Cigányiskolák: ördögöt a falra

/ 2015.01.07., szerda 15:51 /

Szegregáció létezik, de többnyire nem úgy, ahogy a doktriner, politikailag motivált jogvédő szervezetek lefestik. Beszéljenek a tények: a Heti Válasz a nyíregyházi iskolabotrány nyomán elkészítette az ország nagy oktatási szegregációs térképét.

„Az a módszer azonban, amellyel Önök a szegregációt jogszabályokkal megszüntetni, az integrációt pedig erőnek erejével érvényesíteni akarják, csak még tovább fokozza a társadalmi feszültségeket. Ez, láthatóan Önt és a szervezetüket egyáltalán nem zavarja, sőt, erősödik bennem a gyanú, hogy talán rejtett szándékuk is, hogy így legyen” – írta tavaly novemberben Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus püspök Mohácsi Erzsébetnek, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) vezetőjének, miután a CFCF jogerősen megnyerte a 2011-ben indított pert az egyház ellen.

A bíróság szerint a nyíregyházi Sója Miklós Általános Iskolát kifutó rendszerben meg kell szüntetni – azt az intézményt, amelyet az ország egyik vidéki gettójában, a Huszár-telepen hoztak létre, hogy szeretetteljes, védett közeget nyújtson a telepi cigánygyerekeknek. A helyi családok harmada választotta a Sóját, de ők ezt valószínűleg nem tehetik meg többé. A görögkatolikus iskola mellett tanúskodott Balog Zoltán erőforrás-miniszter, és napirenden van egy jogszabályi módosítás, amely a jogvédők szerint törvényesíti a szegregációt. A kormány tagadja a szándékot, de az iskolát – melynek munkáját értékesnek tartják – szeretnék megvédeni.

A CFCF a kormányellenes „új ellenzék” civil világához tartozik; munkatársuk, Varga Attila felszólalt a Nincs hova hátrálnunk tüntetésen december 16-án, valamint korábban Gulyás Márton csapatának demonstrációján. A szegregáció vádja bekerült a kormány fejére olvasott bűnlajstromba a hajléktalanok „vegzálása” vagy az állítólag haszontalan közmunka mellé. A CFCF azonban nem most kezdte. Több mint tíz éve harcolnak a szegregáció ellen: sorra perelik be az önkormányzatokat, és többnyire nyernek.

Mi döntjük el, ki szegregál

A szegregáció a cigány gyerekek etnikai alapú elkülönítése. De ez csak papíron ilyen egyszerű. A valóságban a szegregáció gumifogalom, és rengeteg mindenre rá lehet húzni – akár a Sójához hasonló segítő szándékú kezdeményezésekre is. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, Iványi Gábor metodista egyháza egész iskolahálózatot tart fenn szegény, többnyire cigány származású gyerekeknek. Intézményeik hasonlítanak a Sójára, a CFCF mégsem indított pert a liberális ikon Iványi Gábor ellen. De nem perelték a hasonló iskolákat fenntartó alapítványokat, a Dzsaj Bhím cigány buddhista közösséget, az Országos Roma Önkormányzatot vagy a szintén sok hasonló intézményt átvevő baptistákat sem.

A témáról szóló közbeszédet a jogvédő szervezetek és a hazai szociológus elit értelmezése uralja. A szegregációt úgy kellene elképzelnünk, hogy a rasszista többség szétválasztja a gyerekeket cigányokra és nem cigányokra, előbbieket elküldik városszéli, lepusztult kisiskolákba, ahol senki nem törődik többé velük. A többségiek pedig mehetnek a jól felszerelt, szép iskolákba, jobb pedagógusokhoz, úszni, lovagolni, idegen nyelveket tanulni. A szegregáció más formáival is szokás vádolni az államot: párhuzamos cigányosztályok indításával vagy a romák indokolatlan enyhe értelmi fogyatékossá nyilvánításával.

A CFCF a gyöngyöspatai önkormányzatra rá is tudta bizonyítani, hogy a falu iskolájában a párhuzamos osztályoknál etnikai elkülönítés történt. Az intézmény valóban helytelenül járt el, de a jelenség gyakoriságáról nehéz képet alkotni. Az alapítvány fő csapásiránya mindenesetre nem ez. Általában azt állítják, hogy az országban etnikai alapon szegregált iskolák sokasága létezik. Dinók Henriett kurátor egy 2013. májusi tüntetésen azt mondta, hazánkban 200 homogén cigány iskola működik, és felszólította a kormányt, hogy szüntesse meg őket.

