valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

http://valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

HATÁRESET

/ 2005.10.13., csütörtök 13:01 /

Százával visszafordított emberek, elemi felháborodás - gyorsmérleg a román állam új határátlépési rendeletéről. A Heti Válasz kétszer tizenkét órát töltött autóbuszon, nem sokkal keleti szomszédunk uniós csatlakozásának budapesti ratifikálása után. A Budapest-Székelyudvarhely-Budapest útvonalon azt vettük szemügyre, hányadán is állunk a személyek szabad áramlásával. Európai Unió - alulnézetből.



- A fene essen az egész unióba! - sistereg a sofőr. Éjfél van, egy székelyföldi busztársaság menetrend szerinti Budapest-Székelyudvarhely járatán ülünk, s leszállított utastársunkra várunk a határátkelő ártándi oldalán. Tompán világítanak a fények, a hangszórókból kereskedelmi rádió szól. Hideg van. Rövid várakozás után a magyar határőr által raportra szólított fiatalasszony visszatér, bordó román útlevelében sárga csekk. Szó nélkül elhelyezkedik ülésén, s néhány perc múlva már alszik is. Megkönnyebbülés, mehetünk tovább.

A máskor zsúfolt járat jó, ha félig van tele: a Magyarországon tanuló, dolgozó erdélyiek nagy része elhalasztotta a hazautazást, attól tartva, hogy a megszigorított feltételek miatt nem térhetnek vissza. A pihenők közbeni beszélgetések is főleg meghívólevélről, hiteles fordításról, kenőpénzről szólnak.

SZIGORÚ ELŐÍRÁSOK

- Vasárnap már megyek is vissza, csak orvosi kivizsgálás miatt jöttem haza - mondja egy asszony, aki Magyarországon egy szórakozóhelyen a vécéket vigyázza. Megszokta már a gyorsan változó rendelkezéseket, mint mondja, nincs más választása, romániai nyugdíjából nem lehet megélni. Azt viszont még nem tudja, hogyan szerzi meg a megkövetelt hiteles magyarországi meghívólevelet.

A román kormány által október elsejével bevezetett, majd a minap - a hozzánk utazók számára magyar kormányzati kérésre - eltörölt szigorú kilépési feltételek nemzetiségtől függetlenül megdöbbenést keltettek az erdélyiekben, akik a román kormány túlbuzgóságát vélték fölfedezni a történtek mögött. Az eleinte uniós előírásokra hivatkozó Vasile Blaga belügyminiszter is kénytelen volt elismerni: nem brüsszeli elvárás a közjegyző által hitelesített, románra hivatalos tolmács által fordított meghívólevél vagy a szállodafoglalás megkövetelése. A kormányrendelet egyetlen előnye, hogy a kiutazáshoz már nem 500, hanem napi 30, de legkevesebb 150 eurónyi valutát, valamint retúrjegyet kell felmutatni. A változásról nem tájékoztatott, október első négy napjában Magyarországra, Nyugat-Európába induló 42 ezer román állampolgár közül ötezer-ötszázat fordítottak vissza határőreik.

Keleti szomszédunk számára nyugati partnerei 2002-től eltörölték ugyan a vízumkényszert, ám szigorú fellépésre szorították (volna) az országot a Párizst, Berlint, Rómát elárasztó koldusmaffiával szemben. Mivel azonban egyes uniós országokban továbbra is idegenrendészeti problémát jelentenek a román állampolgárok, Brüsszel még erőteljesebb szigorra kérte Romániát. Ezért vezethették be a kemény rendelkezéseket, noha így az ostor a legálisan utazókon csattant. Például Kovács Sándoron, akivel Székelyudvarhelyen, a Lajos Ágnes közjegyző irodája előtti sorban állás közben beszélgetünk.

- Az uniót azért vártuk, hogy legalább az utazás könnyebben menjen. De ahogy közeledünk a tagsághoz, úgy nehezítik a közlekedést - fakad ki a traktorvezetőként dolgozó férfi. Testvére, Ferenc helyesel: lánya már évek óta Németországban él, s most nem mer elindulni meglátogatni. - Már ott tartunk, úgy kell elbúcsúzni itthon, hogy nem tudjuk, mikor jövünk haza, honnan dobnak ki minket - legyint fáradtan. Bent, az irodában a közjegyzővel együtt számolunk. A papírok beszerzése, fordíttatása 2,5 millió régi lejbe kerül - hatalmas összeg ott, ahol az átlagfizetés 5-6 millió régi lej. Maga a közjegyző is a televízióban hallotta a változások hírét; mint mondja, ő sem tud az intézkedést igénylő uniós elvárásokról. Lajos Ágnes szerint gyakori, hogy a jogszabályt alkalmazók is a médiából értesülnek a még ki sem hirdetett törvényekről, rendeletekről.

