Demográfiai változást akarunk? Apák nélkül nem fog menni

/ 2018.02.27., kedd 13:30 /
Demográfiai változást akarunk? Apák nélkül nem fog menni

Az apa szerepe nem másodlagos, hanem pszichológiailag, biológiailag egyenrangú az anyáéval. Az apák támogatása nélkül, főleg a munka–magánélet-egyensúly területén, az egyébként ambiciózus demográfiai terveket nem lehet elérni. Ezt Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója, az Apa füzetek társszerzője állítja. Szerinte Magyarországon e téren még sok tennivaló van.

– Hol zajlik az ön által sokat említett „csendes apaforradalom”? A való életben vagy a kutatásokban?

Mindkét síkon. Az apa forradalom már 30-40 éve elkezdődött több nyugati országban is. A kutatási eredmények sem új keletűek. Már a ’60-as években készültek olyan apákra vonatkozó pszichológiai vizsgálatok, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy az apa jelenléte növeli a gyerekek kiegyensúlyozottságát, iskolai teljesítményét, a párkapcsolatok minőségét, de ezekkel a megállapításokkal sokáig nem nagyon foglalkoztak.

Léder László

– Mikor történt a változás?

Modern mérföldkőnek tartom Lee Gettler professzor 2011-ben publikált tudományos kísérleteit, amelyekkel bizonyította, hogy a leendő édesapák szervezetében jelentős hormonális változások mutathatók ki, már párjuk várandóssági időszakában is. És nemcsak az derült ki, hogy ilyenkor a legtöbb apánál jelentősen vagy akár drámaian csökken a tesztoszteronszint – ezzel növekszik a gondoskodó, együttműködő viselkedés –, hanem például a korábban anyai hormonoknak tartott prolaktin és oxitocin szintje is jelentős növekedést mutatott.

– Nemcsak izgalmas hormonális, hanem neurológiai kutatásokat is végeztek.

Ezek talán a legizgalmasabb modern kutatások.  A neurológiai vizsgálatok jelentős változásokat mutattak a „várandós” és kisgyermekes apáknál. A kutatók arra jutottak, hogy jól elkülöníthetőek bizonyos „apai agyi” és „anyai agyi” területek, amelyek különböző mértékben aktivizálódnak a szülőpárnál. Az anyáknál elsősorban az érzelmi szabályozás, míg az apáknál a szociális-kognitív működés területei aktivizálódtak. Ezeken a területeken megnőtt az idegsejtek száma, vagyis „szemmel láthatóan”, több milliméterrel megnövekedett az agy.   

– Mi a kutatások legfontosabb következménye?

A legfontosabb az, hogy az apaság ugyanúgy genetikailag meghatározott, mint az anyaság. Az apaság is velünk született szerep és készség: bárkiből lehet jó apa, ahogy bárkiből lehet jó anya is. Az apa szerepe nem másodlagos, hanem pszichológiailag, biológiailag egyenrangú az anyáéval. Minden jel arra mutat, hogy az apának ott kell lennie a magzata/gyermeke mellett, különösen a legszenzitívebb időszakokban. Ez pedig a várandóság és a szülés körüli időszak; amikor egyébként az apák jellemzően a legkevesebbet vannak jelen. Tehát nagy tévedés azt gondolni, hogy a gyermek három éves koráig az anya szerepe az elsődleges, és csak utána lesz jelentősége az apának.

– Sokszor említi a „családi apakultúra” fogalmát. Mit ért ez alatt?

Az Oxfordi Egyetem friss kutatásai szerint az apa–gyerek kapcsolatot és a gyermek lelki stabilitását alapvetően az határozza meg, hogy van-e családban apakultúra. Vagyis a család – szülők, a nagyszülők és a távolabbi rokonok – elfogadják-e azt, hogy apára ugyanúgy szükség van, mint az anyára. Nem második anyaként kívánják az apát elképzelni, hanem hagyják, hogy gyermekével saját kapcsolatot alakítson ki. Válások után nagyon gyakori, hogy az apának nincs lehetősége igazából apának lenni, ezért erősen kompenzál a McDonald’s, a játszóházak és az állatkert bűvös háromszögében. De ettől még a családon belül nem lesz igazi szerepe – és nem elsősorban a kevesebb együtt töltött idő miatt, hanem azért, mert például az anya megkérdőjelezi a nevelői szerepét. Például, ha az apa az élet lényeges pillanataiban – szülinap, szalagavató – nem lehet jelen, miközben minden más családtag – beleértve az anya új élettársát – ott van, az az apa súlyának automatikus meggyengítése.

