new.valasz.hu/itthon/ha-en-osszeeskuveselmelet-hivo-lennek-erre-a-baranyai-kisvarosra-figyelnek-116463

http://new.valasz.hu/itthon/ha-en-osszeeskuveselmelet-hivo-lennek-erre-a-baranyai-kisvarosra-figyelnek-116463

Hatalmas siker: Az USA-ból tért haza kilenc magyar orvos

/ 2014.03.01., szombat 09:05 /
Hatalmas siker: Az USA-ból tért haza kilenc magyar orvos

Csökkenni látszik az országot elhagyó orvosok száma, a „betelepedők" közül jó néhányan Nyugatról hazatérő magyarok. Most kilenc fecskét mutatunk be.

Csökkenni látszik az országot elhagyó orvosok száma, a „betelepedők" közül jó néhányan Nyugatról hazatérő magyarok. A Heti Válasz karácsonyi számában „öt fecskéről", azaz öt, a Nyugatot megjárt, majd hazatért orvosról írt, akik Franciaországból, Hollandiából, Németországból és Angliából tértek vissza Magyarországra gyógyítani.

Nem ők az egyetlenek, akik így döntöttek. A Heti Válasz Online most kilenc orvost talált, nagy részük az Egyesült Államok helyett választotta a hazai pályát, és akikben a közös, hogy egy budapesti magánrendelőben, a Rózsakert Medical Centerben helyezkedtek el fő- vagy mellékállásban. Nem is lehet mindegyiküket visszatérőnek nevezni, a gyermekgyógyász Jókay Kinga ugyanis emigráns szülők gyermekeként Chicagóban látta meg a napvilágot, és tízéves - számára hazai - gyakorlat után döntött úgy, hogy inkább Magyarországon folytatja.

Jókay Kinga

„A férjem, aki felvidéki magyar, szerette volna, hogy költözzünk Magyarországra, ami lényegében egyikünknek sem volt hazaköltözés, mert én sosem éltem Magyarországon, ő pedig korábban Szlovákiában élt. De úgy éreztük, hogy ide tartozunk, fontos volt számunkra, hogy a gyerekeink megtanuljanak magyarul, hogy megismerjük Magyarországot" - mondja a Heti Válasz Online-nak.

A többiek is a kulturális gyökerekre, az itt élő rokonokra és barátokra hivatkoztak, amikor azt kérdeztük, miért jöttek vissza. Volt, aki ennél praktikusabb okokat említett, azt mondta, itt vannak a nagyszülők és a magyar középiskolák jobbak.

Kalandvágy vs anyagi okok

De kezdjük az elején. A legtöbben tapasztalatszerzés céljából, nyelvtanulási szándékkal vagy kalandvágyból mentek ki, többen kutatási lehetőséget kaptak neves külföldi egyetemeken. A belgyógyász Bodnár Eszter viszont azt mondja: „Ha az akkori hazai fizetésből megfelelő színvonalon tudtam volna élni, nem mentem volna külföldre. De kaptam a szüleimtől egy autót, és nem tudtam megtankolni." Ezt követően többen elismerik, bizony az anyagiak is szerepet játszottak döntésükben.

Bodnár Eszter

„Belgyógyász gyakornokként 30 ezer dollárt kerestem évente, utána a négyszeresét, valamint prémiumot is kaptam a forgalom után. Átszámolva 40 millió forint volt az éves fizetésem" - mondja Bodnár Eszter. „Összehasonlítva az átlag amerikai gyermekgyógyász keresetével, kevesebb mint negyedét keresem most az amerikai fizetésnek, pedig 100 százalékban magánrendelőben dolgozom" - teszi hozzá Jókay Kinga is. „Mire három szakvizsgás orvos lettem, felment 40 -45 ezer dollárra a keresetem. Ha ott maradtam volna, valószínűleg a 150 ezer dollárt is elérte volna a fizetésem. Ha ott maradok, harmincszorosa lett volna a fizetésem a magyarnak" - fejti ki Bodó Imre (belgyógyász, hematológus, onkológus). „Arányait tekintve a külföldi rezidensi fizetés nyolcszorosa volt a hazainak" - mondja Vernes Réka háziorvos is.

A kinti életet, a beilleszkedést többen többféleképpen élték meg. Sokuk szerint a szakma - ha valaki beszéli a nyelvet, és ért a dolgához - befogadó, eleve megszokták, hogy például a belgyógyászok között sok az indiai, pakisztáni, perui. „Nem tesznek különbséget a nemzetiségek közt" - mondja Bodnár Eszter.  

Az amerikai társadalom viszont már sokkal kevésbé elfogadó. „Amerikában az emberek közti kapcsolatok teljesen más jellegűek, mint amihez mi vagyunk szokva. Individualisták, felszínesek, nem lehet úgy beszélgetni egy amerikaival, mint ahogy egy magyarral" - vágja rá Bodó Imre.

Kolbászból a kerítés is

A kint eltöltött évekre szakmai értelemben mindenki a legnagyobb megelégedéssel tekint vissza. Sok szempontból le van maradva Magyarország - ismerik el kérdésünkre.

