Büszke díszpinty

/ 2004.04.15., csütörtök 08:21 /

Tizennyolc évesen már a rádiónak dolgozik, később végigjárja a hazai baloldali-liberális lapokat, majd pedig a Hír Tv riportere, szerkesztője lesz. "Spicli" - sugallják egyesek, "díszpinty" - mondják mások. Médiáról, közéletről és pályájáról kérdeztük a krisztusi korban lévő Kóczián Pétert.

Fotó: Lenyó László

Tollal, diktafonnal a kézben jött a világra? Dehogy. Még nyolc-tíz évesen is filmrendező, forgatókönyvíró akartam lenni. Aztán jött az újságírás. Tizenkét évesen készítettem az első iskolarádiós adást, és az igaz, hogy ösztönösen vonzott a sajtó. Kiderült, hogy érdemes foglalkoznom vele, mert van hozzá tehetségem.

Ezt ki mondta?

Visszajelzésekből kiderült, abból, hogy felnőtt társaságban hosszasan el tudtam beszélgetni, kérdéseket tudtam feltenni, amelyekre aztán értelmes válaszokat kaptam. Volt íráskészségem, ezt az iskolai fogalmazások mutatták, rádiójegyzeteket írtam, szóval nagyon szerettem a dolgot, teljesen természetesen jött.

Mi hajtotta? Magának akart információt szerezni, vagy az olvasó, hallgató szolgálatának vágya vitte előre?

Ez is, az is. De nem tudom pontosan, mit miért tettem, olyan természetes volt az egész. Azzal viszont tisztában voltam, mit nem akarok. Azt a fajta "én megmondom az igazat" típusú publicisztikát, amely Magyarországon dívik. Nagyon nem szívelem. Ellentétben az érvelő angolszász típusúval, amely ugyancsak nem szenvtelen, személytelen, pihepuha, de tényeken, elemzéseken alapul. Nyilván sokakat sért, amit most mondok, de úgy érzem, hogy itthon a publicisztikák nagy része egy szuszra készül. A szerző nem olvas a témáról, nem beszél szakértőkkel, nem gyűjt érveket pró és kontra. Idősebb kollégáknál nemegyszer tapasztaltam, hogy kitalálnak egy formát, egy stílust, svungot, amellyel aztán sikeresek lesznek a piacon, és ez a svung, a személyiség rátelepszik az egészre. Egy idő után manír leszel, és ezt a manírt elvárják tőled. Csúszós talaj ez, tévút. Mert mi van akkor, ha öt-tíz év múlva már nem tudod vagy nem akarod hozni ezt az elvárt manírt? Ott állsz, hozzászoktál ahhoz, hogy tizenegyre bemész, háromig lenyomod az egész melót, közben iszogatsz, jó fej vagy. Ezt a fajta jófejséget akarom elkerülni.

Meddig akar keményen készülni?

Úgy húsz-harminc évig még egészen biztosan. Nincs ma Magyarországon olyan szakmabeli, aki ezért a kijelentésemért ne nézne elmeháborodottnak. Ha belegondol, azoknál, akik az elmúlt tizenöt évben voltak sztárújságírók, hét év a csúcs. Aztán mindenki aprópénzre váltotta a tehetségét. Úgy értem, Havas Henriknek nem a Heti hetesben kellene rendkívül viccesnek lennie, írna inkább színvonalas politikai cikkeket.

Gyakran politológusként tüntetik fel. Több példa mutatja - Borókai Gáboré, Stumpf Istváné, Navracsics Tiboré -, hogy politika és politológia közt sűrű az átjárás. Elképzelhető, hogy úgy négy év múlva mégiscsak valamely tanácsadó testület élén látjuk viszont?

Kvázi jutalomként a Hír Tv-ben tett szolgálataimért, ha a Fidesz kerül hatalomra?

Akár.

Mint mondtam, újságíró akarok lenni. Ha politikai tanácsadásra adnám a fejem, az nem jelentené, hogy nem írhatok újságba, csupán oda kellene írni a cikkem alá, hogy a szerző ennek és ennek az intézetnek a munkatársa. Normális országokban ezeket az összeférhetetlenségi ügyeket ilyen egyszerűen intézik. És hogy politológusként tüntetnek fel? Olyan gyűjtőtartály, amibe szinte mindenki belefér. Tőkéczki László például szerintem történész, mégis sokszor politológusként tüntetjük fel, ez itthon rangot ad. Ebben a politológusozásban az a tipikusan magyar vagy kelet-európai szemlélet tükröződik, amely szerint az újságíró firkász, hogy az újságírás nem valódi foglalkozás, szakma, nincsenek szabályai, nem tanulható. Valamilyen köztes lét, amiből az ember, ha teheti, továbblép.

Majd’ minden újságíró, akiben van némi hiúság, képernyőre vágyik. Önnek sikerült.

