Egy legendával kevesebb – Paracelsus sosem írt a tokaji borról

/ 2017.08.25., péntek 13:30 /
Egy legendával kevesebb – Paracelsus sosem írt a tokaji borról

Ki ne ismerné a történetet, amely szerint a tokaji bor jó hírét elsőként Paracelsus vitte Európába? Hogy a világhírű középkori orvos, csillagjós és alkimista nevezte először folyékony aranynak a tokajit, amelyről áradozva írt, miután 1524-ben Magyarországon járt.

Közismert történet. Nem véletlen, hogy Paracelsus nevét viseli a helyi gyógyszertár Tokajban, sőt, ugyanott, a Tokaji Borvidék Emlékparkban tavaly szeptember óta mellszobra is van.

Van azonban más is. Kis bökkenő.

Paracelsus ugyanis valójában sosem járt Tokajban és egyetlen sort sem írt soha a tokaji borról.

Fotó: Tokaj Alapítvány

Paradox módon ahhoz, hogy végre kiderülhet az igazság, éppen a tokaji Paracelsus-szoborra és persze véletlenek sorára volt szükség.

Történt ugyanis, hogy tavaly augusztusban a nagyszerű borász, egyben a Tokaj Alapítvány alapítója, Demeter Zoltán megkereste Adamik Lajos műfordítót. Azért mégpedig, mert utóbbi fordította magyarra Paracelsus magyarul 1989-ben, a Helikon kiadónál megjelent Paragranum című könyvét. Demeter engedélyt kért az újrakiadásra: ezzel adtak volna még nagyobb hangsúlyt a közelgő, szeptember közepi szoborállításnak, amelynek már az időpontja is megvolt ekkor.

Adamik örömmel hozzájárult a kiadáshoz, de nem sokkal később kérdést kapott Demeter Zoltántól – meséli a műfordító a Heti Válasznak. A kérdés az volt: ugyan, hol van a Paragranumban a Tokajra vonatkozó rész? Merthogy Demeter nem találja. Ami cseppet sem volt meglepő: a Paragranumban egy sor sincs a tokaji borról – hívta fel a borász figyelmét a fordító. Persze Adamik is ismerte az egész Magyarországon tényként kezelt történetet Paracelsusról és a tokajiról, úgyhogy ígéretet tett Demeternek: utánanéz, a középkori mester melyik művében lehetnek a sokat emlegetett sorok.

Így derült ki: semelyikben. S hogy mégis honnan ered a legenda és mióta tartja magát? Adamik feltárta ezt is.

A tokajiról áradozó Paracelsust először Szathmáry László idézte Magyar alkémisták című, 1928-ban megjelent művében. A tokaji útjáról részletesen beszámoló Paracelsus többek között olyanokat ír e könyv szerint, hogy „a vegetáliák a mineráliákkal társulván folyékony arannyá változnak” Tokajban. Az idézet forrásául lábjegyzetben Szathmáry Paracelsus Der hermetische Nord-Stern című művét jelölte meg, amelynek a fellelhetősége jelzése szerint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat könyvtára.

A Paracelsus-sztorinak ezután gyorsan híre ment, s harminc évvel később, a Brüsszeli Világkiállításon már minden jel szerint hivatalosan is terjesztették. „A magyar pavilon dokumentációja nincs meg, azt viszont tudjuk, hogy Boldizsár Iván írta a forgatókönyvet. Van egy sor ebben arról, hogy trónterem lesz a tokajinak, ahol bemutatjuk a borok királyát.” Hogy a kiállítás része volt-e a Paracelsus-sztori vagy csak szóban mondta valaki, ma nem tudhatjuk, annyi azonban bizonyos: egy belga újságíró tényként kezelve megírta a történetet a magazinjába. Ezt aztán magyarra fordítva közölt a Szolnok Megyei Néplap.

