Elveszett illúziók | Válasz.hu

Elveszett illúziók

/ 2018.01.17., szerda 17:37 /
Elveszett illúziók

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. A pesti Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf.

– Levente komolyan feláll a színpadra, és 72 évesen elénekli, hogy „bontsd ki az öved”, meg „úgy szeretnélek”?

Bródy János: Na, tessék, pont a közepébe!

– Mert?

Bródy: Mert a Hunyd le a szemed nincs a koncertműsorban, amit viszont nem én állítottam össze, hanem az énekesek: Levente és Tolcsvay Laci. Meg is kérdeztem nemrég, miért nem játsszuk. Elég népszerű dal ugyanis.

Szörényi Levente: A szövegét az igazat megvallva sosem szerettem. Már fiatalon sem. De akkor belefért, elénekeltem – az embereknek tényleg tetszett. Hogy jó döntés kihagyni, most bizonyosodott be. Ha ez az első kérdés, akkor nem csak én gondolom, hogy nevetséges lenne ősz öregemberként elnyomni a túlfűtötten csajozósat. Amikor a Vujicsics együttessel játszom az Alig volt zöld című Illés-dalt, már annak az elején is bemondom, hogy a szövege nem aktuális. Pedig az azért finomabb. „Nem értettem, a lányokkal mit kell tennem, / most már másképp lesz, azt hiszem.” Hát, már nem lesz másképp.

– Azt hittük, megijedtek, hogy ha eléneklik az övbontósat, a metoo-kampány céltáblái lesznek. Szinte már szexuális zaklatás!

Szörényi: Elképesztő, hogy összeszűkült a glóbusz. Előbb tudok arról, hogy egy amerikai producer kinek tett ajánlatot, mint a szomszéd Mari néniről. Kit érdekel? Amikor meg Catherine Deneuve-öt leszólják azért, mert úgy gondolja, meg kellene hagyni a férfiaknak, hogy férfiak lehessenek... Nem vagyok Amerika-ellenes, de hogy micsoda hülyeségek jönnek onnan, arra azért még mindig keresem a szót.

– Önök, akik arcai voltak a nemzedéki lázadásnak, a szexuális forradalomnak ötven éve, mit szólnak ahhoz, hogy ’68 letéteményesei ma épp prűdebbek a szerzeteseknél?

Bródy: Annak idején igyekeztem nem csak az arcomat adni, és hitelesen képviselni a teóriát a hétköznapokban is. Amúgy pedig: meglep. A saját gyerekeimen is látom, hogy konzervatívabbak, mint én. Számukra a mi lázadásunk már a múlt meséje. Furcsa, amikor a fiunk a szemünkre veti: túl szabadon neveltük, és nem állítottunk fel neki elég előírást. Szabálykövető. Ezért is ment Amerikába.

– Itthon talán nincs elég szabály?

Bródy: Van. Csak Amerikában, azt mondja, szigorúak ugyan a szabályok, de értelmesek. Itthon meg értelmetlenek.

Szörényi: És folyton változnak. Lehetetlen alkalmazkodni hozzájuk. Én mondjuk nem tudok nagyon hozzászólni a témához: gyárilag vagyok konzervatív, már fiatalon is az voltam. Egy évig udvaroltam az első szerelmemnek. Aztán kikértem magamnak, amikor átnyúlt a tányéromba egy étteremben, hogy megkóstolja az ételemet. Pedig imádtam a nőt.

– '68-cal ellentétben a Fonográfnak semmilyen évfordulója nincs. Nem lehet megvárni a koncerttel a következőt, mert ki tudja, akkor ki lesz még életben?

Bródy: Durván hangzik így, de végül is ez a helyzet.

– Korábban viszont játszhattak volna. Miért nem tették?

Bródy: Szabolcs három éve, az utolsó Illés Beatünnep-fellépés után a színpadról lefele jövet közölte, hogy többé kézbe nem veszi a hangszert. Mivel viszont a producerünk a felesége, valószínűleg kapta otthon a puhítást. Idő kellett hozzá, de végül meggondolta magát, s mostanra hárult el ez az akadály.

Szörényi: Azt remélte, lesz más is a bandában, aki nemet mond. Nem volt. Pedig én is nagyon szkeptikus voltam. Főleg Szabolcs miatt. Köztudott, hogy a hallásával gondok vannak, tartottam tőle, hogy nem fogja élvezni cseppet sem. Aztán itt a próbákon... Nem tudom, mi szállta meg, de olyan figurákat nyom ki, úgy felragyog a szeme olykor...

– Nem nehéz lekaparni a rozsdát?

