CEU-ügy: példátlan fejlemény
Több mint egy hónapja uralja a címlapokat a Közép-európai Egyetem körül kialakult adok-kapok, de annak jelentőségéhez képest, ami ma történt, minden megnyilatkozás, publicisztika eltörpül. Példátlan fejlemény, de írhatnám azt is, hogy mérföldkő.
Erről beszélek:
 |
CEU-vita a Terror Házában |
A képen az látható, hogy Fodor Éva és Enyedi Zsolt, a Közép-európai Egyetem rektorhelyettesei, valamint Kovács Zoltán kormányszóvivő, Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár és Schmidt Mária múzeumigazgató egy asztalnál ülnek és vitatkoznak csütörtök délután. A helyszínt a Terror Háza biztosította, „CEU-vita” címmel.
Azzal kezdtem, hogy több mint egy hónapja van itt ez az ügy, mégis először fordult elő, hogy az érintettek a nyilvánosság előtt* egy asztalhoz ültek, és kulturált körülmények között beszéltek. Nem tudom, hogy önök hogy vannak vele, de én ennek csak örülni tudok. A lehető legrosszabb cselekvési mód a lövészárokba merevedve dobálni a másikra az érveket és minősítéseket. A TH-ba szervezett CEU-vitát csak üdvözölni lehet.
Ez a bejegyzés nem a beszélgetés tartalmáról szól. (Összefoglaló többek között itt és itt olvasható az elhangzottakról.) Hanem a tényéről. Ezért azzal együtt, hogy a mai kerekasztalt süvegeljük, hozzá kell tenni, azért elkésett a dolog; Áder János április 10-én, vagyis majdnem egy hónapja aláírta a lex CEU-t. Utána sem értelmetlen egy asztalhoz ülni, de igazán előtte lett volna.
* Még egy szépséghibát meg kell említeni. A „nyilvánosság előtt” megfogalmazás nem pontos, mivel a rendezvényre újságírók csak névre szóló meghívóval mehettek be, így például az Indexet sem engedték be. Nem tudom, ennek mi értelme van. Mondjuk a szervezők javára írandó, hogy a beszélgetést online is lehetett követni.