Nézze, én akkor is ugyanennyire hiú voltam, mikor a Magyar Narancsban dolgoztam. Végigcsináltam a rádiót, tévét, írott lapokat. A tévé kihívás. Egy tévéműsort nem lehet háttérbeszélgetésekre alapozni, nem tudok húsz percig háttérinformációkat adni, ha azok képileg nem mutathatók meg. Ez azt jelenti, hogy két hétig dolgozom keményen, és a végén a tévében egy hangot nem tudok az egészből produkálni. Ugyanebből tudnék írni egy cikket. Amikor rádióztam, akkor az embereket beszédükön, csöndjükön keresztül megmutatni legalább olyan érdekes volt, mint most egy tévéstúdióban helyzetbe hozni őket.

Tulajdonosváltás a Hír Tv-nél

Töröcskei István és Nánásy Csaba személyében új tulajdonosai vannak a Hír Tv-nek, miután március 30-án az rt. közgyűlése "fájó szívvel" ugyan, de rábólintott a befektetők vételi ajánlatára. Töröcskei, aki az Equilor nevű brókercég tulajdonosa, 1992-től két éven át a Magyar Hitelbank vezetője volt. Az alig több mint egy éve sugárzó, már most sem veszteséges adó eladására Borókai Gábor elnök tájékoztatása szerint azért volt szükség, mert a távozó - Pocsai Alex nevével fémjelzett - tulajdonosi csoport nem tudta biztosítani a csatorna fejlesztéséhez szükséges forrásokat, míg az ajánlattevők ezt készséggel vállalták. A tervek szerint frissebb, izgalmasabb, dinamikusabb lesz a csatorna, de a változások az adó hangvételét nem érintik. Magát Borókait viszont annál inkább, aki továbbra is a hírcsatorna elnöke ugyan, de a vezérigazgatói posztot ezután - a Simicska Lajoshoz is köthető Hung-Ister Rt.-nek ugyanerről a tisztségéről érkező - Fazekas Csaba tölti be. A vételárról az érintettek nem adtak tájékoztatást. A távozó tulajdonosi csoport, ha megfelelő befektetőtársat talál, új, hiánypótló tematikus csatorna indítását tervezi.

Hogyan látja a Hír Tv szerepét, helyét a magyar médiában? Mennyire hiteles a csatorna?

Az ORTT normái szerint a Hír Tv kiegyensúlyozott, a legkiegyensúlyozottabb. Más kérdés, hogy a médiahatóság számolgatós módszert alkalmaz, nem hajlandó belemenni tartalmi elemzésbe. Ez pedig ostobaság. De ha ma erre a közéletre ráeresztenék a tartalmi kritikát, ahhoz előbb vállalni kellene azokat az értékeket, amelyek alapján az adott tartalmak kifejeződnek. Nyugaton ez nem gond. Ha megkérdez valakit, elfogult-e, azt mondja, igen, én ebből és ebből a szempontból mondom azt, amit.

Ön elfogult?

Nem.

Akkor automatikusan az éppen adott szerkesztőség légkörének megfelelően fogalmaz? Egy Népszabadságbeli cikkében például ön is Fideszpropagandáról ír, de ugyanott az MSZP kommunikációjáról értekezik.

A szerkesztők olykor hajlamosak egyegy szó megváltoztatására, de bevallom, erre a cikkre nem emlékszem. Az biztos, hogy a kérdés nem érdektelen: a tévében, a Visszhang című műsorban is például, igyekszem elkerülni a szavakkal való sugalmazást. De nem vagyok hajlandó görcsbe rándult gyomorral számolgatni, csócsálgatni a kifejezéseket, tanakodni, hogy jaj, vajon melyik a korrekt.

Lovas István ritkán mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy önt az Élet és Irodalomból "szalasztották", ab ovo elfogult liberális.

Mikor Martonyi János a vendégem volt a Kérdések órájában, azt vetette a szememre, hogy mindig a radikális jobboldal véleményével szembesítem a jobboldali politikusokat. Más újságírókkal ellentétben úgy gondolom, hogy a demokráciához az is hozzátartozik, ha Martonyi János engem vagy a Hír Tv-t bírálja. Az én dolgom viszont, tetszik, nem tetszik, hogy embereket tényekkel és véleményekkel szembesítsek, hiszen nem lehet ott mindig mindenki egy beszélgetésen. Bevett szokás a magyar médiában, hogy a riporter így kezdi: ebben és ebben a napilapban ez és ez annak a véleményének adott hangot...Na ebből aztán használhatatlan anyagok keletkeznek. Ehelyett én felvállalom az adott véleményt, amelylyel épp szembesíteni akarom az interjúalanyt, mintha valóban a sajátom lenne, s ez olykor annyira jól sikerül, hogy el is hiszik, hogy magamért beszélek. Persze mindenkinek kijár az is, hogy konfrontáció nélkül kifejthesse a véleményét. Erre ügyelek: ha kétszer már szembesítettem, ütköztettem az illetőt, a harmadik alkalommal nyugodtan fejtse ki a véleményét, gyakorlatilag közbeszólás nélkül. Mikor így teszek, akkor azt szoktam megkapni, hű, de "benyaltam" az illetőnek. Pedig a normális társadalmi nyilvánosságnak az a menete, hogy valaki kifejti a véleményét, azt megkritizálják, majd pedig az illetőt szembesítik a kritikával. Csak ebben a közegben ez nem így van.

