Hadüzenet az értelmiségnek

/ 2017.06.14., szerda 16:33 /

A polgári Magyarország tovaszállt idea – mondja Megadja Gábor eszmetörténész, a Közszolgálati Egyetem munkatársa, a 888.hu szerzője. A Fideszből eltűnt a humor, a hatalomtechnika az ösztönökre hat – válaszol Botos Máté, a Pázmány Péter Egyetem Politológia Tanszékének vezetője.

Páros interjúban képeztük le a magyar jobboldal sajátos helyzetét: a kormánynak nemcsak balos, hanem konzervatív kritikája is van, ami ellen viszont ugyanúgy hadba megy a hatalomközeli médiaarzenál, mintha maga Soros György rontana a Fidesznek. A 888.hu – mely a Lokállal együtt a Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó alapította Modern Media Group tulajdona – élen jár ebben; nemrég Lovász László MTA-elnököt vették elő amerikai állampolgársága miatt, miután az Akadémia kiállt a CEU mellett. Itt látott napvilágot Megadja Gábor A lázadó értelmiség című írása is, mely szerint a konzervatív kritika szószólói gyáva Stockholm-szindrómások, akik lényegében szellemi „maszturbációs maratont” tartanak. Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem korábbi dékánja a Facebookon kelt ki a kormánymédia eljárása ellen, a CEU-vitában pedig az egyetem melletti állásfoglalást tett közzé.

– „A konszarvatív a jobboldali, aki élvezi, ha a baloldal megb888a a jobboldalt és a saját hazáját” – írja a Megadja Gábort is szerzői között tudó 888.hu. A CEU-törvény ellen jobboldaliként kiálló Botos Máté magára veszi?

Botos Máté: Miért venném? Vagy kellene? Kikérem magamnak, ha bárki azért minősít – pláne ilyen stílusban –, mert különvéleményt fogalmaztam meg azokkal szemben, akik szerint a CEU-törvény teljesen rendben van, még akkor is, ha az a vége, hogy az intézménynek mennie kell. Hozzáteszem: ebben az ügyben csak véleményem van; nem dolgoztam ott, nem tanultak ott a gyerekeim, nem ott diplomáztam.

Megadja Gábor: Az idézett szöveg forrása valójában egy Mike Cernovich nevű amerikai blogger. Az egyetlen vitatható dolog abban, amit a 888 írt, a fordítás. Tényleg nehéz magyarra ültetni a „cuckold” – jelentése: felszarvazott, vagyis megcsalt férj – és a „conservative” szavakból összerakott cuckservative jelzőt.

– Az egyetlen vitatható? A 888 írása folytatódik, ez már nem fordítás: „Ők azok – mármint a »konszarvatív« értelmiségiek –, akik még annak is örülnének, ha a muszlim migránsok tömegei megb888nák Magyarországot, mert legalább Orbán Viktor is veszítene.” Ezzel nem csak az a baj, hogy olcsón trágár; ez egyszerűen nem igaz.

Megadja: Van benne költői túlzás. De mások nevében nem tudok nyilatkozni. Sajnos az érzet, amit az idézett mondatok kifejeznek, széles körben létezik. Sokakat irritál, hogy vannak jobboldali értelmiségiek, akik szeretnek hízelegni a liberálisoknak. Akiknek tetszik, ha liberális elitkörökben is elfogadottak, szalonképesek. Az idézett cikk az ezzel szembeni ellenérzést artikulálja.

Botos: Nem igaz, hogy a bal- vagy liberális oldalra sodródom, oda hízelgek, ha a Közép-európai Egyetem ügyében árnyaltabban fogalmazok, mint a végsőkig egyszerűsített kampányszövegek. Ezért lennék „cuckservative”? Mostantól az lesz, hogy bárkire rányomható ez a jelző, akinek nem tetszik a véleménye? Kiszorítósdit játszunk, ahol a felelősséget érző értelmiségi véleménye „árulás”, a kormányközelről kiosztott saller viszont csak költői túlzás?

– Helyben vagyunk: érvek helyett máris minősítésekről, óvodás csúfolódásról szól a vita. Miért kell az árulózás, a penetráns jelzők, a kritikára miért nem érvekkel vágnak vissza?

