Házszabályos demokrácia

/ 2002.03.15., péntek 07:45 /

A magyar politikai életben fontos mérföldkőnek számít, ami az Orbán-Nastase megállapodás aláírása után történt. Az ellenzéki pártok ugyanis egy tizenkét éves hagyományt felrúgva megszegték azt az íratlan szabályt, hogy a szóbeli megállapodásokat betartják - nyilatkozta lapunknak Áder János, az Országgyűlés elnöke. Szerinte ez a magatartás hatással lesz a későbbi évek politikai közlekedési szabályainak kialakítására is.

Fotó: Griechisch Tamás

Lezárult az 1998 és 2002 közötti parlamenti ciklus. Négy év elteltével elégedetten áll-e fel az Országgyűlés elnöki székéből?

Amikor mérleget készítünk, azt kell megnézni, mit valósítottunk meg az Országgyűlés által elfogadott kormányprogramból. A parlament ugyanis, amikor bizalmat szavaz a kormánynak, kötelezettséget vállal, hogy a program végrehajtását támogatja. Ennek a kormánykoalíciónak az Országgyűlésben kezdetektől fogva csekély többsége volt. Ennek fényében értékelendő a parlament négyéves teljesítménye, amellyel összességében elégedett vagyok.

Az utolsó parlamenti ülésen azt mondta egy MSZP-s képviselő, hogy a Fidesz alulértelmezte a demokráciát, és ráerőltette az Országgyűlésre a háromhetenkénti ülésezést. Három év óta folyamatosan ez a legsúlyosabb vád a legnagyobb kormánypárt ellen.

Számtalanszor elmondtam, tényekkel alátámasztva, hogy a háromhetes munkarend beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Növelte a törvényalkotó munka hatékonyságát, kiszámíthatóbbak, tervezhetőbbek voltak a törvényjavaslatok parlamenti vitái. Az elfogadott törvények száma is majdnem ugyanannyi, mint az előző ciklusban. Ráadásul a politikai viták, a napirend előtti felszólalások, az azonnali kérdések, az interpellációk összességében majdnem hasonló terjedelemben folytak a parlamentben, mint az előző négy évben. A szocialisták állításai tehát nem felelnek meg a valóságnak.

Politikai elemzők is megfogalmaztak olyan kritikát, hogy a Fidesz az erő pozíciójából megváltoztatta az ülésezési rendet, lényegében egy "munkaparlamentet" hozott létre, s ezzel az Országgyűlés hatalmát csökkentette.

Amikor a mostani ellenzék volt többségben a parlamentben, és ők döntöttek el valamit, az akkori ellenzék támogatása vagy egyetértése nélkül, akkor az konszenzus volt. Amikor ebben a ciklusban a mostani kormánypártok döntenek el valamit, az erőfitogtatásnak számít. Hamis úgy visszatekinteni az 1994-98-as Országgyűlés munkájára, mintha az a folyamatos konszenzuskeresés időszaka lett volna. A parlamenti demokrácia lényege, hogy az a többség, amely a választópolgároktól felhatalmazást kapott a program végrehajtására, megfelelő parlamenti, alkotmányos és házszabályi keretek között meghozza a szükséges döntéseket. Úgy látszik, ez zavarja azokat, akik időnként ellenzékbe kényszerülnek, és ezt még nem szokták meg. Nem kellene a demokrácia végórájának tartani, ha valaki négy, nyolc, akár húsz évre tartósan ellenzéki pozícióba kerül.

Időnként föllángolnak a viták a parlament létszámáról. Házelnökként hogy látta, sok a 386 képviselő?

A parlament létszámának csökkentésével egyetértek. Ezt elég régóta szorgalmazza a Fidesz is. Megtettük a javaslatunkat a létszámcsökkentésre, és ezzel összefügésben az új választójogi törvény koncepcióját is letettük az asztalra. Ezt a szocialista párt nem fogadta el, így a tárgyalások elakadtak. Mivel kétharmados törvényről van szó, a jelenlegi parlamentben nem volt lehetőség arra, hogy a módosításhoz szükséges többséget megszerezzük.

