Az újkor választott népe

/ 2003.03.28., péntek 07:55 /

A fiatalabbik Bush világnézeti szempontból Reagan tanítványa. A New York és Washington ellen intézett 2001. szeptember 11-i támadás óta az ő szemében a "Gonosz" megtestesítője a nemzetközi terrorizmus. Az afganisztáni tálib rezsim megdöntése óta Szaddám Huszeint tekinti az első számú közellenségnek.

Világszerte fokozódik az Amerika-ellenesség. A baloldali pártokon, a KGB által a hidegháború kezdete óta támogatott "békemozgalmakon" kívül pacifista körök, sőt egyházi szervezetek is részt vesznek a háború elleni tüntetéseken. S míg Nyugaton a kereszténydemokrata, konzervatív pártok Bush elnök politikáját támogatják, addig Magyarországon a mérsékelt jobboldal jelentős része is Amerika-ellenessé vált. Hosszú távon ez az Amerika-ellenesség káros, árt nemzeti érdekeinknek, hiszen a Putyin által olykor álcázott, de szívós következetességgel erősített orosz imperializmus nemcsak hazánkat, de egész Európát fenyegeti, s e fenyegetés elhárítása érdekében kizárólag az USA katonai erejére és politikai elkötelezettségére támaszkodhatunk.

Az amerikai politika felületes elemzői elsősorban gazdasági érdekekkel magyarázzák Bush elnök iraki politikáját. E magyarázat szerintem nemcsak felszínes, de még a marxista évtizedek csökevénye. Ezért nem árt, ha visszapillantunk az Egyesült Államok történelmére.

Az első kivándorlók szellemi gyökerei az Ó- és Újszövetségig nyúlnak vissza. Az Egyesült Államok szellemi örökségében az első helyet a Biblia, főleg az Ószövetség foglalta el. A kivándorlók, akik az Újvilágban gyarmatokat alapítottak, heteken át tartó veszélyes útjukat a tengeren többnyire az izraeliták sivatagi vándorlásához hasonlították. Szimbolikus céljuk az "Új Jeruzsálem" felépítése volt a tengerentúlon. Izrael és az amerikai nép szoros lelki szövetsége erre az ószövetségi hatásra vezethető főleg vissza, és csak kisebb részben az úgynevezett "jewish lobby" befolyására. A Bush elnöksége óta megerősödött jobboldali, konzervatív, puritán, presbiteriánus rétegek sokkal intenzívebben támogatják Izrael joggal kritizálható lépéseit, mint a Clinton elnöksége idején domináns befolyású zsidó szervezetek.

Az ószövetségi izraelitákkal való messzemenő azonosulásból következett, hogy a telepesek magukat is Isten választott népének, s az általuk lakhatóvá tett amerikai területeket Isten országának tekintették. Ez különösen nyilvánvalóvá vált a tizenhárom gyarmat Angliától való elszakadása s az Egyesült Államok 1787-ben elfogadott alkotmányának kihirdetése után. A mérvadó rétegek - a katolikus Maryland kivételével - a protestáns erkölcs alapján álltak, s az alkotmányt kidolgozó "alapító atyák" át voltak itatva attól a hittől, hogy az egyenlőségen alapuló alkotmányukkal (ebből az egyenlőségből az 1865-ben véget ért polgárháborúig a feketék ki voltak zárva) az egész emberiségnek példát adtak. Jefferson, Madison, Paine és mások meg voltak győződve, hogy ezt az alkotmányt idővel a világ valamennyi népe át fogja venni. E meggyőződés tükröződik a jelenleg Irak részére Szaddám bukása utáni időre készülő alkotmánytervezetekben.

Az amerikai politikai fejlődés azonban nem volt mentes ellentmondásoktól. Washington elnök politikai végrendeletként hagyta az amerikai népre, hogy ne avatkozzon be más kontinensek ügyeibe. E végrendelet, valamint a Monroe elnök által az 1820-as években meghirdetett doktrína (Amerika az amerikaiaké) volt Japán 1941. decemberi, Pearl Harbor ellen támadásáig a nagyon erős izolacionista áramlatok vezérlő eszméje. Ugyanakkor Hermann Melville amerikai író 1850-ben így írt: "Mi, amerikaiak vagyunk Isten választott népe, modern korunk Izraelje." Ez már nyílt hitvallás volt Amerika világtörténelmi küldetése mellett.