Megadja: Mert nem kell felmenni erre a pályára. A konzervatív értelmiség mindig is belement a liberális játékba, aminek az a vége, de igazából már az eleje és a közepe is, hogy alkalmazkodunk ahhoz, amit ők elvárnak. Én meg azt mondom: nem, ebben mi nem veszünk részt, ennél még a trollkodás is jobb. Előtte a liberálisok gúnyolódtak a konzervatívokon, most meg hüppögnek, hogy jé, aki ad, az kap is.

Botos: A trollkodás nem a meggyőzésről szól.

– A Heti Válasznak is nekirontottak, holott soha sem a liberális mércéket, hanem korábbi önmagát kérjük számon a Fideszen. Az antikommunista kormány miért alkalmazza tanácsadóként Zoltai Gusztávot? Ha az offshore-ozást és a szerencselovagok tarolását ellenzékből támadta, most miért tűri? Hogyan fordulhat elő és maradhat következmények nélkül a kopaszos incidens a választási irodánál? Miért a statáriális törvénykezés?

Megadja: Bocsánat, soha sehol nem írtam le, hogy probléma lenne ezek ellen felszólalni. Nem mondtam, hogy az értelmiség nem kritizálhat. Mindenki azt mond, amit akar; ez szabad ország. Csakhogy az értelmiségi sem nagyobb súlyú szereplő, mint bárki más. Őt is ki lehet gúnyolni, vissza lehet neki vágni, lehet rá vállat vonni.

Botos: Vállat vonsz a fenti esetekre?

Megadja: Ezt sem mondtam. Nekem ugyanúgy nem tetszett a kopaszos akció. Ezeket a témákat amúgy más kategóriába teszem, mint a CEU-s demokráciahisztit.

Botos: Értem, tehát az értelmiség bizonyos esetekben adhat vészjelzést, kritizálhat, esetleg még te is egyetértesz velük, de vannak témák, amikben probléma, ha megszólal?

Megadja: Bárki emelhet kifogást, legfeljebb nem tekintjük alapértelmezettnek, hogy igaza is van.

– Önök amúgy konzervatív értelmiséginek tartják magukat?

Megadja: Egyiknek sem.

Botos: Mindkettőt vállalom.

Megadja: Minden bizonnyal „öngyűlölő értelmiségi” vagyok.

– Keresztény filozófusról elnevezett egyetemi kutatóintézet tudományos segédmunkatársa, emellett rendszeresen publikál. Van ennél hagyományosabb értelmiségi lét?

Megadja: Elitista szemlélet, hogy az értelmiség valamiféle kaszt, ami kiemelkedik a többi közül. Egyáltalán nem biztos, hogy az értelmiségi tudása értékesebb, mint a nyolc általánost végzetteké. És az sem, hogy relevánsabb a tudásuk a politikáról, erkölcsről, mint másoknak. Az értelmiség szó eleve olyan dolgot szeretne kisajátítani, amivel minden egészséges felnőtt rendelkezik: értelme mindenkinek van. Mintha valami hihetetlen többlettel rendelkezne az értelmiség. Pedig nem.

Botos: Dehogynem! Aki több nyelven beszél, világlátott és olvasott, igenis relevánsabban gondolkodhat a köz ügyeiről, mint a nyolc általánost végzettek. Ezzel természetesen nem nézem le őket. De nem tudok mit kezdeni az értelmiségellenes narratívával, ami azt sugallja, hogy nincs is szükség autonóm gondolkodókra, a hatalom sáncain kívül álló, de a hatalom gyakorlására esetleg alkalmas közegekre, mert csak fenyegetést jelentenek. Holott a kreatív kisebbség – ha tetszik, az elit – folyamatos perlekedésével, újításaival a társadalom fejlődését akarja.

Megadja: Csak nem azt mondod, hogy az értelmiség hatalmat akar?

