heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

http://heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

Felkészül: RTL Klub, Index

/ 2018.02.21., szerda 15:44 /

Hiába a sok tízmilliárdos tőkeinjekció, az új kormányzati média csak ott hatékony, ahol nincsenek versenytársai – például a megyei újságok piacán. Az országos lapok, hírportálok, tévék és bulvárcsatornák esetében az eredmény vérszegény.

Ha csak egyetlen friss adattal kellene szemléltetni a fideszes sajtóbevásárlások, -átalakítások hatékonyságát, érdemes a közmédia retroadójának sikeréből kiindulni. A kizárólag archív, azaz olcsó tartalmakkal – jelenleg a Família Kft. című vígjátékkal – hasító M3 közönségaránya az esti főműsoridőben megközelíti a zászlóshajóként jegyzett Dunáét, jócskán meghaladja az M1 hírcsatornáét, és nyolcszorosa a kormánypárti Echo televízióénak. És nem a nosztalgiázó nyugdíjas korosztályban, hanem a 18–49 évesek körében – derül ki a Kreatív című kommunikációs szaklap 2017. végi nézettségi toplistájából.

Ennél persze van feljebb: a már bő egy esztendeje a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester cégbirodalmába tartozó Echo megújult, ráadásul idéntől a Magyar Telekom alapcsomagjában is helyet szorítottak a televíziónak. Vagyis megindult a roham a még ma is két-háromszor népszerűbb, Simicska Lajosnál „ragadt” Hír Tv befogására. A siker nem magától értetődő, hiszen a miniszterelnökkel három éve szakító üzletember napilapja, a Magyar Nemzet példányszámát sem közelítette meg a helyettesítőnek szánt Magyar Idők – forrásaink szerint egyelőre ezért nem auditáltatják az újságot a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetséggel.

A kormányzati média-térfoglalás azonban nem merül ki a Simicska-érdekeltségek pótlásában. Ennél fontosabb törekvés, hogy Orbán Viktor egykori barátja ne monopolizálhassa az ellenzéki nyilvánosságot. „Ha már a politikában létezik centrális erőtér, vagyis a Fidesz nem engedi, hogy a Jobbik legyen az egyetlen kihívója, úgy a sajtóban is meg kell hagynunk egy baloldali, de vállaltan Lajos-ellenes szeletet” – mondja lapunknak az új jobboldali tömegtájékoztatás egyik robotosa. Így fordulhat elő, hogy kormányzati szereplők előbb adnak interjút vagy hivatalos választ egy-egy baloldali műhelynek, mint a Simicska-billoggal illetett médiumoknak (az Indextől a Magyar Nemzeten át a Heti Válaszig). Ugyanennek a mestertervnek a része, hogy az állam százmillió forintokat önt hirdetési pénz formájában a vele – például migránsügyben – egy hullámhosszon lévő Hit Gyülekezete csatornájába, az ATV-be, valamint a Puch László volt MSZP-kincstárnok által birtokolt Népszavába (Heti Válasz, 2017. június 22.). Szintén ebbe a sorba illik, hogy a magát rendre Simicska-ellenes baloldaliként meghatározó Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő életet lehelt a Zoom.hu portálba – s a kiadó képviseletét a Puch-lekötelezett Dávid Gyula ügyvédi irodájára bízta. (Mi több, a korábban Tarjányihoz tartozó Propeller.hu-t másfél éve a TV2 műsorgyára, az Andy Vajna közeli IKO-csoport vásárolta fel – tehát még pénzmozgás is volt jobb- és baloldal között.)

A rádiós piaci változásoknak egyelőre nincs közvetlen politikai hatása, így táblázatainkban nem foglalkozunk ezzel a szegmenssel. A megyei sajtó esetében viszont akkora fordulat történt, hogy a Fidesznek itt nincs is többé ellenzékproblémája. Csak Budapesten és Pest megyében nem jelenik meg ilyen orgánum; másutt akadálytalanul, orientációs zavart okozó konkurencia nélkül áramolhat a központi üzenet (függetlenül attól, hogy Mészáros Lőrinc, Andy Vajna vagy az ugyancsak a kormányerőknek strómankodó Heinrich Pecina vette nevére a lapcsaládokat). A megyei újságokat még ma is 400 ezer példányban vásárolják naponta, és mivel a tényleges olvasók száma becslések szerint ennek 3,5-szerese is lehet, a jobboldal akár 1,4 millió választót is elérhet ezeken a fórumokon.

