valasz.hu/itthon/ujra-fenyesen-ragyog-andrassy-szobra-amibol-egykor-az-orias-sztalint-ontottek-120379

http://valasz.hu/itthon/ujra-fenyesen-ragyog-andrassy-szobra-amibol-egykor-az-orias-sztalint-ontottek-120379

„Erdély örökre elveszett”

/ 2018.05.30., szerda 14:47 /

A Trianon-évfordulóra összefoglaló művel jelentkezett Erdély elvesztéséről Romsics Ignác. A történész szerint ami államjogi értelemben az ország számára örökre elveszett, az a magyar baloldalnak sosem volt meg.

– Június 4-én Trianon-évforduló, viszont két év múlva jön csak a kerek. Új könyvének címe Erdély elvesztése – 1918–1947. Most van tehát a valóságos századik?

– Idén lesz száz éve, hogy az erdélyi románok Gyulafehérváron kimondták elszakadási szándékukat – ennyiben igen. 1920-ban pedig elvileg vége is lett a folyamatnak, csakhogy a két világháború között újra kinyitották a kérdést, végérvényesen tehát az 1947-es párizsi békével veszett el Erdély.

– Végérvényesen?

– Államjogi értelemben, úgy gondolom, Erdély örökre elveszett Magyarország számára. Elvileg elképzelhető, hogy ha lesz egyszer föderális Európai Unió, azon belül egy régióként más lehet a helyzete, de ez csak találgatás. Ettől függetlenül amíg élnek ott magyarok, addig Erdély az ottani magyaroké is, és a magyar államnak van és kell is hogy legyen köze hozzá.

– Az évforduló miatt dolgozta fel tehát épp Erdély elvesztését?

– Magamtól, bevallom, nem írtam volna meg ezt könyvet. A Helikon Kiadó igazgatója vetette fel. Egyrészt ő nagyváradi, másrészt piaci szempontból nyilván kelendőnek gondolja a témát. Én a hetvenes évek végén kezdtem foglalkozni Bethlen Istvánnal, ezért sokat jártam Erdélybe és máshova is levéltárakba. A régi gyűjtéseimből jelentős, eddig fel nem használt cédulaállomány állt rendelkezésemre, összefoglaló mű pedig eddig nem született a témáról, tehát úgy éreztem, van értelme elvégezni ezt a munkát.

– Könyve első fejezetében vázolja a hátteret. Tehát annak köszönhetjük az ország elvesztését, hogy beengedtük a gazdasági bevándorló románokat.

– Kérdés persze, ki volt itt előbb. Mi 895 körül bizonyosan megérkeztünk, de arra nézve, hogy a románok mikor jöttek, két elmélet létezik.

– Be is mutatja a dákoromán elméletet, megjegyezve, hogy a magyar történészek egybehangzóan elutasítják.

– Valóban.

– Ön ugye magyar történész?

– Az vagyok.

– Akkor tehát ön sem hiszi, hogy már a dákok is románok voltak.

– Mivel nincs elég szakmai kompetenciám a régi korok megítéléséhez, Kristó Gyula, Bóna István, László Gyula és mások kutatásaira hagyatkozom. Tehát nem hiszem, de: rendelkezem némi empátiával. Nem zárhatjuk ki, hogy a hegyek között maradtak néhányan ebből az időszakból. Akárhogy is, Erdély elrománosodásának két fő oka a török pusztítás és az azt követő gazdasági bevándorlás.

– Ha a török dúlás után magyarokkal telepítették volna be Erdélyt, ma is hozzánk tartozna?

– Egyrészt Bécs döntött, s szempont volt, hogy például a Bánságba katolikus svábokat hozzanak, hátha így megszelídíthetik a rebellis magyarokat. Másrészt a románok jöttek maguktól is. Magyarokat viszont Erdélybe nemigen volt honnan telepíteni, hiszen nem volt elég magyar. A török dúlás megtette a hatását. Arra, hogy Erdélyben a magyarság rovására eltolódtak az etnikai arányok, s ezzel a helyzettel kezdeni kellene valamit, már a reformkorban rádöbbennek: Wesselényi báró felveti, hogy magyarokat kellene telepíteni a Székelyföld és a Partium közötti területekre. A dualizmusban is gondolkodnak, javaslatokat tesznek – mást azonban nem.

– Miért nem?

– Tisza István például elvi okokból ellenezte, hogy az állam elővásárlással földeket vegyen és oda telepítsen székelyeket vagy alföldi magyarokat. Ez ugyanis ellentétes volt az ő liberális felfogásával.