A kétkamarás parlament felállításának szükségességét az elmúlt tizenkét évben többen felvetették. Legutóbb Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje vette be a programjába.

A kétkamarás parlament felállítását a Fidesz soha nem támogatta, sőt korábban a szocialista párt sem értett egyet vele. Szerintem ez Medgyessy Péternek egy hirtelen jött ötlete volt. A szocialista párt többször kifejtette, hogy csökkenteni akarja a parlament létszámát, ez súlyos ellentmondásban van a kétkamarás parlament felállításával. Azt gondolom, hogy semmilyen alkotmányos vagy politikai indok nem szól a második kamara felállítása mellett, ráadásul a törvényhozási munkát rendkívüli módon lelassítaná. Azt szokták mondani az alkotmányjogászok, hogy ott, ahol a második kamarának érdemi döntési jogosítványai vannak, a munka mérhetetlenül lelassul. Ott pedig, ahol nincsenek, fölösleges létrehozni.

A házelnöki székből mely törvények elfogadását tartotta a legjelentősebbnek az elmúlt négy évben?

Nem törvényt mondanék, hanem olyan területeket, amelyeken a jogszabályalkotó munkának köszönhetően eredményeket értünk el. Tennivaló volt bőségesen. Nagyon fontosnak tartom a családtámogatási rendszer átalakítását, a gyes, a gyed alanyi jogúvá tételét, illetve az összeghatár felemelését, a gyermekek utáni adókedvezmény 1999-es bevezetését s az utána következő esztendőkben a kedvezmény mértékének folyamatos növelését. Bár a Fidesz 1998-as választási programjában a nyugdíjak reálértékének a megőrzése szerepelt, ehhez képest 15,9 százalékos reálérték-növekedést sikerült elérni - miközben a Horn-kormány idején tizenkét százalékos csökkenés volt. Szintén fontosak voltak azok a szabályok, amelyek a diploma megszerzésének megkönnyítését segítették elő, amelyek lehetőséget teremtettek arra, hogy a versenyképes tudáshoz minél többen hozzájussanak. Az első intézkedések egyike a tandíj eltörlése volt, majd költségvetési forrást biztosítottunk új kollégiumi helyek létesítésére, a kutatás-fejlesztésre fordított összeget a duplájára növeltük (a GDP 0,7 százalékáról 1,5 százalékára, ami már közelít a a világ élvonalához tartozó országoknak a mértékéhez). Bevezettük a diákhitelt, jelentős béremelések voltak a közoktatásban és a felsőoktatásban. Volt tennivalója az Országgyűlésnek a közbiztonság területén is. Szigorítottuk a büntető törvénykönyvet, felállítottuk a szervezett bűnözés elleni központot. Hadd tegyem hozzá, hogy amikor a kábítószerrel kapcsolatos szabályok szigorítása volt napirenden az Országgyűlésben, az előző kormány egészségügy-minisztere részt vett azon a budapesti tüntetésen, amelyen a drogfogyasztás liberalizálását követelték.

Mi az oka, hogy nem sikerült lezárni az EU-csatlakozással kapcsolatos törvényhozást?

Nyugati tárgyalópartnereimnek azt szoktam mondani, és idehaza is úgy nyilatkoztam, hogy ezt a feladatot az Országgyűlés 2002 végére tudja befejezni. A munkálatok nagy részét a parlament elvégezte, nem sok maradt a következő ciklusra. Az esetek nagy részében nem volt nagy vita a parlamenti pártok között, mindenki belátta, hogy a törvénymódosításokra szükség van. Két kivétel azért mégiscsak akadt: az egyik a médiatörvény. Az uniós szabályozás lényege, hogy a gyerekek személyiségét romboló erőszakos jelenetek számát korlátozni kell. Az MSZP és az SZDSZ nem támogatta, hogy az elsősorban a fiatalok, a gyermekek védelmét szolgáló jogharmonizációs intézkedések a törvénybe bekerüljenek. A másik ilyen vitás kérdés a munka törvénykönyvének elfogadása volt tavaly, amikor is a módosítások többsége jogharmonizációs célokat szolgált. Ennek kapcsán az ellenzék azt állította, hogy a jelenlegi kormánykoalíció el akarja venni az emberektől a szabad szombatot. Az elmúlt esztendőben bebizonyosodott, hogy fölösleges és indokolatlan volt a riogatás, a félelemkeltés. Nem vettük el senkinek a szabad szombatját.

