valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

http://valasz.hu/itthon/idoskori-testfelujitas-fizetik-a-halapenzt-mint-a-katonatiszt-129161

Hogy legyen kezdet, teremtetett az első ember

A szülési SMS egy borjúnál érdekes lehet, de egy embernél?

/ 2008.12.24., szerda 18:45 /

Szent Ágostonnak ez a különös mondata Az Isten városáról című fő művében a reinkarnáció híveivel folytatott vitáját zárja le.

A mondat furcsa, hiszen fordítva érthetőbb volna - hogy legyen ember, teremtetett a kezdet (vagyis az előrehaladó, valahonnan valahová tartó idő) -, mégis így van, s talán éppen ezért választotta éppen ezt Hannah Arendt is politikai filozófiája egyik mottójának. Nem az eredeti teológiai összefüggésekkel való kapcsolata miatt, hanem a politikai újrakezdés lehetősége és a születés semmi máshoz nem fogható csodájának kapcsolata miatt.

A csoda szó ma egyrészt folklorisztikus, tudomány és felvilágosodás előtti hangulatot áraszt, másrészt elcsépelt hasonlat minden átlagosnál jobb dologra. A valódi csoda alighanem mindezeknél sokkal komolyabb valami. Nem feltétlenül látványos, ünnepélyes, fölemelő, nem is okvetlenül ellenállhatatlan, átszellemítő, mámorító, bár ilyen is lehet. Alkalmasint inkább megrendítő, fölkavaró. Olyan, mint a születés - vagy a halál. De nem a biológiai világrajövetel vagy kimúlás, hanem az, ami az ember születésének és halálának megkülönböztető jegye: a kezdet és a vég. Amióta tudjuk, hogy van idő, van kezdet és van vég (és a willendorfi Vénusz, a szülés felülmúlhatatlan szobra több mint 22 ezer éves!), azóta van ember. S hogy legyen kezdet és legyen vég, azaz legyenek csodák, lett az ember.

A csodát nem az ember műveli, hanem a Teremtője. Az evolúció elveit nem kell módosítani, nem kell rajtuk változtatni. Nincs szükség csodára, nincs szükség kezdetre, sem végre, sem időre. A Teremtő azonban örökkévalóvá akarta tenni magát a teremtést is, tehát az első csodát, s így megalkotta az embert, akivel minden alkotásánál közvetlenebbül lépett be a Teremtésbe. S minden egyes emberrel mélyebben és mélyebben azonosult vele, hogy a Második Ádámmal személyesen is megjelenjék benne, s így mint ember maga is a teremtés részévé váljon. A karácsony a kezdet és a vég, a teremtés és minden csoda, azaz az ember ünnepe.

Jézusnak is van egy szokatlanul hangzó hasonlata a halálra való fölkészülés és a születés összekötéséről: "Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé gyötrelmeire" (Jn 16:21). A hasonlatban most nem a fájdalmat legyőző, sőt elfelejtető öröm tapasztalatára gondolok, mert ez nem éppen szokatlan; inkább arra, hogy az öröm okát Jézus nagyon kifejezetten nem a "saját gyermek" (utód, örökös, egy kapcsolat gyümölcse) megszületésében adja meg, hanem abban, hogy "ember született a világra". Valami elkezdődött, ami soha nem volt, és soha nem is lesz többé.

Ezért megrendítő és fölkavaró élmény a születés, amelyet éppen karácsonykor habosítunk fel, öntünk le cukros mázzal, Csendes éj-gügyögéssel, békésen kérődző tehenek és szamarak szentimentalizmusával, az egyszerűség és ártatlanság árkádiai-pásztori idilljével, puha csilingelésével. Sokan háborognak kötelességszerűen karácsony tájékán, hogy a nagyáruházakban kavargó tömeg ezt a békés-glóriás szeretetünnepet megzavarja, elrontja. A béke, a csend, a nyugalom, az érzelmes szeretet kétségkívül fontos és értékes dolgok, de azt hiszem, a háborgás gyakran inkább azért van, mert ezeknek a javaknak az élvezetét, amelyet a karácsony gondosan kiválasztott és fölépített kellékei készítenének elő, elrontja a vásári hangulat. De ha a karácsony minden csoda, a teremtés és a kezdet ünnepe, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ahhoz ez a biedermeier-anderseni hangulat az egyetlen vagy a legmegfelelőbb körítés. Nagyon szép polgári szokás a fenyőállítás, de elég csúnya polgári szokás a karácsonyfa-állítás.

