Hogyan lett Sopron átjáróház?

/ 2018.05.16., szerda 14:37 /

Sok ezren költöznek át a határszélre a magasabb bérekért, azután azt veszik észre, hogy már ők is Ausztriában dolgoznak. Az osztrák családipótlék-szigorítás és a csúcsot döntő belső migráció Sopronból nézve.

Három óra 57 perc – ekkor szólal meg Fekete Zsolt ébresztője. Sosem állítja egész órára, úgy érzi, jár neki hárompercnyi irracionalitás egy nagyon is racionális munkanap elején. Másfél óra múlva kel a Nap, és hatkor kezdődik a reggeli műszak az óriási osztrák raktárban, ahol dolgozik. De ő már 5 óra 20-kor szeret ott lenni a pauzeplaccon, ne mondják rá, hogy nem áll készen a munkára. A felvágottat előző nap megvette valamelyik multinál, mert Sopronban hiába van már fél ötkor csúcsforgalom, azok fél hét előtt nem nyitnak ki. A kisboltban beáll a sorba friss péksüteményért, hat éve dolgozik kint, jól ismeri a szabályt: Ausztriában keresni, Magyarországon költeni. A plázánál találkozik a kollégáival, forgóznak, vagyis mindennap másikuk autójába ülnek át. Nemcsak a benzinen spórolnak, a dugóban az is számít, ha négyen nem négy kocsival araszolnak Ausztria felé, csak eggyel.

Ágybérlők városa

Sopronból évtizedek óta járnak Nyugatra dolgozni, de ami a válság idején köszöntött a városra, elképzelni sem tudták. Nemcsak ők indulnak meg sosem látott számban Ausztria felé, hanem hozzájuk is tömegek érkeznek: borsodi munkanélküliekkel, magasabb bérért kaparó alföldi devizahitelesekkel töltik fel egykori álláshelyeiket. A statisztikák szerint évi 3500–4000 ember költözik Sopronba, de a valóságban már akkor is sokkal többen voltak. Hiszen ki engedi meg, hogy az ágybérlője bejelentkezzen? Így lett Sopron az egyetlen megyei jogú város, amelynek a rendszerváltás óta nőtt a népessége. A településen hivatalosan 62 ezren élnek, de a helyiek meggyőződése, hogy százezer ember lakik náluk.

Még háromnegyed öt sincs, Budapest ilyenkor fordul a másik oldalára. A soproni pláza is csak kilenckor nyit, a nyolcszáz parkolóhelyéből mégis elfogyott már jó néhány. Zsolt munkatársai pontosan érkeznek, egymás tenyerébe csapnak, azután besorolnak a határ felé tartó kocsisorba. Sok autón osztrák a rendszám, de abban is magyarok ülnek. Az Ausztriába ingázók legtöbbje a vendéglátásban helyezkedett el, ám a második csoport az építőipariaké; a villanyszerelők, épületgépészek egy része szolgálati autóval igyekszik kifelé. Hivatalosan 80 ezer magyar dolgozik Ausztriában, de rengetegen feketéznek, idősekre vigyáznak, takarítanak, kertészkednek. Sopronban és környékén illegális munkásszállókon, boltokból lekanyarított raktárhelyiségekben beállított ágyakon húzzák meg magukat. Az építőmunkások a leszakadóban levő Dél-Dunántúlról jönnek a legnagyobb számban, az idénymunkások az északi, keleti területekről érkeznek. Most éppen a spárgaszedés van soron, és előfordul, hogy kisbuszokkal a cseh határ széléig viszik őket.

Fekete Zsolték ránéznek a soproni „híradóra”, a közel 14 ezer tagot számláló határinformációs Facebook-csoportra. Ezen keresztül jelzik egymásnak, érdemes-e a „nagyhatárra” menni, mert az „araszolós”, „gurulós”, vagy „elesett”, és egy kisebb határátkelő felé kell kerülniük. Mindig van, aki korábban kel, és jelent a többieknek: a sort a pékek kezdik, akiknél két óra előtt szól a vekker. A hétfő különösen gyilkos, ilyenkor a napi és a heti ingázók egyszerre tapossák a kuplungot a reggeli dugóban. Zsoltéknak néha az a benyomásuk, hogy az emberek fáradtabban jönnek, mint ahogy pénteken hazatértek – közülük jó néhányan az ország túlsó részéből vagy Erdélyből indultak útnak.

