valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

http://valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

Ezért árulózta le Pilhál Györgyöt a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese

/ 2017.01.19., csütörtök 15:30 /
Ezért árulózta le Pilhál Györgyöt a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese

„Nem azt kifogásoltam, hogy távozik, hanem azt, ahogyan” – mondja a Magyar Időkhöz igazoló kollégájáról Szerető Szabolcs. Jelentés a G-nap után történtek kulisszái mögül.

„Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese levelet írt Pilhál Györgynek, amelyben hitványnak és árulónak nevezte őt, amiért átmegy a Magyar Időkhöz” – közölte Pilhál Tamás a Pesti Srácok nevű kormánypárti honlapon, majd az átigazoló újságíró fia Szerető Szabolcs múltját és jelenét kezdte firtatni. Ez eddig az újságíró belterj minősített esete. Mivel azonban a történtek bepillantást engednek a Simicska–Orbán-háború kulisszái mögé, a hallgattassék meg az egyik fél is jegyében megkérdeztem a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettesét, az ő olvasatában hogyan néz ki a sztori.

– Írtál levelet Pilhál Györgynek, miután bejelentette, hogy a Magyar Időkhöz szerződik?

– Volt közöttünk üzenetváltás.

– Ha igen, az magántermészetű volt, vagy a nyilvánosság elé is szántad?

– Nem a nyilvánosságnak szólt, hanem csak neki. Az, hogy oda került, jogi problémákat is felvet, de ezt majd a hozzáértők megítélik.

– Tényleg leárulóztad és lehitványoztad?

– Igen, de nem azt kifogásoltam, hogy távozik, hanem azt, ahogyan. Egyik nap közölte, hogy másnap már nem ad cikket. Ezt megteheti, de az évtizedes barát főszerkesztővel és azzal a közösséggel szemben, ahol annyi évet eltöltött tiszteletben, megbecsülésben, ez a lépés így cserbenhagyás, vagy ahogy talán a kelleténél indulatosabban fogalmaztam: árulás. Mintha az lenne a célja, hogy szándékosan minél többet ártson. Azt neveztem hitványságnak, hogy távozása hírét valahogy azon sajtótermék írta meg, ahol a fia dolgozik. Ez nem egyenes, nem gerinces magatartás, inkább olyan nyúlós dolog szerintem. De sajnálom, hogy ezek a szavak kikerültek a nyilvánosság elé, mert ez csupán a kettőnk ügye. Pilhál Tamás amúgy csúsztat: a minősítésem nem az életútnak szólt. Pilhál György remek, szeretetreméltó ember, de gyarló, ahogy én is. Ezt a lépést szerintem most nagyon elvétette; hátbadöfésként éltem meg.

– Nem ő az első, aki az utóbbi időben távozott a Magyar Nemzettől. A többieknek is írtál levelet?

– Nem jellemző. Azért valamikor dolgozni is kell.

– Akkor neki miért igen?

– Mert Gyurit különösen kedveltem. Több mint tizenöt éve dolgoztam együtt vele lapszerkesztőként, a viszonyunk szívélyes, kollegiális volt. Ehhez képest mellbe vágott a hirtelen bejelentett döntése. Az pedig különösen, hogy tőlem el sem búcsúzott, kezet sem fogtunk, a szemembe se nézett. Micsoda dolog ez?! Úgy látom, az elköszönésnek nincs meg a kultúrája nálunk. Ha odajön hozzám, valószínűleg szomorúan megöleljük egymást, és én azzal búcsúzom: Sok sikert! Isten áldjon, Gyuri! Kissé giccses kép, de láttam már ilyet. Hát ez most nem jött össze.

– Pilhál Tamás mást is a szemedre vet. Nevezetesen, hogy korábban a Magyar Narancsnál dolgoztál, meg az akkor még liberális Magyar Hírlapnál. Mit tudsz felhozni „mentségedre”?

