valasz.hu/itthon/jovo-szeptemberben-mar-egy-fesztivalon-szeretne-szerepelni-41178

http://valasz.hu/itthon/jovo-szeptemberben-mar-egy-fesztivalon-szeretne-szerepelni-41178

Feláldoztuk-e magunkat Európáért?

/ 2017.12.19., kedd 18:15 /

Kövér László szerint nyugodtan átengedhettük volna a törököt Bécsig. Csakhogy nem volt ilyen választási lehetőségünk.

Magyarország identitásának hagyományosan fontos eleme, hogy a történelem bizonyos időszakaiban Európa védőpajzsaként óvtuk a muszlim veszedelemtől a Nyugat népeit. Ezzel az emlékkel nem vagyunk egyedül: ez az elem a lengyelek történelmi emlékezetében is hangsúlyosan szerepel, de más formában – ma már talán jórészt feledésbe merülten  – megtalálható az osztrákoknál és a spanyoloknál is.

A 2015-ös menekültválságra adott kormányzati válasz és az azóta is követett határozott migrációellenes fellépés többek között azért is lehetett annyira sikeres, és azért alapozta meg tartósan, hosszú évekre a kormány népszerűségét, mert előhívta a közösség tudatának mélyén szunnyadó végvári emlékeket. Az „Európa védőpajzsa” gondolatnak azonban lényeges alkotóeleme, hogy a magyarság áldozatát a Nyugat nem értékeli, fel sem fogja a jelentőségét, hálátlanságot tanúsít – ez az érzet is előjött az elmúlt két évben, és a „Brüsszel” elleni kampányt jórészt erre építették fel. A 17. századi ősök egész jól értenék a mai kormányzati kommunikáció Európa-kritikus futamait, ha Brüsszelt lecserélnénk a plakátokon Bécsre.

Ennek az érzésnek adott hangot a maga karcos, kurucos módján Kövér László házelnök, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országos választmányának ülésén kijelentette:

„Hogy mi a fészkes fenének áldoztuk fel magunkat, azt nem egészen értem, nyugodtan átengedhettük volna Bécsig a törököket, úgy sem lennénk rosszabb helyzetben.”

A hír megjelenése után értelmezési vita bontakozott ki arról, hogy mire gondolt Kövér, és ez a kijelentés milyen viszonyban van a történelmi tényekkel. Az első kérdésre könnyebb választ adni: a házelnök arról beszélt, hogy az Európai Unió döntéshozó elitje szerinte olyan ütemben engedi be a muszlim származású bevándorlókat a kontinensre, hogy Magyarország háromszáz évvel ezelőtti áldozata utólagosan értelmetlenné vált, hiszen Európa végül mégiscsak iszlamizálódik. Ez egy keserű mondat – aki ezt a kijelentést teszi, az rendkívül sötéten látja a jelent, és még sötétebben a jövő esélyeit.

Most azonban nem arról lesz szó, hogy ebben Kövérnek mennyire van igaza, hanem hogy igaz-e, amit a múltról mond: a kereszténység védőpajzsa volt-e Magyarország, és hogy jobb lett volna-e, ha a törökkel való emésztő háborúskodás helyett félreállunk, és hagyjuk, hogy továbbmenjenek Bécsig.

Az Index hosszú történelemleckében igyekezett helyretenni a házelnököt, aki szerintük alternatív történelmet épített fel, és nehézségei lettek volna az érettségin. Érvelésüket az alábbi tényekre alapozzák:

  • A török valójában kétszer is eljutott Bécsig, 1529-ben és 1683-ban, ahonnan nem a magyarok verték vissza, hanem először a Habsburgok, másodszor egy nagy európai összefogás.
  • A magyarok sokszor pont a törökök oldalán vettek részt a harcokban, például Szapolyai János, vagy éppen az erdélyi fejedelmek közül Apafi Mihály és Thököly Imre.

Ez a két történelmi tény természetesen igaz, de önmagukban csak Kövér tromfolására jók. Azt állítani, hogy Európát csak a nyugatiak védték meg a töröktől és a magyarok nem is a kereszténység oldalán harcoltak, legalább annyira „alternatív” történelem – és ugyancsak megérne egy érettségibukást. A 15-17. századi közép-európai történelem annyira komplex, a közbeszédben pedig annyira csak leegyszerűsített állítások férnek el, hogy könnyű a tényeket félrevezető módon egy jól hangzó állítás köré csoportosítani, más tényeket pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyni. De térjünk vissza oda, igaza van-e Kövér Lászlónak!