Az elmúlt négy évben gyakoriak voltak az éles szócsaták a parlamentben, s a kormánypártoknak és az ellenzéknek ritkán sikerült kompromisszumot kötni.

Kompromisszumot kötni meglehetősen nehéz feladat lett volna, hiszen a szocialista párt nem támogatta a gyermekek utáni adókedvezmény bevezetését, a minimálbér jelentős megemelését és a nyugdíjemelést sem. A Fidesz viszont úgy gondolta, szükség van ezekre az intézkedésekre. Ugyanígy voltunk a gyes és a gyed alanyi jogúvá tételével, amelyet szintén elleneztek a szocialisták. Azt kellett eldönteni, hogy ezeket a döntéseket meghozzuk-e vagy sem. Hogyan lehetett volna kompromisszumot kötni az igenek és a nemek között? A politikai pártok versengésének, a parlamentáris demokráciának a velejárója, hogy a szocialisták mást gondolnak fontosnak, máshova helyezik a hangsúlyokat, mint mondjuk a Fidesz. A pártok programjai négyévente megmérettetnek a választásokon, amikor is a szavazók eldöntik, milyen irányba menjen az ország. Tudomásul kell venni, hogy a győztes határozza meg a parlamenti és a kormányzati döntéseket is. Ezt hívják parlamentáris demokráciának.

Az ellenzék viszont a kormánypártokat vádolja az ellenségeskedések miatt, többek között a hatpárti tárgyalások kudarcaiért.

Éppen az MSZP és az SZDSZ rúgott fel egy tizenkét éves hagyományt pillanatnyi kampányérdekek miatt. Eddig ugyanis létezett egy íratlan szabály a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzéki pártok között, hogy a szóbeli megállapodásokat betartják. Ez sérült meg az Orbán-Nastase megállapodás aláírása után. A tárgyalásokon ugyanis Kovács László és Szent-Iványi István is úgy nyilatkozott, hogy nem látnak a megállapodásban kockázatot. Az aláírást követően mégis szégyenteljes kampányt indított az MSZP és az SZDSZ, azzal riogatva a választópolgárokat, hogy több millió külföldi fogja kiszorítani őket a munkahelyükről. Azóta bebizonyosodott, hogy a vádak alaptalanok voltak, a státustörvény miatt nem veszítette el senki a munkahelyét. A magyar politikai életben fontos mérföldkő, hogy ezt az íratlan szabályt megszegték. Az adott szó becsületét teljes egészében semmibe vevő magatartás súlyos következménnyel járhat a későbbi évek politikai közlekedési szabályainak kialakítására is.

Az elmúlt négy évben meglehetősen gyakran kivonult az MSZP és az SZDSZ az ülésteremből. Ezzel az ellenzékkel nehezebb volt együtt dolgozni, mint az előző ciklus parlamenti ellenzékével?

Mondhatnánk ugyan, hogy ez egy kivonulós ellenzék, de lényegében a kivonulás is hozzátartozik a parlamenti munkához. Nem hiszem, hogy emiatt komoly aggodalmakat kellene megfogalmazni. A szocialista párt egyszerűen nem tudta megemészteni választási vereségét, nem volt képes tudomásul venni, hogy 1998-ban a választópolgárok többsége nem neki szavazott bizalmat. Ez végigkísérte az elmúlt négy év munkáját, és úgy látom, végigkíséri a kampányt is. Mindent megpróbáltak azonnal ellehetetleníteni, amit a kormány kitalált. A legjobb intézkedésekről is be akarták bizonyítani, hogy ártó szándékúak, nem a választópolgárok érdekeit szolgálják. Minden alapot nélkülöző rémhírekkel próbálták az embereket riogatni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a választópolgárok el tudják dönteni, ki végzett érdemi munkát az Országgyűlésben, és ki volt az, aki az eltelt négy évben a hatalom visszaszerzéséért folytatott kampányolásra használta fel a parlamentet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.