– Mik voltak a valós élet apaforradalmai?

A ’70-es évek elején Svédországban arra kötelezték a kórházakat, hogy az apákat megszólítsák és bevonják őket a szülés előkészítésébe és a szülés folyamatába. Hamarosan több fejlett országban megjelent az apai szülői szabadság intézménye. Vannak olyan országok, ahol az apa több hónapig kapja a teljes fizetését, ha otthon marad kisgyermekeivel. Izgalmas a munkaerőpiac reagálása is: elsősorban a multinacionális cégeknél jelent meg az elmúlt években a kisgyermekes apák számára a rugalmas munkaidő, az otthoni munkavégzés és a távmunka lehetősége.

– És mi a helyzet Magyarországon?

Az apaforradalom nálunk csak most kezd elindulni és tudatosulni, hogy az apákra is szükség van a családban, hogy az apa egyenrangú az anyával, hogy apa nélkül sem működik a család. De még mindig vannak olyan nemzetközi és magyar családszervezetek, amelyek logójában most sincs benne az apa. A mesékről nem is beszélve: egy amerikai kutatás szerint 200 amerikai meséből húszban szerepel az apa. Az anya-centrikus szemlélet változása lassú folyamat, amely Magyarországon még felismerés előtt áll.

– Milyen rendszerszintű felismerésekre volna szükség?

A legfontosabb a munka–magánélet kultúrájának újragondolása. Úgy érzem, hogy még mindig nem esik elég szó apai részmunkaidőről, apai távmunkáról, apai szülési szabadságról, holott az Európai Unió is elismerte, hogy ilyen ösztönzők nélkül a női foglalkoztatottság sem növelhető.  A lassan, de egyre szaporodó családbarát munkahelyek nem feltétlenül apabarát munkahelyek. A jelenlegi kétkeresős családmodell mellett a kieső női jövedelmet a férfinak pluszmunkával kell megteremtenie, nincs más választása. Ha a férfi rugalmas munkaidőben tudna dolgozni, akkor nagyobb lenne az esély arra, hogy a nő nem esik ki a munkaerőpiacról, és így nagyobb eséllyel vállalnak (újabb) gyermeket. A túldolgoztatottság a kutatások szerint is mindkét nemnél csökkenti a gyermekvállalási kedvet: csökken az intimitás és a szexuális libidó. Nagyon sok család azért sem vállal első vagy többedik gyermeket, mert képtelenek eltartani őket. Az apák támogatása nélkül, elsősorban a munka-magánélet egyensúlya területén, az egyébként ambiciózus demográfiai terveket nem lehet elérni.

– Mi lehet a megoldás?

Az, ha a férfi és a nő felváltva, rugalmasan, távmunkában és részmunkaidőben, egyenlő fizetésért dolgozna, különösen a gyermek születése körüli szenzitív időszakban. Hollandiában a nők 63 %-a részmunkaidőben dolgozik, de a férfi részmunkaidő mutatói is magas. Németországban azt tervezik, hogy plusz pénzt kapnak azok a szülők, akik hamarabb hazamennek a munkahelyükről.  A svéd modell kimondottan bünteti, ha a férfiak nem vesznek ki elegendő apa szabadságot. Itthon a munkáltatókat kellene ösztönzi – kormányzati szinten, központi beavatkozással. Ha azt várjuk tőlük, hogy a munkahelyek maguktól „megváltozzanak”, akkor nagyon csendes és nagyon lassú apaforradalomnak nézünk elébe.

– Még milyen rendszerekre gondolt?

