Drámai szavak: „Az örökbefogadásnak túl jó a pr-ja”

/ 2017.11.17., péntek 16:00 /

Az adoptáció témakörében szervezett minikonferenciát november 16-án a Heti Válasz, melynek apropóját a Mindenkinek jár a család című kötet adta. A kiadó gondozásában megjelent műben örökbefogadó szülők vallanak családjukról, életükről, melyek az átlagnál gyakran sokkalta nehezebbek.

Fotó: Jelli Márk

Az est moderátora Mártonffy Zsuzsa volt, aki amellett, hogy maga is örökbefogadó, az Örökbe.hu blog szerzője is. Vendégei Bakó Judit, a cigánygyermekeket magukhoz fogadó szülőket tömörítő Romadopt Klub vezetője, Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnöke és Komporday Réka voltak.

Az előadók személyesen is érintettek a témában, ugyanis mindannyian örökbefogadók: valamennyien két gyermeket vettek magukhoz. A szülőségen túl hárman egy-egy civil kezdeményezés vezetői is. Éppen ezért a beszélgetés – bár mindvégig tekintettel volt a laikus közönségre – kifejezetten szakmai volt. Az esten számos kérdés felmerült, az egészen általánostól kezdve – „ki számít jó szülőnek” – olyan speciális esetekig, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni annak a családnak, aki nem roma származásúként cigány gyereket fogad örökbe.

Összességében átfogó képet kaphatott a hallgatóság, és megbizonyosodhatott róla, hogy az örökbefogadásnak bizony árnyoldalai is vannak. A társadalomban legtöbbször idealizált kép él az erre vállalkozókról (erre utalt Mártonffy Zsuzsa a címben idézett mondatával), de a háttérben rengeteg személyes dráma húzódik.

Fotó: Jelli Márk

Az örökbefogadás ugyanis rendkívül sokszereplős történet, melynek résztvevői hús-vér egyéniségek. Az ügy közreműködői a biológiai szülők (nem lehet eléggé hangsúlyozni: az apa szintúgy, mint az anya), az örökbefogadók, a gyermekek, valamint a számtalan segítő: ápolók, védőnők, pszichológusok. Mindannyian hatnak egymás életére, és mindannyian másként élik meg az adott helyzeteket. Sokszor éppen ellenkezőleg, mint ahogy gondolnánk.

Egy anya például a legritkább esetben mond le könnyen a magzatáról, és nem biztos, hogy „szörnyeteg”, aki csak úgy eldobja a gyerekét – egyeztek meg a beszélgetés résztvevői. Az előítéletek és a közvélekedés dacára egy pár olykor igenis vállal idősebb, visszamaradottabb, cigány gyermeket. Nem ritka az sem, hogy az örökbefogadottnál nem alakul ki kötődés, azaz nem tekinti szülőjének az őt felnevelőt. A lényeg, ahogy Budavári Zita fogalmazott: „A mi örömünk mögött hatalmas tragédiák vannak.”

A helyzetet a mostani rendszer működése sem segíti. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a bürokrácia megnehezíti az örökbefogadást. A túl hosszú várakozási idő például nagy lelki teherrel jár a gyerekek és az örökbefogadók számára egyaránt. (Ezzel és a fentiekkel kapcsolatban is érdemes megnézni a Bölcső Alapítvány honlapján található videót, mely nyolc percben tárja elénk a lényeget.)

Fotó: Jelli Márk

Feleslegesnek, bizonyos esetekben kifejezetten károsnak tartott szabályok is léteznek, melyek csak arra hivatottak, hogy a jelenlegi formát fenntartsák. A beszélgetők egyenesen azt fogalmazták meg: szinte senki nem érdekelt abban, hogy a gyerek kikerüljön az ellátórendszerből. A legtöbben azonban már azzal is megelégednének, ha a meglévő előírásokat mindenki maradéktalanul betartaná.

Mindezek ellenére az este hangulata nem volt borongós. A személyes történetek, gyakran megrázó vallomások néha síri csöndet varázsoltak ugyan a teremben, ám az érzelemmel telített percek sem voltak szomorúak. A beszélgetést derűs légkör jellemezte; végig ott volt a levegőben, hogy mindez, amiről szó van, jó dolog. Ezt erősített meg a moderátor is, aki zárásként azt kérte a többiektől, hogy az egyik legkedvesebb emléküket osszák meg. Ezek hatására aztán a beszélgetésnek valóban pozitív végkicsengése lett. Amint Bakó Judit mondta: „Muszáj humorral, máshogyan nem megy.”

 

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

 

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Fotó: Jelli Márk

Rosta

Zsuppán András

Találkozunk 2016-ban!

A Fidesz és a totális képviselet kockázata

„A hatalom, a pénz, a döntések mindig hordozzák a megosztás veszélyét. Előbb-utóbb lesznek, akikhez a hatalmon lévőknek muszáj mást szólni, valamivel indokolni, hogy miért nincs más értelmes választás, mint ők.”

Salgótarján nem Szeged – billegő körzetek Nógrádban

Makacs szegénység, elöregedés, lassú fogyatkozás: az ország legvidékiesebb megyéjében lenne ok a protestszavazásra. A megyeszékhelyen erős a baloldal, de a háromosztatú politikai térben a kormánypártnak a legjobbak az esélyei. A Heti Válasz választási sorozata ezúttal a két nógrádi választókerületet mutatja be. Részletek a friss lapszámban.

Egyetlen közautó 7–11 magántulajdonban lévőt helyettesíthetne?

Már 500 közautó áll a fővárosban közlekedők rendelkezésére, két-három év múlva pedig ezernél is több lesz. Külföldi tapasztalatok szerint tízszer ennyi saját járgányt helyettesíthetnek, de kérdés, hogy ez idehaza is reális-e. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.