Minden eddig említettnél meghatározóbb fejlemény azonban, hogy a kormányzati kommunikáció irányítói beleszerettek a politikai bulvárba. Több forrásunk is mintaként hivatkozott a brit sajtóra; ott a 2017-es választások előtt a „konzervatív” The Sun címlapján kuka-lakóként ábrázolta (továbbá bevándorlás- és terroristabarátnak nevezte) a munkáspárti Jeremy Corbynt, az ellenzéki Daily Mirror viszont Theresa Mayt láttatta eszelős hazugként.

Az ilyesfajta gyilkos propaganda csak akkor hatékony, ha tömegmédiumok terítik; ennek megfelelően a Fidesz gazdasági holdudvara megszerezte a TV2-t, az Origót és nemrég a Bors bulvárlapot, „felpumpálta” a Ripost internetes és nyomtatott magazint, illetve létrehozta a tömegközlekedési csomópontokban ingyenesen osztogatható Lokált. Ez a sajtóportfólió nem is titkoltan hírüzemként működik. Az újságírók itt szöveggyárosok, akiknek nem is kell névvel vállalniuk cikkeiket; fontosabb, hogy olyan, gyakran abszurdba hajló politikai termékek kerüljenek ki a gépeikből, mint a nyugdíjasgyalázó, homoszexuális kalandokba keveredő, Allah mellett hitet tevő Vona Gábor, a logójában muszlim jelképet hordozó Jobbik, a Soros-hálózat „zsebében vergődő” Szél Bernadett, valamint a Simicskának csicskuló másik LMP-társelnök, Hadházy Ákos.

Forrásaink szerint az új magyar bulvártömböt – kvázi tartalomfejlesztési igazgatóként – Habony Árpád, a kormányfő kommunikációs főtanácsadója tartja kézben, aki egyben tulajdonos is a Lokál kiadójában. Ez eleve kizárja az újságszerű működést; a fenti lapok semennyire sem függetlenek a végrehajtó hatalomtól, hanem már-már bevallottan a részei. Magától értetődik tehát, hogy finanszírozásukat szinte kizárólag a kormány vállalja – a Nemzeti Kommunikációs Hivatal csak tavaly 59 milliárd forintot költött központi hirdetésekre, és a reklámok javarészt a Habony körüli felületeken „hasznosultak”.

Ez a pénzterelési logika olyan szélsőségesen érvényesül, hogy az állam sokszor még a színházi, komolyzenei eseményeket is a bulvárfelületeken hirdeti, nem pedig a kultúra iránt érdeklődők bejáratott újságjaiban, rádióiban. Merthogy minden fillérre szükség van, hiszen az érintett kiadók (a TV2, az Origo, valamint a megyei sajtó tartóoszlopaként is működő Lapcom, Mediaworks és Inform Média) a hitelbiztosítéki nyilvántartás alapján legalább 45 milliárd forinttal tartoznak a fideszes médiaterjeszkedést „kívülről” segítő, Mészáros Lőrinc által ellenőrzött MKB Banknak.

Hiába azonban a több tízmilliárdos tőkeinjekció, miként táblázatainkból kiderül, az új kormányzati média nem vette át a vezető szerepet sem az országos lapok, sem a hírportálok, sem a televíziók, sem a bulvárcsatornák piacán. „A területfoglalás már megtörtént, a finomhangolás ideje a 2018-as országgyűlési választások utánra marad” – mondja kormányzati forrásunk. Miután arra kérjük, pontosítsa a „finomhangolás” kifejezést, egyértelművé teszi: „Ki kell énekelnünk a németek kezéből az RTL Klubot. És az Index hírportál is túl sok vizet zavar.”

