"Az utolsó államférfi volt"

/ 2013.10.02., szerda 16:38 /

A XX. század legnagyobb magyar politikusa, akinek emléke a baloldalnak is vállalható - mondja Bethlen Istvánról Romsics Ignác történész, az egykori miniszterelnök életrajzírója, akinek kötete a héten jelent meg a Nemzeti Könyvtár sorozatában. A volt kormányfőre egy héten belül szoborállítással és parlamenti konferenciával is emlékeznek.

- Milyen érzés Tormay Cécile-lel egy könyvsorozatban lenni?

- Tormay Cécile nem tartozik kedvenc szerzőim közé, a Bujdosó könyvet pedig a bűnbakképzés elrettentő példájaként szoktam olvastatni a hallgatóimmal. Utóbbi vállalhatatlan, regényei között viszont vannak jobbak és rosszabbak is. A sorozatban kiadott A régi ház, amelyet 1915-ös magyar megjelenése után tíz nyelvre fordítottak le, politikailag indifferens családregény. Másrészt ugyanebben a sorozatban jelent meg Bánffy Miklós XX. és Móricz Zsigmond XVII. századi Erdély-trilógiája is, melyeket nagyon szeretek, és akiknek a társasága megtisztelő.

- Barátai nem próbálták lebeszélni a megjelenésről? A sorozat gazdája mégiscsak Kerényi Imre, aki jó ideje a sajtó nagy részének pergőtüzében áll.

- De igen, próbáltak. Én azonban kizárólag Bethlen Istvánra voltam tekintettel. Tíz évet szántam az életemből arra, hogy hiteltelenítsem azt az Andics Erzsébet, Nemes Dezső és elvbarátaik által kialakított hamis képet, melynek alapján Bethlen is a fasiszta, félfasiszta politikusok gyűjtőtáborába került. 1991-ben megjelent munkámmal, melynek ez lesz a negyedik kiadása, arra törekedtem, hogy tárgyilagos képet adjak erről a nagyformátumú, ám kétségkívül nem demokrata, de nem is fasiszta, hanem konzervatív politikusról. Bízom benne, hogy a sorozatnak köszönhetően a könyvem eljut olyan olvasókhoz is, akikhez eddig nem tudott. És növekedni fog azok tábora, akik a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar politikusának fogják tartani.

- Hiába kerestük a könyve 1991-es és 2005-ös kiadása körüli pengeváltásokat. Jól látjuk, hogy nem volt Bethlen-vita? Sőt: alakját közmegegyezés övezi?

- Valóban nem volt vita. Az első, 1991-es megjelenés után jobb- és baloldalról, szakmai és nem szakmai részről egyaránt fenntartás nélküli elismeréssel fogadták munkámat. Persze voltak, akik nem értettek egyet velem, ám ők - akkor! - hallgattak. Bethlen olyan konzervatív, sőt pályája második felében liberális konzervatív politikus volt, akinek egyes céljai, tettei és állásfoglalásai részben vagy egészben a mai baloldal számára is vállalhatók. Gondoljon a Szociáldemokrata Párt integrálására, a fajvédő szélsőjobboldal kiszorítására a kormányzati hatalomból, a népiskolai programra, a három új egyetemre, és így tovább. Emellett mérsékelte az 1919-1920-ban igen erős antiszemitizmust, később szembefordult a zsidótörvényekkel, és 1944-ben arra ösztönözte Horthyt, hogy állítsa le a zsidók deportálását. Politikájának más jellemzőire, például a nagybirtokrendszer konzerválására, a korlátozott és részben nyílt választójogra vagy a numerus claususra, amely ha enyhébb formában ugyan, de 1928 után is megmaradt, nyilván nem lehetünk büszkék. Ám a történelem szereplői soha nem angyalok vagy ördögök, hanem hús-vér emberek, akiknek vannak jó és rossz döntéseik, vállalható és vállalhatatlan lépéseik. A lényeg: ezek egymáshoz való aránya. Véleményem szerint Bethlen esetében a mérleg nyelve pozitív irányba billen. Napjaink és az elmúlt évtizedek politikusait nézve egyre erősödik bennem a meggyőződés: az utolsó magyar államférfi volt.

