Baloldali bourbonizmus

/ 2004.07.01., csütörtök 08:22 /

Volt a szocialista párt ügyvezető alelnöke, nagyágyú az első vonalból, két éve viszont kizárták az MSZP-ből. A párt szemében az már több volt egyszerű csintalanságnál, hogy a választások után elvállalta a Defend Security Kft. vezetését. A céget ugyanis baloldali berkekben az egyik Fidesz-mumusként tartották számon. Csintalan Sándorral üzlet és politika visszásságairól beszélgettünk.

Fotó: Griechisch Tamás
Csintalan Sándor: A klientúrák között van valamiféle együttműködés

Két év hallgatás után nemrég újra megszólalt. Felhívta a figyelmet: a Magyar Fejlesztési Bank 240 millió forintért tulajdonrészt vett Pintér Sándor volt belügyminiszter őrző-védő cégében. Miért lépett a nyilvánosság elé?

A Defend ügyét helyezi más megvilágításba a történet, ezért kellett szólnom. A cég végelszámolásának még nincs vége. A volt kollégáimmal és magammal szemben sem tehetem meg, hogy elfelejtem a Defendet, s az ügyet lezártnak tekintem.

Mire készül?

Nincs konkrét programom, de nem felejtek, és nem teszek le a cégről. Ugyanis minden pénzügyi, gazdasági és politikai ok nélkül - mert a politika is csak eszköz volt ebben a históriában - nyírta ki a mostani kurzus.

A cég az "Orbán-bányákhoz" hasonlóan jelképpé vált a baloldalon. Csodálkozik, hogy megsemmisítették?

Nem érdekel, hogy kinek mi a jelkép, noha értem a szimbólumképzés okait. Mégis a Defend elsősorban egy hallatlan értékekkel rendelkező vállalkozás, amelyre egyesek szemet vetettek, de nem piaci versenyben, hanem politikai befolyásukat fölhasználva akarják megszerezni. Ehhez kellett félrevezetni az embereket, hogy a cég Orbán Viktor politikai hadserege volt.

Tény, hogy a Defendet az állami megrendelések hizlalták fel az előző ciklusban. Életképes lett volna versenyhelyzetben is?

Soha nem maradt volna megrendelés nélkül, mert pénzt feldolgozni ilyen színvonalon senki nem tud ebben az országban. A Defend azért is rengette meg az őrző-védő piacot, mert megfizette munkavállalóit. Tudniillik azok, akik a hatodik alvállalkozói körben éhbérért dolgoznak, meglepő módon nem teljesítenek. A sors fintora, hogy az SZDSZ most kér moratóriumot a vállalkozónak minősített, őrző-védők alkalmazásában lévő emberek áfa- és adókötelezettségével kapcsolatban, miután a Defendet súlyos milliárdokra büntették és kifosztották.

Csintalan Sándor 1994-ben Jánosi Györggyel és Horn Gyulával

Azzal, hogy 2002-ben vállalta a cég vezetését, kiiktatta magát az MSZP-ből, de a viszony már korábban is romlóban volt. Konkrét ügyet emlegetett, a párt "bűnét", amit azonban nem tárt fel. Mi volt az MSZP titokzatos vétke?

Lehet, hogy három-négy év múlva előállok majd vele, de most még nincs itt az ideje. Több hatalmi tényező és központ van ebben az országban. Annak akarok utánajárni, hogy mi az, ami még hatalmasabb, mint a politika.

Vannak sejtései?

Fogalmazzunk úgy, hogy még nincs kész a leltár.

Rendben, de maradjunk a titkoknál: befolyásos szocialista volt még, amikor az állítólagos 70-30 százalékos osztozkodás történt a pártelitek között. Létezett ilyen megállapodás?

Szinte biztos vagyok abban, hogy nem. Dávid Ibolya jól eltalálta a jelenségben a szarva közt a tőgyét: annyit jelentett ki, hogy a klientúrák között van valamiféle együttműködés. Mivel nincsenek polgárháborús viszonyok az országban, ez nyilvánvalóan így van. Addig nem is lesz béke, amíg a klientúrák nem ismerik el egymás létjogosultságát, s amíg a szocialisták meg akarják fojtani a Fideszét. Az jutott eszembe, amikor a 70-30-as verziót hallottam, hogy megjelenhetett egy "befektető" az MDF háza táján. Komolyabb gazdasági köröket ugyanis nagyon jó pozícióba hozhat egy jobbra és balra is nyitott koalíciós partner.

Hogy keresik meg ezek a "befektetők" a politikusokat?

...1997-ben kötélhúzás közben

Kilencvenben még nehéz volt, senki nem tudta, ki kicsoda. De kicsi a város, apró elitjei vannak, ma már mindenki ismer mindenkit. A gazdasági elit számára átlátható a magyar politika és a nyilvánosság. Zsebre vágható mindenki.

