Ez már korszak

/ 2018.04.11., szerda 17:38 /

Zsinórban harmadik győzelmével Orbán Viktor immár visszavonhatatlanul a modern magyar politikatörténet egyik legmeghatározóbb szereplője. Neve Tisza Kálmánhoz vagy Bethlen Istvánhoz hasonlóan korszakot jelöl. Mire használja majd új ciklusát?

Az a meglepetés, hogy nem történt meglepetés. Így is összefoglalható a Fidesz múlt vasárnapi, zsinórban harmadik választási győzelmének legfőbb tanulsága. A februári hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás után egy pillanatra úgy tűnt, a lefutottnak vélt meccs megfordítható. A reménybe kapaszkodtak az addig – és persze Hódmezővásárhely után is – leginkább egymással foglalkozó ellenzéki pártok, a Fidesz „meggyengülésében” pedig a sajtó egy része nagy sztorit szimatolt. Még a közvélemény-kutatók is elkezdték más szemmel nézni saját adataikat. Vajon meglepetés készül, amit a renoméjukra kényes intézetek nem vesznek észre?

Kiderült, hogy nem: a Fideszt kétharmad közelébe mérő felméréseknek igazuk volt. Megdőlt az a feltételezés is, hogy a magas részvétel az ellenzéknek előnyös. Sőt, az egyedül a 2002-es választás első fordulójához mérhető közel hetvenszázalékos részvétel a kormánypártnak kedvezett. A Fidesz két kerület kivételével vidéken minden választókerületet besöpört, egyedül Budapesten szerepelt gyengébben: itt a 18 körzetből hatot szerzett meg. Noha a bizonytalanság egészen a párt egyes politikusaiig szivárgott, Halász János szóvivő végül felszabadultan nyilatkozhatta vasárnap este: maguk sem számítottak ekkora győzelemre.

Mi a siker oka?

Az újabb kétharmad sokakban egy gyászesemény feldolgozására jellemző folyamatokat indított el. Az ország Fideszre szavazó részét leostobázókra nem sok szót érdemes vesztegetni. A kormánypárt sikerének másik két, legtöbbet emlegetett okát a bennük foglalt részigazságok miatt azonban érdemes szemügyre venni. Vajon a Fidesz az ellenzék huzakodásának, netán a rászabott választási és kampányszabályoknak köszönheti sikerét? Noha kétségtelen, hogy a baloldal például Budapesten szélesebb koordinációval további mandátumokat is begyűjthetett volna, ez a kormányváltáshoz nem lett volna elég – legfeljebb a kétharmadot akadályozza meg. (Mivel a Jobbik elzárkózott minden egyeztetéstől, Vona Gáborék jelöltjeinek visszalépése, valamennyi körzetben az „egy fideszes–egy ellenzéki” felállás irreális volt.)

Az egyértelmű, hogy a fideszes és a kormányzati/állami kampány átfedte egymást. A Kúria múlt pénteken megállapította, hogy a kormány „STOP-feliratú, tömött sorokban menetelő migránsokat/menedékkérőket ábrázoló plakátjaival a Fidesz és KDNP-jelölőszervezetek választási kampányát erősíti”. Hasonló szellemben nyilatkoztak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választási megfigyelői. Szerintük a választási folyamatot az állam és a kormánypártok erőforrásainak átfedése jellemezte, ezzel aláásva a versenytársak esélyét az egyenlő versenyre. Gulyás Gergely Fidesz-alelnök szerint azonban ezzel az EBESZ túllépett hatáskörén. Szerinte a szervezetnek nem feladata a kampányról politikai véleményt mondani. Gulyás ugyanakkor kiemelte: az EBESZ sem vitatta, hogy a választójog alkotmányos alapjogának szabad gyakorlása biztosított, a voksolás lebonyolítása pedig átlátható és szabályszerű volt.

Elsöprő támogatás

A Fideszt segítő tényezőket hosszan lehet sorolni a győzteseket tovább erősítő töredékszavazatoktól a közmédia elfogultságáig, ám ezek két szám fényében viszonylagosak. Ez a két szám a 49 és a 91. Az első a Fidesz listájára leadott szavazatok aránya (százalékban), a másik a megnyert egyéni mandátumok száma (a 106-ból.) Ha ehhez hozzávesszük a győztes listára érkezett voksok abszolút számát (2,5 millió), s összevetjük a második helyezett Jobbik támogatottságával (egymillió), világossá válik: nincs olyan szög, ahonnan ne a Fidesz elsöprő támogatottsága látszana.

Ezzel Orbán Viktor pártja kétszeres történelmi sikert ért el. Egyrészt a kommunizmus bukása óta még sosem fordult elő, hogy egy politikai közösség háromszor egymás után nyerjen. Ráadásul mindháromszor a mandátumok kétharmadának megszerzésével (két különböző választási rendszerben).