Sokan úgy érzik, visszatértek a múltba, amikor nehezen lehetett útlevelet szerezni - de akkor legalább utazhattak. Most viszont, ha megszerzik is az okmányt, nem tudnak elmenni. A kolozsvári Krónika vezércikkírója szerint utoljára a diktatúrában korlátozták úgy a román állampolgárok külföldre utazását, mint most. A rendelet módosításakor, a magyar-román határrendészeti egyezmény aláírásakor pedig szó sem esett a visszafordítottak kártérítéséről.

AUTONÓMIA NÉLKÜL?

- A legrémisztőbb, hogy akkor emelnek bizonylatokból, meghívólevelekből, okmányokból papírfalat Románia határára, amikor már a láthatáron van az unió. Ez az utazási szabadság megsértése, az emberek megalázása - fogalmaz keserűen Szakács István Árpád író, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanára. Szerinte is elsősorban az utazás megkönnyítését várják az erdélyi magyarok Románia 2007-es uniós csatlakozásától; az autonómia más lapra tartozik.

- A magyar ellenzéktől elvárni, hogy vétózza meg Románia uniós csatlakozását, olyan, mintha egy vendéglőben azt szeretnénk: egy másik asztal fizesse ki a fogyasztásunkat. Az autonómiát annak a közösségnek kell kérnie, amelynek szüksége van rá. Ha a kérés megvan, mások támogathatják. A romániai magyarságnak azonban nincs autonómiaálláspontja, mert legfőbb képviselete, az RMDSZ azt nem vállalta, és nem is engedte a párbeszéd kibontakozását. Akkor lenne jogos a számonkérés, ha átbeszélt, világos és elfogadott autonómiakoncepcióval rendelkeznénk. Ilyen nincs, miért várjuk hát másoktól, hogy helyettünk cselekedjenek? - kérdez vissza Szakács István, amikor véleményét kérjük a magyar parlament minapi döntéséről.

A közeledő uniós tagság sokakat félelemmel tölt el, s véleményük alátámasztásául a rossz magyarországi tapasztalatok mellett az ország felkészületlenségét hozzák fel. Valóban nehéz alapos előkészületekről beszélni. Hiába lengedezik büszkén az aranyosgyéresi acélhuzalgyár főportájától a közintézményeken át a királyhágói falatozóig mindenütt - a román nemzeti trikolór és a NATO lobogója mellett - az uniós zászló, ha például egész Maros megyében csak öt olyan tejbegyűjtő központ van, amely megfelel a brüsszeli szabályozásnak. Sok erdélyi magyar tart attól is, hogy a lakosság harminc százalékának kenyeret adó, a tömegek számára túlélést jelentő mezőgazdaságot az uniós előírások lehetetlen helyzetbe hozzák.

Balázs Árpád, az udvarhelyi Príma Rádió felelős szerkesztője kávézójában ülünk, a falon 1943-as oklevél hirdeti, hogy Novák Miklós immár jogosan nevezi magát kéményseprőmesternek. Magyar királyi pénzügyőrtisztek, polgárcsaládok, gimnáziumi osztályok képei a falon, a magnóból Karády Katalin szól. Amikor az uniós tagságról kérdezzük, vendéglátónk is az aggodalomra okot adó jelenségeket sorolja. A tájékozatlanságot tartja a legnagyobb gondnak, szerinte a politikusok sem sietnek az országban tapasztalható csodaváró hangulat ellen beszélni. Igaz, a román értelmiség jelentős része már kezdi felismerni, hogy az Európai Unió kötelezettséget is jelent. S bár szerinte is az unió jelenti a legjobb megoldást a magyar nemzet széttagoltságára, kétségei azért vannak - gondot jelentenek például az állandóan és kiszámíthatatlanul változó jogszabályok. De máris mutatja a hodgyai református dalkörről majd hetven éve készült felvételt, s nevetve mondja a nemrég pusztító árvízre utalva: egyik idős hodgyai ismerőse szerint "a víz bemosott minket az unióba, az ár elvitt kerítést, határt, mindent".

