heti-valasz.hu/itthon/a-veghajraban-a-fideszre-hatalmas-veszely-leselkedik-a-cikisedes-128010

http://heti-valasz.hu/itthon/a-veghajraban-a-fideszre-hatalmas-veszely-leselkedik-a-cikisedes-128010

Bátorlét és lehetőt kívánás

/ 2010.05.12., szerda 18:29 /

Az alábbi írásnak a Heti Válasz vitaindító szándékkal ad teret. Most, egy új korszak kezdetén várjuk mindazon értő hozzászólásokat, amelyek a kapitalizmus természetéről fogalmaznak meg itt és most megfontolandó szempontokat.

"Csak az a valóságos bölcs hazafi, ki lehetőt kíván, s jól tudván, hogy az ember gyenge léte miatt se felette boldog, se határtalanul boldogtalan nem lehet, a középúton jár. Ő lélekderülten él, szomorú unalom nem öli óráit, s a közjóért fáradozván, nem panaszkodik mindegyre hasztalan, hanem inkább felkeresi a hibákat, s azoknak kútfejeit nyomozza, kifejti, s rajtok segít, ha lehet; ha nem lehet, nemesen tűri - gyáva panasz szájábúl nem hallatik. A hibákat pedig inkább magában keresi, mint másokban, mert magával parancsolhat, másokkal nem." (Széchenyi István: Hitel)

Amikor két évvel ezelőtt megalakult a Közjó és Kapitalizmus Intézet, amelyben mindketten szerepet vállaltunk, kézenfekvőnek tűnt a nevét Széchenyihez kötni, a magyar történelem legnagyobb olyan alakjához, aki a modern kapitalizmusban látta a haza fölvirágzásának zálogát. Mivel azonban az ő nevét sok intézmény viseli, erről lemondtunk. De a vonzalom a legnagyobb magyar iránt természetesen megmaradt.

A 2010-es választások első fordulója 150 évvel a döblingi tragédia után volt. Így talán nem véletlen, ha az új kormány jelentőségét keresve nekünk nem a radikális fordulatot jelentő 1956 és 1990, hanem a hasonlóan alapvető változásokat elindító 1830-as év jut eszünkbe: Széchenyi programindítása, a Hitel megjelenése.

Van jó kapitalizmus - hirdette akkoriban Széchenyi, és hirdetjük ma mi is. De ezt nem lehet nagy ugrásokkal elérni. Nem lehet a politikát, az országot egyik napról a másikra mássá tenni.

A politika egyik legfontosabb feladata, hogy elfogadja: nem minden tőle függ. El kell fogadnia, hogy vannak olyan problémák, amelyeket nem tud felszámolni. Lehetőt kell kívánnia és ígérnie. Nem a politika feladata a gazdaság tervezése, sem a munkahelyteremtés. Nem neki kell kitalálnia, hogy melyek Magyarország "kitörési pontjai". Ezekkel csak felesleges várakozásokat gerjeszt. A politika feladata az alapvető infrastruktúra megteremtése. Legyen az fizikai (Lánchíd, vasút, gőzhajó), szellemi (Akadémia, Casino) vagy éppen jogi infrastruktúra (az ősiség felszámolása, a hitelfedezet megerősítése, a pénzpiac deregulálása). Ha ezek működnek, akkor a kitörés is meglesz. Megtalálják a magyar polgárok, kis- és nagyvállalatok. Megtaláljuk közösen. Csak az együttműködés szabadságát és lehetőségét kell ehhez biztosítani.

De ez az infrastruktúra, amelyet előszeretettel hívunk a bizalom infrastruktúrájának, az együttműködés szabadságának, ma nagyon rossz állapotban van. Van tehát mit tenni és min változtatni. Ehhez viszont bátorság kell. Bátorlét, ahogy Széchenyi a Stádium előszavában nevezte. Vannak olyan területek, ahol bátor lépésekkel bizonyos várakozásoknak látványosan meg lehet felelni, és az említett javulás irányába is el lehet indulni. De Széchenyi példája arra tanít, hogy tartós minőségi javulás mindenütt csak megfontolt és koherens elképzelések, szívós munka révén várható. Nagyon sok tennivaló van, s már csak ezért is érdemes a legfontosabbakra összpontosítani minden fölhasználható politikai energiát.

Mik legyenek ezek?

Ajánlatunk szerint mindaz, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy húsz (nem négy!) év múlva élhető országban éljünk. De szögezzük le: élhető ország csak jó kapitalizmus lehet. Olyan ország, ahol a szabadság rendje alakul ki, hogy egy másik nagy magyar gondolkodót, Polányi Mihályt idézzük. A szabadság rendje az együttműködés szabadságán alapul. Ez olyan rend, amelyben a magántulajdon tisztelete és a szerződések szabadsága hangolja össze a személyes céljaikat követő polgárok döntéseit. Olyan rend, ahol a kormányzat, és nem a kerítésbe vezetett áram garantálja a tulajdon biztonságát. Olyan rend, ahol a kormányzat nem a saját hatalmát akarja a bíróságok fölé kiterjeszteni, ahol a fő kérdés nem a bíróságok "demokratizálása" (jelentsen ez bármit is), hanem hogy azok gyorsan és jó döntéseket hozhassanak, amikor valaki meg akarja szegni a szerződését, vagy amikor vita alakul ki az együttműködésben részt vevő felek között.