A XIX. és a XX. század fordulóján Amerika imperialista hatalommá változott. A MacKinley és Theodore Roosevelt elnökök nevéhez fűződő terjeszkedést az USA vezetői azzal indokolták, hogy Kuba és a Fülöp-szigetek népét fel kell szabadítaniuk az elmaradottságot jelképező spanyol uralom alól. E "felszabadító háborút" az úgynevezett "manifest Destiny" ideológiájával indokolták (magyarra talán a "sors nyilvánvaló rendeltetésével" lehetne fordítani). De e hitet alátámasztotta, hogy Amerika a XIX. század folyamán menedéket adott minden vallási és politikai üldözöttnek.

Az I. világháborúban Amerika eleinte semleges maradt. Német tengeralattjáróknak amerikai utasszállítók elleni támadásai, valamint a korlátlan harc proklamálása a német kormány részéről azonban olyan felháborodást váltott ki az amerikai közvéleményben, hogy Wilson elnök kénytelen volt a Német Birodalomnak hadat üzenni. Hadicéljait ideológiailag a híres 14 pontban foglalta össze, amely valamennyi nép önrendelkezési jogát helyezte kilátásba. Ezen túlmenően az egész világot biztonságossá akarta tenni a demokráciák számára. Terve meghiúsult. A Párizs környéki békeszerződések lábbal tiporták az önrendelkezés elvét, s a kongresszus izolacionista többsége megakadályozta Amerika belépését a Népszövetségbe, amely pedig Wilson indítványára jött létre.

Oroszországban az 1917-ben hatalomra került bolsevisták a világ legtotalitáriusabb rendszerét valósították meg. Olaszországban a fasizmus, Németországban a nemzetiszocializmus került hatalomra. Japánban a hadsereg nyomására a kormány egyre agresszívabb politikát folytatott, Olaszország meghódította a Népszövetség egyik tagállamát, Abesszíniát, Németország pedig Hitler hatalomra jutása óta egyre agresszívabbá vált, s miután 1939-ben a Szovjetunió támogatásával megtámadta Lengyelországot, kirobbant a II. világháború.

Franklin D. Roosevelt elnök, aki kezdettől fogva az "agresszív államok", tehát Németország, Olaszország és Japán ellen foglalt állást (nem sorolta az agresszív államok közé Oroszországot, amely pedig Hitler szövetségeseként hátba támadta Lengyelországot és bekebelezte a balti államokat), eleinte nagy nehézségekkel küszködött, amikor Amerikát Anglia oldalán be akarta vinni a háborúba, de a kongresszus és a közvélemény izolacionista többsége csak az Angliának szánt fegyverszállításokat tette lehetővé. Japán Pearl Harbor elleni támadása segítségére volt Rooseveltnek, s a világ akkor már potenciálisan legerősebb hatalma belépett a háborúba. Még a háborúba lépés előtt Roosevelt elnök és Churchill brit kormányfő meghirdették az atlanti chartát, amely szabadságot és önrendelkezést ígért a világ valamennyi népének. Az atlanti charta nemes célkitűzéseit maga Roosevelt söpörte félre, amikor 1943 januárjában Churchill hallgatólagos jóváhagyásával meghirdette az úgynevezett casablancai nyilatkozatot, amely szerint Németországgal és szövetségeseivel csak a feltétel nélküli kapituláció alapján kötnek békét.

A casablancai nyilatkozat csak látszólag állt ellentétben az amerikai hagyományokkal. Az USA sohasem folytatott európai hagyományokon nyugvó egyensúlypolitikát. Tapasztalataikat az indiánok ellen folytatott kíméletlen irtóhadjárat, valamint az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború befolyásolta, amely a déli államok totális kapitulációjával végződött. Az ellenség e hadjáratokban nem egy másik állam volt, hanem a "Gonosz" megtestesítője, amelyet meg kell semmisíteni. Roosevelt elnök, Hull külügyminiszter, Morgenthau pénzügyminiszter szemében Hitler a gonoszság megtestesítője volt. Ebben igazuk is volt. A gondolkodási hiba csak abban rejlett, hogy e győzelmet a gonoszság egyik másik megtestesítőjével, a Szovjetunióval szövetségben vívták ki, amely állammal szemben Roosevelt - és utódai - reálpolitikát, vagy más szóval újfajta egyensúly-politikát folytattak. E politika ára Közép- és Kelet-Európa több évtizedes szovjet hódoltsága volt.

