Heccmesterek Tiszaeszláron

/ 2012.04.25., szerda 17:20 /

Közel évtizedes kutatást lezáró könyvével tavaly újalapokra helyezte a Tiszaeszlár-kutatást Kövér György. A Solymosi Eszter eltűnése nyomán kezdődött per egy jobbikos parlamenti képviselő beszéde miatt ismét a középpontba került. Az ELTE történészprofesszora a vérvád hátteréről és az ügy eddig sosem publikált részleteiről beszél a Heti Válasznak.

- Nyolc évet szánt az Eszlár-kutatásokra. Publikált, szemináriumot, tavaly pedig egy 750 oldalas kötetet szentelt a témának - nemrég mégis az ügy legrosszabb interpretációival találkoztunk. Csalódott?

- Nem. Szakmailag elismerik a munkámat, az intellektuális közösség pedig értően reagált a könyvemre is.

- Közben viszont sok mítosz erősen tartja magát. A történésznek nem feladata az ismeretterjesztés?

- Dehogynem, tőlem sem idegen ez a műfaj, de nem lehet minden témából egyszerre tudományos, majd operettváltozatot is írni. A tiszaeszlári dráma című könyvemmel a célom az volt, hogy az Eszlár-kutatás újalapokra kerüljön, hogy felhívjam a figyelmet korábban kevésbé hangsúlyos látószögekre, forrásokra. Nem vagyok belátó a tudatlansággal szemben, de realista módon tudomásul veszem, hogy néha nagyon sok időt vesz igénybe, míg egy-egy kutatási eredmény, újnézőpont beszivárog a szélesebb közbeszédbe is.

- A tiszaeszlári ügy egyik legerősebb kapcsolt fogalma a vérvád. Előfordult bármikor bizonyítottan rituális bűncselekmény Magyarországon?

- A vérvádaknak hagyományuk van az európai történelemben, így Magyarországon is. Az 1791-es szilágypéri eset például a jogi eljárás szempontjából igen tanulságos. Péren a 13 éves fiú halála után szó sem volt vérvádról mindaddig, amíg az alispán és az általa odarendelt felcser- a református lelkész támogatásával - azt nem állította. A megyei törvényszék halálos ítéletet hozott a vádlottakra, de a gubernium ezt, többek között a kényszervallatás miatt, hatályon kívül helyezte. Kende Tamás a kelet-európai vérvádakról szóló könyvében "játékmesterekként" azonosította a rituális gyilkosság bizonyításán ügyködő szereplőket. A péri eset modellértékű: Eszlárnál is látható, kik a "játékmesterek", vagy ahogy én fogalmaztam: "heccmesterek". Ez a korábbi ügy ismert volt Bary József vizsgálóbíró előtt is, hiszen tudjuk, bekérte a róla szóló leírást az eszlári vizsgálatkor. A modern jogrendszerben nincs helye efféle vádaknak.

- Ezek szerint a vérvád tévhit?

- A kollektív tudatalattiba szorult hiedelemről van szó. Tiszaeszlárnál pont húsvét táján robban elő a vád, amikor a vérnek, az áldozatnak jelentősége van. Ám ehhez szükség volt más tömeglélektani összetevőkre is, melyeknél éppen a heccmesterek szerepe volt óriási.

- A másik elterjedt mítosz szerint a bíró külső nyomásra volt kénytelen felmenteni a vádlottakat.

- Akik erről beszélnek, két dolgot nem tudnak. Először is nem ismerik Kornis Ferencet, a nyíregyházi törvényszék akkori vezetőjét. A nézeteitől függetlenül jól felkészült jogásznak tartom, egyénisége ismeretében pedig kizártnak gondolom, hogy bárki fentről ráparancsolhatott volna. Másfelől fontos annak a belátása, hogy ebben az ügyben jogilag a felmentésen kívül nem is születhetett volna más ítélet. Sosem lett meg a tárgyi tényálladék, vagyis a lány holtteste, a 14 éves Scharf Móric koronatanú "nagyfalusi vallomásáról" pedig tudni kell, hogy vele nem tétették le az esküt a kikényszerített vallomására, így az jogi értelemben nem vált bizonyítékká.