Megpróbáltunk utánajárni a vádnak. Tényleg iskolai apartheidrendszer van Magyarországon? Elvégeztünk egy nagy adatszűrést, miután végre van hiteles, naprakész adatbázis a magyar iskolákról. 2013-ban az Oktatási Hivatal öt évre szóló megyei fejlesztési terveket készített, és ehhez az összes magyar iskolát felmérték – ez az államosítás egyik pozitív hozadéka.

Fordított rasszizmus

A CFCF legnagyobb csúsztatása, hogy szegregációt kiált akkor, amikor egy iskola diákjainak többsége cigány. De miért baj, ha egy cigány többségi etnikumú városrészben, vidéken roma gyerekek vannak az iskolában? A szociológusok ilyenkor spontán szegregációról beszélnek, de ezzel az erővel nevezhetnék természetes folyamatnak is, hiszen a települések, városrészek etnikai összetétele időnként megváltozik. A CFCF ilyen pereket indított Kaposvárott, Győrött, Nyíregyházán és Miskolcon, hogy lakatot tegyen roma többségű városrészek iskoláinak ajtajára. Az integráció azt jelentené, hogy a gyerekeket szétszórják a város többi iskolájában – többnyire utazásra kényszerítve őket. (Ez a fordított rasszizmus sajátos esete: az alapítvány egy ideális iskolai etnikai állapot előállítása érdekében megvonná a kényelmesebb, közeli iskolát a védendő csoporttól.)

Természetesen senki nem tartja nyilván, hogy egy iskolába milyen etnikumú gyerekek járnak. (És az identitás is képlékeny, az egyén választásán múlik.) A szegregációnak pedagógiai szempontból nem az etnikum a lényege, hanem az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű (hhh) gyerekek száma egyes intézményekben rendkívül magas. A cigányság rossz szociális helyzete miatt nagy átfedés van az ilyen értelemben szegregált intézmények és a „cigányiskolák” között. A hhh az etnikummal ellentétben pontos jogi kategória, melyet a gyermekvédelmi törvény határoz meg. Három feltételből kettőnek kell fennállnia hozzá: szülő legfeljebb alapfokú iskolai végzettsége; a szülő alacsony foglalkoztatottsága, és elégtelen lakáskörülmények. Egy olyan iskolában, ahol többségben vannak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, kínkeservesebb a pedagógiai munka, a tehetségek könnyebben elkallódhatnak, tehát a tanulókat egy feltételezett ideális, integrált iskolához képest hátrány éri.

Van azonban egy rossz hírünk a jogvédőknek. Lehet indítani még néhány pert, be lehet záratni egy-két iskolát, de az „integráció” az esetek többségében megoldhatatlan. Nincs ugyanis kihez és hova integrálni. Az országban valóban rengeteg – számításaink szerint legalább háromszáz – szegregációval érintett iskola van, de ezek általában nem olyanok, mint ahogy beállítják őket. Többnyire nem városokban vannak, nem lepusztultak, nem zsúfoltak, és nem lehet megszüntetni őket – vagy csak nagyon erőszakosan. A szegregált magyar iskolák 90 százaléka a roma kisebbség által nagy számban lakott települések községi iskolája. Ha a jogvédők megpróbálnák elvenni őket a közösségektől, a szülők seprűznék ki őket. (Statisztikánkban 50 százalék fölötti hhh-arányt neveztünk szegregációnak. A CFCF többször perelt olyan iskolák miatt, ahol ez az arány jóval alacsonyabb volt, vagyis pedagógiai értelemben nem is erősen szegregáltak.)

Ezek az iskolák nagy számban fordulnak elő északkeleten, a Dél-Dunántúl, a Közép-Tisza-vidék, Dél-Heves és Nógrád falvaiban. Van köztük sok apró, 10- 20 fős kisiskola, melyeket valószínűleg úgyis elsodor a következő takarékossági hullám vagy a lakosságfogyás, a többségük viszont közepes nagyságú. Nem azért jár sok cigány ezekbe az intézményekbe, mert a rasszista többség odazárja őket, hanem mert ott élnek. Azért cigány iskolák – ha van egyáltalán ilyen identitásuk, ami falvanként változhat –, amiért a Székelyföldön magyar iskolák vannak. Az identitást bizonyos mértékig kifejezi, hogy folytatnak-e az intézményben cigány kisebbségi oktatást – az átfedés nagy, de messze nem teljes. Nehéz helyzetben pedig azért vannak, mert egész térségek válságban vannak.