Például a szülési kultúrára. Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a várandósgondozásban, a szülés körüli időszakban nem mindig kezelik egyenrangú félnek az apát: vagy elzavarják onnan, mert „nincs ott helye, dolga” vagy lenéző mosollyal figyelik, ahogy ügyetlenül csetlik-botlik a szülő nő és a baba körül. Pedig kutatások igazolják, hogy ha az apa aktívan jelen van a várandósság alatt, akkor a szülés nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozottabb, komplikációmentes. Sőt, ennek következtében radikálisan csökken a szülés utáni apai és anyai depresszió is. Az apa bevonása tehát az anya és a születendő gyermek elsődleges érdeke.

– Az oktatásból is hiányoznak a férfiak…

Talán ez a legnehezebb ügy. Nemzetstratégiai feladat lenne a férfiakat visszavezetni az oktatási-nevelési intézményekbe. Egy nagy német kutatás szerint a férfi tanárok számának növekedésével nő a fiúk iskolai teljesítménye. Több férfi tanár is panaszkodott nekem, hogy a diákok – különösen az elvált családban élők, apapótló szerepet várnak el tőlük, és erre ők semmilyen felkészültséggel sem rendelkeznek. Saját véleményem, hogy fontos lenne a koedukáció lazítása is bizonyos életkorban és bizonyos készségek tanítása idején.

– Koedukáció ellenes?

Maximálisan koedukációpárti vagyok, de meggyőződésem, hogy kellene lennie fiús és lányos oktatásnak. Mert a fiúknak és a lányoknak sokszor nagyon eltér, illetve egymásétól távol esik a személyiségfejlődési és a nemi érési üteme. Sok kárt is okozhatunk a koedukációval. A kritikus életszakaszokban és bizonyos készségek fejlesztése esetén érdemes lenne különválasztani őket.

– Gyakran említi még a válási gyakorlatot is, mint rendszerszintű problémát.

Ez súlyos rendszerprobléma. Magyarországon is fontos lenne minél előbb bevezetni az Európai Unió nagy részében alkalmazott kötelező váltott elhelyezést. Eszerint válás esetén a szülők 50-50 %-ban kell, hogy gyermekeikkel legyenek és róluk gondoskodjanak. Ennek alkalmazása a szakirodalom és a gyakorlat szerint is a legjobb megoldás a család számára. Sőt, válásmegelőző és demográfiailag pozitív hatása is van.

– Hogyhogy?

Mindenütt, ahol bevezették csökkent a válások száma. Ezzel szemben hazánkban gyermekelhelyezési és -láthatási polgárháború dúl. Tudok olyan perről, ami kilenc éve tart. Intelligens és jobb sorsra érdemes férfiak és nők azzal töltik mindennapjaikat, hogy legyőzzék egymást és megszerezzék az egyébként közös gyermeküket. Ilyen körülmények között, a szülők nehezen tudnak új párkapcsolatokat létrehozni, és még kevésbé tudnak vagy akarnak újabb gyermeket vállalni. Meggyőződésem, hogy nagyon sok kívánt gyermek nem születik meg emiatt.

– Éppen egy éve indította el az Apa Akadémiát. Mi volt a cél és milyenek az első tapasztalatok?

Célunk az apák helyzetének tudatosítása, „az apák visszacsempészése a családokba”. Egy év után beigazolódott a feltételezésünk: óriási igény van erre. Megdőlt az a sztereotípia is, hogy a férfiak nem jönnek előadásokra és workshopokra, vagy ha mégis, akkor ott nem szívesen beszélnek a magánéletükről. A résztvevőink száma folyamatosan nő. Közösséget építünk: az apák és anyák többsége visszajár hozzánk és általában hoz magával valakit. És ami még nagyon fontos: nem férfi- vagy apaklub vagyunk, kimondottan párokat szólítunk meg, és nőket is szívesen látunk. Mi a férfi-nő kapcsolatért dolgozunk a magunk csendes, békés módján, mert meggyőződésünk, hogy az apa- és anyakérdés egymástól elválaszthatatlan. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.