- Bethlen nevéhez legtöbbször a konszolidáció kifejezést kapcsoljuk. Ez pusztán gazdasági kategória? Vagy társadalmi, kulturális?

- Mindez együtt. Szó szerint megerősödést, megszilárdulást jelent, ami a húszas évek második felére gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális értelemben egyaránt bekövetkezett. Ismét emelkedő pályára állt az ország, amit az 1919-1921-es időszak polgárháborús hangulata és kaotikus viszonyai után a társadalom többsége megnyugvással fogadott.

- "Az én politikámat mindig a körülmények alakítják" - szólt Bethlen egyik krédója. Mit jelent ez kormányzati stratégiára lefordítva?

- Ez a mondat jellemző Bethlenre. Utólag hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a konszolidáció folyamata pontosan kidolgozott ütemterv szerint haladt előre, ez azonban tévedés. Kezdetben IV. Károly visszatérésében gondolkodott, ám a nyugati hatalmak tiltása miatt végül Horthy mellé állt. A Kisgazdapárttal először ellenzékként számolt, később belépett Nagyatádi Szabó István pártjába, és a parasztpártot bővítette kormánypárttá. A gazdasági stabilitást eleinte belső erőforrásokra támaszkodva képzelte el, ám később mégis külföldi - népszövetségi - kölcsönért folyamodott.

- Lehet az ilyen politikának tanulsága napjaink konszolidációs kísérleteinél?

- Nehéz és talán nem is helyes a körtét összehasonlítani az almával. Egy-két dolog azonban világosan látszik. Ilyen az, hogy a világpolitika vagy akár a regionális politika irányát, kereteit soha nem a kis- vagy középállamok, hanem a nagyhatalmak szabják meg, s ehhez a kisállam politikusának alkalmazkodni kell. A magyar revíziós célok mindaddig irreálisak voltak, amíg az európai erőviszonyok az 1930-as évek második felére át nem rendeződtek. Az integrális revízió programja még ezután is, mivel egyetlen nagyhatalom sem támogatta. Az is kijelenthető, hogy a konszolidációs politika mindig a társadalom nagy érdekcsoportjainak integrálására, nem pedig antagonizálásukra törekszik. A XVII. században ezt tette Erdélyben Bethlen Gábor, az 1920-as években Bethlen István, sőt "fénykorában" Kádár János is. Ma sajnos nem ez a helyzet. A politikai megosztottságnak és szembenállásnak az a kiélezett formája, amely az elmúlt években kialakult, bármiféle konszolidációs politika sikerét aláássa.

- "A mai magyar "sztártörténészek" azon vitatkoznak, hogy az elejétől a végéig antiszemita Horthy-korszak az iskolai osztályzatok kretén logikája szerint 4-es alát vagy 3-as fölét kapjon-e" - írta nemrég Csepeli György. Ha így fogjuk fel, nehéz lesz Bethlen személyében konszenzusra jutni. Mit kezdjünk ezzel a váddal?

- A Horthy-korszakot valóban elejétől a végéig jellemezte az állami szintre emelkedett antiszemitizmus, noha nem egyformán és nem egyenlő mértékben. A korszak gazdasági, kulturális és egyéb teljesítménye ennek ellenére mérlegelhető és összevethető más országokéval, ahogyan ezt a történészek többsége teszi is. Minden korszak a maga összetettségében vizsgálandó.

- Divat a két háború közötti időszakot a második Orbán-kormányhoz hasonlítani. Van néhány fogalom, mely előbbi esetében az értelmezések eszköze, ma azonban a politikai publicisztikai szótár része. Igennel vagy nemmel segítsen eligazodni, ismeretei szerint mennyire igazak a mai kurzus leírására. Az első fogalom: autoriter, azaz tekintélyelvű.

- Ha ezen központosítást, a kormányzati hatalom koncentrációját és a hatalommegosztás elvének megsértését értjük, akkor a válaszom igen. Ha Schmitt Pál vagy Áder János tekintélyét vetjük össze Horthy Miklóséval, akkor a válaszom nem.

- Antiszemita?

