Egy XXI. századi humanista

/ 2001.04.20., péntek 07:40 /

Ezerszer megbánhatták a kinevezését. Felbukkanása előtt a szívsebészetben ugyan a szükséges műtéteknek csak a töredékét végezték el, és sorban haltak meg a betegek, de mindenesetre csend volt. Akkor jött 43 évesen Papp Lajos, és néhány hónap alatt felforgatott mindent. Korrupciót kiáltott a beszerzéseknél, nem hallgatott el, amikor máig ismeretlen tettesek rátámadtak, megpengézték az arcát, kiverték a fogait. Összeférhetetlennek, őrültnek mondták, sztrájkoltak ellene és tüntettek mellette, előbb a műtétektől tiltották el, azután a betegeitől is, vidékre "száműzték", éhségsztrájkkal küzdött a jobb finanszírozásért. Idén március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki az immár ötvenhárom éves szívsebészt, aki folytonos harcainak eredményeként két szívcentrum megalapításával, a szívsebészet finanszírozásának megújításában játszott szerepével és nem mindennapi műtéti eredménylistával is büszkélkedhet.

Mintha megszelídült volna. Nincsenek nagy botrányok ön körül, vagy csak nem jut el a hírük a közvéleményhez?

Fotó: Griechisch Tamás

Nincsenek, ez az igazság. A másfél év, amíg a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen nem operálhattam, időt adott arra, hogy végiggondoljam mindazt, amit addig tettem. Amikor a műtéteket leállították, 38 betegemet sikerült lebeszélnem, hogy megvárjanak az operációval, tízet nem. Ők meghaltak. A mai napig nem tudom tisztázni magamban, nem volt-e valami hátsó gondolat a lelkem mélyén, hogy lám, vannak betegek, akik mindenáron ragaszkodnak hozzám. Ezt a választ magamtól nem kaphatom meg, talán majd a Jóistentől. Ha egyetlen beteg is emiatt halt meg, akkor ez a leggyalázatosabb gyilkosság. Emiatt gondolkoztam el: szabad-e, van-e jogom az igazságért harcolni, akár egy ember életét is veszélyeztetve. Megfogadtam, soha ilyen helyzet az életemben nem fordulhat elő.

Csapdahelyzetben

Páratlan botrány volt ez akkor. Frissen kinevezett klinikaigazgatóként egy korrupciós ügyet sejtett a háttérben.

Fotó: Griechisch Tamás

Pénzügyi forrás után kutattam, hogy minél több beteget operálhassunk meg, és belebotlottam egy korrupciós láncolatba. A gazdasági igazgatóság 160 ezer forintért vett szívbillentyűket, amelyeket nekem közvetlenül a gyártótól 120 ezer forintért sikerült volna beszereznem. A probléma akkor kezdődött, amikor az észrevételezésem után továbbra is 160 ezerért vásároltak. A leleplezés céljából látszólag belementem a játékba, két közjegyzőnél letétbe helyeztem, mit fogok cselekedni, és fehéren feketén bebizonyítottam, hogyan történnek ezek a dolgok. 1993-at írtunk, eleinte úgy nézett ki, hogy az akkori belügyi vezetés mellém áll, de nemcsak elengedték a kezem, még le is taszítottak.

Túl sok fej hullott volna?

Kicsit mindenki belekeveredett, vétkesen vagy esetleg vétlenül is. Ez volt az igazi ok, de az eltávolításomhoz más ürügyet kellett kreálni. Kitalálták az összeférhetetlenséget.

Így került Zalaegerszegre, mintegy száműzetésbe az ön mellett kiálló kollégáival, hogy megalapítsák az első dunántúli szívsebészetet.

Fotó: Griechisch Tamás

Zala volt az egyetlen megye, ahol még szívgyógyászati osztály sem létezett. Arra számítottak, ugyanazt a hibát követem el, amikor a kórház 300 millió forintos adósságát rápakolták a szívsebészetre. Mivel tudtam, és a munkatársaim is tudták, hogy ez csapda, azt mondtuk, mindent ellenkezőképpen csinálunk, mint ahogy várják. Elfogadhatatlan feltételeket fogadtunk el, húsz évvel korábbi eszközökkel kezdtünk operálni. A Jóisten kegyelméből ezek a műtétek sikeresek voltak.

