Egy édesanya hozzászólása az Ákos-ügyhöz – megindító vallomás

/ 2016.01.17., vasárnap 10:00 /
Egy édesanya hozzászólása az Ákos-ügyhöz – megindító vallomás

Nem született még olyan megindító hozzászólás az Ákos-ügyhöz, mint ami a Heti Válasz csütörtöki számában olvasható. Egy 22 évig a munkájának élő, majd ezt megelégelve a családját választó édesanya tekint vissza az életére, és személyes példáján keresztül a női emancipáció fonákjáról vall.

Nádasi Katalin

„Fölnőttem egy világban, mely elvárta, hogy »emancipált«, sokoldalú, képzett, erőszakos sikernő legyek; amazon a férfiak között, s e megfelelési kényszer közepette halkan sírdogált mellettem egy kis élet, szelíden próbálván megmutatni, hogy ő nem vár el tőlem az égvilágon semmit – éppen csak nem élhet nélkülem” – eleveníti fel írásában Nádasi Katalin azt a közeget, amely arra ösztökélte, hogy 22 éven keresztül próbáljon megfeszülni család és munkahely között.

„Huszonkét, munkaviszonyban töltött év küszködése, az egészség többszöri megroppanása és egy családtag súlyos betegsége kellett ahhoz, hogy változtassak az életemen” – olvassuk a fordulatot, melynek következtében életükön, bár „anyagi helyzetünk szűkösebb lett”, eluralkodott „valami addig nem ismert nyugalom”.

„Ekkor összevethettem 22 év szakmai munkáját, a viszonylag jó fizetést és némi (el)ismertséget a 15 évnyi családi mindenességgel. Az egyik oldalon volt pár száz oktató- és kutatófilm, amelyeken olvasható a nevem, de amelyeket ma már nemigen néznek sehol. S amelyeknek helyettem bárki lehetett volna a gyártásvezetője! A munkámért lemondtam arról, hogy jól menedzseljem, sőt láthassam a gyermekem gyerekkorát” – vallja Nádasi Katalin.

 

 

 

A teljes írás a január 14-i Heti Válaszban olvasható. Lapunk elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Riadó – magyar folyami hadihajók a láthatáron!

Lélekben mindannyian sorhajókapitányok vagyunk – ezzel a benyomással tettem le Margitay-Becht András könyvét, aki nemcsak a Lajta monitor életét és újjáépítését, de a magyar folyami hadihajózás történetét is megírta nemrég megjelent impozáns kötetében.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.