Dohán Orsolya

„Tíz évvel járnak előttünk. A hazai gyakorlattól eltérően külföldön nincs tekintélyelven alapuló hierarchikus rendszer" - mondja Vermes Réka (belgyógyász, háziorvos).

A magyar „feudális" rendszerre mások is panaszkodnak. Dohán Orsolya (belgyógyász, endokrinológus, klinikai onkológus) szerint „a magyar egészségügyi intézmények úgy dolgoznak, mint a középkori feudális műhelyek, egyszemélyi, mindenek felett álló, gyakorlatban nem visszahívható vezetőkkel, akik a pozíciójukba beleöregszenek. Nincsenek nyílt pályázatok, az állások egy részét meg sem hirdetik. Hiányzik itthon a személyzet is, egy amerikai kórház személyi létszáma duplája a hasonló méretű magyarénak."

Mivel sokan gyakornokként, kezdő szakorvosként mentek ki, rákérdeztünk a képzési színvonalra is. Itt már jobban megoszlottak a vélemények.

„Magyarországon kitűnő szakemberek tanítanak, magasan képzett diákok végeznek az egyetemeken. Ennek nagyon jó bizonyítéka, hogy számos külföldi hallgató választja a nagy múltú magyar egyetemeket továbbtanulás céljából" - mondja a szülész-nőgyógyász, klinikai genetikus Elekes Tibor. Hozzáteszi viszont, hogy itthon „nagyon nehéz minőségi szakorvos-képzést nyújtani, hiszen az alulfizetettség miatt az oktatók energiájának nagy részét az egzisztenciateremtés köti le. A motiváció- és időhiány akadályozza a rezidensek megfelelő képzési szintjének elérését."

Elekes Tibor

„Amerikában három évig gyakornok voltam, de véleményem szerint ez a három év nagyságrendekkel hasznosabb volt, mint az itthon eltöltött öt év. Amerikában problémaorientált, betegre fókuszáló megközelítést alkalmaznak, szemben a magyar egyetemeken lexikális tudást hangsúlyozó képzéssel. Eleve az órák száma között jelentős különbség van: itthon heti egy folyóirat referáló óra van, ahol olyan különleges eseteket ragadnak ki és beszélnek át, amelyek a klinikai gyakorlattól azért távol állnak. Amerikában ezzel szemben egy hét alatt két reggeli riport volt, amely során az éjszakai műszak legérdekesebb esetét beszéltük át, és együtt találtuk ki, mi lett végül a diagnózis. Továbbá minden nap előadás volt ebédidőben, és hetente egy úgynevezett grand rounds, amikor neves előadót kértek fel a képzés megtartására. Az osztályos képzésekkel együtt így heti 10 alkalommal foglalkoztunk a továbbképzésünkkel." - mondja Bodnár Eszter.

Dohán Orsolya szerint a képzések, munkahelyi légkör, hozzáállás tekintetében nagyon el vagyunk maradva. „Az Egyesült Államokban az egyetemi élet fantasztikus volt. A tudás megszerzéséhez minden adott.  Minden nap délben volt egy előadás, ezt az adott szakmai terület vezető szakemberei - köztük Nobel-díjasok is - tartották. Ragadt az emberre a tudás, az információ. A szakmai megbeszéléseken és kongresszusokon szabad és elvárt, hogy kritikus kérdéseket kapjon az előadó. Itthon a továbbképzések színvonala elmarad a nemzetközi mércétől. Az előadókat ismeretségi alapon, nem szakmai tudás alapján szervezik össze. Magyar továbbképzéseken, kongresszusokon sokszor tiszteletlenségnek, illetlenségnek számít, ha valaki kérdez vagy vitát kezdeményez."

Németh Csilla

Németh Csilla (belgyógyász, endokrinológus) is hasonlóan emlékszik az Egyesült Államokban eltöltött évekre. „A hangulat sokkal jobb, demokratikus, nem autoriter, a szakmaiságot helyezik előtérbe, nem a kapcsolatokat. A képzés sokkal inkább gyakorlati jellegű, több önállóságra van lehetőség már kezdettől fogva."

Mindenhol jó, de legjobb...

A sokat dicsért képzési rendszerek és magas fizetés ellenére az általunk bemutatott kilenc orvos mindegyike természetesnek vette, hogy egyszer hazatér. Volt, akinél családi okok léptek fel, és van, aki azt mondja, megteremtette azokat az anyagi feltételeket, amiket szeretett volna. És ekkor jött a meglepetés, az újabb kulturális sokk. Itthon is kívülállók lettek.

„Nagyon nehéz, máig az. Nincs nyílt, működésében ellenőrzött pályázati rendszer. Az egyetlen a Lendület program, amely kiváló kezdeményezés, de ez csak a kutatók hazatérését segíti, és ők is jóval többen vannak, mint ahányan megkaphatják. Gyakorló orvosok hazatérést semmiféle program nem segíti. Csak a rezidensek itthon tartására vannak ösztöndíjak, pedig éppen ez az az időszak, amikor ki kellene menni külföldre tanulni, és azt a tudást érett szakorvosként hazahozni" - kritizálja a rendszert Dohán Orsolya.