Az elnök és az amerikai közvélemény többsége abba az illúzióba ringatta magát, hogy Sztálin már nem törekszik világforradalomra, hanem Oroszországot a sajátos orosz viszonyok alapján valamilyen demokratikus "New Deal" felé vezeti.

A közép- és kelet-európai államok brutális bekebelezése hatására Truman és utódai felismerték a szovjet rendszer valódi arculatát, sőt a MacCarthy szenátor és mások által képviselt és Eisenhower elnöksége idején uralkodóvá vált antikommunista közhangulat a Szovjetuniót tekintette a "Gonosz" megtestesítőjének. A meghirdetett szovjetellenes keresztes hadjárat azonban a reális stratégiai erőviszonyok következtében - Oroszország időközben szintén nukleáris hatalommá vált - elméleti síkon maradt. Ezt mi, magyarok 1956-ban saját bőrünkön tapasztaltuk. Az amerikai külpolitika irányítói hangzatos antikommunista nyilatkozataik ellenére a nyolcvanas évek elejéig a szovjet hatalmi övezettel szemben a status quo álláspontjára helyezkedtek.

Hazánk és az egész közép-európai térség javára döntő fordulatot hozott Ronald Reagan elnökké választása 1980-ban. Reagan kormányzása visszatérést jelentett Amerika világtörténelmi küldetéséhez. A világ baloldali értelmiségének legnagyobb megrökönyödésére a Szovjetuniót a "Gonosz Birodalmának" tekintette, és ezt nyíltan ki is mondta. A nukleáris háború elkerülésére meghirdette a világűrben elhelyezendő stratégiai védelmi rendszer kiépítését. Ugyanazok a baloldali körök, amelyek ma a Bush elleni tüntetéseket irányítják, éveken keresztül százezreket, sőt milliókat vonultattak fel Nyugat-Európa és Amerika utcáin. Nem a Szovjetunió ellen, amely Csehországban és az egykori NDK-ban elhelyezett, halált hozó rakétáival az egész világ biztonságát fenyegette. Nem. Hanem a "dilettáns színész", a "lövésre kész cowboy" ellen. A világ szerencséjére Gorbacsov felismerte, hogy a sajtó által a csillagháborúnak nevezett védelmi rendszerrel az oroszok nem tudják a versenyt felvenni. Kénytelen volt Reagan és utódja, az idősebbik Bush energikus nyomásának engedni és Közép-Kelet-Európát mint szovjet hatalmi övezetet, feladni.

A fiatalabbik Bush világnézeti szempontból Reagan tanítványa. A New York és Washington ellen intézett 2001. szeptember 11-i támadás óta az ő szemében a "Gonosz" megtestesítője a nemzetközi terrorizmus. Az afganisztáni tálib rezsim megdöntése óta Szaddám Huszeint tekinti az első számú közellenségnek. Kellő információk hiányában nehéz megállapítani, hogy Szaddám milyen mértékben rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. Azt viszont, hogy mindenre elszánt bűnöző, aki saját állampolgárai közül körülbelül 10 ezer embert ölt meg mérgesgáz bevetésével, tudjuk. Érdekes módon ellene senki sem tüntetett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden, amit George W. Bush csinál, jó. Azt is sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Fehér Ház viszonya a jelenlegi magyar kormánnyal szívélyesebb, mint a választásokon elbukott polgári kormánnyal. A keresztény Bush világnézetileg közelebb áll a magyar polgári ellenzékhez, mint a 2002 áprilisában hatalomra került baloldali koalícióhoz. Ebből le kell vonni azokat a következtetéseket, amelyeket a nyugati kereszténydemokrata és konzervatív pártok - Franciaország kivételével - már levontak.

És ne felejtsük el: az Egyesült Államoknak, elsősorban Reagan és az idősebbik Bush elnök energikus politikájának köszönhetjük, hogy megszabadultunk a szovjet elnyomástól, a kommunista diktatúrától, s szabad, demokratikus országgá váltunk. S megismétlem e cikk bevezető részében mondottakat: az újjáéledő orosz imperializmussal szemben kizárólag Amerika politikai elkötelezettségére és katonai erejére támaszkodhatunk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.