- Külső nyomáson azt értik, hogy a felmentő ítélet csak a rente conversio miatt született meg. Vagyis ha nem mentik fel Schwartz Salamon eszlári saktert és Scharf Józsefet, akkor "felső körök" nem hajtották volna végre az akkori államháztartás szempontjából fontos könnyítést.

- Az említett művelet keretében az addig 6 százalékos magyarjáradékkölcsön-kötvényeket 4 százalékos kötvényekre cserélték egy nemzetközi pénzügyi konzorcium közreműködésével. Ez valóban 1881 és 1884 között zajlott, 1882-ben pedig természetesen állt le, mert közben gazdasági válság ütötte fel a fejét. Ha a nyomásgyakorlással élő körök a per végkimeneteléhez kötötték volna a rente conversio folytatását, akkor az csak 1883. augusztus 3. - a verdikt megszületése - után indult volna újra, nem pedig már korábban,1883 tavaszán. A hitelezői kör"származásáról" pedig annyit, hogy annak nemcsak a Rothschild-házak, de a berlini Disconto-Gesellschaft, egy igazi porosz pénzintézet is tagja volt.

- A legnagyobb kérdés az: miért pont Tiszaeszlár? Máshol is előfordultak rejtélyes eltűnések. Az ön könyve alapján úgy érezni, kiemelten nehéz sorsú vidék ez, a társadalom mélyrétegeiben kódolva volt a robbanás. Később mégis így értékel: "Eszlárban semmi rendkívülit nem tudunk felfedezni, ami kizárná, hogy ami itt megesett 1882-83-ban, meg ne történhetett volna bárhol ezen a tájékon." Nem ellentmondás ez?

- Két külön síkról van szó. Kezdetben azt vártam, hogy a kutatás folyamán majd determináló tényezőket fogok találni a társadalmi struktúrában; olyan motívumokat, melyek előre jelezhették volna a robbanást. De nem ilyen egyszerű a dolog; Eszlár történetében alig lelni felekezeti konfliktusra. Magam egyetlen komoly esetet találtam: amikor a keresztény iskolák tanítóinak fizetése miatt különböztek össze keresztények és zsidók. Igazi feszült állapotról az akkori magyar társadalom szintjén beszélek: például a természeti csapások nyomán. Nézzük meg, hol fekszik a korban ez a falu: a Nyírperem vidékén, egy Tisza-kanyarulatban, így tízévente legalább egyszer elönti a víz. Az utolsó nagy áradás miatt Eszlár ma nagyobb részben nem is ott fekszik, mint 1881-ben. Vagy ott van a másik konfliktusmező, a birtokmegosztás. Tiszaeszláron borzasztóan nagy volt a földnélküliek aránya. A legfontosabb azonban, hogy lássuk, milyen konfliktuskezelési technikák alakultak ki a faluban. Ha jól megnézzük, talán nem is Solymosi Eszter eltűnése a legérdekesebb eset itt.

- Komolyan mondja?

- Félreértés ne essék, Eszteré nagy, soha meg nem oldott rejtély. Ám én nem feltétlenül oknyomozó kötetet írtam, hanem falumonográfiát: ez az a bizonyos másfajta beszédmód Eszlárról. Számomra zavaró volt, hogy a korábbi nagy ívű vitákban alig esett szó a faluról, a térről, a benne élő emberekről. Képzelem, hogy akit csak a "bűnügy" érdekel, a könyvem első 300 oldalát feleslegesnek fogja látni - pedig én ezt tartom a legfontosabbnak. Törekvésem szerint a hangsúly átkerült, és nem csupán a zsidókról vagy az antiszemitákról, hanem a falu egészének drámájáról van szó. A kötet olyan források bevonásával készült, amelyeket korábban egyszer sem alkalmaztak.

- Vagyis jó alkalomnak találta a pert egy nagy falumonográfia megírására?

