„Bocsánat, ez nem földosztás”

Kik esélyesek az árveréseken – és kik kevésbé?

/ 2015.12.09., szerda 16:09 /
„Bocsánat, ez nem földosztás”

A kormányzati kommunikációval ellentétben nem a kis- és közepes gazdálkodók járnak jól a földprivatizációval – derül ki a Heti Válasz páros interjújából. A földügy legfontosabb kérdéseinek átbeszéléséhez Győrffy Balázs fideszes képviselőt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökét és Raskó György agrárszakértőt, az Antall–Boross-kormányok egykori földművelésügyi államtitkárát ültettük egy asztalhoz.

– Állítsák le a földárveréseket! – követeli az LMP. Megfontolják? Ha a liciteken üresen kongó kormányhivatalokat nézem, a sajtó talán észre sem venné.

Győrffy Balázs: Nem igaz, hogy nincs érdeklődés, de valóban nem tolonganak az árveréseken. Ennek három oka van. Először is, több megállapodás a sajtónak láthatatlan: akinek van egy csöpp esze, leül a potenciális vásárlókkal, és megpróbálja leosztani, hogy ki mire licitál majd. Akinek pedig elővásárlási joga van, nem fogja felverni az árat, hanem megvárja, jön-e más licitáló, aztán eldönti, él-e az elővásárlási jogával. A másik ok, hogy nagy területek is kalapács alá kerültek, ezek megvételéhez pedig a legtöbb gazda nem elég tőkeerős. A harmadik ok: sokaknál nem jön ki a matek. Az árverezésre szánt 380 ezer hektárnyi földből 145 ezer hektáron hosszú távra – akár 2051-ig – lekötött bérleti szerződés van, ráadásul alacsony díjjal. A vevő oszt, szoroz, és azt látja, hogy nem éri meg olyan földet venni, amit évtizedekig más használ, ráadásul nem tud bérleti díjat sem emelni.

Raskó György: Örülök, hogy elnök úr látja a gyakorlati problémákat a földmagánosítással. Az elvi alapvetéssel egyetértek: az állam szabaduljon meg a földtől, legyen az a mezőgazdasággal foglalkozó embereké, mert így növelhető az ágazat hatékonysága, és mert ez politikai megnyugvást is jelent. A fő gond, hogy a liciteken meghirdetett induló árak bőven a piaci ár felett vannak. Gazdálkodóként is hallom a fiatal kollégák panaszait. Egyértelmű, hogy zömmel a gazdag parasztok lesznek az árverések befutói.

– Vagyis nem azok jutnak földhöz, akikről a kormány a kampányban beszél. „Most vegyen földet!”, „Földet a gazdáknak!”, „Vissza kell adni a földet azoknak, akik megművelik: a kis- és közepes gazdaságoknak!” – így hangoztak a szlogenek, a plakátszövegek.

Gy. B.: De nem is volt cél, hogy az ár alacsony legyen. Bocsánat, ez nem földosztás.

– Jöhet a kommunikációs hátraarc? Mondhatnák, mégsem a kis- és középparaszti réteget, hanem a tőkeerős befektetőket célozzuk a földárverésekkel.

Gy. B.: Nincs szükség ilyesmire. A kormányzati célt kezdettől egyértelműen kommunikáltuk: szó sincs földosztásról, a területeket az értéküknek megfelelően kell értékesíteni. Miniszterelnök úr is többször elmondta: nem lesz kótyavetye.

– Akkor a „kótyavetye” az új „ugribugri”. Kicsit pontosítsuk.

Gy. B.: Pedig egyértelmű, mit jelent: hogy áron alul nem lehet a földet eladni. Ugyanakkor nem igaz, hogy a kis-és középparaszti réteg ne tudna földhöz jutni.

R. Gy.: Az áron alul értékesítést el kell kerülni, ettől még tény, hogy az árak magasak. Én nem most dobtam volna piacra ilyen mennyiségű földet, hanem először felmértem volna a fizetőképes keresletet, leültem volna tárgyalni a fiatal gazdákkal, hogy lássuk, milyen lehetőségeik vannak. Akkor kiderült volna, hogy sokuk éppen az elmúlt években szerzett földbérleti jogot, így kiköltekezték magukat. Nagyobb részüknek nincs saját forrása ahhoz, hogy 40-50 hektárra a beugró pénzt fel tudja mutatni. Panaszkodnak is nekem többen, hogy miért kellett ennyire sietni ezzel a privatizációval, hiszen így ők a vesztesei lesznek.

Gy. B.: Vesztesekről szó sincs. Maradhatnak az eddig bérelt földjeiken, azokat senki sem veszi el tőlük.