Erre a kegyelemre később is szüksége volt.

Azt a bizonyos 300 millió forint tartozást 1995-ben rám címkézték, pedig ez nem volt valós, és ahelyett, hogy az igazságot kerestem volna, az országgyűlési képviselők segítségét kértem. Minimum 300 millió forint kellett volna, de a kormány csak 100 millió forint kiutalását támogatta. Végül mégis 350 millió forintot kaptunk, mert volt egy 250 millió forintos javaslat is, és a parlament mindkettőt megszavazta. Ez az isteni kegyelem, amit azóta érzek, amióta nem úgy harcolok, hogy mindenáron, az első pillanatban az igazságot akarom kideríteni, hanem - Hamvas Béla szavaival - szolgálom az igazságot a siker reménye nélkül is. Mióta ezt felismertem, nem volt olyan dolog, hogy amibe belekezdtem, az ne sikerült volna.

A pécsi szívcentrumért is harcolnia kellett?

Ott is hátrányos helyzet alakult ki, mert a 3,6 milliárd forintos beruházásból az üres épület átadásáig elfogyott 3,2 milliárd. Az egyetem végül konszenzusos döntéssel 1,6 milliárd forint kölcsönt vett fel, ami most teher. Ezért kértem a miniszter, a kormány segítségét, mert ez a pénz jó ügyre költődött el.

Tehát azok a botrányos, gyötrelmes időszakok tanulsággal szolgáltak?

Amikor azt hittem, hogy a legborzalmasabb dolog történik velem, az volt az én kegyelmi állapotom. Ha nincs az a fájdalom, az a nemesítő gyötrelem, akkor ezeknek a feladatoknak egy részét sem tudtam volna befejezni. Ma minden háborúság elől kitérek, és csak szeretettel, békességgel intézem az ügyeimet.

Letiltott műtétek

Akár azt is hihetnénk, ez megalkuvás, ha nem tudnánk például az éhségsztrájkról, amivel sikerült elérnie, hogy rendbe tegyék a szívműtétek finanszírozását.

Említettem már, szent fogadalmat tettem, többet az én hibámból beteg nem fog meghalni. 1997 novemberében azonban ismét letiltották az operációimat.

Kik és miért?

Fotó: Griechisch Tamás

Ha én bizton tudnám a személyt, aki ezt elintézte, megnevezném. De csak sejtem, hogy a tiltás a Pongrátz Gergely felkérésére október 23-án tartott beszédemmel lehet kapcsolatban, amelyben arra hívtam fel a figyelmet, hogy a nyugati hatalmak a történelmünk során mindig cserbenhagytak bennünket, és a NATO-ba való belépéssel esetleg magyarnak magyar ellen kell majd fordulnia. Az éhségdemonstráció viszont nem arról szólt, hogy operálhassak, hanem arról, hogy árukon finanszírozza meg az egészségbiztosító a szívsebészeti beavatkozásokat.

Kicsit nehezen követem, de akárhogy is volt, sikert ért el. Azt viszont nem értem, miért van szüksége ezekre a politikai szerepvállalásokra. Utoljára egy harmadikutas szervezet alakuló ülésén támogatóként hallottunk önről.

Soha nem támogattam ilyesmit.

Láttuk a televízióban.

Döbbenetes, hogy mi a valóság, és mi a látszat. Soha nem támogattam semmilyen politikai szervezetet, de mindenhova elmegyek, ahova hívnak, és mindig elmondom, hogy tízmillió magyar ember pártoskodás nélkül, békességben intézhetné a dolgokat. Az újságok egészen az alakuló ülésig írnak ezekről, de arról már nem, amikor arról beszélek: sem jobboldalban, sem baloldalban, sem harmadik oldalban nem hiszek. Még nehezebb helyzetbe kerültem a Széchenyi-díjjal. Sokan azt gondolták, jobboldali vagyok. De végre tisztázódik, én egyik oldalhoz sem tartozom. Egy XXI. századi idealista humanista vagyok, aki küzd a valós emberi jogokért a krisztusi szeretet jegyében. Ennyi és nem több, ez voltam, ez maradok.