Szörényi: Időigényes. Az arénás Illés-koncertekre mindig három hetet próbáltunk közvetlenül a koncert előtt. Most meg már próbálunk három hete, és van még egy hónap február 16-ig. Múlt héten kezdtük el mondogatni egymásnak röhögve: „Figyelj, én már kezdem szeretni ezt a nótát!” Ez a lényege az egésznek. Hogy megszeresd újra. Ha csak lejátszod a hangokat, de nem élvezed, hakni lesz, középszerű – olyan meg nem lehet. Vagy jó lesz, vagy nem lesz.

Bródy: Nekem külön feladat újra megtalálni a figurákat a pedal steel gitáron. Tizennégy éve nem játszottam rajta. Van viszont valami furcsa memória, nem tudati, nem agyi. Izomreflex. Egyszer csak bekapcsol.

Szörényi: Be. Eredetileg a Lökd ide a sört mandolinon játszottam, hát úgy éreztem, legyen tétje a koncertnek, tényleg ne haknizzuk le. Ezért vettem egy új mandolint. Évtizedek óta nem játszottam ezen a hangszeren, de már megy is.

Fotó: Fülöp Ildikó

– Jól foglaljuk össze, ha azt mondjuk: míg az Illés a nemzedéki lázadás zenekara volt, a Fonográf egy berendezkedett rendszerbe jól berendezkedett együttes?

Bródy: Erős leegyszerűsítés, de tény, hogy a Fonográf mindenféle konfliktushelyzet után jött létre, amelyeket inkább már ki akartunk kerülni. Az 1973-as év elég zűrös volt. Koncz Zsuzsi Jelbeszéd lemezét bezúzták, engem államellenes izgatás gyanúja miatt helyben járásra kárhoztattak...

Szörényi: Korábban már kiharcoltuk az Illéssel, hogy a koncertjeink elején bemutatkozhassanak mások. A Mini, a Kex, a Taurus is játszott előttünk, és persze a Tolcsvay Trió. Őket nagyon szerettük. A zenekarosodásuk aztán nem jött be, az Illés is épp kifújt, adta hát magát, hogy összeálljunk.

Bródy: Először a KITT-egyletben, aztán Levente lemezén, az Utazáson játszott ez a csapat. Az még nem Fonográf-lemeznek készült, de ma már annak is számíthatjuk. Játszunk róla most is. Akkorra az az előnyünk nem volt már meg, ami az Illéssel az elején, hogy mi írtuk az első magyar nyelvű beatdalokat. A hetvenes évekre mindenki magyarul írt már. Elkezdtünk a brit zenétől az amerikai zene felé fordulni. Elvarázsolt minket a nyugati parti muzsika, a Doobie Brothers, az Eagles, a Crosby, Stills, Nash and Young. Ez a zene volt az amerikaiak válasza a brit invázióra. A saját zenéjük, azaz a country alapjain építettek hatalmas rockzenét.

– Amelynek kis híján az élvonalába is sikerült betörniük.

Bródy: Fontos fordulat volt a MIDEM Cannes-ban, a hetvenes évek végén. A Hanglemezgyár kivitte az egész magyar társaságot, Erdős Péter elhatározta ugyanis, hogy három éven belül világsztárunk lesz. Sebőéktől a Neotonig ott volt mindenki – csakhogy káosz volt a színpadon technikailag. Ezért úgy döntöttünk, az akusztikus programunkat vesszük elő. Másfél óra alatt ránk ragasztották a külföldi zenei szakírók, szakmai nagyságok, hogy ez a „Country and Eastern”, azonnal lehetőséget szimatoltak bennünk. A Melody Makerben egész oldalas hirdetés jelent meg a Fonográfról, a New Musical Express százas listájára pedig felkerült a Greyhound, a Levél a távolból angol verziója, ahogy a Billboardra is. Azóta sem történt ilyen magyar zenekarral.

Szörényi: Ugyanazok vágták el aztán az utunkat, akik eleinte egyengették: Erdősék. Meg kellett volna venni egy amerikai produkciót Budapestre, hogy cserébe mi játszhassunk a Wembley-ben. Erdősék nem voltak rá hajlandók. Akkor már a Neotonból akart világsztárt csinálni.

– Jól jártunk, nem? Ha befutott volna a Fonográf a briteknél, nem lett volna István, a királyunk.

Szörényi: Lehet, hogy nem. Egyébként ez annak idején fordítva vetődött fel. Tolcsvay Laci gondolta úgy, hogy a Fonográfnak azért lett vége, mert mi Bródyval az Istvánt akartuk inkább megírni. Nos, nem ezért, hanem mert a nemzetközi siker kapuját Erdős szépen ránk vágta. Amikor épp csak betettük oda a lábunkat.