A születés, a kezdet nem azért megrendítő csoda, mert bájos, édes és az ártatlanság állapotát egy pillanatra visszahozó kis tündérek jönnek a világra. Éppen ellenkezőleg: az ember születése talán minden más lényénél fájdalmasabb, sőt rettenetesebb folyamat, inak és izmok szakadása, mocsok és vonaglás, rettegés és trauma, eltorzult fej és küzdelem az oxigénért. A megszülető test gyakran éppen nem a kezdet, hanem a vég stádiumát idézi elénk. Születésünk az első halálközeli élményünk.

S mégis: ember születik a világra. Lehet belőle szent, és lehet belőle tömeggyilkos. Igen nagy valószínűséggel persze sem ez, sem az nem lesz belőle, hanem egy a sok milliárd hasonló közül. Mi ebben a csoda?

Innen nézve semmi. A csoda nem feltétlenül nyűgöz le vagy lelkesít, s előfordul, hogy meg sem rendít. Hogy így is tudunk rá reagálni, persze magában véve is csodálatos tulajdonságunk, bár eléggé érthető. Mi csodálnivaló van azon, hogy a sok milliárd eggyel szaporodott? Bizarr, de jellemző, hogy még a nagy örömben írt szülési SMS-ek legfontosabb információja is az, hogy az újszülött milyen súlyú és milyen hosszú (Apgar-értéket, szerencsére, nem szoktak elújságolni). Őszintén, érdekes ez? Egy borjúnál még csak-csak, de egy embernél?

De érthető is: mi a fenét közöljön az ember? Mi mást lehet tudni egy újszülöttről? Úgyis elég baj, hogy a centiméterek és a grammok sem specifikálnak eléggé, mert a szomszéd kölyke is pont ilyen hosszú volt, csak harminc grammal nehezebb.

Ám ha kegyelmet találtunk, talán most sikerül elgondolkodnunk a megrendülés - ha egyáltalán elfog minket - egyedül lehetséges indokán. Az indok pedig éppen az, hogy - nincs mit közölnünk. Éppen az a megrendítő, sőt ijesztő és fölkavaró (talán ezért is jön a baby blue, ma már tudjuk, apáknál is jöhet), hogy értelmes, kiszámítható, normális, szokásaik által vezérelt emberekkel valami olyan történik, amire nincsenek, nem lehetnek fölkészülve. Csatlakozik hozzájuk egy idegen lény, aki ha nem is Alien, de az égvilágon semmi mást nem lehet róla tudni, mint azt, hogy ember. S hát ki látott még Embert - a Teremtőn kívül?

A szülőket persze jó - s remélhetőleg normális - esetben azonnal elöntik az anyai, apai érzelmek, de a jézusi mondat az afölötti örömről, hogy ember született a világra, igen mély pszichoteológiai igazságra utal. Az ember születése istenélmény, teofánia, mert a teremtés pillanatát ismétli meg. Paradoxont állít elénk, amely egyszerre lehetetlenség és mégis igaz, tehát csoda, s amely szerint minden egyes ember az idő újrakezdése, az állandóan ismétlődő megismételhetetlenség. Minden emberrel egy új világ jön világra, új kaland kezdődik, amelyet még a Teremtő is izgalommal vár.

János evangéliuma nem meséli el Jézus születésének történetét. Elmondja azonban az Ige megtestesülésének titkát, azt a születést, amelyben megfordulnak a szerepek: a kívülálló az Ember, s a születő az Isten. A kezdet Szerzője maga is kezdet lesz, hogy az embert ismét Emberré tegye, újjászülettesse a keresztségben; sőt újjászülje saját halálával. A jászol körül nem apáknak és anyáknak, kis- és nagytestvéreknek kell vagy kellene állniuk, hanem ádámoknak és éváknak, december 24-e naptári szentjeinek, Ádámnak és Évának a társaságában, akikkel együtt kellene megpillantaniuk azt a Teremtőt, aki az Alfa és az Ómega, s akivel az Ember egykor az édenkertben még szembe tudott nézni. S ha ez sikerül, a karácsony másként is csoda lesz.

* * *

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.