Az infarktus ellen

Végül sikerült önnek, ami senki másnak: két szívsebészeti centrumot is alapított. Mit jelent ez emberéletben?

Negyven esztendeig folyamatosan emelkedett a szívinfarktusban elhunytak száma. Tavaly ötezerrel csökkent. Ez a válaszom.

Ennyivel nem nőtt a műtétetek száma.

A magyar szívsebészet alapvetően megváltozott, korábban békétlenség volt, és most béke van, közös célokért teszünk közös szándékok alapján. A szívinfarktust meg kellene előzni, nyugodt élettel, egészséges táplálkozással, de ehhez hiányoznak a gazdasági feltételek. Ezért nem a betegséget előzzük meg, hanem a halált. S mivel a szívbetegségekben a leggyakrabban az infarktus a halálhoz vezető út, ezt a betegséget céloztuk meg, hihetetlen szervezettséggel. Egy konkrét eset: hétköznap délután minden előzmény nélkül egy középkorú férfi a mellkasához kapott nagyon erős fájdalmakkal. Hívták a mentőket, rátették az EKG-t, és ennek alapján a mentősök értesítették a kaposvári kórházat, hogy jó lenne, ha hívnák a helikoptert. A beteg a panaszok jelentkezésétől számított 23-24 percen belül a pécsi vizsgálóasztalon feküdt, és 29 perc múlva megoldódott a probléma. Négy nap múlva visszament dolgozni.

Ehhez a háziorvostól a mentősökön át a fél Dunántúlnak egy csapatként kell dolgozni.

Lefelé nyitottunk. Az orvosok tapasztalják, hogy nem elutasításban, hanem segítségben részesülnek, és az együttmunkálkodás eredményeképpen elkerülhetik azt, ami eddig mindnyájuknak borzalmas fájdalom volt: hogy csak álltak és asszisztáltak a beteg halálához. Most tudják, mikor, kihez kell fordulniuk, hogy a panaszok jelentkezésétől számított két órán belül végleges kezelést kapjon a beteg. Ez csak részben jelent műtétet, részben szívkatéteres eljárás, amikor az elzáródott vagy szűkült eret kezeljük, mert ez egyébként infarktushoz vezet.

Tehát a magas szívhalálozás nem átok rajtunk?

Nem hiszek az átkokban. Átkozottak csak a jelenben lehetünk, ha nem vagyunk hajlandóak felismerni, hogy rosszul gondolkodunk.

És a többi centrum? Elfogadták a módszerüket, vagy folytatódik a versengés?

Az első pillanatban nehéz megérteni a módszerünket, talán haragudtak is ránk, de ők is megízlelték ennek a gyönyörűségét, és ma már együtt dolgozunk, egy csapatot alkotunk.

Ehhez az is kellett, hogy legyen elegendő kapacitás. Annak idején a Haynal Imre egyetemen nem volt.

Ott is volt, de a korrupciós érdekek ennek gátat szabtak. Zalaegerszeg és Pécs abban segített, hogy bebizonyítsuk, milliárdokat lehet megtakarítani a magyar államnak. Ha ezek a betegek nem halnak meg, akkor nem kell özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, szociális segélyt fizetni. Nem pénz, hanem belső szervezettség kérdése az egész, de ez nem tűri a korrupciót és az olyanfajta viselkedést, ami régen volt. Azóta minden szívgyógyászati vezető rájött arra, hogy bár a szakmában rejlő apró korrupciós lehetőségek utolérnek minket, mondjunk le ezekről, ne szennyezzük be a kezünket.

A láthatatlan csapat

A szívsebészet az egyik legjelentősebb hálapénzes szakma. Miért van szükségük arra, hogy korrupciós ügyeken keresztül próbáljanak még pénzhez jutni?

Én sem vagyok szent, de olyan szintről kerültem vezető pozícióba, ahol meg sem környékeztek. Egyébként is, a helyzet azóta javult. A szívsebészet szinte teljes vezérkara lecserélődött. Ez nagyon fontos dolog, hiszen tanítványom vezeti Zalaegerszeget, az Országos Kardiológiai Intézetet, és a szegedi vezető is velem dolgozott, mielőtt kinevezték volna. Ha jól számolja, ez már négy a hétből.

