Ilyen volt, ilyen lesz: változások az oktatás és a kultúra területén | Válasz.hu

Ilyen volt, ilyen lesz: változások az oktatás és a kultúra területén

, / 2010.05.19., szerda 17:28 /
Ilyen volt, ilyen lesz: változások az oktatás és a kultúra területén

Nem kap önálló tárcát sem az oktatás, sem a kultúra az új kormányban, ami a kritikusok szerint a két terület leértékelődését jelzi. Cikksorozatunk harmadik részéből kiderül, hogy a kereszténydemokrata irányítás alá kerülő oktatásban konzervatív fordulat várható, amely felülírja az elmúlt évek erőltetett liberális reformjait.

OKTATÁS - AZ ÖRÖKSÉG

Reformdüh és pangás - ezekkel a szavakkal jellemezhető az elmúlt két kormányzati ciklus oktatáspolitikája. A 2006-os minisztercsere azonban, amikor az SZDSZ-es Magyar Bálintot a szocialista Hiller István váltotta a tárca élén, választóvonalat jelentett. A liberális vezetésű minisztérium oktatáspolitikája erőltetett modernizációként írható le. A hátrányos helyzetű gyerekek adminisztratív és pénzügyi eszközökkel kikényszerített integrációja, a kétszintű érettségi rendszere, a felsőoktatásban a bolognai rendszer gyorsított bevezetése, a nagyszabású informatikai fejlesztések, a "gyerekbarát" pedagógiai reformok (a buktatás eltörlése és a szöveges értékelés bevezetése az alsó tagozaton, illetve a kompetenciaközpontú oktatás a lexikális ismeretek túlsúlya helyett) alapjaiban formálták át az oktatási rendszert.

Az uralkodó retorika a tanárokat megújulásra képtelen, elavult tudású társaságként állította be, akiket rá kell szorítani a változtatásra. Az oktatási kormányzat a gyerekek és a szülők jogainak védelmezőjeként lépett fel az úgymond zsarnoki, poroszos hagyományaikkal szakítani nem akaró tanárokkal szemben.

A tanárellenesség romboló lélektani hatását az első egy-két évben még enyhítette a 2002-es kormányalakítás utáni ötvenszázalékos béremelés. A pedagógusok örültek a pluszpénznek, de mindez nem tudott kedvező hatást gyakorolni az oktatás minőségére, mivel differenciálatlan módon osztották szét, és nem kötötték össze az életpályamodell kidolgozásával. A fedezet nélküli béremelést a következő években visszavonták, a reálbérek évről évre csökkentek, és ma a tanárok anyagi megbecsülése semmivel sem jobb, mint nyolc évvel korábban volt.

Hiller négy évét a koncepciótlan sodródás jellemezte. Az oktatáspolitikát a Pénzügyminisztériumban írták, fűnyíróelven megvalósított, sokmilliárdos forráskivonással. Az uniós csatlakozásnak köszönhetően fejlesztési pénzek áramlottak az oktatásba, amelyeket többnyire hasznos célokra (felújítások, technikai modernizáció) fordítottak, de a normatív állami támogatások csökkenése miatt egyre kevesebb pénz jut az intézmények fenntartására. Az iskolák pályázatíró műhelyekké alakultak, hogy hozzájussanak a kieső működési bevételeket részben ellentételező címzett támogatásokhoz.

A pedagóguselbocsátási és iskolabezárási hullám mind nagyobbra dagadt, a kistelepülési iskolákat az új körzetesítés jegyében megszűnésre ítélték. A minimális spórolás - a kisiskolák fenntartása az oktatási költségvetés mindössze öt százaléka - beláthatatlan károkat okozott, falvak százait ítélve elsorvadásra. A felsőoktatásban stabilizálódott a diákok létszáma, és komoly fejlesztések történtek, hogy az elavult infrastruktúrát modernizálják, ám ezeket többnyire az állam számára hosszú távon drága és kedvezőtlen PPP-konstrukciókban finanszírozták, pénzügyi bombákat hagyva az utódokra.

 


A tanári szakma presztízse minden korábbinál mélyebbre süllyedt, az adminisztratív feladatok elburjánzottak, a diákjogok és - kötelezettségek egyensúlya felborult, s szinte semmi nem történt a halmozottan hátrányos helyzetű - jelentős részben cigánygyerekek felzárkóztatása érdekében. Az állam közben fokozatosan kivonul az oktatásból, az egyházi és alapítványi iskolák száma viszont növekszik.

