Felszedett sátor

/ 2007.09.27., csütörtök 07:42 /

Húsz éve gyűltek össze a népiek Lakiteleken, hogy programot hirdessenek az államszocializmussal szemben. A lakiteleki gondolat mára kiszorult a fősodorból, de a sátorverés meghatározó alakjai és az ott felvetett problémák továbbra is jelen vannak.

"Valami itt nagyon nem működik, valami itt nagyon eltörött. Úgy tűnik, a nép ma egyáltalán nem ismer hiteles helyeket, nem ismer autoritásokat, nem lát valódi tekintélyeket és tájékozódási pontokat. Azért hallgat, és nem mozdul. Ez az ország nemcsak dermedt beteg és korhadt, de mélyen tudatában is van állapotának. Mélyen, ám esetten és cinikusan, azaz következmények nélkül, elszántság nélkül, tervek és remények nélkül. Lassanként minden botrányos tudás felszivárog, felivódik a társadalom idegrostjaiba, de botrány nem volt és nincs. Az emberek lefegyverzetten méláznak a válságról szóló szakjelentések és látomások közt, nem lelik bennük, sem pedig önmagukban a kategórikus imperativust."

SZÁZÖTVEN ÉRTELMISÉGI

A fenti szöveget még nem a "félresiklott rendszerváltás", a megszorítások vagy a hazugságbeszéd utáni elkeseredés ihlette: 1987. szeptember 27-én mondta el Csengey Dénes költő Lakiteleken, A magyarság esélyei című találkozón, amelyet százötven értelmiségi részvételével tartottak Lezsák Sándor házának kertjében. A sátorverés ma már történelem: régóta úgy tartják számon, mint a rendszerváltás kezdetének kulcsfontosságú pillanatát. Akármi történt azóta, megkerülhetetlen tény, hogy a találkozó zárónyilatkozatában javasolták a Magyar Demokrata Fórum megalapítását, vagyis több évtizedes szünet után vette kezdetét a magyar nemzeti oldal újjászerveződése.

A találkozó mai örököseit keresve mégsem az MDF háza táján érdemes kutakodni. Két évtizeddel az események után a lakiteleki nyilatkozat szövegét még mindig megtaláljuk az MDF honlapján, mint a párt történetének alapvető dokumentumát, de a fórum mai vezetői közül senki nem ült ott a sátorban. Az évfordulós megemlékezésre a szervezők nem hívták meg az MDF politikusait, s okkal: az utak végleg szétváltak. Identitását a mai MDF Antall József örökségére alapozza, márpedig Antall maga sem volt jelen a találkozón.

Lakitelek közvetlen örökösei leginkább a pártból 2004-ben kizárt, és ezután a Fideszhez átigazolt képviselők. Az általuk alapított Nemzeti Fórumot Lezsák Sándor személye köti legszorosabban Lakitelekhez, de egy másik fórumos országgyűlési képviselő, Kelemen András pszichiáter is közéjük tartozik. Bár a húszéves évfordulót várhatóan uralni fogja a Fidesz jelenléte, a jobboldal mai vezető erejének nagyjai közül - már csak nemzedéki okokból - szinte senki nem volt jelen a sátorverésen. Egyedül egy Áder János nevű fiatal jogász nevét fedezhetjük fel a résztvevők listáján, de ő sem szólalt fel a tanácskozáson.

CSURKA ÉS A PINCÉRNEMZET

A Fidesz az egykori lakitelekiek közül politikai menedékjogot adott Bába Ivánnak is, de a 2006-os választások óta az egykori külügyi államtitkár nevével alig lehet találkozni. Szintén a Fidesz környékére sodródott Pozsgay Imre, aki Lakiteleken még a hatalom képviselőjeként vett részt mint a Hazafias Népfront reformer főtitkára. Annak idején Pozsgay jelenléte legitimálta az egész találkozót, a résztvevők tőle kaptak biztosítékot arra, hogy senkit nem ér megtorlás. Pozsgay pedig elhozta a sátorverőknek Grósz Károly szokásosan kétértelmű üzenetét, melyben a miniszterelnök leszögezte: "a kibontakozás és a stabilitás jegyében kész minden konstruktív szándékkal párbeszédet folytatni".