– A nacionalista szempontot Tiszánál felülírta a liberalizmusé?

– Az iskolapolitikában nem, itt viszont igen. Persze azért is, mert a földbirtokosok jobban szerették piaci, azaz a lehető legmagasabb áron eladni a földjeiket. Bethlen István is eladott például 100-200 holdat románoknak, mert ők adtak érte többet. Miközben elvileg a telepítés híve volt. A XIX. század közepére mindenesetre etnikai szempontból eldőlt Erdély sorsa. A román anyák megszerezték a területet. A probléma megoldására persze volt más terv is, az 1790-es években Martinovics Ignác vetette föl először. Az ország föderatív átalakítása. 1849-ben ezt szorgalmazta Teleki László is.

– Kis autonóm román és szlovák államocskák a magyar államon belül?

– Lényegében igen.

– Ez ugyanoda vezetett volna, nem?

– Nem biztos. Valószínűleg az ország a már meglévő belső határok mentén szakadt volna. Szlovák esetben nem a Duna, hanem a nyelvhatár lett volna az új határ. Persze ez csak feltételezés, a történelem természetéből adódóan biztos állítást erről nem tehetünk.

– Az alapélmény, hogy gazdasági bevándorlók szaporodnak, és a végén elvesztjük országunkat, magyarázza, hogy a bevándorlás témájával kétharmados győzelemhez lehetett jutni idén?

– Nem hiszem, hogy a kormánypártra szavazó vidéki tömegek tisztában lennének a középkor Erdélyének etnikai arányaival, és ez lebegett volna a szemük előtt, amikor 2018-ban a Fideszre voksoltak. Másrészt ha az államfejlődés tendenciáit nézzük, látjuk, hogy a multietnikus birodalmak előbb-utóbb, így vagy úgy, de mind felbomlottak. Oszmánok, Habsburgok, a Szovjetunió, de még Jugoszlávia is. A trend az, hogy nyelvileg, kulturálisan homogénebb államok alakulnak, bármily kicsinyek is. A középkorban ezt már csak azért sem láthatták előre, mert az etnikai hovatartozás nem számított. Mindegy volt, milyen nyelven beszél a jobbágy. Egészen a XVIII. század végéig.

– Ezek szerint viszont a tanulság tényleg az, hogy a homogén nemzetállamiság megtartására kell törekednünk.

– A Római Birodalom is azért szűnt meg, mert egy idő után nem tudta felvenni a harcot a limesen beáramló barbárokkal és a kereszténységgel. Ez Európával is megtörténhet. Ha viszont külön-külön nemzetállami projektekben gondolkodunk, az szerintem még kevesebb védelmet jelent.

– Hiszen épp most mondta, hogy a multietnikus birodalmak, amilyen a Monarchia is volt, bomlásra vannak ítélve!

– A Monarchiát házasságokkal és erőszakkal hozták létre, az EU tagjai viszont maguk döntöttek az egyesülésről. Már a XIX. században felvetődött: vége annak az időszaknak, amikor egy-egy európai nemzetállam világpolitikai szerepet tud betölteni. Az egyesült Európa közös külpolitikával, közös hadsereggel és közös útlevéllel viszont talán jobban felvehetné a versenyt minden külső veszéllyel szemben, mint Szerbia vagy Magyarország külön-külön. Egyszerűen nem tudjuk körbesáncolni magunkat, és olyan hadsereget felépíteni, amely valódi válsághelyzetek esetére garantálhatná a biztonságunkat. Gondoljon Für Lajosra és a körkörös védelem már 1991-re megbukott koncepciójára.

– Most jelentette be a miniszterelnök, hogy lesz ilyen hadseregünk.

– Magyarország nyolctized százalékát adja az EU GDP-jének. Ez, és 10 millión aluli népességszámunk határozza meg a mozgásterünket. Túlbecsülni az erőnket és a lehetőségeinket nem jó stratégia.

– A magyar baloldal vezetői mennyire voltak jó stratégák Erdély ügyében, különös tekintettel 2004. december 5-re?

