Főszerepben: a politika

/ 2014.02.05., szerda 13:51 /

Egyes budapesti színházak tematizálják a legügyesebben a kampány plasztikusan megjeleníthető elemeit. Vigyázat, a vak komondor, a trafikmutyi vagy a "Megírom!" felkiáltás a legváratlanabb módon, klasszikus előadásokban is felbukkanhat! (Részletek a 6. heti lapszámban!)

Csendes forradalom zajlik egyes budapesti színházakban. Menjen az ember néhány száz nézőnek szánt független színházi produkcióra vagy a legnagyobb kőszínházakba, válasszon klasszikus darabot vagy olyat, amit az előadás alkotói maguk írtak, nem lehet biztos abban, hogy - a diktatúra természetrajzáról szóló műveken vagy a zsidó-náci tematikán túl - nem kap az arcába egy adag aktuálpoltikát. Vajon a sokat "vegzált" színházi világ "bosszújáról" van szó, s a maguk eszközeivel adnak hangot politikai véleményüknek, esetleg a kampányban így próbálják kivívni a nézők figyelmét? Annyi biztos: ez már nem pusztán művészi eszközökkel megjelenített társadalomkritika. "Nekem fárasztó volt. Nem szeretem, amikor ennyire direkt módon a számba akarnak rágni dolgokat, mindegy, hogy ki teszi. Sokkal több Gogol lehetett volna benne ennél jóval több mondanivalóval" - mondta például egy magát liberálisnak tartó néző a Vígszínház A revizor című előadása után.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Karafiáth Orsolya vagyok, alkoholista, nem iszom”

Magkapó őszinteséggel vallott súlyos szenvedélybetegségéről a liberális Karafiáth Orsolya a Képmás című konzervatív-keresztény családmagazinban. Az extravagáns költőnőt továbbra sem kell feltétlenül szeretni, története azonban tanulságos.