Csontbrigád

Munkalehetőség nyelvtudás és repülőgépjegy nélkül Hollandiába.

/ 2012.12.28., péntek 14:30 /
Csontbrigád

Nem kell '56-oshoz hasonló exodustól tartanunk, mert ugyan a magyar válságrégiókból tömegek indulnak útnak, de Nyugat-Európa fogadókészsége jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben.

 

A Heti Válasz Hollandiába követte a magyar munkavállalókat, mert az elmúlt tíz évben a Hollandiába kivándorlók aránya nőtt meg leginkább. A válságrégiók poklából menekülőket azonban a szélmalmok országában sem a földi Kánaán várja.

A magyarázathoz a 70-es, 80-as évhez kell visszakanyarodni, amikor Nyugat-Európát ellepték a török és marokkói bevándorlók, akik gyorsan állampolgárságot kaptak, majd a hollandok, németek számára kiépített jóléti rendszer miatt szépen ugyanúgy elkényelmesedtek, mint az „őslakók". Az elöregedő Hollandiának nagy szüksége van a kétkezi munkásokra, ám igazából csak a két kezükre. A megoldást a kölcsönmunkások elterjedése jelenti, egyre több cég foglalkoztat kelet-európaiakat, de csak kölcsönmunkásként. Ez annyit jelent, hogy utcáról nagyon nehéz lett elhelyezkedni, mert az illető nem annak a cégnek a munkavállalója, ahol dolgozik, hanem kikölcsönzik. Lényegében tehát két cég profitját kell megszereznie - azért, amelyik hentesként, betonozóként, vasszerelőként, raktárosként igénybe veszi, és azét, amelyik foglalkoztatja és kikölcsönzi. Az így megkereshető pénz pedig a legritkábban haladja meg a minimálbért, vagyis tökéletesen alkalmas arra, hogy az eurókat élére állítva egy munkásszálláson élve támogassák belőle az otthonmaradt családot (mégpedig igen jelentős, akár havi ezer euróval is), ám arra már nem, hogy kivigyék őket és lakást béreljenek, iskoláztassák őket. Egészségügyi biztosításuk is csak a sürgős ellátásra terjed ki, ha a nehéz fizikai munkában tartósan megbetegszenek arra már nem alkalmas. Nem jár végkielégítés és általában munkanélküli segély sem, ha az illető feleslegessé válik mehet haza.

A Heti Válasz karácsonyi számában egy megbízható holland-magyar munkaerő-kölcsönző cég példáján mutatjuk meg, hogyan lehet holland tudás és tőke nélkül elhelyezkedni Hollandiában, miként kapják meg még a repülőjegyet is a kétkezi munkások, hogy kimenjenek.

Elkísértük a magyarokat a gyárba, daraboltunk sertésfejet, óránként 450 félsertés bordáit téptük ki a szalagon, együtt öntöttük a betont, töltöttünk kekszet és szállítottuk targoncával a műkarácsonyfákat. Megmutatjuk, miért csak férfiakat és 23 év alatti lányokat keresnek a hollandok, milyen szálláson helyezik el őket, és végül ott vagy itthon töltik a karácsonyt. Minderről bővebben a Heti Válasz karácsonyi számában, amely digitális formában megvásárolható a www.digitalstand.hu oldalon.

Rosta

Dévényi István

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Túl az utolsó figyelmeztetésen: Európa nem ura a helyzetnek

Együtt kell-e élni a terrorral? – kérdeztük az aktuális (csütörtökön megjelent) számunk címlapján. A történelem közbeszól: a kérdést Franciaországnak „címeztük”, a nizzai borzalmat követően. A válasz Ansbach után Németországból érkezik: Európa elvesztette a kontrollt a helyzet felett, a terror mindennapi valósággá vált. Rég túl vagyunk az utolsó figyelmeztetéseken.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.