Botos: Miért ne akarna? A hajdani rendszerváltók is értelmiségiek voltak. A mai fiatal értelmiségieknek sztárja lehet egy olyan figura, mint a Momentum nem kifejezetten azbesztkesztyűs vezetője. De hadd kérdezzek vissza: a politikusokat miért is választjuk külön az értelmiségtől? Úgy beszélünk róluk, mintha közük sem volna egymáshoz. A politikusok többsége ugyanúgy a nagyobb, diplomás halmazból, az egyetemi, szakkollégiumi világból érkezik.

Megadja: A politikus cselekszik, vásárra viszi a bőrét.

Botos: Dehogy viszi.

Megadja: Választásról választásra megméreti magát. Eközben az értelmiség csak önmagát bírálja el.

Botos: Néhány tucat emberről van szó, akik arccal-névvel szerepelnek a kampányban. Az államigazgatás kinevezettjei hol mérettetnek meg?

Megadja: Ők is a közvetlenül választottaktól függnek.

Botos: Akikből, ismétlem, nincs több néhány tucatnál. Akiknél egy átlagos vállalkozó is több kockázatot vállal. Összefoglalva: az a bajom, hogy a kormányzati elit kisajátítja az értelmiségi párbeszédet azzal, hogy közli, a „körön kívüli” értelmiség fogja be a száját.

Megadja: Szó sincs ilyesmiről.

Botos: Ha igazad lenne, akkor a fontos döntések előtt volnának egyeztetések, megkérdeznék az érintetteket. De nem: a politikai elit áttolja az akaratát, a szereplőknek csak a passzív asszisztenciájára tartva igényt. Saját közegemet, az egyetemi világot említem: úgy avatkoztak több ponton a felsőoktatásba a szektor képviselőinek megkérdezése nélkül, hogy az kiszámíthatatlanságot, fejetlenséget okozott.

Megadja: Látod, pont ez a baj az értelmiséggel: emlékszem, ellenzékben ugyanez a konzervatív értelmiség könyörgött, hogy avatkozzanak be a felsőoktatási rendszerbe. Megbuktak a szocik, nekilátott a Fidesz, mire jött a Hallgatói Hálózat, és a jobboldali értelmiség hallgatólagos támogatása mellett kicsapta az utcai botrányt. Erre fújt visszavonulót a kormány. Most akkor sírunk, ha változás kell, vagy akkor, ha be is következik?

Botos: Egy konzervatív kormánytól én minden téren elvárnám a szubszidiárius hozzáállást. Nem a változtatás ellen vagyok, csak az egyeztetés hiánya, az alkalmazkodásra kényszerítés ellen.

Megadja: A politika minden korban konfliktusos tevékenység.

Botos: Pedig lehet konszenzuálisan is művelni.

Megadja: Utópiában biztosan. Olyat még a világon senki sem látott, hogy valamivel mindenki meg legyen elégedve.

Botos: A jó kormányzás jellemzője, hogy legalább az, akit közvetlenül érint, elégedett. A felsőoktatásban dolgozó értelmiségi ma nem az.

– A Fidesz és a magyar jobbközép tömb mindig büszke volt, hogy főként érték-, nem pedig érdekközösség, mint a posztkommunisták. Hogyan látják: majd’ nyolc év kormányzás után értékek vagy érdekek tartják össze a rendszert?

Botos: Ha az a kérdés, hogy ami most van, azonos-e például az 1998 és 2002 közti Orbán-kormánnyal, akkor a válasz nem. Akkor cél volt a polgári felemelkedés, ezt ma már nem merném egyértelműen kijelenteni. Úgy érzem, a kormánynak sajnos nem érdeke az államfüggetlen, kritikusan gondolkodó polgári réteg.

Megadja: A polgári Magyarország a jobboldal píszíje, tabuja. A konzervatív értelmiség éjjel-nappal ezt siratja. Ha ezt valaki a szájára veszi, esetleg kérdéseket vet fel, annak büntetés jár. Pedig a polgári Magyarország 2002 óta nem más, mint vágyvezérelt gondolkodás, tovaszállt idea. Ez a fájó igazság.

Botos: 2002-ben a Fidesz vesztett választást, nem a polgárosodás gondolata. De tény, hogy erősen úgy látszik: miután a párt csalódott az értékben, ma már inkább érdekekre koncentrál.

