valasz.hu/itthon/komoly-uzenetet-kuldott-brusszelnek-a-magyar-orszaggyules-127601

http://valasz.hu/itthon/komoly-uzenetet-kuldott-brusszelnek-a-magyar-orszaggyules-127601

HADAK ÚTJÁN

/ 2005.10.20., csütörtök 11:26 /

A mátyásföldi Bajtársak Otthonában olyan ötvenhatosok élnek, akiket megtaposott a történelem, s akik máig a felakasztottakkal álmodnak. Akiknek leginkább a közöny, a rosszindulat fáj, és nem biztosak benne, hogy megérte az áldozatvállalás.



- Özvegy Stanczel Lászlóné vagyok, hatvanhét éves. Első fokon a népköztársaság államrendje elleni fegyveres szervezkedés miatt halálra, másodfokon életfogytiglanra ítéltek. Tizenhárom évet töltöttem Kalocsán - mutatkozik be vendéglátónk. Itt, Mátyásföldön az embereknek szinte a nevükhöz nőtt a leült évek száma, és tragédiák sejlenek föl a jól ismert kisvárosnevek, Vác, Kalocsa mögött. A volt szovjet laktanya épületeiben ma 230 ember él. Jelentős részük 1956-os szerepéért büntetett forradalmár. A körülmények rendezettek, az épületek tiszták. A lelkek azonban nehezen gyógyulnak.

RENDEZETT KÖRÜLMÉNYEK

Az 1848-as honvédek menházainak képe lebegett az Antall-kormány előtt, amikor 1993-ban megnyitotta a mátyásföldi Bajtársak Otthonát. A dualizmus idején ugyanis a rászoruló negyvennyolcas honvédek számára házakat építettek, ahol szállást és ellátást kaptak az egyenruhájukat is megtartó hadfiak. Boross Péter belügyminiszter, későbbi miniszterelnök vetette föl a Szabadságharcosokért Alapítvány elnökeként 1992-ben, hogy az 1945 és 1956 között politikai okokból üldözötteket, a forradalmat követő megtorlásban börtönbe zártakat otthonhoz kellene juttatni. Az elképzeléseket tett követte: 1993-ban már föl is avatták Budapesten, a mátyásföldi volt szovjet laktanyában a 150 lakásból, két nagyobb egységből álló tömböt.

- A követelmények szigorúak: minden kérelmező ügyében a fontosabb ötvenhatos szervezeteket tömörítő, az otthont használó Szabadságharcosokért Közalapítvány dönt. Figyelembe veszi a kérelmező helyzetét, a bíróság semmisségi határozatát, a köztársasági elnöki és a kormánykitüntetéseket, az 1956-os emlékérmet és emléklapot, valamint a Szabad Magyarországért emléklapot - ismerteti az eljárást Fürcht Klára, a szervezet kuratóriumának titkára. Ő a kezdetektől, tizenkét éve vesz részt az otthon életének megszervezésében, s hetente egyszer fogadóórát is tart Mátyásföldön.

Mint mondja, a havi ötezer forintos lakhatási díjban a távhő, az áram, a közös helyiségek takarítása, a heti háromszori orvosi ügyelet is benne foglaltatik. A sokszor családtagjaikkal érkező volt politikai foglyok 95 százaléka határozatlan időre költözhetett be, elenyésző azok száma, akik csak átmenetileg laknak itt. Az elhunytak helyére évente nyolc-tíz új lakó érkezik. A börtönévek és megpróbáltatások miatt fokozottan érzékeny emberek között előfordulnak viták, de azért a közösség együtt tud élni. A politikai viharok szerencsére nem érintik a Belügyminisztérium gazdasági főigazgatóságának kezelésében álló épületegyüttest. A kormányok - már csak önös megfontolásokból is - kényesen ügyelnek rá, hogy a meghurcoltak támogatására mindig jusson. Az Orbán- és a Medgyessy-kormány is emelte a nyugdíjakat, most pedig az állami intézményeken átgázoló fűnyíró kerülte el a Szabadságharcosokért Közalapítványt, így a mátyásföldi otthont is. A szervezet a költségvetési javaslat szerint jövőre 230 millió forinttal gazdálkodhat.

HŐSÖK VAGY TÚLÉLŐK?