A mostani győzelemmel Orbán Viktor zsinórban harmadik, összességében negyedik ciklusát kezdi meg. Amennyiben utóbbit kitölti, az 1998 és 2022 között eltelt 24 év alatt csak nyolc olyan akad, amikor nem ő állt a kormányrúdnál. Ez már történelmi összevetésben is kiemelkedően hosszú idő: a kommunizmus idején Lázár György ugyan 12 évig volt miniszterelnök 1975 és 1987 között, de hatalomra jutásában a választások nem játszottak szerepet, a tisztség pedig formalitás volt. A– megszakítással – 12. esztendeje miniszterelnök Orbán már meghaladta Bethlen István rekordját (igaz, ő egyhuzamban állt kormánya élén 1921 és 1931 között), s hamarosan „befoghatja” az országot 1875 és 1890 között irányító Tisza Kálmánt. Noha mindkét politikus a maitól eltérő környezetben lett kormányfő, jelentőségüket még a kritikus kortársak vagy a történetírás sem vitatta, sőt vezetéknevükhöz gyakran még a „korszak” szót is odabiggyesztik.

„Bomlasztó irányzat”

A hasonlóságnak itt még nincs vége. A jelek szerint a politika olyan műfaj, amelynek gyakorlása bizonyos szint fölött történelmi helyzettől függetlenül meglepően hasonlít. Horánszky Lajos országgyűlési képviselő, publicista 1938-ban a Budapesti Szemlében ezekkel a – számunkra áthallásos - sorokkal emlékezett Tisza Kálmánra: „A Generális, ahogy őt e korban nevezték, híveit a legélesebb támadások ellenére is védte, tartotta, küzdelmeikkel magát mindenben azonosította, s ez magyarázza meg azt a hűséget és kitartást, mellyel felelős állásban levő hívei iránta mindvégig viseltettek. […] Tisza Kálmán hatalmi eszközökkel hozta létre és tartotta össze pártját, abból az álláspontból indulva ki, hogy a magyar államélet és a parlamentárizmus sikeres működésének legfőbb biztosítéka egy egységében erős, megbonthatatlan többségben rejlik […] Más kérdés azonban, hogy ennek a rendszernek a fenntartása minő eszközöket követelt s e tekintetben meg kell állapítani Tisza Kálmán kormányzatának sajátosságát, mely ha gyakorlati szempontból célszerű lehetett is, a bíráló ellenőrzésre is okot szolgáltathatott. A rendszerrel önként együtt járt az erélyes következetesség abban, hogy a pártéletnek ki kellett küszöbölni magából minden oly bomlasztó irányzatot, mely az egység biztonságát veszélyeztethette volna. Viszont ebből következhetett az egyéni érdekkielégítésnek a szüksége, mely az anyagi kiaknázhatóságra is alkalmat adhatott. […] A kép, melyet a korszakról kapunk, azt mutatja, hogy a kormánypártban a legszigorúbb pártfegyelem a véleménynyilvánítás szabadságát is korlátozza. Semmiféle oly kezdeményező eszmének és irányzatnak nincs jogosultsága, mely nem fedi a vezér meggyőződését és a pártérdeket, mely ellen véteni nem lehet.”

De Bethlen István kormányzati rendszerében is felfedezni a mai helyzetre rímelő vonásokat. Az általa vezetett, a húszas évek elejére megszilárdult pozíciójú kormánypártnak nem volt koherens ideológiája, ám ez elősegítette az ellenzékkel szembeni manőverezést. Romsics Ignác történész egyik tanulmányában megjegyzi: a miniszterelnök tudta, mikor kell a demokrata baloldalt a fajvédőkkel, a fajvédőket pedig a baloldallal kijátszani, a szabad királyválasztókat a legitimista propaganda engedélyezésével vagy betiltásával, illetve a mérsékelt legitimistákkal való kokettálással „ijesztgetni” és befolyásolni.

A bethleni konszolidációt segítette a gazdaság újjászervezése, fellendülése, és az életkörülmények javulása visszahatottak a politikai életre – ez is rezonál a jelenlegi helyzetre. A stabilizáció lehetővé tette Bethlen számára, hogy szociál- és kultúrpolitikai reformokba fogjon, valamint az aktívabb külpolitika kialakításához is jobb feltételeket biztosított. Most már az a legérdekesebb kérdés: miután Orbán Viktor 2010 utáni első ciklusa a csőd szélére jutott ország stabilizálásáról, második négy éve pedig hatalma megszilárdításáról és a szuverenitásküzdelemről szólt, immár „korszakos” újabb ciklusában mire használja történelmi felhatalmazását.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.