A zsebre vágást ön sem veti meg: épp ezt tanácsolta defendes társának, Földi Lászlónak is annak idején.

Most ilyenek a közállapotok. Hogy megváltozzanak, ahhoz átláthatóbbá kell tenni a gazdaság és a politika közötti viszonyokat. De a dilemma tényleg létezik. Egyrészt, ugye, a cél nem szentesítheti az eszközt, másrészt viszont ha az ember egy céget vezet, kötelessége annak sikeréért dolgozni, ha pedig mindenki rá lő, így vagy úgy el kell érnie, hogy ne záporozzanak a puskagolyók. Sajnos ez sosem következett be, Földi László ugyanis nem fogadta meg azt a jó tanácsomat, hogy vegye meg a médiát. Ezt biztos sokan fájlalják, látszott abból, ahogyan írtak.

A vázolt közállapotok miben gyökereznek?

Annak idején, a háromoldalú tárgyalásokon született egy elhatározás, hogy a többpártrendszer nem kerülhet többe, mint az egypártrendszer. Ezért tudnak mindenféle kalandorok meg sámánok zseniális ötletekkel előállni. Még mindig tartja magát, hogy ez a rendszer akkor jó, ha olcsó. Pedig nem olcsó, és nem is lehet az. Mindennek költségei vannak, a politikának is. A politikai rendszer olcsóságával kampányolni kóklerség.

Egyszerű, jól bevált kampánytechnikák ezek, mi velük a baj?

A rendszerváltás utáni politikai rendszernek ez a közmegegyezés az egyik fundamentuma. Elképesztő erővel teszi tönkre a magyar politikai rendszert. Ezt technikának minősíteni, hogy is mondjam, erős túlzás. Mélyen érinti a működést, az erkölcsi viszonyokat, a politika megítélését. Pedig a megoldás egyszerű. Meg kell mondani a választónak, hogy ez drága rendszer. Ha láthatóak lennének a homályba vesző milliárdok, akkor a politika jóval kevésbé lenne kiszolgáltatva olyan érdekcsoportoknak, amelyek a szürke zónában mozognak. Más oldalról pedig profi politikát is lehetne csinálni, rendes szakmai apparátussal, s a politikai patronálás kérdése is rendezhetővé válna. Csökkenne a kockázatnak az a hihetetlen terhe, hogy otthagyja-e az ember a szakmáját, ahova aztán nem tud visszatérni.

...1998-ban Szekeres Imrével

Keserűen beszél. Megviselte, hogy kiszakadt a politikából?

Megkínlódtam emberileg, anyagilag, erkölcsileg. Nem volt könnyű vállalni a kockázatot. De földolgoztam magamban a történteket, megpróbálom élni a civil életemet. Azért persze gondolkodom azon, hogy a közről vallott elképzeléseim piacképesek-e ma, és ha igen, milyen struktúrában.

Csak nem Fidesznek hívják azt a struktúrát?

Sosem kreáltam ellenségképet a ma polgári oldalnak nevezett politikai tényezőkből. Változatlanul szociáldemokrata, baloldali embernek tartom magam, de a rendszerváltós idők rengeteg változást involválnak. Tény, hogy történelmi, kül- és belpolitikai helyzetünkből következik egynémely furcsaság: az országnak jelenleg a polgári oldal nagyobb hasznára válik, mint a szocialista pártot vezető elit.

Az Altus-féle szocialista pártról beszél?

Itt nem kizárólag az Altusról van szó, hanem arról a jelenségről, hogy a rendszerváltós időkben az előző rendszert reprezentáló politikai erők mindig hendikeppel indulnak a politikai versenyben. Ezzel nincs is gond. A baj az, hogy ezzel a baloldali bourbonizmussal olyan vezető elit telepedett rá a pártra, amelynek semmi köze a baloldalhoz. Szomorú jóslatként fogalmaztam meg 1994-ben, hogy igazgatótanácsok fogják csinálni a politikát, de a valóság a rémálmaimat is jócskán felülmúlta. Az természetes, hogy a gazdasági érdekcsoportok szeretnének ott lenni a politika körül, ott vannak más országokban is. De az azért elég ritkán fordul elő, hogy a Thyssen vagy a Krupp akarna pártelnököt adni. Ritka az is, hogy a meghatározó politikai tényezők a politikai, gazdasági versenyüket egy párton belüli hatalmi pozíciókkal próbálják elrendezni. Ma a szocialista pártban ez zajlik.

A Fideszben nem következhet be ugyanez?