Hogy hogyan van, azt valószínűleg kevesen tudják önnél jobban. Magyar Narancs, Magyar Hírlap, Népszabadság, Élet és Irodalom: csupa baloldali sajtótermék, melyeknek dolgozott, most meg a jobbosnak elkönyvelt Hír Tv-ben van. Kóczián Péter lenne a várva várt árokbetemető, az egyesítő?

Egyrészt nem ez a nagy kiegyezés, másrészt ennek a társadalomnak nem is nagy kiegyezésre van szüksége, mely után majd a viták elsimulnak, és az emberek nagy szeretetben élnek, és végre elcsitul ez a felesleges csatazaj is. Ha engem a béke megteremtésének színében tüntet fel, az nem rólam vagy a tevékenységemről mond el sokat, hanem arról a közegről, amely ezt csak így képes értelmezni.

Baloldali körökben is foglalkoznak önnel, sokszor díszpintyként kezelik. "A mi kutyánk kölyke", ahogy az ÉSben is megjelent. Eszerint önnel csökkenti a Hír Tv a pártosság látszatát?

Amikor 1994-ben a Magyar Narancsban megkértek, hogy írjak cikket az SZDSZ-ről - mely párt a Narancshoz legalább olyan közel áll, mint a Fidesz a Hír Tv-hez -, ugyanúgy díszpintynek kellettem. Mert tudtam kritikusan, elfogulatlanul állni a témához. Minden szerkesztőségben ugyanazt a szakmai programot hajtom végre. A megítélésem mindig attól függ, hogy éppen hol vagyok. Mikor az ÉS-ben dolgoztam, a fideszesek utáltak, mikor a Narancsnál voltam, az MDF-esek és a nem fodorista fideszesek, most a szoclib értelmiségtől kapok hideget- meleget. Mikor ön azt mondja, díszpinty vagyok, nem mond semmi újat: ’93 óta folyamatosan ezt élem meg.

Nem érzi, hogy kilóg a Hír Tv-ből?

Nemrég az MSZP kongresszusáról tudósítottam a híradónkat. Elmondtam, hogy sikeres kampánykongresszus zajlott, a pártban elhiszik, hogy Medgyessy összehozta a csapatot, és dinamikusan menetelnek előre. Néhány kolléga úgy reagált, hogy amit mondtam, nem más, mint MSZP-propaganda. De ha egyszer ott voltam, és ezt tapasztaltam, nem fogok mást mondani azért, nehogy sértsem a jobboldali néző fülét. Ezzel a konfliktussal valóban szembesülök olykor.

Fotó: Lenyó László
Kóczián Péter: Nem vagyok hajlandó görcsbe rándult gyomorral csócsálgatni a kifejezéseket, hogy vajon melyik a korrekt

A jelenlegi helyzet - újságíró kérdez újságírót - azt sugallja, hogy e szakma képviselői rendkívül fontos emberek. Valóban azok?

A médiaháború után a szakma itthon hisztérikus rohamot kapott, mondván, micsoda köldöknézés az, hogy a média magáról ír, beszél. De mi más biztosíthatná a média feletti társadalmi kontrollt? Ahhoz, hogy biztosítsa is, arra lenne szükség, hogy a média önmagát is tárgyként tudja kezelni, és ne az ellentétes oldalon álló értelmiségi csoportok próbáljanak leszámolni egymással a médiáról szóló megnyilatkozásokkal.

Tehát ön is sötéten látja a honi újságírás helyzetét.

Kelet-Európa másodrendű, saját tudását, státusát alábecsülő, bizonytalan újságírókat nevel. Nyugaton az újságíró komoly ember, aki mellesleg könyveket ír, és akár Nobel-díjas tudósok egyenrangú beszélgetőpartnere. Ha itthon is lesz sok olyan ember, aki egy alkotmánybírósági döntés után rögtön lényeglátó elemzést tud adni egy tévéműsornak egyetlen percben, vagy amikor látszik a sajtótájékoztatót tartó miniszteren, hogy szándékosan nem néz soha balra, mert ott ül az a felkészült újságíró, akinek a második kérdése után rendre gyöngyözni kezd a homloka, az teremthet rendet a szakmában. Másrészt telítődniük kellene az értelmiségi pályáknak, néhány napilapnak csődbe kellene mennie, s a hirdetési piac jobboldali lapokat háttérbe szorító hozzáállásának is meg kellene változnia. El kell indulni a valódi piaci viszonyok felé.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.