A tokaji Paracelsus történetének tehát országban, világban híre ment, sőt, mindenki hozzáköltött még valamit, egészen a legújabb korokig. A történettel kapcsolatban egyedül Magyar László András fogalmazott meg kétségeket Az aranyszőlő legendája című írásában. „Szathmáry László szerint a tokaji (tállyai) szőlővel kapcsolatban először Paracelsus említette a »hosszában kettévágott növényben rejlő« aranyszálakat. Csakhogy erre utaló szöveghelyet Paracelsus műveiben sehol sem sikerült találnom. Ráadásul Szathmáry által idézett Paracelsus-mű – egy XVIII. századi kiadvány – nem szerepel a Paracelsus-bibliográfiákban, vagyis talán nem is eredeti munka, mi több, az is kétséges, hogy Paracelsus járt-e egyáltalán Magyarországon.”

Ez a néhány sor olyannyira nem rengette meg a legendát, hogy Zelenák István 2012-es, A tokaji aszú titkai című könyvében tényként szerepel nem csupán a történet: Zelenák az, aki a Paragranumot jelöli meg a tokajira vonatkozó Paracelsus-idézetek forrásaként. A helyzet fonáksága: ezzel akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy most ledőljön a legenda. Demeter Zoltán ugyanis emiatt a hivatkozás miatt kereshette meg az épp Paragranum-fordító Adamikot.

Der hermetische Nord-Stern

Utóbbi pedig rátalált az időközben digitalizált, az idézetek forrásaként Szathmáry által megjelölt Der hermetische Nord-Stern című munkára. És megtette azt, amit Szathmáry annak idején, a húszas években láthatólag nem: elolvasta.

Kiderült: az 1771-ben megjelent kötet kompiláció. Összeállítás. Százoldalas traktátussal indul az alkímia alapjairól, az aranyról, s a szerző itt ír Tarcalról, Mádról, Tállyáról és arról, hogy „…a házigazda kettévágott szőlővesszőt mutatott, amelynek hosszában oly könnyű aranyszálak voltak, mint aminővel fonnak”. Csakhogy: ez a szerző ismeretlen. A következő traktátusé is, majd három valóban Paracelsus-traktátus következik, amelyekben viszont jelölve van azok írója.

A tokaji borra és szőlőre vonatkozó részek tehát nem Paracelsustól származnak, csupán egy ismeretlen szerzőtől, akinek az írását egy kötetbe szerkesztették a középkori mester három traktátusával. „Az ismeretlen, tokaji útjáról beszámoló alkimista még azt is közli a szövegben, hogy 1769-ben írja azt – tehát majd’ 230 évvel Paracelsus 1541-es halála után” – mondja Adamik, hozzátéve: az ismeretlen szerző még szidja is kicsit Paracelsust a szövegben, mint valakit, akinek rossz természete volt.

S hogy ki az ismeretlen szerző, aki az 1760-as években valóban Tokajban járt, és akit tényleg lenyűgözött az itteni bor? Nem tudjuk. Adamik igyekezett utánajárni ennek is, de hiába kereste fel őket, a korszakkal foglalkozó német és osztrák tudósok sem tudtak a segítségére lenni.

Ma tehát véget ér egy magát majd’ kilencven évig tartó legenda története. Kijelenthetjük: Paracelsus nem írt a tokaji borról egy sort sem.

Ez fájónak tűnhet persze, de azzal, hogy megnyertük az igazságot, semmit sem veszítettünk. A tokaji kultúrtáj világörökséggé nyilvánításának 15. évfordulóját épp ma ünneplik Hercegkúton, s ez a kultúrtáj páratlan kincse Magyarországnak és a világnak akkor is, ha Paracelsus nem írt róla. A tokaji bor pedig egyedülálló csoda, szerintünk értékesebb az aranynál is.

Furcsa persze, hogy épp a tavalyi szoborállítás vezetett el végül az igazsághoz, amelyből egyenesen következik, hogy indokolatlan a Paracelsus-szobor Tokajban, ez mindenesetre már csak az avatás után derülhetett ki a kezdeményezők számára. Utóbbiak szemére vetni tehát semmit sem lehet, sőt, ahogy Adamik találóan fogalmaz: „Ha a filológusok olyan lelkiismeretesen dolgoznának, ahogy Demeter Zoltán dolgozik a pincéjében, nem fordulhatott volna elő ilyen félreértés.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.