Nagy törés érte ugyan a szocialista párt klientúráját 1988 és 1994 között, akkor nem látszott jó üzletnek az MSZP, de lényegében megmaradt a folytonosság. Az Antall-kormány alatt az MSZP-klientúra gyakorlatilag érintetlen maradt. Ne értsen félre, a klientúra és az üzlet nem szitokszó. A politika is befektetés. De a Fidesz klientúrája másképpen szerveződik, mint a szocialistáké. Nem zárult le a kialakulása, és nem is stabil. Szervezetszerűen nem is tudott kiépülni. De a politikai vezetés jobban kézben tudja tartani a pártot. Az MSZP-ben a klientúra azért kezelhető nehezen, mert a destabilizálódás után, amikor visszaállt a rendszer, a korábbi társaság jelent meg, amelyben a szocialista párt vezető elitje mélyen benne van üzleti, baráti, családi kapcsolatok révén. Az nem úgy van, hogy kialakul egy politikai elit, és megkeresi a maga klientúráját, aztán valahogy összeépülnek: a szocializáció főszerepet játszik. Az új pártoknál viszont még az is heurisztikus élmény volt, hogy egy választási győzelem után a parlamentben találkoztak a képviselők. A Fidesz esetében, úgy látom, a politika megtartotta elsődlegességét a klientúrával szemben, az MSZP viszont annak zsákmánya lett.

A Fidesz újabban szociális témákat feszeget. Ez is mintha kapóra jönne önnek a közeledéshez.

Egy fiatal demokráciának vannak szükségszerű gyermekbetegségei. A szociális ígérgetés ezek közé sorolandó. Az utóbbi időben ironizáltak eleget a Fidesz nemzeti petícióján, de ne felejtsük el, hogy az eredendő vétség a "Több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek!" szlogen volt két éve. A demagógiának olyan szintje volt ez, amit talán már csak azzal lehetett volna tetézni, ha minden hatvan év feletti számára tutira beígérik a nemi aktivitást. Emlékszem még, hogy 1994-ben mit kaptunk Békesi Lászlótól, amikor a Horn Gyula vezette csapat egy röplapon tett néhány fáradt ígéretet a választások előtt. Hornnak kis híján elvágták a torkát. A balliberális sajtó akkoriban hihetetlen kritikával illette az ígérgetést. Hornban ez mély nyomokat is hagyott, azt mondta 1998-ban, hogy semmit nem szabad ígérni. Két éve ugyanazok már szó nélkül hagyták a "Több pénzt!" szlogent.

Akkor még - habár képviselőjelölt már nem volt, sőt a pártból is kizárták - az MSZP-re szavazott. Június 13-án netán a Fidesz mellé tette az ikszet?

Az európai parlamenti képviselők feladata elsősorban az, hogy a magyar gazdaságot helyzetbe hozzák, s hogy ezt a munkát ki milyen eséllyel végzi majd jól, azt most csak a belpolitikai teljesítmény alapján lehetett megítélni. Arra adtam a voksomat, aki azt mondta, hogy egyenlő felek vagyunk az EU-ban. Ezt tartom valódi európai felfogásnak. Arra a pártra szavaztam, mely a hazai érdek érvényesítését helyezi előtérbe. Tehát a Fideszre szavaztam.

A megválasztott képviselőkkel ön szerint sikereket arat majd az ország?

Túl sok bölcsész volt a pártlistákon, holott ha valami, hát az unió a lobbi területe. Kis túlzással azt mondhatnám, most kellett volna elővenni a hálózati embereket: azoknak van kint kapcsolatuk. Profi lobbistákat kellett volna küldeni, nem diplomatákat meg költőket. Másrészt sok a pályakezdő, pedig kezdők nem rúgnak labdába. Medgyessy és Baráth Gergely megbízásai is ezért olyan átlátszóak és kínosak az ország számára. Ennek a két gyereknek a tevékenysége csak annyi, hogy felveszik a zsák pénzt. Ha én sajtó volnék, azzal a címlappal jelentem volna meg, hogy "Ennyibe kerül a kormány" ennek az öt cégnek, amely a Gergelyek megbízója. Ezt nem látni szinte már idiotizmus.

Egyre keményebbeket mond. Lehet, hogy 2006-ban már a munkájával is segítené a Fideszt? Igaz, hogy már Áder Jánost is megkereste?

Nem találkoztam Áderrel, csak a kabinetfőnökével, Gyarmati Lászlóval. Egyébként nem keresgélek senkit. Hogy jó a viszonyom egyes Fidesz-vezetőkkel, az 1994-re nyúlik vissza. Akkoriban a velük való összefogás híve voltam, mely gondolattal kisebbségben maradtam a párton belül. De megmaradt a normális, emberi viszony. Ha tudunk egymásnak segíteni, akkor hajrá!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.