen a darab kapcsán. Azt mondta, Both Béla kirúgta őt a Nemzetiből, mert el akarta játszani a Római karnevált. Miért magyarázkodott volna nekem? Korábban soha nem találkoztunk.

Mezei Mária nyilván eltúlozta a konfliktust, hiszen nem tették ki a Nemzetiből, bár többször is megfenyegették ezzel. (A darab vélhetően azért sem kellett, mert az első változatba Hubay Miklós beleírta, hogy a börtönből szabaduló színésznő hazament egykori lakásába, de ott már perének koronatanúja lakott. Ezt kínos célzásnak vehette a kor egyik meghatározó rendezője, aki a háború alatt őt bújtató személy villáját a saját "nevére vette", amíg korábbi jótevője az ötvenes években börtönben ült.)

Mindenesetre nem valósult meg az ügynökálom, Mezei Mária nem játszotta el a darabot. Végül a miskolci színház mutatta be, különös módon Egerben. Ez volt a magyar színháztörténet egyetlen előadása, amit sosem tűztek műsorra az anyaszínházban. Hubay Miklós szerint az alibi előadás elérte célját, s nem lehetett azt mondani, hogy egyetlen darabját sem játsszák Magyarországon. Molnár Gál is leutazott Egerbe, megnézte a próbát, és elégedett volt "a nagy erejű jellemtragika", Kovács Mária teljesítményével. (A szerepet később Ruttkai Éva is játszotta.) Zajos itthoni siker ugyan nem lett belőle, de a külföldi bemutatók "politikai pikantériája" elviselhető szinten maradt a hazai előadásoknak köszönhetően. Az eddig lapunk birtokába került jelentések szerint - a dosszié töredéke - Molnár Gál titkos ügynökként szelídebb volt, mint hivatásos ítészként. De vajon ügynökként vagy a Népszabadság rettegett kritikusaként volt- e nagyobb hatalma?

MÁSODIK FELVONÁS
A sóhajok hivatalában; az ügynök Firenzébe és Moszkvába utazik, jelent és hallgat.


Esterházy Péter így ír a Javított kiadásban: "Három barna dosszié feküdt előtte. Nocsak, mégis dolgoztak a fiúk, szólottam magamban kevélyen. M. végre ötölve- hatolva hozzáfogott mondanivalójához, hogy (...) mondania kell valamit, de ne ijedjek meg, megvetően lebiggyesztettem a szám, de ő úgy érezte, kötelessége ezt megmutatni, és (...) felém tolta a dossziékat. Ebben a kicsi mozdulatban azért volt valami ijesztő. Ez egy munkadosszié, egy ügynöki dosszié, egy ügynök, érthetetlenül nagyot sóhajtott, mintha az ügynök léte személyes fájdalma volna, egy ügynök jelentései."

- Mély sóhajjal adtam át, ez tényleg így volt - meséli lapunknak M., vagyis Markó György történész, a Történeti Hivatal volt vezetője arról a pillanatról, amikor Esterházy Péter megkapta ügynökmúltú édesapja munkadossziéját, amit később a Javított kiadás című könyvében megörökített. Megkönnyebbülten sóhajtottam, mert több tízezer ember bűne volt a vállamon, és abból a felelősségből, ami engem nyomasztott, egy részt átadhattam.

Markó György kutatóként a Kritika című folyóiratban már 2001-ben publikálta Molnár Gál Péter két jelentését a Madách Színház 1966-os külföldi vendégjátékairól. A lapban azonban csak fedőnév szerepelt.

- A hatvanas évek második felében a Madách a csúcson volt, őket kísérte valaki külföldre, és én tudtam, ki volt az - emlékezik.