A felszólalók közül később érdekes módon az MSZP-t választó Bihari Mihály tudott a legmagasabbra jutni: 2005 óta az Alkotmánybíróság elnöke. (Egy évvel Lakitelek után Biharit reformista meggyőződése miatt még kizárták az MSZMP-ből.) A politikai túlélők közül persze nem lehet kifelejteni Csurka Istvánt, a MIÉP jelenlegi elnökét, akinek felszólalása annak idején talán a legnagyobb tapsot kapta. Lakiteleken Csurka fő témája a nemzethalál volt, s antikatasztrófaprogramot javasolt a fenyegető veszedelem kivédésére. A radikális jobboldal egyre inkább teret vesztő vezére 1987-ben még képes volt megcsillogtatni írói tehetségét. A biológiai értelemben túlélő, de identitását elveszítő, saját hazájában kiszolgáló szerepre kárhoztatott pincérnemzet képe húsz év kapitalizmus után egészen frissnek hat.

A nagy lakitelekiek közül azonban az évfordulóra éppen a politikán kívül maradók kerültek előtérbe. Az idei évben hárman is emlékezetes nyilatkozatokat tettek. A legfontosabb kétségtelenül Csoóri Sándor márciusi levele volt, melynek hangvétele talán tudatosan emlékeztet mind a lakiteleki nyilatkozatéra, mind az ott elhangzott beszédekére. A másik két megszólalás ugyanakkor felettébb kiábrándító volt. Lakitelek egyik főszervezője, az MDF első (ügyvezető) elnöke, Bíró Zoltán a közelmúltban azzal állt elő, hogy Antall Józsefet Aczél György mesterkedései juttatták a párt élére, s Antall bűne a népiek kiszorítása a pártból, valamint a rendszerváltáskori rablóprivatizáció. Für Lajos pedig, mielőtt felavatta a Várban a Magyar Gárda tagjait, felvetette: az első kormánynak diktatórikus úton kellett volna bevezetnie a demokráciát.

ÖRÖKIFJÚ HONTHY HANNA

A népiek akkori meghatározó figurái közül a legidősebbek - például a beszélgetés egykori moderátora, Fekete Gyula író, aki a rendszerváltozás idején önálló párt alapításával kísérletezett - visszavonultak. Fekete már 1987-es beszédében is az öregek közé számolta magát, s valóban, nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a népiek kiszorulása a közéletből jelentős részben nemzedéki kérdés. A legfiatalabbak közé tartozó Csengey Dénes a lakiteleki gyűlés résztvevőin végigpásztázva feltette a kérdést: "Hol vannak a fiatalok? Hol vannak a húszévesek, hol vannak a harmincévesek - nem tudom, hányadik tanácskozás ez, amelyiknek én vagyok a legfiatalabb felszólalója -, hát vegyétek már észre, hogy egy örökifjú volt ebben az országban: Honthy Hanna, mi nem vagyunk örökifjak; a fiatalokat hívjátok meg legközelebb!"

A találkozón a mai baloldali, liberális értelmiség néhány jelentős alakja is részt vett, mindenekelőtt Konrád György, Lengyel László és Gombár Csaba. Akkor Gombár merte elsőként kimondani, hogy párt alapú politikai pluralizmusra van szükség; az ő beszédében fogalmazódott meg először nyíltan a többpártrendszer igénye, bár Gombár még átmeneti megoldást javasolt, melyben az MSZMP-n belüli platformok játszhatták volna el a pártok szerepét. Lengyel László, mint azóta is minden évben, a közelgő gazdasági összeomlásra figyelmeztetett, s közölte a jelen lévő értelmiségiekkel: ha nem tesznek valamit, hamarosan Törökországba kell járniuk gyümölcsöt szedni, hogy megéljenek. Lengyel mondta ki hangosan a Lakitelekkel kapcsolatban azóta is minden liberálist nyugtalanító kérdést: miért nincs itt a másik oldal? Hol vannak a Kis Jánosok, Vásárhelyi Miklósok? Erre Fekete Gyula azonnal megadta a klasszikus jobboldali választ: ez egy baráti találkozó, "soha föl nem merült bennem, hogy kirekesztettnek érezzem magam, mert egy másikfajta baráti társaság itt vagy ott összejött, és engem nem hívott meg". Lakitelek történelmi szerepének megítélésével kapcsolatban tehát már a helyszínen felmerült a probléma: a "népi" és a "demokratikus" ellenzék külön szervezkedett, s már a rendszerváltó folyamat legelején külön utakon indultak el.