Ma már a gimnazisták 23 százaléka, a szakiskolások 15 százaléka, az általános iskolások 7,7 százaléka nem állami fenntartású intézménybe jár. Ez annak jele, hogy az egyre romló minőségű állami közoktatásból a középosztálybeli szülők kimenekítik a gyerekeket. Az egyházi és alapítványi szektor annak ellenére bővült (csökkenő gyereklétszám mellett), hogy a liberális oktatásirányítás 2004-től hátrányosan változtatta meg a felekezeti iskolák finanszírozását.

OKTATÁS - A JÖVŐ

Mostantól az oktatás a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma alá tartozik az egészségüggyel, a szociálpolitikával, a sporttal és a kultúrával együtt. Az önálló tárca hiánya a karcsúsított kormányzati rendszer talán legmeglepőbb eleme, mivel alaptárcáról van szó, amely a kiegyezés óta gyakorlatilag folyamatosan létezett. Az új minisztériumot Réthelyi Miklós, a SOTE volt rektora vezeti. A jelek szerint az oktatás a második helyre szorul az egészségügy mögött - ezt annál is nehezebb lesz megemészteni a másfél százezres pedagógustársadalomnak, mert a minisztert hagyományosan az ország "első tanárának" tekintik.

Az orvosokkal ellentétben a pedagógusoknak nincs kamarájuk, ezért a miniszter a korábbiakban érdekképviseleti szerepet is betöltött. Úgy tűnik, ezt a feladatot az oktatásért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa veszi át. Ma még nem tudni, tekinthető-e Hoffmann "kvázi miniszternek", de valószínű, hogy befolyása jóval kisebb lesz, mint egy önálló tárca esetén, hiszen a minisztériumi hierarchiában csak a negyedik helyre kerül a miniszter, a közigazgatási és a parlamenti államtitkár mögött.

 A szakterületért az elmúlt évben csendes verseny folyt a Fidesz Pokorni Zoltán vezette régi oktatáspolitikai kabinetje és a KDNP között. Ebből a meccsből utóbbi párt került ki győztesen, hiszen mind Réthelyi, mind Hoffmann kereszténydemokrata oldalról érkezik.

A második Orbán-kormány nem ígérhet jelentős és gyors anyagi segítséget a tanároknak. Már nyáron eltörölhetik viszont a liberális reformok legtöbbet bírált elemeit, így valószínűleg megszűnik a buktatás tilalma az alsó tagozaton, a szöveges értékelés pedig választhatóvá válik. A közfeladatot ellátó személyek elleni erőszak büntetési tételét felemelik, mivel az elmúlt évek tanárverési ügyeiből kiderült, hogy az iskolai erőszakot a rendszer nem tudja kezelni.

A felsőoktatásban a legfontosabb feladat a bolognai rendszer felülvizsgálata; szinte biztos, hogy visszaállítják az osztatlan, ötéves oktatást a tanárképzésben, illetve a szóbeli felvételit azokon az egyetemeken, ahol erre szükség van. Sor kerülhet az érettségi rendszer átgondolására, mivel tarthatatlan, hogy ma 20 százalékos tudásszinttel is le lehet érettségizni. Elkerülhetetlen a tananyagreform, mert az elmúlt két évtizedben mind a tankönyvek, mind a tantervek terén káosz alakult ki; gyakorlatilag minden tanár azt tanít, amit jónak lát. A "hideg integráció" eddigi gyakorlata megszűnik, a kormányzat nem fogja körzetesítéssel egy iskolába terelni az egymástól távolabb lakó tanulókat pusztán azért, hogy vegyesebb legyen az osztályok összetétele.

A legjelentősebb hangulati változást a kormányzati retorika jelentheti. Hoffmann Rózsa régóta hangsúlyozza, hogy a magabiztos, közmegbecsülésnek örvendő pedagógus az oktatási rendszer kulcsszereplője és minden reform sikerének titka. Az előző oktatásirányítás az iskolát szolgáltató intézménynek tekintette, ahol a szülő és a gyerek "megrendelő". Ezzel szemben most visszaáll a hagyományos felfogás, mely a pedagógust a tudás közvetítőjének, az iskolát pedig elsősorban a nevelés terepének tekinti.

