valasz.hu/itthon/egy-kanal-vizben-kitort-a-haboru-a-kormany-mediaholdudvaraban-128948

http://valasz.hu/itthon/egy-kanal-vizben-kitort-a-haboru-a-kormany-mediaholdudvaraban-128948

Forradalom helyett Túró Rudi

/ 2018.06.06., szerda 11:11 /

A magyar 1968-ban a legfeltűnőbb a feszültség hiánya: a frizsiderszocializmust meg sem legyintette az Európán végigsöprő diákmozgalmi hullám. Az életmódi változások viszont a vasfüggöny mögött is megtörténtek.

„Ami a hatvanas évek kezdetétől […] a német diákok között parázslott, az sok tekintetben ahhoz az avantgardista extravaganciához hasonlított, amelyet a tőkés konjunktúra viszonyai többé-kevésbé mindenütt a polgári fiatalságban kiváltottak. Ez a fiatal értelmiségnek a konzumtársadalom szülte nyárspolgárság elleni formai lázadása volt, egyfajta provokatív játék, ahol az jelentette a kielégülést, hogy a nyárspolgárt felbosszantják meghökkentő viseletekkel és különféle egyéb szabadosságokkal.”

Ezzel a hasonlattal igyekezett a magyar olvasók számára megvilágítani a nyugat-európai diákmozgalmakat 1968. április 14-én Rényi Péter, az ideológiai iránymutatást nyújtó pártlap, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese. A játék komolyra fordul című írásának apropóját az adta, hogy egy szélsőjobboldali fiatalember három nappal korábban Nyugat-Berlinben a nyílt utcán fejbe lőtte a német diákmozgalom vezérét, Rudi Dutschkét. (Dutschke túlélte a merényletet, tíz évvel később azonban belehalt akkor szerzett sérüléseibe.)

A Nyugatról érkező híreket, egyetemfoglalásokat, utcai összecsapásokat, sőt most már politikai gyilkosságokat valószínűleg meglehetősen tanácstalanul szemlélő – hiszen a vasfüggönyön túli társadalmak helyzetéről valós tájékoztatáshoz nem jutó – magyar olvasóközönségnek Rényi igyekezett a Kádár-rendszer szempontjából elfogadható értelmezési keretet nyújtani. Nem volt könnyű dolga.

Első ránézésre azt hihetnénk, hogy az Amerikán és Európán végigsöprő diákmozgalmakat csak üdvözölhették egy szocialista országban. Végül is a diákok radikálisan baloldali eszméket hangoztattak, és marxista forradalmat követeltek a leggazdagabb és legsikeresebb kapitalista országokban – mi más volna ez, mint a tőkés társadalmak régóta várt és régóta ígérgetett nagy rendszerkrízise, a világforradalom nyitánya? Ehhez képest Rényi hasonlatában, ami a XX. század első évtizedeinek avantgárd lázadóihoz hasonlítja a német diákokat – és közben hangsúlyozza, hogy mindezt személyes benyomások, a két nagy diákszövetség vezetőivel folytatott találkozások alapján teszi –, nincs semmi hízelgő. Ha lefordítjuk mai kommentelő nyelvre, Rényi azt mondja: a német diákok unatkozó hülyegyerekek, nevetséges provokátorok, akik jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak.

Káröröm

A korabeli magyar sajtóban ez az értelmezés meglehetősen elterjedt; rendre visszatérő motívum volt, hogy a diákok öltözéke, hajviselete megbotránkoztató, eszméik zavarosak, hátterük túlzottan polgári. Ugyanakkor magát a krízist a korabeli pártsajtó biztatónak látta. A diákmozgalom nem több, mint szikra, ami elindíthatja az igazi átalakulást, remélte Rényi, mert az állam erőszakos rendőri fellépése „leleplezi” a nyugati demokráciák álságosságát. Közelebb hozhatja a remélt összeomlást, aminek a marxizmus elmélete szerint törvényszerűen be kell következnie. A szocializmust azonban csak egy valódi munkásforradalom teremtheti meg, a nyugat-európai kommunista pártok ideológiai irányítása és ellenőrzése alatt.

A diáklázadásokkal a szocialista táborból nézve az egyik baj az volt, hogy nem hasonlítottak az előírt proletárforradalomra, és a nyugati társpártok is bizalmatlanul, gyanakodva figyelték az eseményeket, mivel nem sok közük volt hozzájuk. Volt azonban a fenntartásoknak mélyebb, zsigeri indoka is: a lázadó, szabadságszerető, forradalmat hirdető fiatalok látványa a kelet-európai kommunista diktatúrák számára akkor is baljós volt, ha ezek a fiatalok egyébként marxista szlogeneket üvöltöztek. Ehhez képest másodlagos, bár nem elhanyagolható probléma, hogy a ’68-as nyugati fiatalok ideológiailag sem voltak rendben. A diákok három M-jéből – Marx, Mao és Marcuse – keleten csak Marx volt szalonképes; Mao a szovjet tömb országaiban elhajlónak számított, Herbert Marcuse amerikai újbalos filozófust pedig éppen tanulmányozták, és Magyarországon például arra jutottak, hogy nyilvános fordításban inkább nem adják ki.

