Gondolatkísérletek

A metróper jogi lényegét, az álláspontokat könnyebben megérthetjük, ha a kiinduló feltételezések alapján eljátszunk néhány - kissé sarkítottan megfogalmazott - lehetőséggel.
Az Orbán-kormány, illetve Járai pénzügyminiszter fölmondhatta volna-e úgy a "metrómegállapodást", hogy az ne vezessen a mostanihoz hasonló jogvitához? Az ötletet annál is inkább érdemes végiggondolni, mert a kártérítési perben első fokon ítélkező Prinz Gusztáv jelzett is egy utat.

A színjáték mint megoldás

A bíró azt állítja, hogy "a parlament azt a törvényjavaslatot hagyja jóvá vagy módosítja, amelyet a költségvetési javaslat előterjesztéséért felelős kormány az adott évben beterjeszt". A kormány azzal, hogy az 1998-1999-2000-es költségvetési előterjesztésében nem szerepeltette a metró éves előirányzatait, mulasztást követett el, e neki felróható magatartás miatt pedig számolnia kell a következményekkel. A bíró erre hivatkozva nem is volt hajlandó foglalkozni azzal, hogy az államháztartási törvényt figyelembe kell-e venni a per során.
Tegyük föl, hogy a kormány adott évi költségvetési javaslata 100 milliárd forintot szánna a metróra, de a parlament nulla forintot szavaz meg a kormánytöbbség segítségével. Az Országgyűlés törvényalkotásra nem kényszeríthető, így a kormány ezzel a színjátékkal mentesülhetne a mulasztás vádja alól.
De normális kormány ilyet nem tesz, be sem terjeszti a szándékaival ellentétes javaslatot.

Az állam perli a fővárost

Ha a Fővárosi Önkormányzat kellő jogalappal támadta meg az államot, akkor ellenirányú per is elképzelhető.
Demszky vállalta, hogy a kormánynak akkor is csak az eredeti összeg 60 százalékát kell fedeznie, ha a 4-es metró beruházásának (több elemet nem tartalmazó) költségei az 514 millió ECU fölé emelkednek. Bőven van tapasztalatunk arról, hogy az állami, önkormányzati beruházások tényleges költsége milyen gyakran meghaladja a tervezettet. Ha kétszeresére nőne (ami nem is nagyon ritka eset), akkor a fővárosnak mai árfolyamon 55 milliárd forint helyett 190 milliárd forintot kellene kifizetnie.
Egy metróbaráttá váló kormány akár egy metróellenessé váló (új) önkormányzattól polgári perben kikényszeríthetné a fővárosi finanszírozást, (még) ha az teljesen szétverné (is) Budapest költségvetését.

Alcsút-Budapest metró

A publicisták, politikai riválisok számtalan hagymázas tervet tulajdonítanak a mai kormánynak. Legyen!
Képzeljük el, hogy az Orbán-kormány a 4-es metró tiszteletére egy jubileumi beruházásról dönt. 2002. március 27-én határoznak az Alcsút-Budapest metróvonal megépítéséről, 2 milliárd ECU értékben, állami pénzből. A beruházó az időközben privatizált Magyar Fejlesztési Bank. A döntéstől elérzékenyülve Varga Mihály 2002. április 6-án megállapodik a MÁV vezérigazgatójával, hogy mely, a MÁV tulajdonában, kezelésében lévő terület alatt épül meg a metró, és a finanszírozásról szerződést köt az MFB vezérigazgatójával.
Ha a választások után ismét Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, elfelejtik az egészet. Ha nem, s az új kormány lefújja a beruházást, az MFB megkezdi a kormány elleni polgárjogi per előkészítését. Másodrendű felperesként csatlakozik hozzá Alcsútdoboz, melynek időközben Orbán Viktor lett a polgármestere. A központi költségvetés szép lassan összeomlik a 4-es és az alcsúti metró építésének terhei alatt...
A főváros jogi érvelése alapján ez megengedhető és természetes lenne.

Vádemelés Medgyessy Péter ellen

Induljunk ki abból, hogy a kormány és az önkormányzat között létrejött egy olyan polgári jogi szerződés a metróberuházásról, amely kikényszerítheti a költségvetési támogatás folyósítását. A kormány és a parlament munkáját szabályozó törvények lényegében csak rájuk vonatkozó jogszabályok. Ha megsértették őket, és az állam képviselője olyan szerződést írt alá, amit e "belső" szabályok szerint nem tehetett volna meg, az nem az önkormányzatra tartozik. Ebben az esetben azonban pervesztés után a kormánynak kötelessége lenne Medgyessy Péter ellen pert indítani, aki megszegte ezeket a szabályokat, és kárt okozott. Több indokra, például az álképviseletre is hivatkozhatna, hiszen más ügyét képviselte, más ügyében járt el és/vagy gondatlanul járt el. Ha ez bebizonyosodna, a volt pénzügyminiszternek a teljes vagyoni felelősséget is vállalnia kellene.