* * *

I. MEGYEI ÚJSÁGOK

Noha a megyei lapok mindegyike a Fidesz-holdudvar része, ezeket az újságokat leginkább azokban a nyugati megyékben (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron) vásárolják, ahol a kormánypárt beágyazottsága amúgy is erős. Szintén adhat okot az aggodalomra, hogy az érintett médiumok többsége az utóbbi másfél-két évben az olvasók 12–20 százalékát elveszítette.

II. KERESKEDELMI CSATORNÁK

A jelek szerint az állam „összes” pénze kevés ahhoz, hogy az Andy Vajna-féle TV2 közéleti összefoglalója legyőzze a kormánytól független RTL Klub híradóját: a német kézben lévő csatorna átlagosan 100 ezer nézővel tud többet a vetélytársnál. Igaz, a televíziós szakma krémje egy-két éve még biztosra vette, hogy a TV2 a közmédiához hasonló mélyrepülést produkál majd a hírműfajban – nemcsak a minőség, hanem a mennyiség terén is. Tömeges közönségelpártolásról azonban sincs szó.

III. HÍRPORTÁLOK

A Fidesz egyelőre nem találja az Index ellenszerét. Noha a kormányközlönyként működő Origo számai látszólag versenyképesek, a portál közvetlen látogatónak aránya mindössze 43,4 százalék – szemben a versenytárs 71,3 százalékával. Ez azt jelenti, hogy az Origo-olvasók jelentős része úgy kerül a portálra, hogy a Freemail levelezőrendszer a kilépéskor automatikusan odatereli. Az Origo emellett nagyüzemben vásárol látogatókat a Hírkereső nevű gyűjtőoldalról. A 24.hu és a hvg.hu szintén hírkapufüggő intézmény, igaz, sokkal kevésbé, mint az Origo–Ripost-tengelyhez tartozó Faktor, melynek szinte minden felhasználóját a Hírkeresőtől veszik.

IV. POLITIKAI PORTÁLOK

A 444.hu oldalt ellenpontozni hivatott, Habony Árpád által kiadott 888.hu ahhoz képest nagyra nőtt, hogy csak két és fél éve indult. De csak ahhoz képest. A „sorosista” versenytárs ugyanis időközben elérte a nagyobb hírportálok látogatottsági szintjét; olvasóinak többsége ráadásul nem a hírkapudzsumbujból, hanem közvetlenül érkezik a webfelületre. A szintén kormánypárti pestisracok.hu ugyancsak messze elmarad tőle.

V. KÖZÉLETI TELEVÍZIÓK

Az aktív politikafogyasztóknak szánt televízók közül az Echo tábora elenyésző, a szintén kormányszócsőként működő M1 közszolgálati csatornáé pedig fogyatkozó. A táblázatban szereplő 200 ezres maximumnézettséget a királyi média egy déli híradóval érte el – az esti 19.30-as főműsor mindössze 130–160 ezres „magasságokban szárnyal”.

VI. KÖZÉLETI ÚJSÁGOK

A Népszabadság bezárása és a Magyar Nemzet ellenzéki fordulata csak némileg rendezte át a közéleti lappiacot. A Népszava ezerszámra „mentette meg” a Népszabadság nélkül maradt baloldaliakat, a kormány központi lapjaként számon tartott Magyar Idők azonban megelőzni nem, csak erodálni tudta Simicska Lajos médiumát.

VII. BULVÁREGYSÉGEK

A politikai karaktergyilkolászásra szakosodott kormánypárti Ripost képtelen betörni a bulvárpiacra. A nyomtatott lap alig fogy, és az online felületnek sincs sok saját látogatója – a weboldal olvasóinak közel 70 százalékát vásárolják hírkapukról. Aligha csoda, hogy kormányzati körökben már arról beszélnek, a választások után összeolvaszthatják a Ripostot és az Andy Vajna által nemrég megszerzett Bors magazint.

VIII. HETILAPOK

A hetilapok versenyének legfontosabb fejleménye, hogy a Magyar Narancs után a Figyelő, majd nemrég a 168 Óra is kivonult a példányszám-auditálás rendszeréből, tehát mindössze a HVG-ről, a Heti Válaszról és a Demokratáról lehetnek pontos ismereteink.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.