Minden szó érvényes maradt

A nemzeti öntudat megerősödésére számít a lakiteleki találkozó egykori vendéglátója, Lezsák Sándor. A Nemzeti Fórum jelenlegi vezetője szerint búvópatakként továbbra is jelen van a magyar szellemi életben a népi gondolat.

Lesz sátorverés a huszadik évfordulón?



- Konferenciát rendezünk a Polgárok Házában Európa és a magyarság esélyei címmel. A sátorverés évfordulóján Makovecz Imre fog beszélni Lakitelekről, és Kiss Gy. Csaba bemutatja a húsz évvel ezelőtti beszédeket rögzítő videó DVD-változatát. Az év folyamán több programot és összejövetelt tervezünk, egészen 2008 szeptemberéig. A programsorozat végén lehetne egy összegző nyilatkozatot megfogalmazni, hasonlóan a húsz évvel ezelőtti deklarációhoz.

- Nincs olyan csoport a mai MDF-ben, amelyikkel együtt tudnának ünnepelni?

- Nincs, mivel a Lakiteleken létrejött MDF igazi utóda a Nemzeti Fórum. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a mai, Dávid Ibolya-féle MDF-ben milyen irányzatok, csoportok működnek.

- Majd húsz évvel a rendszerváltozás után lehet egyáltalán lakiteleki gondolatról beszélni?

- Érdemes friss szemmel újraolvasni a lakiteleki nyilatkozatot. Látni fogjuk, hogy annak szinte minden szava ma is érvényes. És ez szomorú, hiszen azt jelenti, hogy ugyanazokkal a bajokkal küzdünk. Nem tartozom azok közé, akik szerint nem történt rendszerváltozás. Történt, csak éppen az új rendszer is rossz. A lakiteleki nyilatkozatban megfogalmazott értékek ma is alapjai lehetnének egy szélesebb nemzeti összefogásnak.

- A népi mozgalom mégis eltűnt a politikából, de a szellemi életben is sokat veszített a jelentőségéből.

- A népi írók valóságigénye, társadalomfelfogása, népben-nemzetben való gondolkodása ennek ellenére sem vesztette érvényét, időszerűbb, mint valaha. A mozgalom búvópatakként van jelen a szellemi életben. Önbizalom kell ahhoz, hogy reménykedjünk benne, ismét megerősödhet. A jelenlegi csalódott légkörben azonban van rá esély.

- A lakiteleki találkozó résztvevői közül hányan vannak, akiket ma is vendégül látna a kertjében, és hányan, akikkel nem szívesen állna szóba?

- A technikai segítséget nyújtó szervezőkkel együtt 180-an voltunk annak idején. Több nemzedék volt jelen, s a legöregebbek, akiknek még személyes élményt jelentett Trianon és az 56-os forradalom, jórészt elmentek már közülünk. Több mint harmincan nincsenek már az élők sorában. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az élők közül kivel nem ülnék egy asztalhoz.

- Hányan voltak a mezei lakitelekiek, vagyis azok, akik később semmilyen közéleti szerepet nem vállaltak?

- Talán a jelenlévők ötöde. A többség legalább a helyi politikába bekapcsolódott a rendszerváltás után. A tanácskozás résztvevői döntő többségükben értelmiségiek, írók, egyetemi oktatók, újságírók, képzőművészek voltak, de a listán találunk hétköznapi embereket is, géplakatost vagy szerszámkészítőt Lakitelekről.

- Melyik az a pillanat 1987-ből, amelyre a legszívesebben emlékszik vissza?

- A találkozó napján reggel hatkor kimentem a házunk kapujához, és találtam ott három demizson bort és két üveg pálinkát. Az egyik falubeli hagyta ott névtelenül, hogy ezzel segítsen.

- Mi van most a sátor helyén?

- Gyep és két fenyőfa, egyszerűen a kertünk egy darabja.

- Őriznek otthon tárgyi emlékeket?

- A Rendszerváltó Archívumba összegyűjtöttük az összes, Lakiteleken készült írásos feljegyzést, vagyis ezek már nincsenek nálunk. Tárgyi emlékek csak a későbbi évekből vannak, főleg apróságok, például az MDF egy régi bélyegzője. Nincs otthon a kamrában rendszerváltó bogrács.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.