R. Gy.: Ettől még kimaradnak egy új földszerzési lehetőségből.

Gy. B.: A mostaninál kedvezőbb finanszírozási lehetőségeket nem lehet előállítani. Ettől még mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mi az a területnagyság, ami az ő gazdasági lehetőségeiknek még megfelel. Óva intenék attól, hogy valaki 100 hektáros gazdaként megpróbáljon 200 hektárt venni. És ne feledjük: a meghirdetett ötvenezer helyrajzi számból negyvenezer 10 hektár alatti. Vagyis a helyrajzi számok négyötöde olyan méretű, amit átlagos tőkeerővel rendelkező gazdálkodó is felér. A Magyar Fejlesztési Bank 150 milliárdos hitelkerettel áll a potenciális vevők rendelkezésére. Aki így sem képes vásárolni, az talán jobb is, ha nem vesz földet, hiszen a törlesztéssel és a megműveléssel is problémái lesznek. Senkinek sincs pisztoly tartva a fejéhez, hogy vegyen földet.

– Az nincs, de azt sem tudjuk, hogy mikor lesz legközelebb ilyen lehetőség.

Gy. B.: Mostanában biztosan nem.

– És akkor a méreteinél fogva szinte eladhatatlannak bizonyuló földekkel mi lesz?

Gy. B.: Úgy látom, van kormányzati szándék arra, hogy a túlságosan nagy, liciteken el nem kelt földterületeket később megosszák, és a kis- és középparaszti rétegnek is elérhető méretekben próbálják újra értékesíteni.

– „A helyi piaci ár plusz 10 százalék lehet a minimális kikiáltási ár” – ez volt az eredeti mondás a hektáronkénti földárral kapcsolatban. Viszont nem találtunk követhető elvet az árak alakulásában; egy hektár föld egy- és négymillió forint között bárhol lehet.

Gy. B.: Az árakat a Nemzeti Földalapkezelő állapította meg. Az NFA nem tehette meg, hogy „alullövi” az összegeket, mert ha csak egyetlen eset előkerül, ahol alacsonyabb a megállapított ár, mint a piaci, abból balhé lenne, mert onnantól le nem vakarják magukról, hogy valakinek a kedvéért alakult úgy.

R. Gy.: Az OTP-nek kistérségre lebontva pontos képe van a földek piaci áráról. Aztán ott van a földhivatal, ahol még őrzik a régi, katonás fegyelmet a rendszer működtetésénél, náluk konkrét számok vannak. Nyilvánvaló, hogy a földalap tőlük kaphatott információkat. De lássuk be, van, ahol az adatok nem sokat számítanak, ahol az árakat pusztán lelki tényezők verik fel. Nevezzük őket érzelmi alapon földet vásárlóknak: Csongrádban, Hajdúban, Békésben vannak a legmagasabb földárak, olykor a négymilliós hektár sem ritka, mert sok ember családi, történelmi kötődés miatt vásárol. Ennek azonban nem lesz közgazdaságtani értelemben vett megtérülése.

– Az érzelmi alapon földet vásárlók mellett beszéljünk a pusztán érdek alapján vásárlókról, a spekulánsokról is. Belőlük sem lehet kevés.

Gy. B.: Ez is a sajtó kedvenc témája, pedig több biztosíték is van a rendszerben a spekulánsok ellen, elég csak az új földtörvényben rögzített kötelező földművesstátuszt, a húszéves terhelési és elidegenítési tilalmat vagy a helyben lakási kötelezettséget említeni. Kifejezetten az a célunk, hogy akik megveszik a földet, ugyanazok műveljék is előbb-utóbb.

– Tipikus spekulánskiskaput jelent a szakképzettséget kiváltó „aranykalászos földműves” cím, amit pár hét alatt bárki megszerezhet.

Gy. B.: Ez nem igaz.

– Tele van ilyen történetekkel a sajtó! Jó pénzért az is szerezhet vizsgát, aki nem tudja megkülönböztetni a fejőgépet a pörzsölőtől.

Gy. B.: Pontosítok: a legális képzésre nem igaz.

R. Gy.: Az aranykalászos földműves vizsgák valóban problémásak.

Gy. B.: Ha ez így van, akkor ez szakmai prostitúció. Megoldás lehet, ha az agrárkamara minden vizsgán képviselteti magát, hogy ne juthassanak át nulla tudású emberek.

Mindenesetre tény, hogy ez a kiskapu nyitva áll. Ha tényleg a földművelők földhöz juttatása volt a cél, akkor miért nem zárták ki eleve a földjüket csak bérbeadásra használó tulajdonosokat?

Gy. B.: Minden szűkítést őrült nehéz lekövetni. Szóba került rengeteg megoldás a spekulánsok kiszűrésére, végül a jogászoknak ki kellett zárniuk azokat, amik nem összeegyeztethetők a licites rendszerrel, illetve a hazai és uniós jogrenddel. Higgye el, a mostani rendszerünknél nehéz biztonságosabbat összerakni.

R. Gy.: Lehet, hogy furcsán hangzik, de az, hogy ki egy föld tulajdonosa, végső soron mindig spekulatív akció lesz. Engem különösebben nem is izgat, ki a tulajdonos; egy dolog érdekel: hogy ki a földhasználó. A gazdaság érdeke az, hogy a leghatékonyabban használjuk a földeket.