Vernes Réka

„Nem volt könnyű visszailleszkedni, vállalkozást indítani, az itthoni bürokratikus útvesztőben eligazodni" - mondja Vernes Réka. „Nem volt könnyű tíz év után visszaszokni az itthoni viszonyokhoz. Az információ nem megfelelő áramlása, valamint a szakmai féltékenység a legnagyobb akadály a munkahelyeken" - erősít Pulai Judit belgyógyász, reumatológus szakorvos is.

Amit a külföldön töltött évek adnak ezeknek az orvosoknak - a szakmai és egyéb tapasztalatokon túl - vitathatatlanul az összehasonlítás lehetősége.

„Itthon az állami egészségügy szervezetlen, szétesett, a torz irányítási struktúra a kreativitást gátolja, sőt akár bünteti, orvosi munka mellett/helyett végzem a nem létező adminisztrátor, betegútszervező, nővér, pszichológus munkáját, fölösleges és rendkívül fárasztó köröket futva. Rosszul működő rendszerben sokat kell dolgozni, értelmetlenül, az eredmény elmarad, és ez frusztrációt okoz" - mondja Dohán Orsolya.

Vernes Réka szerint a legnagyobb különbség az, „hogy a kinti rendszerben a betegnek több választása van, több biztosító és biztosítási feltétel közül választhat, és dönthet akár úgy is, hogy nem köt biztosítást. Ezáltal nagyobb az egyén felelősségvállalása a saját egészségével kapcsolatban, hiszen jobban megéri egészségesnek, munkaképesnek maradni."

Gudor Orsolya

„A legnagyobb különbséget az emberek egészséghez fűződő kapcsolatában látom: Amerikában egészségközpontú az ellátás, azaz a páciens nem akkor megy el az orvoshoz, ha már nagy baj van, hanem azért jár rendszeresen, hogy megelőzze. Az orvosok és az emberek is a prevenció hívei" - erősíti meg kollégája szavait Jókay Kinga is.

Gudor Orsolya gyermekgyógyász kérdésünkre így válaszol: „Úgy éreztük, hogy aki Magyarországon kórházi osztályon kezelt beteg, azt az USA-ban fel sem vennék a kórházba, aki nálunk intenzív osztályon kezelt, azt ott normál kórházi osztályon kezelik."

Pulai Judit

Pulai Judit szerint „a szakterületek közötti kommunikáció hatékonyabb, a kivizsgálások gyorsabban történnek, nagyobb az összhang a konzultánsok között, mint itthon. A legtöbb orvos konzultánsként jár a kórházba, nem egy kórházi osztályon dolgozik, általában járóbeteg rendelést folytat a saját rendelőjében, munkahelyi konfliktusok így kevésbé alakulnak ki."

„A fiatal orvos generáció szeretne jobb szakmai és anyagi körülmények között dolgozni, ezért elmennek. Az idősebbek kevésbé mozdulnak, de egyre nagyobb a terhelésük. Kérdéses számomra, hogy meddig lehet ezt a rendszert fenntartani" - morfondírozik Németh Csilla.

 „Külföldön sajnos a pereskedés nagyon jellemző, tehát egy orvosnak vigyáznia kell, hogy mindenért ő felel, a biztosításával, a vagyonával" - említi meg az amerikai orvosvilág egyik negatívumát Bodó Imre. „Sokkal több egészségügyi jogászra lenne szükség Magyarországon, a műhibaperek Amerikában nagyon jellemzőek, Magyarországon kevésbé, pedig az hat a szakmára is" - teszi hozzá Jókay Kinga.

S mi a magyar rendszer pozitívuma még? A szabadság - mondja Jókay Kinga. „Magyarországon több szabadságuk van az orvosoknak és több idejük van arra is, hogy konferenciákon vehessenek részt. Amerikában két hét szabadság és két hét szakmai továbbképzés már nagyon soknak számított."

Soha nem mondd, hogy soha

Bodó Imre (A fotókat a Rózsekert Medical centeről kaptuk)

„Két kivétellel minden New Yorkban megismert európai barátom visszatért a hazájába. Ha csak a szakma, amit nagyon szeretek, és hivatásnak tartom lenne a döntés mércéje, akkor soha nem jövök haza" - mondja Dohán Orsolya.

De maradnak-e?  - tesszük fel a kérdést a gyógyítóknak. Többségük igennel válaszol, és csak baráti látogatásokat vagy konferenciákat említ külföldi, tervezett úticélként. De a helyzet nem ennyire egyértelmű. Bodó Imre és felesége, Németh Csilla nem tartják kizártnak, hogy egyszer még visszatérjenek az USA-ba. A gyermekgyógyász Gudor Orsolya is mindenképp meg akarja tartani az amerikai orvosi működési engedélyét, a pálya tehát számára is nyitott a jövőben is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.