Volt-e Magyarország a keresztény Európa védőpajzsa?

 Volt.

A magyar–török háborúskodás története két eltérő jellegű szakaszra osztható. Az elsőt, amely a két állam első fegyveres összecsapásától (1366, Nagy Lajos király első bulgáriai hadjárata) a mohácsi csatáig tartott (1526) az Index kényelmesen mellőzi, noha ebben az időszakban valóban a Magyar Királyság tartotta fel másfél évszázadon keresztül az Európa felé előrenyomuló törököt. Hunyadiak, Kinizsi Pál, Kapisztrán János – nem soroljuk, lenne muníció.

A második szakaszban, ami 1699-ig, a karlócai békéig tartott, a helyzet valóban összetettebb, mégpedig azért, mert a középkori magyar állam összeomlása után a magyarság jelentős része rákényszerült, hogy kompromisszumokat kössön a győztes török nagyhatalommal, vagy akár mellé álljon a folytatódó háborúkban, más része azonban folytatta a harcot, de alapvetően már a Habsburg Birodalom keretei között. Eger, Szigetvár, Zrínyi – itt is van bőven muníció az Európa védőpajzsa elmélethez. Ugyanakkor tény, hogy a Nyugat, vagyis a Habsburgok nélkül Magyarország nem tudta volna elkerülni a balkáni népek sorsát, és közvetve vagy közvetlenül az Oszmán Birodalom függelékévé vált volna, ha magára marad. Az is tény, hogy a Habsburgok nem emberbaráti érzésektől vezérelve tartották fenn a magyar állam maradékát, hanem azért, hogy ennek a rettenetes, 150 éves háborúnak a felvonulási terepe a Dunántúl és az Alföld legyen, ne Stájerország és Alsó-Ausztria.

Egyszerre lehet tehát azt állítani, hogy Magyarország a Nyugat védőpajzsa volt, és azt is, hogy Magyarország a Nyugat védőpajzsa mögött vészelte át a legnehezebb időket. Mindkét állítás igaz.

 Jobb lett volna félreállni, és hagyni, hogy továbbmenjenek Bécsig?

Nem.

A válasz teljesen egyértelműen nem, és még csak nem is morális okokból. Azért könnyű erre a kérdésre felelni, mert egyszerűen nem létezett ilyen lehetőség.

A helyzet megértéséhez azt az alapvető tényt kell megérteni, hogy évszázadokon keresztül az Oszmán Birodalom terjeszkedésének iránya Európa szíve, a két vágyott város, Bécs és Róma felé mutatott. A törökök minden országot, ami errefelé útba esett, maguk alá gyűrtek. Erre a sorsa jutottak a balkáni keresztény országok (Bizánc, Szerbia, Bulgária) és végső soron Magyarország közepső része is.

A Kövér által említett „félreállás” lehetőségét csak a főirányból kieső, északkeleti peremterületeknek adták meg, mivel ezeket a fő cél szempontjából marginálisnak tartották. Három kisebb fejedelemség kapta meg a lehetőséget, hogy önálló állami létét megőrizve, lazább ottomán függésben létezzen tovább: Havasalföld, Moldva és Erdély. Rá kell nézni a térképe, hogy ezek hol helyezkedtek el, és azonnal látszani fog, miért nem volt hova félreállnunk. (A törökök egyébként Thököly Imrének felkínáltak egy hasonló vazallusfejedelemséget, ami a Felvidék keleti feléből állt volna, ez az államkezdemény 1682 és 1684 között létezett, és ha a törökök elfoglalják Bécset, valószínűleg meggyökeresedik, de Magyarországnak a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna nevezni.)

Az 1541 és 1699 közötti időszakban a Királyi Magyarországnak nevezett országtorzó politikai elitje a török elleni harcot nem választotta, hanem elháríthatatlan fátumként kapta a nyakába – sorscsapás volt, amihez időről időre fel kellett nőni. Éppen azért tekinthetünk rájuk nemzeti hősökként, mert erre nagyon sokszor képesek voltak.

És akkor arról még nem is esett szó, hogy Európa fejlett részéhez képest milyen mértékű lemaradást konzervált az Oszmán Birodalomba történő, akár közvetett, akár közvetlen betagozódás.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.