Megadja: Miért, más érték nincs?

Botos: Ha azt mondjuk, hogy a polgári Magyarországot elvesztettük, akkor ki kellene tűzni helyette új célt. Nem látom az igyekezetet a kormány oldalán.

Megadja: Én igen: nemzeti erő a Fidesz, és joggal hivatkozik a nemzetre. És Kőbánya ugyanúgy a nemzet része, mint a Svábhegy.

Botos: Senki sem vonja kétségbe. De azért ez töltelékszóvá válik lassan. Egy dohányboltnak talán nem kellene „nemzetinek” lenni.

Megadja: A gazdasági felemelkedés talán nem nemzeti vagy „polgári” cél? Nem vagyok közgazdász, de úgy tűnik, hogy a reálbér-növekedés, a négyszázalékos gazdasági bővülés komoly teljesítmény. Jobban működik az ország, mint 2010 előtt, amikor pedig nagyon szakértő, az értelmiséggel nagyon együtt haladó, szalonjaikba is járó szocialisták vezették. De a konzervatív kritikának nem elég a teljesítmény, ideákat akar.

Botos: Látod, éppen ezért használhatatlan a cuckservative-ozó, árulózó narratíva: hogy ha vannak eredmények, amiket kétségbe vonok, akkor nyilván az általad említett, valóban kedvező tendenciákat is megkérdőjelezem.

Megadja: Tehát nem?

Botos: Miért tenném? Ami jó, arról el kell mondani, hogy az. Az értelmiség felelőssége, hogy jelezze, amikor úgy érzékeli, a politika átlépett egy határt. Ezt senki sem fogja megtenni helyette; sem a melós, sem a bolti eladó.

Megadja: Miért, milyen határt léptünk át?

Botos: A CEU-törvénynél a statáriális jogalkotást említhetjük, de már előkerült a választási irodánál történt incidens, vagyonátrendeződések, korrupció, alultervezett költségek és túlárazott közbeszerzések, ellenfelek durva karaktergyilkolása. Csak nekem tűnik fel, hogy a Fideszből eltűnt a humor? A kampányszövegekben folyamatos degradációt érzek. A kormány mindenkivel egyféle nyelven, a nyolc általánost sem végzett választó szintjén kommunikál. Ez pedig bátorítja a buta közbeszédet. Figyeld meg, milyen sok fröcsögő kommentet kapunk majd mi is a véleményeinkre!

Megadja: Tudom, mennyire szereti a hanyatláselméletet az értelmiség, itt is elmolyolhatunk vele. De a helyzet az, hogy már egyszer kikiáltottak minden idők leggusztustalanabbjának egy plakátkampányt, ami után volt egy népszavazás, amire elment 3,3 millió ember. Ez sikertelen politikailag? Mikor felelt volna meg a plakátszöveg az értelmiségnek? Ha lábjegyzetet írnak hozzá?

Botos: Érvénytelen népszavazásról beszélünk, ugye. Egyébként sem minden helyes, ami sikeres politikailag. Nem önmagában a plakátokkal van baj, hanem a mögöttük lévő felfogással, ami veszélyesen egyszerűsítő, kizárólagos, ösztönökre ható. A műmájer heroizmus helyett szívesebben látnék néha korrekt kormányzást.

Megadja: Soha sem volt bennem elvárás, hogy a politika tökéletes legyen, hogy mindennel maradéktalanul meg legyek elégedve. Egyedüli elvárásom, hogy a fontos dolgokban, élet-halál ügyekben jól döntsenek. És szerintem ezekben a kérdésekben a mostani kurzus jól dönt.

Botos: Azok a konzervatív emberek – közöttük én is –, akik akár ízlésbeli, akár súlyos tartalmi kérdéseket vetnek fel, azt akarják elérni, hogy ez a kormány – ha már ilyen széles legitimációja van – feleljen meg az értelmiség általánosabb elvárásainak, a kormányzási feladatok mellett pedig a visszás dolgokat ne engedje, illetve változtassa meg. Ezért beszélünk, kritizálunk.

Megadja: Rendben, én radikálisan a szólásszabadság pártján vagyok.

Botos: Kezet rá!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.