- Nem. Legalábbis ha komolyan vesszük e fogalom általánosan elfogadott jelentését.

- Konzervatív?

- Egyház- és oktatáspolitikai téren igen, gazdaságpolitikájában és kommunikációs technikáiban nem. Inkább populista.

- Diktatórikus, netán fasisztoid?

- Nem. Autoriter jegyekkel is rendelkező parlamentáris rendszer, vagyis az első fogalomnál választ adtam.

- Összességében mennyire tartja jónak a két rendszert összevető, kritikus dolgozatokat? Szokás felróni a Fidesznek például a Horthy-éra restaurációjának kísérletét.


- Nem hiszem, hogy a Horthy-korszak lényegéhez tartozó nagybirtokrendszert, nyílt választójogot és antiszemita törvényeket épeszű ember vissza akarná hozni. Ugyanakkor tény, hogy a magyar jobboldal olyan identitáspolitikai offenzívába kezdett, amely méltánytalan a baloldal idoljaival szemben, és nagyon megengedő a Horthy-korszak néhány szereplőjét illetően. Abszurdumnak tartom például, hogy Erdei Ferencről Makón vagy bárhol ebben az országban ne lehessen utcát vagy teret elnevezni. Bíráltam és bírálom, hogy Károlyi Mihály szobrát elvitték a Parlament mellől, és még inkább, hogy József Attilát a Duna partjára száműzik. Ugyanakkor szaporodnak a Horthy-szobrok, és az Országgyűlés kormánypárti alelnöke Horthy Intézetet kíván szervezni. Világossá kellett volna tenni, hogy mi az, amit demokratikus meggyőződésünkhöz ragaszkodva Wass Albert és Nyirő József életművéből vállalhatunk, és mi az, amit nem. Ami Nyirőt illeti: szélsőjobboldali nézeteivel, Hitler-imádatával és Szálasi támogatásával nyilvánvalóan nem érthetünk egyet. Ettől azonban az Emberek a havason filmváltozata remekmű, és az Uz Bence ma is élvezhető.

- Arra tud magyarázatot, hogy Bethlen Istvánt miért csak most találja meg a jobboldali kormány szoborállítással, jelképes tettekkel?


- Csak feltételezéseim vannak. Korábban talán túl liberálisnak találták, talán nem volt olyan hatalomközeli ember, aki elég hangosan ütötte volna a vasat. Most mindenesetre lesz szobra, és ennek örülök. Nem elsősorban azért, mert Bethlen beillesztését a magyar emlékezetkultúrába személyes ügyemnek is tartom. Hanem azért, mert szobra előtt a demokratikus jobboldal és a demokratikus baloldal reprezentánsai egyaránt fejet hajthatnak. Ez kis lépés lehet annak az irracionális mértékű megosztottságnak a meghaladása irányába, enélkül nemigen lehetünk "emelkedő nemzet". A megosztottságon túllépni ezért valamennyiünk érdeke.



Szobor a kormányfőnek

A budai Várban, a Szent György téren áll majd Bethlen István szobra, Stremeny Géza alkotása. (A művész ismertebb közterületi munkái: Batthyány Lajos - Budapest, Batthyány tér, Színház - Budapest, Nagymező utca.) A Kápolnás Gergely építésszel megálmodott koncepció szerint a mű a lebontott hadügyminisztériumi épület alapjaira kerül. Az ennek vonalát jelző támfalból vágtak ki egy szeletet, az abba helyezett 550 centiméter magas kapuban áll majd a néhai miniszterelnök 250 centiméter magas alakja.

Stremeny Géza lapunknak korábban úgy nyilatkozott: angol úrként akarta ábrázolni Bethlent, aki "a brit alkotmányos monarchiáról ábrándozott, de mi egy picit odébb voltunk ettől". Bethlen Istvánnak már két szobra is van a Kárpát-medencében (Székelyudvarhelyen szoborcsoportban, melyet 2004-ben avattak, a kisbéri büsztöt pedig 2011-ben), ám méreteiben és koncepciójában is a fővárosi alkotás lesz a legjelentősebb. A művet Orbán Viktor miniszterelnök avatja fel október 7-én.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.