Huns not dead?

/ 2017.10.11., szerda 16:41 /

Jórészt félrement a közvélemény a szeptember végén berobbant hun–magyar szenzáció értelmezésével. Kulturális közelségről lehet beszélni, a csodafegyvernek tűnő genetika viszont épp a lényeget illetően néma.

Lapzártánkig több mint 16 ezren osztották meg a Facebookon a Hvg.hu Genetikusok szerint a honfoglalók ősei hunok voltak, és a magyar az avarok nyelve lehetett című, szeptember 26-i interjúját. A téma az Alfahír összefoglalójában is nagyot ment, Mostantól papírunk van róla: a honfoglaló magyarok a hunoktól származtak címen (5 ezer megosztás), de a Pestisrácok.hu szemléjét is lelkesen vitték az olvasók, Ettől dührohamot kaphat az akadémiai közösség – Genetikusok szerint hunok voltak az őseink cím alatt (2 ezer megosztás).

Merthogy a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatócsoportját vezető Török Tibor új vizsgálatok alapján állítja, a honfoglaló magyarok maradványaiból kimutatható 30-40 százalék ázsiai eredetű összetevő nagyrészt a hunoktól származik, így biológiai igazolást nyer a hun–magyar rokonsági hagyomány. Egy internetes hozzászóló lelkesen hozzáteszi: „Csatornába küldhetjük végre a finnugrászokat!”

Pedig az eredményekről valódi ítéletet mondani nem lehet, mivel az interjú alapját képező tanulmány végső változata még nem jelent meg. Török Tibor lapunknak azt mondta, többet nem nyilatkozik, ameddig dolgozatuk napvilágot nem lát a Genome Research nemzetközi folyóiratban, várhatóan januárban. A Hvg.hu eljárása is sajátos. Az interjú nem újságírói munka, hiszen Boldogkői Zsolt molekuláris biológus készítette, címe pedig túlzó: Törökék nem állítják, hogy „a honfoglalók ősei hunok voltak”, csak annyit, hogy a 30-40 százalék ázsiai eredetű gén esetében „a hunok illenek leginkább a képbe”.

Persze nem kell a sötétben tapogatóznunk, ha fel akarjuk fejteni, a szegediek mi alapján nevezik genetikailag hunnak őseink egy részét. 2017. május 4-én ingerült vitába fulladt egy doktoridolgozat-védés a Szegedi Tudományegyetemen. A disszertáció címe A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak vizsgálata archeogenetikai módszerekkel volt, szerzője a Biológia Doktori Iskola fiatal kutatója, Neparáczki Endre. Több forrásból hallottuk, hogy régészek és nyelvészek dühösen cincálták a dolgozatot, és néhányan még az eredményhirdetés előtt kivonultak.

Ez a dolgozat a Hvg.hu-s interjú alapját szolgáló tanulmány „előképe”. A disszertáció igyekszik cáfolni a „finnugor–honfoglaló genetikai kapcsolatot”. A gond csak az – mondják nyelvészek –, hogy a finnugor származás csak nyelvrokonságot állít. Ám Neparáczki továbbmegy: „A magyar nyelv finnugor rétegeit nem lehet a honfoglalókhoz kötni, ellenben a magyar nyelvben meglévő török nyelvi réteget nagy valószínűséggel hun eredetűnek tekinthetjük.” De vajon a genetikus eldöntheti a nyelvészek vitáját? „Ez vörös vonal, a genetikusok kihúzták a gyufát” – fogalmaz egyik MTA-s forrásunk, arra utalva, hogy egy tudomány csak a maga területén fogalmazhat meg eredményeket. Neparáczki állítja, nem nyelvészkedtek, csak annyit mondtak, nincs genetikai kapcsolat a finnugorok és a honfoglalók között.

A dolgozat másik vitatott állítása, hogy a honfoglalók genetikai összetételében a hun mellett a germán–gót összetevő domináns. Úgy tudjuk, a szerző egy még megjelenés előtt álló írásában e feltevését korrigálja, és a honfoglalók európai genetikai komponensét a bronzkori srubnaya kultúrához köti.

Vajon az archeogenetika, konkrétan a szegedi labor felforgatja, amit népünk korai történetéről tudunk? Nézzük pontokba szedve a főbb kérdéseket!

1. Kontárok a szegedi genetikusok?

Nem. Jelenleg két, a korai magyarsággal foglalkozó archeogenetikai műhely létezik idehaza: az MTA Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma Budapesten (Mende Balázs Gusztáv vezetésével) és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke (Török Tiborék), de végeznek ilyen kutatásokat a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS-laboratóriumában is, Pamjav Horolma igazságügyi humángenetikus szakértő vezetésével. Antropológus-biológusként publikál a Kurultaj Törzsi Gyűlés főszervezője, Bíró András Zsolt is, neki viszont önálló laborja nincs, munkásságát akadémiai körökben vitatják. A régészeket és a nyelvészeket Török eljárásában a tudományos határsértés irritálja: genetikusként nyilatkozik nyelvről, társadalomtörténetről. Nem először: fellépett az idei Ősök Napján (leánykori nevén: Kurultáj) is, ahol a honfoglaló magyar társadalom szerkezetéről értekezve „hun származástudatú, és nagyrészt hun származású katonai arisztokráciáról” beszélt.

