Elzárt orosz levéltárakban őrzik ’56 utolsó titkait

/ 2016.10.26., szerda 16:33 /

Az orosz külügyi és katonai levéltárak feltételezhetően tele vannak az 1956-os fegyveres harcról szóló beszámolókkal, ez a forrásanyag még teljes egészében feltáratlan – hangzott el kedden az Országház Felsőházi üléstermébe szervezett nagyszabású tudományos konferencián. Szakolczai Attila előadást idézzük.

Az 1956.október 25-i sortűz emlékére tartottak egésznapos történészkonferenciát tegnap az Országház Felsőházi üléstermében. Szakolczai Attila, Budapest Főváros Levéltára főlevéltárosa előadásában a hatvan évvel ezelőtti fegyveres harcok természetéről beszélt. Álláspontja szerint a forradalom és szabadságharc 13 napjában a felkelők sikerének csak az egyik – persze nem lényegtelen – eleme volt a halált megvető bátorsága és leleményessége. A kutató lényegesnek nevezte az ötvenes években a szüntelen „harmadik világháborús” készülés jegyében megszervezett széles körű katonai kiképzést és a szovjet háborús filmek hatását is; ezekből sokat merítettek a városi gerillaharc résztvevői.

Nem lehet lebecsülni a civil lakosság szerepét sem. A főlevéltáros szerint több nyoma van, annak hogy a szabadságharcosok a nem harcoló civileknél húzódtak meg, tőlük kaptak búvóhelyet, ha átmenetileg szétverték egy-egy csoportjukat. A Széna térieknek például a Ganz villamossági gépgyár adott menedékek, ahol a civilek „élő falként védték őket”. A siker összetevője lehetett az ötvenes években felszedett gyér orosztudás is, ami arra éppen elég volt, hogy az emberek megpróbálják elmagyarázni az idevezényelt oroszoknak, hogy ez itt nem fasiszta csőcselék, hanem a szabadságáért küzdő nép. Ezzel az érveléssel ideig-óráig csökkenteni lehetett a harci kedvet.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Szakolczai szerint a sikerhez szükség volt a másik oldal gyengeségére is. Nem tévedés, gyengeségről van szó. Mai tudásunk szerint ugyanis a katonai védelmet aláásta a politikai és katonai vezetés megosztottsága, alkalmatlansága. Hiába állítottak fel különbizottságot a szovjet és magyar fegyveres erők összehangolásának biztosítására, a közös mozgás kudarcot vallott. Nem voltak tiszták a feltételek, egymásnak ellentmondó parancsok mentek ki, akadozott a hadianyag-utánpótlás.

Mindez persze november 4-ig volt igaz. Ám a világ legerősebb szárazföldi hadseregének való ellenállás akkor is hősies, ha tudjuk, hogy nem vetettek be mindent az elején – mondta a főlevéltáros. Álláspontja szerint a novemberi harcok élesen különböztek az októberiektől; novemberben már kormányzó hatalom sem létezett, ami moderálhatta volna az erőszakot.

Lényeges pont, hogy a fegyveres harcról nagyon kevés és töredékes forrásunk van. Szakolczai kifejtette, hogy a szovjetek rengeteg iratot vittek el az országból, és máig nem tudjuk pontosan, hogy melyik külügyi vagy katonai levéltárba. Ezekből lényegében semmit sem ismerhettünk meg.

Ezek még akkor is rendkívül értékes források lehetnének, ha tudjuk, hogy tele vannak a fegyveres harcról szóló, szándékosan téves információval. Felhasználásukkal közelebb lehetne jutni ahhoz, hogy megtudjuk, mi és hogyan történt 1956-ban Magyarországon – zárta előadását Szakolczai Attila.

 

Csak a kiváltságosok nézhettek bele
A hiányzó forrásokról, korábban
A hiányzó kutatásokról korábban Rainer M. János történész is beszélt a Válasz.hu-nak: „A Szovjetunió szerepében, a szovjet vezetés döntéseit illetően még lehetnek felfedezések, hiszen az illetékes oroszországi levéltárakban máig nem lehet teljesen szabadon kutatni. A hadsereg irataiba például tényleg csak a kiváltságosok nézhettek bele, pedig bürokratikus, rengeteg iratot termelő szervezet. Furcsa módon hasonló a helyzet az amerikai külpolitikai dokumentumokkal is: ezeknek is csupán kisebb szelete került nyilvánosságra, ráadásul csak 1989-ben, a Szovjetunió összeomlása után.”

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.