A jó kapitalizmusban az egyént tudása és szorgalma alapján díjazzák. A tisztességes gyarapodás alapja az érték előállítására törekvő munka, és nem az, hogy a mások által megtermelt értéket hogyan lehet elvenni tőlük. De erre a tisztességes gyarapodásra lehetőséget kell adni. Ha az új kormány leendő tagjai jól figyeltek, akkor hallották, hogy a magyar nagyvállalkozók, kisvállalkozók, kisemberek, minden értéket teremteni igyekvő polgár elsősorban azt szeretné, ha életének, vállalkozásának adminisztrálása kevesebb időbe és pénzbe kerülne. A tisztességes gyarapodást a magas adóterhek is akadályozzák. Ezeket is csökkenteni kell. De elsősorban az adóadminisztrációs terheket.

Jó kapitalizmus csak az lehet, ahol az intézmények stabilak. Ez azonban megfontolt kormányzást feltételez. A stabilitást nem a kicsi állam, hanem a kapkodó kormányzat veszélyezteti. Ez a gazdaságpolitikára is vonatkozik. A megfontolatlan adócsökkentés (az adóbevétel, és nem az adóadminisztráció csökkentése), ha nem társul hozzá a korrupció megfékezése, a meg nem érdemelt járadékok, támogatások, segélyek, transzferek csökkentése, akkor a stabilitást, a kiszámíthatóságot veszélyezteti.

Jó kapitalizmus csak az lehet, ahol a jobb sorsúak kötelességüknek érzik az elesettek támogatását. Sajnos e téren is sok tennivaló van. A magyar kormányok mindeddig nemigen bíztak a polgárokban, nem adtak nekik lehetőséget arra, hogy maguk támogathassák a környezetükben élő elesetteket. A kormányok maguk akartak mindent megoldani. Bizonyos csoportok járadékait, ideértve a szociális kiadások egy részét is, fontosabbnak tartották, mint azt, hogy a források a polgároknál maradhassanak, s hogy ebből a jólétből támogathassák a valóban rászorulókat a saját környezetükben.

Ez a kormányzás megfosztotta a dolgozni akaró polgárokat és vállalkozásokat számos lehetőségtől, a rászorultakat pedig segélyre szoruló állapotban tartotta, miközben a legrosszabb fajta populizmussal próbálta kielégíteni őket. A nagyvállalatok és bankok elleni politikai támadások java része ostobaság. Elő kell venni a Hitelt: a kor más, a probléma részben mégis ugyanaz. Széchenyi azt írja, hogy a hitelező, az adós és a jogrendszer egyaránt tehet arról, hogy nincs hitel, mert nincs hitelesség. Amikor a hitelező magas kamatra (uzsorára) ad kölcsönt, akkor a bizalom infrastruktúráját, a hitelességet rongálja. Amikor az adós megfontolatlanul vagy rosszhiszeműen, a csalás szándékával vesz föl kölcsönt, szintén a közbizalmat roncsolja. Amikor a jogrendszer nem engedi, hogy a hitelező és az adós megegyezzen abban, hogy az adós biztosítékot adhasson - például a földjét, az ingatlanát zálogba adja -, akkor a bizalom, a hitelesség, a polgári erény világát lehetetleníti el. Napjaink egyoldalú nagyvállalat- és bankellenes populizmusa nem a bizalmat építők és az együttműködést keresők, nem Széchenyi programja, hanem a politikai hőzöngőké.

Az új kormánynak tehát bátorlét kell. A magyar kapitalizmus számos rossz eleme, jelensége már nagyon is a mindennapok részévé vált, s tőlük megszabadulni nem lesz könnyű. Az új kormánynak nehéz dolga lesz, de kivételesen erős fölhatalmazás birtokában nézhet szembe azzal, hogy a korrupció, a járadéklesés, a sokszor évtizedes kiváltságok, privilégiumok védelme, a versenytársak adminisztratív kiiktatására való törekvés, a bankokkal, nagyvállalatokkal, gazdagokkal szembeni ellenszenv, az azonnali fogyasztás kényszere, a segélyekre alapozott családi és egyéni életvitel s a mindezeket egybefoglaló kirívóan individualista és bizalmatlan társadalmi légkör megváltoztatása, átalakítása nem fog egyik napról a másikra menni.

A bátorlét mellett azonban a lehetőt kívánás legalább ilyen fontos. Széchenyi nem hitt sem a felvilágosult abszolutizmusban, sem a reformdiktatúrában. A jó kapitalizmus egyetlen változata sem működhet az érintettek akarata, meggyőződése ellenére. El kell fogadni, hogy vannak problémák, amelyekkel együtt kell élnünk, tíz, húsz vagy ötven évig. A puszta jogszabálygyártás, a politikai voluntarizmus, a nagyotmondások politikája nem segít a hazán. Nem szabad, hogy a kitartó, kreatív, józan és türelmes politika ismét Döblingben végezze.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.