Noha az oktatási területet a KDNP kapta, nem valószínű, hogy "keresztény kurzus" következik. Az egyházi iskolák vissza fogják kapni azt a 4,4 milliárd forintot, amelyet az elmúlt években elvettek tőlük, de ez az Állami Számvevőszék szerint is jár az intézményeknek. Hoffmann Rózsa ugyanakkor nem tervezi a kötelező erkölcstan gyors bevezetését, mivel úgy véli, ehhez nincsenek meg a személyi és szakmai feltételek. Úgy fogalmaz: "Szekuláris társadalomban élünk, ahol a hitüket gyakoroló keresztények jelentős kisebbségnek számítanak, és ezzel az adottsággal számolni kell. Az iskola nem lehet a térítés helyszíne, még akkor se, ha egy keresztény pedagógus mindig képviseli az általa vallott értékrendet."



KULTÚRA

Amilyen üzenetértékű döntés volt, hogy 1998-ban az első Orbán-kormány kettéválasztotta az addig közös felügyelet alatt álló oktatási és kulturális minisztériumot, éppúgy jelzésértékű, hogy az új kabinetben egy mamuttárca része lesz a kulturális terület  - zúgolódnak a művészeti élet szereplői. A "kulturális örökségre építeni, kulturális örökséget teremteni" elvét tükröző, 1998-ban létrejött Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a művészeti ágak felügyelete mellett az egyházi ügyek koordinálását is feladatául kapta. Ez a struktúra 2006 nyaráig megmaradt, mígnem a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor a két területnek ismét közös vezetője lett.

Ehhez képest okozott megdöbbenést, hogy a második Orbán-kormányban nem lesz önálló kulturális tárca, igaz, a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának azt a Halász Jánost kérték fel, aki 2002-ben is kulturális államtitkár volt, s ma Debrecenben ő a kultúráért felelős alpolgármester. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy már az oktatás és a kultúra "együttélésénél" is az utóbbi húzta a rövidebbet, főleg, hogy Hiller István személyében oktatáspolitikusként jegyzett vezetője volt a minisztériumnak. A csúcstárcarendszer mellett érvelők szerint viszont nincs mitől tartani, mivel igazgatási értelemben a felügyelt területek önállóak és egyenrangúak lesznek, ráadásul az ágazatok "összedolgozhatnak", így a több szférát is érintő kérdésekben gyors döntések várhatók.

Az elmúlt években a Fidesz környékén többen dolgoztak azon, hogy megszülessen egy széles elfogadottságon nyugvó kulturális stratégia, amely végül a Minőség a kultúrában című füzetben vált elérhetővé. Ebben, valamint az elmúlt évben tartott vitaesteken körvonalazódott programban egyenlő súllyal szerepel a hagyományápolás és a legmodernebb progresszív alkotó- és előadó-művészet támogatása, a hatékony állami dotáció szükségessége, a régészeti örökség védelme, a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolása-építése, a határon túli magyar művészek képviselete.
 

 

Miután a kultúra az egyik legfontosabb közösségformáló, identitásképző és gazdasági erő, nem lehet csak a főváros és a nagyvárosok kiváltsága, azaz olyan sokszínű kultúrpolitikára van szükség, amely a kisközösségekre is kellő figyelmet fordít. A kultúra fenntartásához elengedhetetlen az állami támogatás, ehhez pedig át kell tekinteni, hogy a meglévő intézményrendszer képes-e ezt kiszolgálni.

Sok helyen gond ugyanis, hogy az egyes átfogó területekre - például a múzeumokra, a színházakra, a filmekre - költhető pénzeket régi, elavult rendszerekben kell szétosztani. Ezért sürgető feladat a Nemzeti Kulturális Alap működésének felülvizsgálata, ahogy feltehetően ez vár a Márai-programra is. Valószínűleg szerkezeti átalakítás előtt áll a Magyar Mozgókép Közalapítvány, tekintve, hogy ma már az európai országokban regionális filmalapok működnek a központi elosztórendszerek helyett, és ugyancsak meg kell vizsgálni, hogy a nemrég életbe lépett előadó-művészeti törvény eredményesen alkalmazható-e a megváltozott színházi világban.