– A magyar baloldalnak nemcsak Erdéllyel, hanem a nemzeti gondolattal is problémája van, már a Szociáldemokrata Párt 1890-es létrejötte óta. Más országokban a nemzeti üggyel még a kommunisták is össze tudtak forrni. Néhány kivételtől eltekintve itthon nem. Egykori miniszterelnökünk még most is olyanokat mond, hogy éljenek ott boldogan a székelyek, ahol vannak, csak hagyjanak minket békén. Most jöttem meg Erdélyből, és tapasztaltam, hogy ezt majdnem annyira felróják neki ott, mint a 2004-es kampányt. Joggal neheztelnek. Kulturális értelemben ők ugyanolyan magyarok, mint mi, és nem tehetnek róla, hogy más állam polgárai lettek. Ezért felelősségünk van irántuk. Még akkor is, ha a jobboldal is számításból állt végül a kettős állampolgárság mellé. Emlékezzen Mikola István 2006-os kiszólására a határon túli magyar szavazatokkal húsz évre bebetonozott Fideszről. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a magyar kisebbségekért mindig a jobboldal lépett fel kezdeményezőként. A Duna Tv-t Antallék hozták létre, a státustörvényt az első, az állampolgárságot a második Orbán-kormány adta meg. A baloldal viszonya a nemzeti kérdéshez, azon belül a magyar kisebbségekhez tehát finoman szólva is problematikus, és számomra cseppet sem rokonszenves.

– Erdély után mivel rukkol majd elő?

– Magyar rebellisek – ez lesz a következő könyvem címe. Oldott szövegű tanulmányfüzér. A Szent István ellen fellépő utolsó pogányoktól kezdve egészen a rendszerváltásig végigveszem nagy lázadóinkat.

– Orbán Viktorról is lesz tanulmány?

– Nem csak ő volt a rendszerváltás fontos szereplője.

– A Nagy Imre-temetésen elmondott beszédével azért ikonná vált.

– A köztudatban ez maradt meg, mert közvetítette a tévé, és tényleg határozott beszéd volt, de 1989. március 15-én a televízió épülete előtt is elhangzott már, hogy menjenek ki az orosz csapatok. Gorbacsov pedig már 1988. december 1-jén beszélt erről az ENSZ-ben, a Németh-kormány tárgyalásokat is folytatott róla. Ebben az esetben is érdemes a tényekre hagyatkozni, és a kronológiára emlékezni.

– Újabban az MTA is felveszi a kesztyűt a mítoszok ellen. Nem késtek el, amikor már rég népszerűek a történelmi összeesküvés-elméletek?

– De igen. Örömteli kezdeményezés, de attól tartok, nem lesz elég hatékony. A sok sportcsatorna mellett már évekkel ezelőtt szükséges lett volna elindítani egy olyan kulturális adót, amelyen a magyar történelem is állandóan napirenden szerepelhetne. Több évvel ezelőtt két ilyen sorozathoz is közöm volt, manapság azonban nincs politikai igény a hasonló műsorokra. Emlékezetpolitikusok beszélnek önmagukban vagy a híveikhez. A perspektívák és a szempontok sokfélesége zavaró tényező.

– Érzi a kormányzati ellenszenvet?

– Mit mondjak? A „nemzeti” oldalon évek óta „ballibnek” vagyok elkönyvelve, a „ballib” oldalon pedig nacionalistának.

– Sőt. Antiszemitának. Mint Gerő András írta hat évvel ezelőtt.

– Az fölkavart és megviselt. Évtizedes barátságokat kellett megszakítanom miatta.

– Mert Gerőnek adtak igazat?

– Mert néhányan azt gondolták, hogy megspórolhatják az állásfoglalást. Márpedig vannak éles helyzetek, amikor az embernek egyértelműen döntenie kell. Ettől elvonatkoztatva: az a nemzeti demokratikus szemlélet, amelyet régóta vallok, mindegyik emlékezetpolitikai tábor számára gyanús. Jól elvagyok ezzel. Amíg legutóbbi könyvemből, a Magyarország történetéből fél év alatt eladnak tízezer példányt hétezer forintos áron, nincs nagy baj. Mutatja, hogy a politika nem fertőzött még meg mindent, és sokan értik: az igazság nem helyettesíthető mítoszokkal.

– Nincs szükség közös mítoszokra?

– Amikor a gyerek hat-hét éves, nagyon fontosak a mítoszok, a legendák, a mesék. Aztán az ember felnő. Attól pedig, hogy belátja: Dugovics Titusz utólag kitalált nándorfehérvári hős – nem dől össze sem a világ, sem a magyar ember identitása.

– Mi marad a magyarságélményből, ha a mítoszokat kivonjuk?

– Ezer év alatt felgyülemlett értékek sora. Az épített örökségünk például. A magyarországi gótika: Brassó, Kolozsvár és Kassa. Irodalmunk is nagyszerű. Ha a magyar világnyelv lenne, legalább fél tucat irodalmi Nobel-díjassal büszkélkedhetnénk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.