„Ez egy bevehető hídfőállás Magyarország számára”

/ 2016.01.22., péntek 19:08 / Hírforrás: -emes-

Torda Eszter, Magyarország volt vietnami nagykövete ma átvette a Barátság érdemrendet, a legmagasabb kitüntetést, amit a délkelet-ázsiai ország államfője külföldi állampolgárok számára adományozhat. A diplomata az elismerés hátteréről nyilatkozott a Válasz.hu-nak.

Torda Eszter

Torda Eszter

Fotó: MTI/Soós Lajos

– 2012-től 2015-ig volt nagykövet Hanoiban; minek tulajdonítja, hogy ez már a hetedik kitüntetés, amellyel vietnami részről méltányolják a munkáját?

– A két ország között hosszú ideje kiváló a kapcsolat, de a vietnami kormány nagyra értékelte, hogy a mandátumom alatt komoly erőfeszítéseket tettünk az új főkonzulátust újranyitása érdekében (kezdeményezésünk végül a januári megnyitóval ért végleg célhoz), a Vietnamba irányuló magyar export nagysága három év alatt a duplájára nőtt, és megtaláltuk azokat a területeket, amelyek a 21. században is továbbéltetik a két ország jó viszonyát. Komoly eredményeket értünk el az egészségügyben, az oktatásban – ahol száz főre emeltük az évente hazánkba érkező vietnami ösztöndíjasok számát (ezirányú munkánk gyümölcse szintén most, januárban érett be) –, és az igazságszolgáltatás területén is. Alighanem ez utóbbinak szóltak azok a kitüntetések, amelyeket a vietnami Legfelsőbb Bíróság elnökétől és az igazságügyi minisztertől vehettem át.

– Az 1,3 milliárdos Kínához képest Vietnamot sokan méretarányosabb, a magyar gazdaság számára könnyebben meghódítható ázsiai országnak tartják. Ön mit tapasztalt, egyszerűbb a kapcsolatépítés és az üzletkötés a 90 milliós országban?

– A munkánkban óriási előnyt jelentett az, hogy a vietnami politikai-gazdasági elitet erős pozitív érzelmek kötik Magyarországhoz; el tudják helyezni hazánkat Európában és a világban, és a magyar szakemberek nagyon komoly személyes kapcsolati tőkét halmoztak fel a távol-keleti országban. Mögöttem korántsem állt olyan gazdasági háttér, mint osztrák, finn vagy holland kollégáim mögött, mégis, sokszor úgy éreztem, hogy magyarként kiváltságos pozícióban vagyok Hanoiban. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem csak Magyarország, de Vietnam se ugyanaz az ország, mint ami a ’80-as években volt; nagyon erősen kell kapaszkodnunk, hogy Japán, Dél-Korea, az Egyesült Államok vagy a nagy európai befektetők mellett labdába tudjunk rúgni. Ugyanakkor Vietnam lakossága évente csaknem egymillió fővel bővül; ez egy nagyon fiatal nemzet, amely most polgárosodik. Akár a fogyasztásukat, akár az infrastruktúrájukat nézem, a mi cégeinknek minden esélyük megvan, hogy belépjenek az ottani piacra. Hogy csak egy példát mondjak: a Fővárosi Vízművek minden tekintetben alkalmas arra, hogy részt vállaljon Hanoi vízellátásnak fejlesztésében. Diplomatáként ezért azt tekintettem az egyik legfontosabb feladatomnak, hogy az életképes gazdasági kezdeményezések útjából segítsek elgördíteni a felesleges adminisztratív akadályokat, és minél hatékonyabban felhívjam a döntéshozók figyelmét: ez egy számunkra éppen ideális méretű, bevehető hídfőállás. (Ráadásul Vietnam tagja az egyre inkább egységesülő ASEAN Közösségnek, a tíz délkelet-ázsiai országot és 600 millió lakost magában foglaló szövetségnek – ez sem elhanyagolható szempont.)

– A magyar jogi diploma megszerzése után Németországban tanult európai uniós jogot, politikát és közgazdaságtant, többször dolgozott Brüsszelben, és itthon is sokat foglalkozott uniós témákkal. Mennyire volt éles váltás Délkelet-Ázsia az európai ügyek után?

– Mindig azt vallottam, hogy egy magyar diplomatának egyben európai diplomatának is kell lennie. A távol-keleti országokban az ember pontosan érzékeli, hogy az uniós diplomácia többszörözni tudja az egyes tagállamok diplomáciai hatékonyságát, főleg az olyan közepes méretű és gazdaságú országokét, mint a miénk. Hogy az előbb említett oktatási eredményeknél maradjak: száz vietnami diák, akik nálunk tanulnak ösztöndíjjal, nem csak Magyarország, de az európai kultúra, gazdaság és diplomácia előtt is új távlatokat nyitnak, ezért mondhatom, hogy a legnagyobb élmény számomra az EU-s és a magyar diplomácia céljainak sikeres összehangolása volt.

Rosta

Vörös Szabolcs

Találkozunk 2016-ban!

Pokoli tűz Oaklandban

San Francisco és az Öböl-környéke gyászol, és azt kérdezi, hogy hány embernek kell ahhoz meghalnia, hogy a térség nagy problémáival érdemben foglalkozzanak.

Csúnyán kikapott az olasz kormányfő

Nagy többséggel elutasították az olasz szavazók a kormányfő által javasolt alkotmányos reformterveket a vasárnapi népszavazáson, a kudarc nyomán Matteo Renzi hétfő éjjel bejelentette lemondását.

„Odafurakodnak, de Kocsis Zoltán tüze fogja elégetni őket”

Kocsis Zoltánt üstökösnek nevezi, és bizalmas barátja volt. Rácz Zoltánt, az Amadinda együttes tagját a Presser Gáborral közös szilveszteri bulikról és a kortárs zenéről kérdeztük, de közben üzent a kritikusoknak is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kiszámoltuk: ezért nem jó ötlet az óraátállítás eltörlése

Elsőre gumicsontnak gondolnánk, pedig több mint egy évszázada világszerte politikai csaták tárgya a nyári időszámítás. Hány világos téli reggelt áldoznánk fel a kevésbé sötét estékért a parlament elé kerülő javaslat szerint? A friss Heti Válaszból kiderül.

Gyurcsány Ferenc már diadalmas visszatérésről álmodik (2022-ben)

Az előző ciklus felénél a baloldal erősen bízott abban, hogy a Fideszt leválthatja 2014-ben. Most az önbizalom megcsappant, és az innováció is hiánycikk. Gyurcsány Ferenc viszont 2022-es diadalmas visszatérésről álmodik. Minden, amit a magyar baloldalról tudni érdemes – a csütörtöki Heti Válaszban.