Félmillió felnőtt küzd a szövegértéssel

/ 2001.04.13., péntek 07:39 /

A legfrissebb felmérések szerint Magyarország népességének 1-2 százaléka egyáltalán nem tud írni-olvasni, 6-7 százaléka pedig - bár ismeri a betűket - nem tudja az írott szöveget értelmezni, azaz funkcionális analfabéta.

Napjaink oktatáspolitikájának egyik legtöbbet hangoztatott jelszava az "élethosszig tartó tanulás". A jelenlegi törvények értelmében hatéves kortól tíz éven át mindenki iskolaköteles. Ennek az időszaknak már az első pár évében, az általános iskola alsó tagozatában a kicsi embernek elméletileg el kell sajátítania azokat az alapvető képességeket - írás, olvasás és számolás -, amelyeket hátralévő életében nem nélkülözhet. Nem nélkülözheti őket akkor sem, ha lassan mindent megoldanak helyette (és helyettünk, nagyok helyett is) a gépek, a technika, az informatika és a világháló.

A kritikus szint alatt
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kezdeményezésére 1994-ben nemzetközi vizsgálat indult a felnőtt népesség olvasási, szövegértési képességének felmérésére. Az első körben hét országban (Kanada, Németország, Hollandia, Lengyelország, Svédország, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok) vették fel az adatokat. Egy évvel később öt ország (Ausztria, Belgium, Új-Zéland, Észak-Írország és Nagy-Britannia) csatlakozott. Magyarország 1996-ban vállalta a felmérés lebonyolítását, Chilével, a Cseh Köztársasággal, Dániával, Finnországgal, Olaszországgal, Norvégiával és Szlovéniával együtt. A nemzetközi vizsgálat értelmezésében az olvasás-szövegértés, írásbeliség "a nyomtatott és írott információ felhasználása a mindennapi életben való részvételre, az egyéni célok elérésére, a tudásszerzés és a lehetőségek körének tágítására". Az OECD nemrég közzétett elemzéséből kiderül, hogy a középiskolát végzett magyar fiatalok felének olvasásban való jártassága a kritikus szint alatti. A tagállamok közül csak Lengyelországot és az Amerikai Egyesült Államokat előzzük meg. A felmérés szerint az OECD több államában - így hazánkban is - gond, hogy a 16-25 évesek 30-50 százaléka bár ismeri a betűket és az írásjeleket, mégsem érti az összetett szövegeket, annak ellenére, hogy évről évre nő a középiskolát elvégzők aránya.

Az analfabetizmusról a legtöbb embernek az írástudatlanság jut az eszébe. Szakértők szerint a világban az analfabéták száma napról napra nő. Sajnos a jelenség Magyarországon sem ismeretlen, de ennél is nagyobb gond a funkcionális analfabetizmus vészes terjedése. A fogalomra, illetve a jelenségre néhány évtizeddel ezelőtt a gazdaságilag fejlett országokban figyeltek fel először. Ennek ellenére a tudomány a mai napig adós a funkcionális analfabetizmus (funkcionális illiteráció) pontos definiálásával. A legelfogadottabb meghatározás szerint azok tartoznak ide, akik jártak ugyan iskolába, akár el is végeztek több osztály, de az ott szerzett alapismereteket képtelenek használni az életben, azaz ismerik a betűket, de nem tudják alkalmazni őket, egy szöveg bizonyos esetben nem több a számukra kaotikus betűhalmaznál. Azaz elvben igen, ám gyakorlatilag ők sem tudnak olvasni.

Nehéz pontosan megállapítani a funkcionális analfabéták számát, hiszen önmagától senki nem vállal szívesen ilyen minősítést, sőt, a legtöbb magyar kifejezetten elégedett az olvasástudásával, illetve úgy tartja, hogy esetleges hiányosságai nem akadályozzák az eredményes munkavégzésben. Egyes - tavaly készült - felmérések szerint Magyarország népességének 1-2 százaléka abszolút, 6-7 százaléka (tehát félmillió felnőtt) funkcionális analfabéta. Más - jórészt külföldi szakemberek becslései alapján készült - összesítések azt mutatják, hogy a jelenség a felnőtt lakosság 10-15 százalékát (1 millió felnőttet) érinti. Ha ez az utóbbi adat a pontosabb, akkor elmondható, hogy hazánkban a funkcionális analfabéták aránya az Amerikai Egyesült Államokban élőkéhez közelít, ahol számuk szintén 10-14 százalék körüli.