Mintha természeti katasztrófa elől menekülnének, csak kifelé tart a kocsisor, szembe nem jön senki. Hiába nő évek óta a GDP, az emberáradat nem apadt el. Sopron olyan, mint egy nagy laboratórium: pontosan jelzi, hol vannak Magyarország feszültségpontjai. Örülünk a munkaerőpiac erősödésének, viszont ide rengeteg pályakezdő jön, mert a 25 év alattiak között még mindig 10 százalékot meghaladó a munkanélküliség. Sopronba tömegével érkeznek az állástalanok is, mert a három hónapig járó és legfeljebb a minimálbérnek megfelelő segély folyósításának ideje alatt nem mindenki tud elhelyezkedni. És a túloldalon 300 ezer forint nettó csábít.

Az autókban zömmel fiatalok ülnek; nem csoda, a népszámlálási adatok szerint a határon át ingázók 60 százaléka 40 évnél fiatalabb. S bár többségük férfi, azért csalóka a látvány, hogy most minden autó velük van tele, de egy óra múlva megindulnak majd a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozó nők is. Közülük sokan mást csinálnak kint, mint amit itthon mondanak: a hullamosó betegápolónak, a targoncás raktárosnak, a gyorséttermes szakácsnak állítja be magát. Ma jó reggelük van, Fekete Zsolt már arcról ismeri az osztrák határt őrző rendőröket, tudja, melyik világít be a furgonok rakterébe és keres migránsokat, vagy kéri el a személyautók papírjait, és melyik int, hogy menjenek csak. A mai csak a szemével jelez: tovább, tovább.

Előbb a férfiak

Azt gondolnánk, annyian indulnak útnak, hogy kiürül a város, de épp hogy nem, a soproniak Nyugatra tartanak, sok magyar meg nyugatnak – mármint Nyugat-Magyarországra. A múlté az a mondat, hogy nem vagyunk mobil nemzet: 2016-ban félmillió (552 ezer) ember költözött el a településéről. Az egyik fő célpont éppen Sopron; Zsolt példáján keresztül is könnyű megérteni, miért. Távozása a hazai bérekre is hatással volt. Hat évvel ezelőtti fizetéséhez képest háromszor annyit keres kint, de ma már egy megbízható munkás itthon is megkap nettó 200 ezret, kellő gyakorlattal még hármat is. A Kelet-Magyarországon élőknek ez ugyanolyan csáberő, mint neki az osztrák bérek.

Általában először a férfiak jönnek, a második körben érkezik a család – a KSH szerint csak 2016-ban 446 általános iskolás korú vagy kisebb gyermek jött Sopronba, a feleakkora Mosonmagyaróvárra is 217. Egyszerűbb lenne, ha itt is maradnának, de minden állandó zsizsgésben van. Sopronba 2016-ban négyezren érkeztek hivatalosan, és 3700-an mentek el. Egyre több az idegen arc, a soproni élet „rezervátumaivá” válnak a cukrászdák, a galériák, a kézműves sörfőzdék, vagy Zsolt kedvenc helye, a Búgócsiga Akusztik Garden, ahol saját megzenésített verseivel lép fel. „Sopron a menj ország kapuja” – állapítja meg keserűen. „Nekem a magyar az ország, ami az otthonom még, ha sokszor itthon is hagyom” – egy másik sora. Persze nem csak a slam poetry (villámköltészet) alkalmas a feszültség kibeszélésére, elég csak összefutni egy régi pedagógussal az utcán, hogy azt hallgassák: a gyerekek egy része év közben érkezik, tankönyvük sincs, és nehezen zárkóznak fel az itteni követelményekhez. A kedves, nyugodt, polgári városka átjáróházzá vált. Egekben az ingatlanárak, egy 54 négyzetméteres panel is húszmillióba kerül, albérletet pedig szó szerint vadászni kell, mert a jobbak órákon belül elkelnek.

