Folytassa, bírónő!

„Ez nem színház” – utasította helyre a bírónő azt a Kásler Árpádot, akiről a következő percekben kiderült: ő az eddigi legnagyobb devizapernyertes Magyarországon. A múlt keddi döntést óriási figyelem övezte. Nemcsak Kásler és felesége hitelére vonatkozott ugyanis, hanem szinte bizonyos, hogy hatására valamennyi devizahitel-szerződést újra kell majd számolni. A Kúria kimondta: tisztességtelen, hogy a bank hol vételi, hol eladási árfolyamán számol el az adóssal – mindkettő helyett a Magyar Nemzeti Bank egységes devizaárfolyamát kell alkalmazni. Így sem állítható, hogy Kásler Árpád túlnyerte volna magát: 14 millió forintos kölcsönének eredeti összege 582 svájci frankkal lett kevesebb, vagyis 145 ezer forinttal és kamataival. A havi törlesztőrészleteket pedig 2010-től már úgyis középárfolyamon számolják. Eközben a forint 67 százalékkal gyengült a hitel felvétele óta. Az OTP felett aratott múlt heti győzelem nem oldotta meg sem Kásler, sem a devizahitelesek ügyét.

Egyszer így, egyszer úgy

Nagyobb falat lehet a Kúria hétfőre várható jogegységi határozata, mely négy fontos kérdésre ad választ: 1. Tisztességtelen-e a devizahitel-szerződés azért, mert az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli? 2. Az árfolyamkockázattal kapcsolatban adott téves banki tájékoztatás tisztességtelenné teheti-e a szerződést, lehet-e ez semmisségi ok? 3. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltételek megfelelnek-e az átláthatóság követelményének? 4. Tisztességtelen-e az árfolyamrés?

A Kúria döntését lehetetlen előre látni; leginkább még a negyedik kérdésnél állítható biztonsággal, hogy igen lesz a válasz, hiszen erről szólt a mostani ítélet. Az elemzőket óvatossá teszi, hogy tavaly júliusban Vezekényi Ursula tanácsa még úgy határozott: nem a vételi és az eladási árfolyam különbsége (vagyis az árfolyamrés), hanem pusztán annak felemelése törvénytelen. Most ugyanez a bírónő azt hirdette ki: maga az árfolyamrés is tisztességtelen. A fontolva haladó Kúria megszünteti saját tavalyi határozatát, arra hivatkozva, hogy akkor még nem ismerte az Európai Bíróság döntését, így nem tudta, van-e joga a szerződés tisztességtelenségének vizsgálatára, és ha igen, ennek milyen következményei lehetnek. Mintha tavaly egy fizikapéldát úgy számoltak volna ki, hogy elhanyagolták a súrlódást, pedig nem mindegy, hogy valami a végtelenbe tart vagy tíz méter múlva leáll.

Húszezres emelés

A luxemburgi döntés új lehetőséget adott a Kúriának, így arra is van esély, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknál is szigorúan lépjenek fel. Erre utalhat, hogy a Fővárosi Törvényszék – már az Európai Bíróság döntése ismeretében – áprilisban első fokon tisztességtelennek minősítette az OTP Bank általános szerződési feltételeit, mert az egyoldalú szerződésmódosítás szabályai hátrányosak voltak az adósoknak. Ha a Kúria is így tenne, ez már jóval érzékenyebb veszteség lenne a bankoknak. (A pernyertes ugyanaz a Lázár Dénes ügyvéd, aki egyesületével tavaly júliusban először nyert pert a Kúrián az OTP ellen.)

Ennél is lényegesebb: lehet-e a négy kérdés közül akár egy is olyan súlyú, hogy utóbb a bíróság már ne tudja kijavítani a hibás szerződést, hanem az egészet végleg érvénytelenítse, mintha meg sem kötötték volna? Az adósok ugyanis ezt szeretnék, mert így szabadulnának a devizacsapdából. A Kúria pedig minden alkalmat megragad, hogy közölje: éppen a hitelcsapdában élők érdeke miatt nem teszi ezt meg, mert akkor az összes hátralévő tartozást egy összegben és azonnal ki kellene fizetniük. Hogy mennyire kívánt vagy inkább félelmetes lenne ez a következmény, az attól függ, mikori árfolyammal számolnák ki a tartozást. Ha a hitel felvételekor érvényes alacsonyabbal, akkor az adósok lennének a nyertesek, ha a mostanival, akkor a bankok. Igaz, még a kedvezőbb változathoz is kellene olyan pénzintézet, amely gyorsan új jelzáloghitelt adna az adósoknak, hogy kifizethessék eredeti bankjukat.

A Kúria valamelyest felbátorodott az Európai Bíróság döntésétől, de eddig erőteljes kockázatkerülés jellemezte, így nehezen képzelhető most ekkora lépés. Valószínűbb, hogy a testület a bankok utólagos szerződésmódosításain veri majd el a port. Így következetes lenne magához, hiszen a Kúria polgári kollégiuma már 2012-ben kifejtette: az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen, ha csak a bank számára nyújt előnyt, vagy tartalma nem követhető a fogyasztó számára.

Autóhitelekre is érvényes

Az Országgyűlési Biztosok Hivatala maga is több ilyen panaszt talált, s ennek alapján úgy tűnik, nem pusztán az árfolyamok felrobbanása okozta az adósok tehernövekedését. Az OTP Bank például 2006 januárjában megszüntette a kezelési költség felső határát; három panaszos számára ettől egyenként 14 ezer, 18 ezer forinttal, illetve 21 ezer forinttal emelkedett a törlesztési díj havonta – még a válság kitörése előtt. A jelenség olyan általános, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 2008-ban és 2009-ben is szerepeltette az Országgyűlésnek benyújtott éves jelentésében. Eszerint a bankok „előre kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen egyoldalú módosítási jogot kötnek ki saját magukra”, és „gyakorlatilag bármikor, bármilyen mértékben módosíthatnak a szerződéseken” – mint arra a Fővárosi Törvényszéken első fokon megnyert perben hivatkoztak.

Márpedig ez sokkal nagyobb tétel, mint a néhány százalékos árfolyamrés. Mindjárt másként nézne ki az elszámolás, ha kiderülne: nem jó árfolyamon, nem helyes kamattal és nem megfelelő kezelési költséggel számoltak eredetileg.

A Heti Válasz kérdésére Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője azt mondja, a döntés nem pusztán a jelzáloggal terhelt lakáshitelekre, hanem az autókölcsönökre és az összes többi fogyasztói hitelre is érvényes lesz. Ráadásul azokra is, amelyeket már korábban törlesztettek, ha még nem futottak ki az elévülési időből. A helyzetet bonyolítja, hogy a Kúria hétfőre várható döntése csak a bíróságokat kötelezi, a bankokat nem. Vagyis minden ügyfélnek külön kellene pert indítania, ami nyilvánvalóan képtelenség. Az államnak kell lépnie, hogy az emberek per nélkül juthassanak a pénzükhöz – visszakaphassanak belőle annyit, amennyi nem a válság, hanem a bankok mohóságának számlájára írható.