KENŐPÉNZ, UNALOMŰZÉS

A székelyudvarhelyi buszpályaudvaron feszültebb a hangulat. A Magyarországra induló menetrend szerinti járatokra ötven-hatvan fő helyett húszan-huszonöten vesznek jegyet. A mi öreg Neoplanunkon is marad bőven hely. Senki sem tudja, hogy a határon kérik-e a meghívóleveleket vagy sem; néhányan lesz, ami lesz alapon ülnek fel. Menni kell, élni kell.

Az utazóközönség, akárcsak odafelé, mesteremberekből, feketén dolgozókból, diákokból, rokonlátogatásról hazatérőkből áll. Az éjszaka közepén, még Nagyvárad előtt sorra járulnak a sofőrökhöz a román törvények által előírt eurómennyiséggel nem rendelkezők. Rövid procedúra után övék a megfelelő összeg a határ utáni első megállásig, amikor is vissza kell adni a pénzt. Az átkelőhelyen a buszra felszálló román határőr láthatóan komoly gyakorlattal rendelkezik már saját állampolgárai megalázásában. Szinte kitépi a kezekből az útleveleket, és mindenkinél rákérdez a meghívólevélre, noha a papírt végül nem kéri el. Harsányan egzecíroztatja az álmos embereket: - Magyarországra mész? Miért? És Magyarországon hova? Kis idő múltán az egyik sofőr néhány eurót gyűr a zsebébe, és az útlevekkel elvonuló tiszt után ballag a bódéja felé. Hamarosan kiderül, az úti okmányokkal minden rendben van.

Átgördülünk a határ magyar szakaszára. Fiatal főtörzsőrmester gyűjti be az iratokat; a mi kék útlevelünk (akárcsak kollégáját a másik oldalon) nem érdekli. Néhány perc múlva név szerint szólít két utast, két fiatal lányt. A megzavarodó sofőrök sem tudják hirtelen, mi a teendő, s már csak a lelépők után tudnak szólni: "ha kell, eurót adjatok". A határőr bekíséri őket a bódéba, három kollégája is odagyűlik. A hirtelen feszülten megélénkülő buszon találgatjuk, mi lehet a baj. Aztán lassacskán megvilágosodik, csak arról van szó, hogy az útlevélvizsgálók unják a hajnali munkát, és hölgytársasággal szeretnék színesíteni az adminisztrációt.

Fél órát várunk, aztán a helyiségből kiszűrődő nevetés megnyugtat bennünket: legalább törzsőrmester úrék jól szórakoznak. Már csak a magyar vámvizsgálat van hátra, baj nélkül túljutunk azon is, s megérkezünk az immár másfél éve EU-tag Magyarországra a hamarosan uniós országgá váló Romániából.

"Magyarázzuk, rossz románsággal, hogy csak vendégségbe megyünk. Igen, da, a barátok, prietenii, da. Meghívtak. Csak egy hetet, o szöptömünö, a week... (...) Leköpnek. Borson és Ártándon, Biharkeresztesen és Nadlacon és Nagylakon, mindenütt. Bunkószékely. Ez a nevünk, világszerte. Így, egybeírva. Mondjuk magunkról mi is. De nekünk szabad. Boldogok vagyunk, hogy átengedtek. A magyar vámosnak megnyaljuk a kezét. Nagyképű poénjaira kedélyes kacagást csalunk elő magunkból, s egymás felé biccentünk: "Ez igen, humor, tezsvér! Nagyon jó!" De homok ez, s a lélekben csikorog tovább" - fogalmaz, talán helyettünk is, a fiatal prózaíró, Nagy Koppány Zsolt A vendégmunkás dalai című írásában.

A határ után megállunk az első kávésbódénál. Csak az elzúgó kamionokat hallani, az emberek némán szívják a sötétben cigarettájukat. Kitörő örömnek semmi nyoma, csak azok mozdulnak, akik visszaadják a határ előtt kölcsönkapott pénzt az akkurátusan könyvelő sofőröknek.

Kis kelet-közép-európai abszurd - magyar és román szereplőkkel, uniós színpadon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.