Így könnyű együttműködni velük, de maradjunk még egy kicsit a hálapénznél. Hogyan tudja elrendezni ezt önmagával, hiszen itt életmentő beavatkozásokról van szó, a betege azt gondolhatja, ha nem ad pénzt, esetleg meghal.

A zalaegerszegi vezető, Alotti Nasri főorvos úr a jelenlegi társadalmi konvenciókat félredobva, a legszentebb elhatározásból egy fillért nem fogad el. Én nem vagyok ilyen nemes lélek. Azt mondtam, nem fogok változtatni azon, amit orvosi esküm letétele óta következetesen alkalmaztam. Soha betegtől előre pénzt el nem fogadtam. Soha betegtől pénzt nem kértem, sem kezelésért, sem műtétért. Soha betegnek lehetőséget, ágyat, műtétet pénzért nem árultam. De senki ne gondolja, hogy a paraszolvencia csak azé, aki kapja, mert van egy láthatatlan csapat, a műtő dolgozói, akik között Magyarországon mindenütt kisebb-nagyobb mértékben "újraosztódik" ez a pénz. Ám én minden adóterhet magamra vállalok, mert ha egyszer rám bizonyítják, hogy kevesebb paraszolvenciát vallottam be, mint kaptam, annak büntetőterhe engem illetne. Más kérdés, hogy meg kell nézni a mai orvosi adóíveket, általában mennyit vállalnak ebből. De ez mindenkinek a magánügye.

Senki olyan közel nem kerülhet emberhez, mint egy szívsebész, aki a kezével megérintheti...

...a szívet. Ez fantasztikus élmény, és nagyon erős lelki kapcsolatot alakít ki a beteg és az orvos között.

Minden halálról mi tehetünk

Hogyan tudja feldolgozni, amikor mindent megtesz, és mégis meghalnak betegek a műtőasztalon?

Sehogy.

Pedig szükségszerűen meghalnak. Mennyi most a magyarországi műtéti halálozás?

A németországi átlagos halálozás alatt vagyunk, jelenleg 3,5 százalék.

Tehát száz műtétből három-négy beteg meghal.

Ez a másik dolog, amit sokáig nem értettek meg. Amikor szíven szúrnak valakit, és azért hal meg, mert nem tudom elvarrni a szívsebet, az nem feltétlenül az én hibám. De amikor én döntök a műtétről, és a beteg meghal, az az enyém. Vagy rosszul kezeltem, vagy rosszul döntöttem, vagy rosszul operáltam, vagy rosszul ismertem fel a saját, illetve a csapatom képességeit. Nem tudom elfogadni, hogy nem tehetünk róla. Minden halálról mi tehetünk. Ha olyan jó a csapatom, ha fizikai és szellemi képességem maximumán operálok - és szabad-e máshogy operálni, amikor emberéletről van szó? -, ha minden racionális elem együtt van, akkor elméletileg senkinek sem lenne szabad meghalnia. De emberek vagyunk, tévedhetünk vagy fáradtak lehetünk, ezért meghalnak emberek. Ha elfogadom ezt, és először elviselem a kétszázalékos halálozást, azután a hármat, mert azt mondom, nagyon nehéz betegcsoportot operáltam, azután az ötöt...

Valójában mennyit kell elviselnie?

Már elárultam az országos számot. Valószínűsítheti, hogy a pécsi halálozás ennél jóval alacsonyabb. De egyre több szívsebész hozzám hasonlóan gondolkodik, ezért várható, hogy a 3,5 százalék tovább javul. A Talmudban írva vagyon, hogy aki egy ember életét megmenti, az emberiség életét menti meg. Ez fordítva is igaz. Én így élek meg minden halált, elviselhetetlen fájdalom és bűn, ha egy betegem meghal. Mögöttem egy közepes falu temetője van, ezt a terhet cipelem, azzal a tudattal, hogy valamennyiük halálában szerepet játszottam.

Nem ad felmentést, hogy operáció nélkül hányan haltak volna meg?

Ez magyarázkodás, nem felmentés. A cél csak az lehet, hogy senki ne haljon meg, persze tudom, amíg gyarló emberként itt vagyok, ezt soha nem érem el... De ha nem is tűzöm ki célként, mi lenne akkor? Élő Anita

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.