Egy édesanya hozzászólása az Ákos-ügyhöz – megindító vallomás

/ 2016.01.17., vasárnap 10:00 /
Egy édesanya hozzászólása az Ákos-ügyhöz – megindító vallomás

Nem született még olyan megindító hozzászólás az Ákos-ügyhöz, mint ami a Heti Válasz csütörtöki számában olvasható. Egy 22 évig a munkájának élő, majd ezt megelégelve a családját választó édesanya tekint vissza az életére, és személyes példáján keresztül a női emancipáció fonákjáról vall.

Nádasi Katalin

„Fölnőttem egy világban, mely elvárta, hogy »emancipált«, sokoldalú, képzett, erőszakos sikernő legyek; amazon a férfiak között, s e megfelelési kényszer közepette halkan sírdogált mellettem egy kis élet, szelíden próbálván megmutatni, hogy ő nem vár el tőlem az égvilágon semmit – éppen csak nem élhet nélkülem” – eleveníti fel írásában Nádasi Katalin azt a közeget, amely arra ösztökélte, hogy 22 éven keresztül próbáljon megfeszülni család és munkahely között.

„Huszonkét, munkaviszonyban töltött év küszködése, az egészség többszöri megroppanása és egy családtag súlyos betegsége kellett ahhoz, hogy változtassak az életemen” – olvassuk a fordulatot, melynek következtében életükön, bár „anyagi helyzetünk szűkösebb lett”, eluralkodott „valami addig nem ismert nyugalom”.

„Ekkor összevethettem 22 év szakmai munkáját, a viszonylag jó fizetést és némi (el)ismertséget a 15 évnyi családi mindenességgel. Az egyik oldalon volt pár száz oktató- és kutatófilm, amelyeken olvasható a nevem, de amelyeket ma már nemigen néznek sehol. S amelyeknek helyettem bárki lehetett volna a gyártásvezetője! A munkámért lemondtam arról, hogy jól menedzseljem, sőt láthassam a gyermekem gyerekkorát” – vallja Nádasi Katalin.

 

 

 

A teljes írás a január 14-i Heti Válaszban olvasható. Lapunk elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.

Rosta

Borbás Barna

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Túl az utolsó figyelmeztetésen: Európa nem ura a helyzetnek

Együtt kell-e élni a terrorral? – kérdeztük az aktuális (csütörtökön megjelent) számunk címlapján. A történelem közbeszól: a kérdést Franciaországnak „címeztük”, a nizzai borzalmat követően. A válasz Ansbach után Németországból érkezik: Európa elvesztette a kontrollt a helyzet felett, a terror mindennapi valósággá vált. Rég túl vagyunk az utolsó figyelmeztetéseken.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.