Nemrég készült el a Jelentés a magyar közoktatásról 2000 című összefoglaló munka, amely több ponton is foglalkozik a kérdéssel, illetve érinti az olvasás-szövegértés problémáját. A jelentés rámutat arra, hogy hazánkban rendszeresen, állandósult tesztekkel mérik a tanulói teljesítményeket. Ilyenek például az úgynevezett monitorvizsgálatok. Ezek általában kétévente ismétlődnek, több évfolyamra terjednek ki, és a kulturális eszköztudás - mint például az olvasás-szövegértés, a matematikai és a számítástechnikai-informatikai tudás - mérésére törekednek. Először 1986-ban végeztek monitorvizsgálatot, legutóbb 1999-ben. Az olvasás-szövegértés szintjén a vizsgálatok hagyományosan három szövegfajtával kapcsolatban elemzik a szövegértés képességét. Ezek az elbeszélő, szépirodalmi jellegű, a magyarázó és a dokumentumszövegek (ide tartoznak az adatlapok, a kérdőívek és a nyomtatványok). Az 1999-es adatok szerint az iskolai oktatásban fontos szerepet játszó elbeszélő és magyarázó típusú szövegeket közel azonos, az átlagos olvasási teljesítményt körülbelül 5 százalékkal meghaladó mértékben képesek megérteni a tizennégy éves tanulók, ugyanakkor a közoktatásban elhanyagolt dokumentum típusú szövegek esetében ugyanilyen arányú a lemaradásuk. Ez azt tükrözi, hogy az utóbbi csoportba tartozó szövegek kiszorultak a közoktatásból, annak ellenére, hogy a közéletben elfoglalt szerepük egyre nagyobb. Ez nem jelenti azt, hogy nőtt az olvasás szeretete, annak ellenére sem, hogy számtalan könyvbemutató, könyvfesztivál tarkítja, színesíti a kulturális palettát. A lakosság fele évente egyetlen könyvet sem olvas el. A funkcionális analfabetizmus léte és terjedése persze nagymértékben függ egy-egy adott régió gazdasági fejlettségétől. Így hazánkban is szinte megyénként változik a pontos szövegértésre képtelen fiatalok vagy felnőttek száma. De változik társadalmi rétegenként, szociális helyzettől függően is.

Bár az UNESCO és a világ más nagy intézményei, kutatói folyamatosan olyan nyilatkozatokat tesznek közzé, amelyekben megpróbálják felhívni a figyelmet az analfabetizmus egyre súlyosbodó jelenségére, a megoldást mégis minden nemzetnek saját magának kell megtalálnia. Az érintettek azonban sok esetben nem hajlandóak tudomást venni saját helyzetükről, így nagyon kevés eséllyel lehet meggyőzni őket a felnőttkori képzés fontosságáról. A nemzetközi összehasonlításokból kiderül: hazánk a felnőttképzésben is sereghajtó, a képzési lehetőségekről nem is beszélve. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: mit is jelent pontosan ma, 2001-ben Magyarországon az élethosszig tartó tanulás? Professzionális tovább- vagy megkésett alapképzést?

V. N. V.


A kormány döntése értelmében az idei könyvhéttől a jövő évi könyvheti rendezvényig tart az olvasás éve programsorozat. Ennek megvalósításában központi szerep hárul az általános iskolai oktatásra, az egyetemes kultúra értékeit közvetítő könyvkiadásra, a könyvtárakra és a közösségi művelődés intézményeire. Az olvasás éve alatt a kormány az érintett szaktárcák útján még jelentősebben kívánja támogatni az iskolai és közkönyvtárak korszerűsítését, könyvállományuk gyarapítását, az intézmények közötti információs hálózat fejlesztését, a határon túli magyar könyves akciók népszerűsítését, valamint az olvasási nehézségekkel küzdő diákok felzárkóztatását.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.