– Mégis az István sikere miatt lett a Jelenkor az utolsó lemez ’84-ben, főleg Tolcsvay–Bródy-szerzeményekkel. Utána meg jött a búcsúkoncert.

Szörényi: Persze. Az István sikere művészileg megakasztott, az állandó koncertezésre pedig már nem voltam rászorulva.

– Elnyomják most a Jelenkorról mondjuk a Bengázert, a Vihar előttöt vagy az akkor betiltott Olvadást?

Szörényi: Arról csak Móricz Misi dalát, a Visszatérést játsszuk.

– A letarolt édenkertről szóló Bengázer pedig áthallásos lehetne ma is. El akarják kerülni ezt a választási kampányra időzített koncerten?

Szörényi: Amikor tavaly májusban bejelentettük, hogy lesz Fonográf, eszembe nem jutott, hogy idén választás van. Nem ez tölti ki a mindennapjaimat.

Bródy: Én a kiválasztott számokból igyekeztem jó műsort összerakni. Az első részben inkább a rockos, keményebb dalok szólnak, a másodikban pedig jönnek majd a countrys slágerek. De persze van olyan dal, amelynek szövege aktuális lehetne ma is. Ha már a Bengázert említette, az például azért, mert már megint el akarják adni az országot az oroszoknak.

Szörényi: Nem tudom, el akarják-e. Ennél azért színesebb a történet. Az biztos, hogy minket állandóan zsarol valaki valamivel. Közben olyan a világpolitika, mint az óvoda. Elvetted a játékomat, az én atomgombom a nagyobb...

– Nem akarnak politikai üzenetet, de Bródy János most is olyan pólóban van, amely szerint Kossuth is menekült volt...

Fotó: Fülöp Ildikó

Bródy: Az nem aktuális utalás.

– Miközben az idei kampány kizárólag a menekültkérdésről szól?

Bródy: Jelenlegi páromat a Hungarian Language Schoolban ismertem meg. Főként menekültek tanultak ott magyarul, a párom ott volt asszisztens. A pólót jó néhány éve ők készítették. Az persze igaz, hogy akkor Magyarország még barátságosan állt a menekültekhez.

Szörényi: Más helyzet volt. Ebbe bele se menjünk!

Bródy: Jó, ne menjünk bele. Mindenesetre nem lettünk bevándorlóország azóta sem. Nem is leszünk, ettől senkinek nem kellene tartania. A kutya nem akar idejönni. Cserébe kivándorlóország lettünk, ami viszont baj.

Szörényi: Mégsem látom, hogy olyan sok cukrászdát nyitottunk volna Bécsben... De tényleg hagyjuk.

– Az egészséges polémia tehát megvan önök között ma is.

Bródy: Persze, de legfontosabb most is, hogy egy zenekarban játszunk. Vélhetőleg mind a hatunknak más lenne kedves, ami a választások kimenetelét illeti, mégis együtt vagyunk. Ez elég jó üzenet, nem?

– Azért érdekelne, Szörényi vagy Bródy lepődött-e meg jobban, amikor a liberális Heller Ágnes a Jobbikra való szavazásra kezdett buzdítani.

Szörényi: Röhögtem. Voltak, nem is nagyon régen, akik nyilasból ávóssá vedlettek. Ugyan min lepődnék meg? Én az ilyenekről szépen elolvasom Bayer Zsolt írását, aztán azzal jól is van.

Bródy: Ha egy valamikori liberális párt összehozhat egy korporatív diktatúrát, akkor ugyan miért ne lehetne egy korábban szélsőjobbos pártból jobbközép alakulat? Persze én továbbra sem olvasok Bayer Zsoltot.

– Az viszont igaz, hogy Yuval Noah Harari izraeli történész könyveit olvassa?

Bródy: Igen. Meglepő megközelítései vannak. Nagy hatással volt rám.

– A hírek szerint Orbán Viktorra is. Harari is azt mondja, hogy a kapitalizmus és liberális demokrácia együtt halott.

Bródy: Lehet, hogy Orbán Viktor is érdeklődve olvassa Harari munkáit, a kormányzásában viszont nincs jele annak, hogy megértett volna belőlük bármit is. A történész leírja a liberális demokrácia kétségtelen hanyatlását, csakhogy abban veszélyt lát. Szerinte elkerülhetetlen a globális világrend kialakulása, hiszen a világméretű problémákra csak világszintű válaszokat lehet adni. Ezt a nemzetállamok szerinte legfeljebb késleltethetik.

– Ennek örüljünk? Mi lesz a magyar kultúrával, amelynek napja egyébként épp most lesz, 22-én? Meg tudjuk majd őrizni mondjuk a nyelvünket?