Bágyadt őszi napsütésben lengedez a lyukas zászló a Bajtársak Otthona előtt. Diákok sietnek a közelbe költözött gazdasági főiskolára. Az otthon előterébe, a postaládák alá helyezett vaskos köteg Népszava-különkiadás a kormány száz lépésének nagyszerűségéről a terjesztő cég buzgalmát dicséri. A faliújságon a Politikai Foglyok Országos Szövetségének összejövetelét hirdeti egy gépelt lap, rajta a napirend, melyből az érdeklődő megtudhatja, hogy a tervezett ötvenhatos emlékmű körüli vihar is téma lesz.

Stanczel Lászlóné, Erzsike reszkető kézzel gyújt cigarettára. Meséli, hogy 1970-es szabadulása után évekig rendőri ellenőrzés alatt állt, folyton jelentkeznie kellett a kapitányságon, ahol mint veszélyes ellenforradalmárt tartották számon, és közölték vele, hogy a dolgozó nép megveti. A dolgozó népnek azonban fogalma sem volt róla, ki is ő: munkahelyén (előbb kórházban dolgozott, aztán ruhagyári munkás volt), sőt még a családjában is titkolnia kellett, mi történt vele - a börtönévek után született gyermekei csak édesanyjuk rehabilitálásakor tudták meg a teljes igazságot.

- Amikor kijöttem, egy hónapig csak kóvályogtam, még a pénz értékét sem ismertem - idézi föl a 13 börtönév utáni szabadság első napjait. Azt mondja, a bezártság borzalma mellett a legkínzóbb, hogy életét hazugságban kellett élnie. Megnyugvást azonban a rendszerváltozás sem hozott.

- El nem tudtam képzelni, hogy az oroszok még az életemben elhagyják Magyarországot, és bekövetkezik a rendszerváltozás. Ezért éltem meg csalódásnak, hogy sok ember a mai napig ellenforradalmárnak, bűnözőnek tart minket, holott fiatalként tenni akartunk a hazánkért és a szabadságért; s erre ráment az életünk. Talán száz évnek is el kell telnie, mire itthon megértik az emberek, hogy külföldön milyen óriási megbecsülést hozott a magyar névnek a forradalom. Amikor mi már rég meghaltunk, büszkék lesznek az emberek 56-ra. Valahogy úgy, ahogy most büszkék vagyunk 1848-ra - mondja Erzsike, aki máig álmodik a börtönnel és kivégzett bajtársaival. Szerinte ők az igazi hősök, magát egyszerűen túlélőnek nevezi.

Dilinkó Gábort a forradalmárok többsége csak cigány Bizsu néven ismeri: a Corvin közben harcoló újpesti roma fiatalembert 1957-ben csukták le, 1964-ben szabadult. Első felesége a Corvin közben fejlövéssel halt meg, négy hónapos terhesen. Bizsu szerint ötvenhatban népfelkelés volt; abban mindenki egyetértett, hogy a ruszkik menjenek haza, és ne kelljen félni a mindennapokban. Ő is így érzett, noha anyja még 1919-es "komi" volt, apja szintén a vörös csillag nagyszerűségében hitt.

TETOVÁLÁS ÉS PÁNCÉLKOCSI

- Gyűjtőfogház, Vác, Gyűjtőfogház. A bánásmódról inkább ne is beszéljünk - foglalja össze börtönéletrajzát Dilinkó Gábor. A szabad életben csak hányódott, volt öntöző, betegszállító, fűtő, a hatalom keze azonban messze elért. A már szintén elhunyt második feleségét azért rúgták ki a munkahelyéről, mert egy ellenforradalmárhoz ment hozzá. Ujjait, büszkeségeit mutatja: azokkal festi különös hangulatú, cigányokat, falusi házakat, harcostársakat ábrázoló festményeit. Ecsettel nem tud bánni, műeres keze hamar elzsibbad, kiejti az eszközt. Mint mondja, 1976 óta fest, idén díjat is kapott. Egyszerű szobájában a falon metszet lóg a kivégzett parancsnokról és jó barátról, Iván-Kovács Lászlóról. A tetoválásokkal borított kéz óvatosan végigsimítja a képet. Hallgatunk.