De nem mondta meg. Csak magánszorgalomból vetette össze a jelentéseket azokkal a kritikákkal, melyeket M. G. P. a Népszabadságban megjelentetett. Ezekben megint ott szerepel Hubay neve: "Az olaszországi vendégjáték első látásra személyi akciónak tűnt. Egy kiforratlan és nagyon alkalmi produkció (Egy szerelem három éjszakája) nem kifejezetten fesztivál műsordarab. De a Hubay-mű előadása volt az olasz belépőjegy. Hubay Miklós firenzei barátai ehhez ragaszkodtak. Nos, az ár nem volt nagy, még akkor sem, ha az első előadáson megbuktunk."

Molnár Gál bukásról egy szót sem ejt a Népszabadságban. Az olasz kritikákat idézve a "mű érzelmességéről és szatírikus elemelkedéséről" ír. Alapvetően tompítja az olasz lapokban megjelentek élét. Azt a sértő véleményt, hogy Pesten Brechtet is úgy játszanak, mint Lehárt, így szövi a jelentésébe: "A Koldusopera Brechtet a pesti kabaré hagyományaival keverve vitte színpadra". A moszkvai útról sem jelent rosszmájúan, holott a színészlegendáriumban máig szerepel, hogyan rúgott bele szitkozódva Garas Dezső a Vörös tér ivókútjába. Már a vízre is ráfanyalodtak volna, miután egyetlen vendéglőbe sem tudtak bemenni, de még a kút is rossz volt. Ezzel szemben az állambiztonság ezt kapja M. G. P.- től: Moszkvában "számos nyári kávéház épült, ahol a fiatalok összejöhetnek beszélgetésekre (...) Az éttermek korábbi zsúfoltsága megszűnt."

HARMADIK FELVONÁS
Az ügynök gyilkos kritikáját még a pártlap is túlzónak találja, de Latinovitsot a finomított változat is halálra sebzi.


Az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású kritikája az volt, amit Molnár Gál Péter Latinovits Zoltán utolsó színházi alakításáról írt. Két kép: 1963-ban Ruttkai Éva oldalán Rómeóként hódítja meg a pesti közönséget. Máig emlékezetes: a fiatal Latinovits állva hal meg, karjai Júlia kőszarkofágján kifeszítve. 1976-ban már betegen, vidéki száműzetéséből az Operettszínházba térhet vissza A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című zenés darabban. ("Négykézláb közlekedek, harminc centiről szívom be a port, amit a tánckar az előző jelenetekben felvert" - vallja az előadásról.)

Az első kritika a párt lapjában, az MSZMP kultúrpolitikai ítéletét közvetítő Népszabadságban jelent meg. "Latinovits Zoltán esetében - ő a kutya, akit Bozzi úrnak hívtak - nem az a kérdés, van- e hangja az énekléshez, hanem hogy a számait kellő belső intenzitással előadói számmá, színészi attrakcióvá tudja- e tenni. Latinovits föllépése azonban elmarad a várakozástól. Nem veszi figyelembe ennek a színpadnak a követelményeit, kivált, ha a muzikalitás, a mozgás igényeire tekintünk" - ezeket a szavakat jegyzi Molnár Gál Péter.

"Belém mart" - mondta erről Latinovits. M. G. P. ügynökmúltjának és annak ismeretében, hogy Latinovits Zoltánról is jelentett, a kritika új megvilágítást kap. Pedig nem Molnár Gál írta a sokak által tragikus hatásúnak vélt sorokat - a színész három hónappal később lett öngyilkos -, csak a neve szerepelt alatta. Az eredeti szöveg így szól: "Latinovits föllépése a várakozáson alul maradt. Jelmeze inkább King-Kong-szerű, semmint kutyára emlékeztető. Nem muzikális, mozgása darabos, játéka kellemetlen." Ez a Népszabadságnak is sok volt, a szerkesztő a nyomdába adás előtt tompított rajta.

"Kicsorbult az éles, kegyetlen mondat éle" - értékelt Molnár Gál 1990-ben Latinovitsról írt könyvében. "Ugyanúgy fájt a tompa mondat, mint a gyógyítást célzó operációsan radikális mondat."

Az operáció sikerült. A beteg pedig...

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.