Szörényi: Hosszú távon: nem. Már csak azért sem, mert a világvége itt van a lábunk előtt. Nincsenek illúzióim. Jön egy világhatalom és majd rendet csinál? Ugyan. Nem azért nem fog ez működni, mert ezek a szerencsétlen nemzetállamok ellenállnak és igyekszenek megtartani aprócska hátsó udvaraikat. Hanem mert a „fejlődésünk” úgy fenntarthatatlan, ahogy van. A földi élet szerintem néhány száz éven belül visszakerül abba az állapotba, amelyben százezer évekkel ezelőtt volt.

– „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel” – mondta Einstein.

Szörényi: Igaza volt. Mi a fenének kísérletezünk vajon távoli bolygókon? Miért nem teszünk rendet inkább itt? Nem volna egyszerűbb? Abból, hogy mégis iszonyú pénzeket költenek a Mars felfedezésére, a lakhatóvá tételén gondolkodnak, nem azt látom, hogy meg akarnák óvni azt, amink van.

Bródy: Az emberiség mindig minden lehetőséget elképzelt és kipróbált. Az emberi lét csodája, hogy képesek vagyunk elképzelni olyan dolgokat, amelyek nem léteznek.

– Ön például a Valaki vár című 1974-es dalban 2024-ről ír, ahol algoritmus a lelke, amely letölthető. Honnan tudta akkor, hogy erre megyünk majd?

Bródy: Isten tudja. Kreatív fantázia. Amit elképzelünk, annak egy része valósággá válhat. Az algoritmusalapú lét tényleg csak egy dalszöveg kósza gondolata volt negyven éve, tehát jó példa. A fantáziálás, a történetmesélés, a jelentésadás pedig cseppet sem haszontalan elfoglaltság. Éppen Harari könyvéből derül ki: ez a képességünk tett minket a természet győzteseivé. A történeteken, akár a zenén keresztül megvalósuló összekapcsolódás teremtette meg a lehetőségét annak is, hogy más élőlényekkel ellentétben ne kelljen százmillió éveket várnunk az evolúcióra, míg az szárnyat növeszt nekünk. Ehelyett társadalomba szerveződve, együttműködve megterveztük és használjuk a repülőgépeket.

Szörényi: Az alkotó ember mindig intuitív. Befog valamit az antennája a kozmoszból. Madách, Verne esetében is így volt, úgy látszik, Bródyéban is.

– Ha már alkotás: megírná Levente új lemezének szövegeit?

Bródy: Költői kérdés.

– Amire a költői válasz...

Bródy: ...hogy: igen.

Szörényi: De nem lesz lemez. Semmi értelme.

– Még most sem jött meg a kedv, hogy újra együtt zenélnek?

Szörényi: Elmondtam már sokszor a Heti Válasznak is: amikor 1990-ben írtunk két jó Illés-dalt, a kutyát nem érdekelte.

– Nem járt már le ennek az érvnek a szavatossága? Azóta eltelt 28 év!

Szörényi: Az embereknek a Ne gondold és a Little Richard kell az Illéstől, a Fonográftól meg a Levél a távolból, A széllel szemben, Az első villamos és a többi.

– Na de mi van akkor azzal a bizonyos „alkotó emberrel”? Már nem az?

Szörényi: Másra használom az intuíciót.

– Ásatásokra. A Fonográf-koncertből finanszírozza majd őket?

Szörényi: Enélkül is tudnám folytatni, de persze, túl azon, hogy koncertezni jó, ez is benne van. Kell a pénz. Nincs ezen mit szégyellni.

– Bródy János mire használja mostanság az intuíciót?

Bródy: Termékeny időszakon vagyok túl, Bulgakov Moliére-drámájából készült musical, annak a szövegkönyvét írtam meg. Kész van, és valószínűleg a Budapesti Operettszínházban fogják játszani. Az új műsortervben egyébként szerepel az István, a király is.

Szörényi: Remek érzés, amikor a gép forog, az alkotó pedig pihenhet. Én a koncert után ezt fogom tenni, meg metszem a szőlőt, amint az idő engedi.

– Évtizedekig lázban égtek kampányidőszakban, egyikük a jobb-, másikuk a balliberális oldalon. Mi történt?

Szörényi: Akkoriban azt hittem még, tudunk változtatni valamin. Most már nem hiszem.

– Bródy János azért csak feláll valami ellenzéki kampányemelvényre áprilisig!

Bródy: Én is elég rezignált nyugger vagyok. A koncert után inkább elmegyek Amerikába, és meglátogatom a fiamat.

– „Elveszett illúziók”? Csak hogy egy Fonográf-dalt idézzünk így a végére...

Bródy: Ha úgy tetszik.

Szörényi: Akár.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.