- Hetvenhat éves vagyok, és már nem érdekel a politika. A tévében csak sportközvetítést nézek, örülök a jó levegőnek, hogy fedél van a fejem fölött, és van mit ennem - töri meg a csendet a csalódásokkal teli élet summájával Bizsu. Az első emeleti lakásból a földszint felé vesszük az utat, épp nyitva van a könyvtár. A falon sárkányfogas nemzetiszínű zászló, rajta a legendás Széna téri parancsnokra utaló felirat: "Szabó bácsi! Fiaid nem felejtenek." A házban lakó önkéntes könyvtáros, Perjesi Tiborné mutatja a könyveket: békésen megfér itt egymás mellett Danielle Steel, Jókai Mór és a szegedi egyetemista fiatalok ötvenhatos szervezkedésének dokumentumait összegyűjtő kötet. Még egy nyolcvanas években kiadott, tüzérségről szóló haditechnikai kiadványt is találunk, az otthonban lakók közül sokan szakértő szemmel olvashatják a kiadványt - hiszen ők nem csak könyvekből ismerik a fegyverkezelés technikáját.

Közéjük tartozik Soós Antal is. A még ma is egyenes tartású egykori tiszti növendéket 1956. november 7-én avatták volna repülőhadnaggyá Szolnokon. A történelem azonban közbeszólt. A katona 1956-ban Budapesten, a Fóti út környéki harcokban vett részt. Csapatával többször vívtak tűzharcot a szovjetekkel, egy alkalommal öt páncélkocsit lőttek ki. A bíróság ezért először halálra, majd életfogytiglanra ítélte. Az 1961 májusában húsz évre módosított büntetésből 15 évet ült le, 1974-ben szabadult. Akkor, amikor a kádári propaganda a rendszer liberalizmusán ámuló külföldnek azt sulykolta, hogy a magyar börtönökben már nincsenek politikai elítéltek. Munkahelyein senki nem rótta fel a múltját, a rendőrségen azonban neki is évekig jelentkeznie kellett.

- Nekünk a forradalom sokat vagy mindent, az emberek többségének semmit sem jelent. Az oktatás hibája, hogy Magyarországon, különösen a fiatalok körében nem tudatosulhatott: 1956-ban megpróbált egységes lenni az ország. Akkor mi szabadságot, függetlenséget, semlegességet, csupa ma is érvényes dolgot akartunk. Talán nekünk is volt szerepünk abban, hogy 1991-ben elhagyták az országot a szovjet csapatok. Meggyőződésem, hogy néhány évtized múlva felragyog 56 emléke - mondja a nyugállományú őrnagy, miközben kitüntetéseit mutatja. A kedvünkért még sötétkék repülőtiszti egyenruháját is előszedi, s közben töprengve, szinte csak magának mondja: a mai fejével bizony alaposan meggondolná, fegyvert ragadjon-e.





VIHAR AZ EMLÉKMŰ KÖRÜL

Szőcs Géza író vetette föl 2002-ben, hogy emlékművel kellene megemlékezni az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról. A kezdeményezést támogatta Medgyessy Péter is. A kormányfőváltással azonban egy időre az ügy is elfelejtődött, s a késve kiírt nemzetközi tervpályázat eredményét idén június 20-án hirdették ki. A győztes az i-ypszilon csoport lett (tagjai: Emődi-Kiss Tamás, Papp Tamás és György Katalin). Tervük szerint 2006 darab, kettőtől nyolc méteresig növekvő fémoszlopokból álló, ék alakban záródó alkotás épülne a Felvonulási térre.

A döntés után az ötvenhatos szervezetek azonnal tiltakoztak. Szerintük a 650-700 millió forintból megvalósítandó emlékmű nem fejezi ki méltóképpen 56 örökségét, semmitmondó és drága. Lezsák Sándor nemzeti fórumos országgyűlési képviselő több szabadságharcosszervezettel aláírásgyűjtést is indított az emlékmű ellen. Szakmai oldalról is bírálták a tervezetet. Szeptember közepén a Fővárosi Tervtanács előtt ismertetett pályázatot két opponense, Lugossy Mária szobrász és Reimholz Péter építész koncepciótlanságáért, a szerkezeti megoldások esetlenségéért kritizálta. A testület végül a kifogásolt részletek javítására, a terv továbbfejlesztésére kérte az alkotókat.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.