Megpróbálja leképezni

Mítosz továbbá, hogy ezek az iskolák zsúfoltak, szörnyűek és lepusztultak. A valóságban kevés kivétellel a cigányfalvakban sem lehet megtölteni a jóval nagyobb gyereklétszámra tervezett épületeket. Az általunk megtalált 333 iskolából hat működik teljes kihasználtsággal, és alig négy túlzsúfolt. Hiába zajlott le az elmúlt évtizedekben több körzetesítési hullám, és szolgál ki az aprófalvas vidékeken egy iskola akár négy-öt falut, a Kádár-kor olyan nagy épületeket hagyott hátra, hogy inkább csak 50-70 százalékosan működnek. A borsodi gettófalvakban sem születik annyi gyerek, mint az 1970-es években egy átlagos településen. Az épületek állaga többnyire nem ijesztő: az elmúlt 25 évben szinte mind felújításon estek át. A falvak korábban fenntartóként sokszor erőn felül költöttek az intézményeikre, és az uniós pénzekből is jutott forrás. Jó néhány borsodi „gettóiskola” látszatra bármelyik budai kerületben lehetne.

Más a helyzet néhány alföldi mezővárosban, ahol gyakran valóban van szegregáció: egy-egy nagyobb, főként hhh-gyerekek által látogatott állami iskola mellett létezik egy kisebb, jó minőségű intézmény, ahova jobb hátterű gyerekek járnak. Ezeket az iskolákat is nehéz volna bezáratni, mivel egyházi intézmények, és a vallásszabadság alapelvét sértené a megszüntetésük. Az iskolarendszer megpróbálja leképezni a helyi viszonyokat: ahol nagy a szakadék két közösség között, ott külön iskolák jönnek létre.

A CFCF beavatkozása például Hajdúhadházon oda vezetett, hogy a korábbi szegregált önkormányzati iskolarendszer helyett létrejött egy vegyes szisztéma, szegregált állami és egy pár éve alapított, „fehér” református iskolával. A visszarendeződéshez az alapítvány győzelme után alig három év kellett. Hasonló a leosztás Kunmadarason, Átányban, Enyingen és sok más városban. Jászladányban, ahol 2001-ben egy alapítványi iskola létrehozása az első nagy szegregációs botrányt okozta, tíz év pereskedés után ugyanez történt: az alapítványi intézmény utódja 2013-ban egy katolikus Kolping-iskola lett, az állami pedig maradt szegregáltnak. Máshol ugyanez járási szinten zajlik le. Miután az edelényi járásban mára szinte az összes iskola hhh-s többségű lett, 2009-ben néhány pedagógus alapított egy új magánintézményt a megüresedett szögligeti iskola épületében: a szomszéd falvakból ide jár a legtöbb nem cigány gyerek.

Ezeket az „élet szülte” helyzeteket csak durva törés-zúzással lehet ideig-óráig felszámolni, hogy aztán más formában újra előálljanak. A szegregáció-integráció kérdése persze nem lényegtelen: ahol a leszakadt réteg csekély számú, ott van értelme az integrált iskolarendszer létrehozásának, de ez a városok többségében már lezajlott. A rengeteg szegregált iskola esetében nem az a kérdés, hogy lehet megszüntetni őket, hanem az, hogy miként válhatnak a felzárkózás színterévé.

Összegző adatok

333 erősen érintett iskola – ebből 70 kifejezetten szegregált

Borsod-Abaúj-Zemplén: 15 401 fő
Szabolcs-Szatmár-Bereg: 12 461 fő
Jász-Nagykun-Szolnok: 3013 fő
Heves és Nógrád: 5689 fő
Hajdú-Bihar: 5005 fő
Többi alföldi megye: 1466 fő
Dunántúl: 5981

Országszerte 49 ezer általános iskolás gyerek jár ezekbe az intézményekbe

Nagyításért kattintson a térképre!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.