Gyorsul a tempó, s az osztrákok kétsávos körforgalmat építettek, amikor felismerték, milyen armada lepi el hajnalonta az útjaikat. Innen nézve nem akkora csoda, hogy kutatások szerint az unióban a magyar lett a harmadik legnagyobb, határ menti ingázó nép: az osztrákoknál dolgozók száma nyolc év alatt megháromszorozódott. Ausztrián belül nemcsak a kelet-európaiakat előzzük meg a vendégmunkások számában, de 2015 óta már a török állampolgárokat is.

Zsilipelők Sopronban

De miért menekülnek a magyar munkavállalók a tartós GDP-növekedés, a rekordmértékben emelkedő hazai bérek elől? Hiszen a Győr-Moson-Sopron megyei egy főre eső GDP 32 százalékkal magasabb a magyar országos átlagnál, és 71 százalékkal több a vidékénél. A határ menti magyarországi munkáltatók folyton emelik a béreket, azt remélve, így már nem fognak „zsilipelni” az új embereik. De zsilipelnek. Ezt a kifejezést használják arra, hogy az ország keleti részéről érkezők előbb magyar munkahelyeken szokják a nyomást, és ha ott kiállják a próbát, akkor mennek nyugati szomszédunkhoz. Mert nem csak bérből áll a világ. Ausztriában szabadságpénz, szakszervezeti védelem, normális munkanélküli-segély, Európa egyik legjobb egészségügye és osztrák nyugdíj jár a dolgozóknak.

A legtöbben nyelvtudás nélkül vágnak bele a kalandba, mert a határ menti általános iskolákban is az angol a vezető nyelv – mintha agysebészek lennének belőlük, vagy Milton költői nyelvének kutatói, nem pedig targoncások vagy statikusok Bécsben. Az iskola helyett ezért sok fiatal kint jár „nyelvtanfolyamra” – egy gyorsétterem krumplisütőjeként tanulja a KATI szórendet, ahogy Zsolt is tette. Sosem érezte még olyan elveszettnek magát, mint amikor továbblépett, és először megállt az ipari parkban, ahol azóta is dolgozik. A raktárváros akkora, hogy a telefonja navigátorával tájékozódott, mert az felismerte az utcaneveket és objektumszámokat. „Ausländer” itt, de nem egyedül: a fizikaiak 35 százaléka magyar, 35 százaléka török, 15 százalék pedig mindenféle vegyes náció.

Ma hatkor kezd, és 14 óra 12-kor fejezi be a munkát. Nem tudja, miért pont akkor, de így van, el kell fogadni, ez Ausztria. Szereti a reggeli műszakot, mert hamar otthon van. Sopron állandó lüktetése este sem áll le, nemsokára indulnak az éjszakai műszakosok. Az utóbbi időben a város úgy nő, hogy közben fogy is – a régiek közül sokan átköltöznek valamelyik burgenlandi faluba. Az osztrák szigor is erre ösztönöz: a bőkezű családtámogatásokat a jövő évtől már csak azok kaphatják meg teljes összegben, akiknek gyermekei is kint élnek. Az osztrák választói tömegeknek a legkevésbé sem tetszik ugyanis, hogy a kelet-európaiak nemcsak a munkaerejüket viszik Ausztriába, de „a megoldjuk okosba” gondolkodást is. A hozzájuk munkavállalóként bejelentett horvát állampolgárok körében 18 százalékos a munkanélküliség, a magyarok körében hét százalék, miközben Sopronban még az egy százalékot sem éri el. Az ingázó magyarok azt latolgatják, vajon a családi pótlék csak az első lépés, vagy követi majd a munkanélküli-járadék, a szociális segély visszavágása is? Ausztria maga mutatja meg a kiutat azzal, hogy mindez nem vonatkozik azokra, akik kiköltöznek. Hát költöznek is, az ombudsman jelentéséből tudjuk, hogy Győr-Moson-Sopron megyéből 419 gyermek teljesíti tankötelezettségét külföldön. Közülük 273 a soproni járásból származik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.