– Raskó György az imént idézett egy kérdést: „Miért kellett ennyire sietni ezzel a privatizációval?” A választ a Facebookon már október végén megadta: „Az egész földprivatizációs program azért született, hogy Orbán kibaltázzon Simicskával, meg Leisztingerrel, Töröcskeivel és a többiekkel. A többi 80 egynéhány állami földeken gazdálkodó csak beleesett az ügybe, mint Pilátus a krédóba.”

R. Gy.: Ez a magánvéleményem. Azért gondolom így, mert az időzítés ügyében az állam részéről felhozott közgazdaságtani, jogi érveket nem tartom relevánsnak. Tény, hogy az eladásra hirdetett földek között van 145 ezer hektár, aminek nagy részén az említett üzleti köröknek van érvényes – és még sok esetben évtizedekig érvényes – bérleti szerződése. Ezeket csak azután hirdettem volna meg, miután ezt a földbérleti problémát rendezem saját berkeken belül, tárgyalással.

– Tárgyalással? Most, amikor a politika háborúban áll a korábbi hátországával?

R. Gy.: Alapvetően egyetértek Győrffy Balázs állításával, hogy ezek az üzleti körök 2001 óta túl alacsony áron bérlik a földeket. Ez burkolt állami támogatás, amit már csak a társadalmi igazságérzet miatt is helyre kell tenni.

– A 2001-es is politikai döntés volt, ez is politikai döntés lesz. Győrffy Balázs most azért küzd, hogy biztosítsa annak törvényi lehetőségét, hogy a Simicska-érdekeltségek által bérelt, de új tulajdonoshoz kerülő földeken a vevők egyoldalúan megemelhessék a bérleti díjakat. Azonban nem jött össze a kétharmad a „lex Simicskához”. A helyzet jogi nonszensz. Elmennek a falig?

Gy. B.: El. Jogászaink megtalálták a módját, hogy keresztülvigyük a tervet. Máskülönben nem érdemes az egész mögé politikai mítoszokat gyártani, mert ebben az ügyben nem csak Simicska Lajosról van szó. Én nem ellene, hanem a magyar agrárgazdaságért dolgozom.

– A Simicska-érdekeltség által bérelt, elárverezett földekből 88 hektárt egy osztrák befektető vett meg a minap. Ha ez a „szabadságharc”, az kellemetlen.

Gy. B.: Magyarország életében a múlt év májusa vízválasztó volt. A földforgalmi törvényben kellett rögzítenünk, hogy a földvásárlás lehetősége nyitott tagállami állampolgárok előtt is. Ez uniós kötelezettség. Vagy rögzítjük, vagy elbúcsúzhatunk 4000 milliárd forintnyi agrárfejlesztéstől. Persze maradtunk az EU-ban, és olyan szabályrendszert hoztunk létre, ami szigorú nemcsak a külföldiekkel, hanem a magyar állampolgárokkal szemben is. Csak földműves vehet földet, 20 kilométeren belül kell laknia, hogy licitálhasson, igazolnia kell hároméves életvitelszerű helyben lakást, és a helybelieknek elővásárlási joguk van. Ennek eredményeként ma 103 ezer ember van Magyarországon, aki földet vehet, ebből 222 olyan földműves, aki nem magyar állampolgár, ráadásul valamivel több mint felük kettős állampolgár. Az említett osztrák úriember amúgy három kilométerre született a mostani birtokától, 1945-ben elvették a földjüket, a rokonság egy részét kitelepítették, ő és családja Ausztriában nőtt fel. Ő valóban „idegennek” számítana?

R. Gy.: Egyes politikusok, kormányzati és ellenzéki oldalról egyaránt demagóg módon ágálnak a külföldiek földszerzési lehetősége ellen, pedig, mint látható, nagyítóval kell keresni a nem magyar tulajdonban lévő földeket. Azzal semmi baj, ha ideköltözik egy – mondjuk – holland, beilleszkedik, termelési kultúrát hoz. Hallom, hogy majd most a külföldi, tőkeerős gazdák ráteszik a kezüket a magyar földre. Ez fantomkergetés. Még ha feltesszük is, hogy a szigorú szabályok ellenére valaki betrükközi magát, akkor is, mit tud csinálni? Hozzákezdhet a megműveléséhez, vagy kiadhatja bérbe. Elhordani nem tudja. Az akkor is a nemzeti kincs része lesz.

Gy. B.: Azért a magyar föld maradjon csak magyar kézben.

R. Gy.: Ettől nem kell félni, ott is marad. De nem is a tulajdon, hanem a földhasználat a lényeges. Az idejövő uniós gazda legyen motiválva, hogy olyan magas termelési kultúrát valósítson meg, ami versenyképes termelést eredményez nemzetközi szinten is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.