- Az ügyben olyan dolgok bukkantak fel, amiket egy átlagos, XIX. századi magyar falu történetében nem lehetne megnézni. De mondok mást. Azt például tudta, hogy ez volt az első per Magyarországon, amit gyorsírással jegyzeteltek? Az így keletkezett szöveganyag kevéssé alkalmas arra, hogy megoldjuk Eszter rejtélyét, viszont jó arra, hogy megtudjuk, milyen emberek voltak az eszláriak. Gyakorlatilag élőbeszédként tekinthetünk ezekre a jegyzőkönyvekre; íme egy XIX. századi település, amely megszólal előttünk. Ráadásul mivel magam is tiszántúli vagyok, kihallom ezekből a szövegekből a diftongusokat is.

- Tényleg úgy látja, hogy a korábbi vitázó feleket nem is érdekelte Tiszaeszlár és lakossága?

- Az ismertebb értelmezésekben alig jelentek meg árnyalt emberi portrék. Nézzük meg: van az antiszemitizmus, ami "terjed". Van a vérvád, ami "erősödik". Ideológiákat emlegetünk, miközben emberekről beszélünk, ráadásul Eszlár esetében megfogható személyekről, a maguk összetettségében. A taksás nemes Farkas Gábor bíró, akit mindenki parasztnak néz, és aki egyszerre gyártója a vádnak és csitítója a feszültségnek. Vagy Adamovics József plébános, aki elsőként ad hírt a sajtóban az eszlári ügyről, ugyanakkor maga is igyekszik csendesíteni a falu népét, amikor borgőzösen kapát fognak a határban gyülekező tiszalöki zsidók ellen.

- Ismeri a Tisza vidékét, bejárta Tiszaeszlárt is. Mit éreznek a maiak az egykori dráma örökségéből?

- Tiszaeszlárneve stigmatizált, ám nem éltem az oral history eszközével, így a mai községről sincs sok tapasztalatom. Másfelől a konfliktuskezelésről tudok beszélni, vagyis arról, hogy a per lezárulta után hamar vége lett a lokális drámának: Scharf Józsefet és családját leszámítva a többség a hangulat felszikrázása után békés szomszédságban élt tovább itt. Elsimultak a konfliktusok, a falu élete látszólag visszasüllyedt a korábbi állapotába. Vége lett a drámai szerepek többségének is - leszámítva mondjuk Ónody Gézát, aki 1896-ig antiszemita képviselő volt. Azt, hogy mi történt Solymosi Eszterrel, továbbra sem tudta senki. A konfliktus csak ideig-óráig telepedett rá a társadalomra, bárnapjainkig látható, mikor, hol és hogyan képes előtörni akár a legmélyebb rétegekből is. Még szerencse, hogy a Tisza nem Szolnoktól Eszlárhoz folyik visszafelé.



Tiszaeszlár tényekben

A tiszaeszlári ügy 1882. április 1-jén, szombaton kezdődött, amikor a Szabolcs megyei településről eltűnt Solymosi Eszter cselédlány (képünkön). Mivel a helyi zsinagóga közelében látták utoljára, az édesanya, özv. Solymosi Józsefné és Scharf József hitközségi alkalmazott között pedig zajlott egy később szándékkal félremagyarázott párbeszéd, elterjedt, hogy a kislányt zsidók gyilkolhatták meg rituálisan. A helyzetet bonyolította, hogy a zsidó húsvétot megelőző szombat, ráadásul kántor-és metszőválasztás lévén több idegen vendég is a faluban tartózkodott. Scharf Józsefet letartóztatták, majd az eszlári plébános, Adamovics József, illetve a parlamentben Ónody Géza (az Antiszemita Párt leendő vezéralakja) szétkürtölték a rituális gyilkosság gyanúját. A nyíregyházi pert a sajtó tette igazán naggyá: az ügy kiemelt téma lett a honi sajtóban és európai lapokban egyaránt. A megvádolt zsidókat 1883. augusztus 3-án a bíróság felmentette, az ítéletet 1884-ben a Kúria jogerőre emelte.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.