– Tamás téved, nem a Magyar Narancsnál kezdtem, amely akkor egyébként a Fidesz lapja volt. És akik a radikális, liberális, Trianon-megemlékezésről kirohanó, „csuhásokon” gúnyolódó Fidesztől elfogadják a konzervatív fordulatot, azok velem is lehetnének megértőbbek. Biztos sok mindenben tévedtem, és sok mindenben másként látom a világot, mint akár a kilencvenes évek elején vagy éppen hat-nyolc éve, de mindig is nemzeti szabadelvűnek tartottam magam. A múltam felhánytorgatását azért is tartom különösnek a Pilhál családtól, mert hosszú évekig dolgoztunk együtt, és egyikük sem tett szóvá soha ilyesmit. Gyuri még az egyik Tollhegyen-kötete előszavának megírására is felkért. És még egy adalék: a ’98-as választások előtt azért küldtek el sokakkal együtt – ezt balliberális politikusok üzenték meg – a Magyar Hírlaptól, mert jobboldali elhajlónak tartottak. Végül is igazuk volt. De nem sírtam, és senki nem is sírt értem. Utána a Világgazdasághoz kerültem, majd 1999 nyarán a Napi Magyarországhoz hívott D. Horváth Gábor és Tarr Péter. Igent mondtam, nem sejtve, hogy a lap kisvártatva összeolvad a Magyar Nemzettel. Így némi kacskaringó után annál a lapnál kötöttem ki, amit a szüleim járattak, s amelynek gimnazistaként, a nyolcvanas években faltam a betűit. Különös szerencse, hogy Pethő Sándor újságjánál dolgozhatom.

– Pilhál Tamás ugyancsak szóvá teszi, hogy a G-nap után te is otthagytad a Nemzetet. E ténnyel a hátad mögött jó ötlet volt most bírálni az édesapját?

– A kettőnek nincs köze egymáshoz. És még egyszer hangsúlyozom: nem a nyilvánosságnak szántam a szavaimat. Egyébként amikor kiderült, hogy maradok a lapnál, Gyuri üdvözölte a döntésemet, ez meg is hatott, és az okokat is értette.

– Azért ne zárjuk ki, hogy Pilhál is „jobb belátásra tér”, és hozzád hasonlóan meggondolja magát. Vagy zárjuk?

– Ha vissza akar térni, beszélhetünk róla. De nagy tétet nem tennék rá, hogy így lesz. Nálunk egyébként nagyon jó dolga volt: azt írt, amit akart. Nekem pedig nem jelezte, hogy gondja lenne az „irányvonallal”.

– Amikor annak idején visszakoztál, azt írtad: azért álltál fel a Nemzettől, mert azzal rémisztgettek, hogy a lap 180 fokos fordulatot fog venni. Döntésedet pedig akkor vontad vissza, amikor kiderült, hogy ilyen veszély nem fenyeget. Ami azt illeti, nyíltan kormánypártiból deklaráltan ellenzéki újsággá válni elég nagy fordulat.

– Azzal semmi baj sincs, hogy kritikusabbá vált a lap. Az ellenzékiség pedig nem valamely párt mögött való felsorakozást jelent. Azon a bizonyos február 6-án a tulajdonosra hivatkozva az is elhangzott, hogy az Orbán családot kell célkeresztbe állítani. Valahogy úgy, ahogy a Vajna–Habony médiaportfólió teszi a kipécézett ellenzékiekkel. Szóval nemcsak a vagyoni ügyeket, hanem a magánéletet is piszkálni kellene. Ez elfogadhatatlan lenne nálunk, de ilyen nem is volt. Azzal, hogy a tulajdonos D. Horváth Gábort nevezte ki főszerkesztőnek, összeomlott az a vád, hogy itt valamifajta baloldali fordulat készül. Február 6-án délután pedig számos jelzés érkezett hozzám felső politikai körökből is, arra utalva, hogy előre eltervezett akció zajlik, amelyet nem valamiféle spontán felháborodás vezérel. Az idő meglepően hamar engem igazolt: az eltávozottak nem a semmibe ugrottak ki – ahogy Pilhál György sem –, mindenkinek megvolt, megvan a kinézett, előmelegített helye. Aminek én egyébként szívből örülök. Megjegyzem, az sem igaz, hogy a Magyar Nemzetből hiányzott volna a G-nap előtt a kritikus hang. Egyértelműen állást foglaltunk például Schmitt Pál távozása mellett a plágiumbotrány idején, a Magyar Idők előző főszerkesztője pedig még a Nemzet főszerkesztő-helyetteseként azt írta, hogy a reklámadóval a kormány rálép a sajtószabadság torkára. És ez csak néhány kiragadott példa.

– A sok változás közepette számodra mitől Magyar Nemzet a Magyar Nemzet; mi az a karakterjegye, amit ha elveszítene, már nem éreznéd magadénak?

– A Magyar Nemzet polgári, kritikus, konzervatív újság, ugyanakkor sok év tespedése után jó értelemben vett modernizáció zajlik a szerkesztőségben. Nekem ez így tetszik, még ha néha groteszk formákat öltő kormányzati nyomás alatt, ellenszélben kell is dolgoznunk. Ha megpróbálnának bennünket odaterelni a lebutított szekértábor-újságíráshoz, azt nem érezném a magaménak.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.