Csoda és kis bosszúságok a Duna felett – FINA2017 megnyitó

/ 2017.07.15., szombat 10:57 /
Csoda és kis bosszúságok a Duna felett – FINA2017 megnyitó

Az Ezeregyévre kacsintó óriás táncszínház, a futurista szökőkútművészet és tetszőleges Pink Floyd-koncert lézershowjának augusztus 20-i rakpartra született szerelemgyereke volt a budapesti vizes világbajnokság péntek esti nyitóceremóniája.

A parádés fény- és látványtechnika persze pénzkérdés, de honnan rendelték az időjárást? – gondolkodtam a Pesti Vigadó felé gyaloglás közben tegnap este, mert kétségtelen, hogy a szélcsendes, 20 fokos nyári naplementénél álmodni sem lehetett volna jobbat egy nyitott, folyóparti megarendezvényhez. Az ítéletet csak este tíz körül módosítottam; a július közepéhez méltatlan hideg akkor szállta meg az Erzsébet híd környékét.

Jól döntöttek, akik rászánták magukat, hogy a tévéképernyő helyett valamelyik rakpartnál kísérik figyelemmel a FINA2017 megnyitóját. A ceremónia ugyanis jóval túlterjeszkedett a Lánchíd pesti hídfőjénél berendezett színpadon. A rendezők valódi Pest-Budai látványt komponáltak, tűzijátékkal, fényfestéssel, drónjátékkal meg mindennel.

A honfoglalás korának megidézése

A honfoglalás korának megidézése (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Fényfestés

Fényfestés (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A messze a színpadtól is érvényesülő látványelemek tehát meggyőztek arról, hogy érdemes volt kimenni. Ami viszont nem győzött meg, az a kivetítő. Felesleges bosszúságot okozott, hogy a szervezőknek nem sikerült belőni a megfelelő magasságot, így például a Pesti Vigadónál álldogálók pontosan ennyit láthattak a közvetítésből:

Látvány a Vigadónál

Látvány a Vigadónál

Gondolom, semmiből sem állt volna két méterrel feljebb tenni a vásznat, így viszont az öt-hat sornál messzebb állók lassan elszivárogtak, mert semmit sem láttak abból, amit a kamerák mutattak.

Aki viszont látott valamit, hamar feledte a bosszúságot: a show szó szerint lenyűgöző erővel kezdődött valamivel nyolc óra után. Nem vagyok a látványcirkuszok barátja, de itt a rendezőknek sikerült olyan, tartalomban, kifejezési formákban és vizuális eszközökben harmonizáló, lebilincselő műsort kitalálni, ami egyszerre üzent a történelmünkről és a sportszeretetünkről, minőségben pedig bárhol a világon megállná a helyét.

A show Pannónia történetét, „víz és kultúra” kapcsolatát mutatta be, fejezetekre osztva. A római időktől indult, majd megjelent a magyar honfoglalás, a reneszánsz Buda, a huszárok kora... És innen némileg elvesztettem a fonalat, mert ha nagy lyukakkal is, de idáig következetes volt a történetmesélés, a huszártánc után viszont az „Erzsébet királyné” című fejezet jött, amiben nem a tánc, hanem a Dankó Rádió tetszőleges délutánját felidéző énekes produkció uralta a teret. A blokkot feltehetően a Habsburg idők megjelenítésére találták ki, de sehogyan sem akart működni, hiszen a perszonalizáltság (addig egy történelmi szereplőt sem emeltek ki úgy, mint a királynét) és a kifejezési forma is „lelógott” a színpadról a korábbiakhoz képest. A Sisi-blokk után sem volt egyértelmű a történetmesélés; a XIX. és a XX. század fordulóját egyszerűen Hajós Alfréd és a korabeli úszáskultúra színpadra állításával intézték el, majd gyorsan el is varrták a mesét. Az Anna-bálos betétet nem is értettem.

A modern kor versenyei

A modern kor versenyei (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Egerszegi Krisztina

Egerszegi Krisztina (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Finálé

Finálé (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A koncepcióba tehát bőven bele lehet köti, a látványelemekbe, megoldásokba nem annyira. Amit vízből és fényből ki lehet hozni, azt ki is hozták tegnap este a Duna partján. A tucatnyi egyszerre mozgó drónnal az égre emelt madárforma (valamikor a honfoglalásról szóló blokk környékén) láttán a Vigadó előtt álló közönség szája tátva maradt a csodától.

A szervezők beleadtak apait-anyait, hogy az este méltó legyen. Le a kalappal a táncosok, technikusok előtt, tényleg. Akár valahogy azt is megoldhatták volna, hogy Bogányi Gergely ne felvételről, hanem élőben zongorázzon, de ez apróság.

A zászlók bevonulása alatt átmentünk az Erzsébet hídra, ahol sokkal, de sokkal jobban lehetett látni a kivetítőket (mind a kettőt), és kevesebben is voltak. A szervezők helyében oda tereltem volna több embert; a híd sajnos kihasználatlan volt, inkább lézengtek rajta, miközben a Vigadó megfelelő kilátással rendelkező részénél nagy tömeg volt.

Az Erzsébet hídon nem voltak sokan

Az Erzsébet hídon nem voltak sokan

A beszédeket nem részletezném, ahogy CeeLo Green produkcióját se – amúgy a sok helyen megírt hanghibát a hídon nem hallottuk, valószínűleg nem a helyszíni hangosítással, hanem a közvetítéssel volt a baj.

A zászlók bevonulása és a beszédek közben többen hazamentek, pedig a fináléra visszatérő táncos produkció volt az est talán legjobb teljesítménye. Érdemes visszanézni a lenti Youtube-ablakban.

A megnyitó költségvetése 3,4 milliárd forint volt, ami percenként 28 milliót jelent. Fogalmam sincs, hogy ez világeseményhez képest, más országokkal összevetve sok-e vagy kevés. Olimpiai pályázóként, erődemonstrációnak biztos kell(ett volna) ilyen méretű show. FINA-rendezvényen nyilván nem. Cserébe itt marad nekünk ez a sok szép, de nagyon drága fotó. Tegyük el emlékbe, a többit később megvitatjuk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Pancserlehallgatók

Ha a HVG-nek igaza van, a világ legbénább lehallgatói keltenek botrányt Magyarországon.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.

Morvai Krisztina: „Ez nem hűségeskü a Fidesz mellett”

Nem tudja, a Jobbikra szavaz-e jövőre a Jobbik európai parlamenti képviselője. Morvai Krisztina azt mondja: három éve nincs kapcsolatban Vona Gáborral, de nem a személyes sértettség, hanem az irányváltás bizonytalanította el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kovács Ákos: Leszállni az egovonatról

A Nyugat nagyon mást ért kultúrán, mint mi, ebben a tekintetben igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat – mondja Kovács Ákos énekes, dalszerző, akit nemrég bemutatott Arany János-estjéről és a jövő évi jubileumi koncertjéről is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.