"Ha a kulturális államtitkár céltudatos ember, aki elfogadott a kulturális életben és jártas a közigazgatásban is, akkor sokat el lehet érni" - mondta nemrég lapunknak L. Simon László író, újdonsült fideszes országgyűlési képviselő. A kulturális államtitkári poszt Szőcs Géza erdélyi költőre vár, noha a sajtó sokáig befutóként emlegette Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját is. Szőcs a Heti Válasznak korábban úgy fogalmazott: a filmgyártásban látja a magyar kultúra felvirágoztatásának lehetőségét, a film tenné a legnagyobb szolgálatot az irodalomnak, a képzőművészetnek, a zenének és az oktatásnak is. "Egy jó film jobb nagykövete lehet az országnak, mint száz kiváló diplomata - érvelt -, de mivel a hazai filmgyártás és - finanszírozás rendszerébe torzulások és csapdák vannak beleépítve, és olyan érdekkörök uralják a filmipart, amelyek nem esztétikai alapon szerveződtek, mindenképpen változásokra van szükség."

A leendő államtitkár nem politikai feladatként fogja fel a rá váró munkát, miközben tudja, hogy megosztó személyiség. Ennek tudatában ígéri: igyekszik a legsemlegesebb lelkületet kialakítani, s nem a személyes véleményét belevinni a munkába. Ha pedig sikertelennek bizonyul, magától fel fog állni - fogalmazott a Nagyítás című hetilapnak, ahol kifejtette: számára a kultúra nem elvont és általános lehetősége, dekorációja az életnek, hanem az az összetartó kapocs, amely által lehetséges a nemzetet egyben tartani egy olyan korban, amikor a magyarok a legjobb úton vannak afelé, hogy fogyasztóvá züllesszék őket. "A nemzet a maguk helyét világosan értelmező, a maguk közösségéhez világosan kapcsolódni akaró emberek együtteséből áll, s ennek az összetartozásnak a legfőbb, ha nem egyetlen eszköze: a kultúra" - mondta Szőcs, aki szerint a nemzeti kultúra fogalmába a magyar gasztronómiától a borokig minden beletartozik, ami hungarikum.



HOFFMANN RÓZSA • Balatonfüreden született 1948-ban, az ELTE-n végzett orosz-francia tanári szakon. • Volt a Kaffka Margit Gimnázium igazgatóhelyettese és a Németh László Gimnázium igazgatója is. • 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a Pedagógiai Intézet vezetője. • 2006-tól országgyűlési képviselő. • 2010-től várhatóan az oktatásért felelős államtitkár.

SZŐCS GÉZA • Marosvásárhelyen született 1953-ban, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar- orosz szakon. • 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója, később újságíró Genfben, majd a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője. • 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol először az RMDSZ főtitkára, majd alelnöke volt. • 2010-től várhatóan a kultúráért felelős államtitkár.



A HÁROM F

Szőcs Géza május 12-én a kultúra körébe tartozó problémákról tartott előadást - ebből idézzük főbb gondolatait:

1. A hatalomnak tilos beleszólnia a művészek munkájába, ugyanakkor kötelessége támogatni a művészeteket, illetve a társadalom egészének hozzáférését a műalkotásokhoz.

2. Az egyes szellemi javakról a kormányzat dönti el, hogy támogatandó, tűrhető vagy tiltandó, csak ma már nem a három T, hanem a három F logikája működik: az adott művész és adott műalkotás finanszírozandó-e, felejthető-e, felejtendő-e.

3. Az új kormánynak nem szabad monopóliumjoggal felruháznia egyetlen kánongyártó műhelyt sem.

4. Össze kell állítani a magyar kulturális intézményrendszer problémakatalógusát.

5. Meg kell szólítani a teljes magyar művésztársadalmat, és haza kell hívni mindenkit, aki úgy érezte, itt már nincs rá szükség.

6. Halaszthatatlan egy digitális óriás archívum létrehozása, melynek magában kell foglalnia a teljes magyar kulturális univerzum minden említésre érdemes szellemi és tárgyi értékét.

7. Föl kellene térképezni a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően vérségi kapcsolatba került. Legyen ennek a kutatásnak a neve Julianus barát program.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.