A forradalmár fiatalság, jelenjen meg bármilyen ideológiai gúnyában, Magyarországon túlzottan is felidézte ’56-ot, ezért fel sem merülhetett, hogy az éppen csak kényelmesen berendezkedett Kádár-rendszer egy ilyen mozgalmat egyértelműen támogasson. Maradt a káröröm: lám-lám, a nyugatiak is mindjárt belefulladnak a problémáikba.

Magyar Mao

Pedig Kádáréknak nem volt nehéz dolguk. Míg Lengyelországban és Csehszlovákiában komoly rendszerellenes diákmozgalmak jöttek létre, a magyar társadalom néma és mozdulatlan maradt. Az egyetlen említésre méltó hazai egyetemi mozgalom, ami halványan köthető 1968-hoz, egy maoista összeesküvés volt az ELTE-n, amelynek résztvevőit az év elején tartóztatták le, és nyáron ítélték el. A Pór György vezette szervezkedés azonban komolytalan volt – a legmerészebb becslések szerint is legfeljebb 50-60 emberhez jutott el a híre, a résztvevők száma pedig csak 12 volt –, másrészt nem is hasonlított a több szabadságot követelő csehszlovák és lengyel diákok mozgalmaihoz, hiszen egy még keményebb diktatúra bevezetéséről álmodozott.

A maoista csoport több tagja később a „demokratikus ellenzéknél” kötött ki, s egykori nézeteiket mind megtagadták az 1970-es évekre. Haraszti Miklós, az 1990-es évekbeli SZDSZ meghatározó politikusa, aki a szervezkedésnek nem volt tagja, de szoros szálakkal kötődött Pórékhoz, 2001-ben a Kelet vörös című kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott: „Marx, Mao és Marcuse kaliforniai divat volt, rockzene mellett terjedő” – vagyis utóbb saját szerepüket a nyugati ’68 kontextusába helyezte. Kevésbé megértően azonban azt is mondhatjuk, a magyar radikálbalos egyetemistáknak pont a konszolidáció, a szocialista fogyasztás bővülése nem tetszett Kádár rendszerében. Valami embertelenebbre vágytak.

Szól a beat

A mai magyar közéleti vitákban az elmúlt évtizedben 1968 viszonyítási ponttá vált, elutasítása a jobboldal egyik világnézeti sarkköve – de az esztendő hazai eseményeit szinte senki nem emlegeti. Az év két legfontosabb történése itthon az új gazdasági mechanizmus bevezetése volt január 1-jével és a magyar csapatok részvételével lezajlott csehszlovákiai bevonulás augusztusban. Előbbi a rendszer „puhulásának”, reformista próbálkozásainak szélső értékét jelentette, utóbbi pedig kijelölte a határokat: éles helyzetben Kádár Magyarországa a szovjet tömb megbízható tagja marad. A rendszer belső fejlődésében mindkét esemény fordulópont, de egyiknek sincs aktuális vagy aktualizálható üzenete – halott történelmi tények, amelyek nem váltanak ki erős érzelmeket.

Az évfordulóra végre a magyar ’68-ról is megjelent egy átfogó tudományos munka Murai András és Tóth Eszter Zsófia tollából. A kötet nemcsak a politikai eseményeket veszi sorra, hanem felvillantja az életmód átalakulását is a frizsiderszocializmus kiépülésétől az ifjúsági szubkultúrák óvatos, de a nyugati trendekkel mégiscsak szinkronban lévő felbukkanásáig. Ha a magyar ’68 meghatározó pillanatait keressük, gyűjtésük alapján inkább az életmódtörténet területén érdemes szétnézni: 1968 az új szocialista sikertermékek, a Túró Rudi és az Omnia kávé bevezetésének éve, ekkor kezdik el gyártani és árusítani az addig betiltott Coca-Colát, és ekkor nyeri meg az Illés együttes a III. Táncdalfesztivál fődíját Amikor én még kissrác voltam – politikailag nem teljesen ártalmatlan sorokat is tartalmazó – dalával. Az utóbbi esemény jelzi, hogy a rendszer tudomásul vette, ’68 igazi forradalmát, vagyis az ifjúsági szórakozás, öltözködés, zenehallgatás, beszédmód és szexualitás gyökeres átalakulását, a szülők normáival való szakítást nem tudja kívül tartani a határokon. Lehet, hogy a magyar fiatalok nem tüntettek, de a beatet senki nem vehette el tőlük.

Nem olyan nagy rejtély, hogy Magyarország ’68-ban miért maradt csendes. A társadalom még bőven az 1956-os forradalom traumájának hatása alatt állt. A véres megtorlás időszaka az 1960-as évek elejére lezárult, de még voltak politikai foglyok a börtönökben – az emberek többsége pedig hosszú ideig elsősorban gyarapodni, fogyasztani akart. Abban az évben, amikor a nyugati világ nagy részén és néhány szocialista országban is elemi erővel csapódtak ki a politikai indulatok, Magyarországon már a kádári közöny, a hatalom által megteremtett és fenntartott apolitikusság uralkodott.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.