2. Mit mond rólunk a genetika?

Törökék nagy erénye, hogy nekik sikerült először nagyszámú honfoglalás kori csontváz teljes mitokondriális, vagyis anyai ági DNS-ét meghatározni. Hogy miért jó ez? Az anyától a mitokondriális DNS érintetlenül kerül át a gyerekeibe, így az emberiség vándorlási útvonala anyai úton rekonstruálható – de csak azon. Pedig a sztyeppei népeknél az anya sok esetben lehetett „szerzett” feleség vagy rabszolga is. Az íjász katonanépeknél a fiúágon öröklődő Y-kromoszóma útjának legalább ekkora jelentősége van. További gond, hogy az anyai ági DNS feltárása is elenyésző a szervezet összes örökítő információjához képest. (Archaikus mintákon a teljes genetikai állomány megismerése technológiailag nem lehetséges.) Azzal kapcsolatban, hogy a ma élő magyarság genetikai képe hogyan viszonyul a honfoglalás kori magyarságéhoz, kutatói közmegegyezés van. Jelenkori népességünk genetikailag lényegében nem mutat eltérést a környező népektől; DNS-ünk négy százaléka jelzi csak az ázsiai eredetet.

3. Honnan van hun mintánk?

A DNS-hasonlítás kulcskérdése a mintavétel. Ám forrásaink szerint már a mai magyar minták sincsenek rendben. „A mintavétel esetleges, rajtaütésszerű volt. Aki a közelben volt, attól mintát vettek, és jó, ha azt felírták, mikor és hol. Meg hogy nő vagy férfi. Ez így kabaré” – mondja szakértőnk.

Még nagyobb a gond a régészeti leletekből gyűjtött DNS-mintákkal. Ahogy Bálint Csanád régész felvetette: Magyarországon nincs bizonyítottan hun temető, csak hun kori. Akkor mire mondják a szegediek, hogy hun mintákon is elvégezték a hasonlításokat? Nemzetközi genetikai adatbázisokból, ahol mai emberek és ásatag leletek szekvenciáit is gyűjtik a kutatók, és ahol van „Xiongnu” (azaz ázsiai hun) címkével ellátott minta is. Ez viszont elsősorban annyit mond, hogy belső-ázsiai temetőből származik, amit a régész hunként azonosított. A néhai mintaadó tudatával, identitásával kapcsolatban azonban ez gyenge támpont.

4. Kevert nép vagyunk?

Friss kutatások azt mondják, a honfoglalás küszöbén a magyarság többnemzetiségű és -nyelvű lehetett. Gondoljunk a kazároktól leszakadt kabarok csatlakozására, a baskíroknál is létező Jenő és Gyarmat törzsnevekre vagy a különböző törzsek szövetségét jelző „hétmagyar” elnevezésre. A finnugor tézis arról szól, hogy a magyar nyelv hang-és alaktörténete, alapszavai szerint finnugor. Emellett nyelvünkből későbbi ótörök hatás is kimutatható. A „finnugrászok” rég nem beszélnek etnikai megfeleltetésekről, mivel nép-és nyelvrokonság nem ugyanaz. Szlávként ismerjük például a bolgárokat, pedig török népként érkeztek a Balkánra, de elszlávosodtak. A magyar nyelv „hun” rétegének azonosítása pedig nagy problémába ütközik: nem tudjuk, milyen nyelven beszéltek a hunok. Írott emlékeik nincsenek, az ismert személynevek kelet-iráni eredetre utalnak. Az Attila név germán eredetű; ugyanaz az -ila képző van benne, mint a gót püspök Wulfila nevében.

5. Mi kell a rokonsághoz?

Egy biztos: a honfoglalók sztyeppei, nomád, íjfeszítő kultúra hordozóiként érkeztek a Kárpát-medencébe. A magyarság az egyetlen ma is létező európai nép, amelynek ilyen ősei voltak. Ez a kultúra rokonítható a szintén lovas, íjfeszítő hunokéval és avarokéval; tudósok szerint kapcsolatfelvételről, hagyományelemek cseréjéről és akár etnikai keveredésről is beszélhetünk. De ez nem jelent „egy az egyből” rokonságot, leszármazást. Már a hun nép meghatározása is komoly fejtörést okoz. (Lásd keretes írásunkat!) A genetikusok és történészek vitája a végtelenbe tart addig, ameddig nincs tisztázva, mit jelent a rokonság fogalma a népek forgatagának – keveredésének, szétszakadásának és összeállásának – teret adó ókori és középkori eurázsiai sztyeppesztrádán.

6. Mi a fő rejtély?

Korai történelmünk egyik legnagyobb rejtélye: a magyar nyelv túlélése. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a X. században bejövők kevesen voltak – körülbelül 150 ezren –, de nyelvünk azzal együtt is fennmaradt, nem szlávosodott el (mint a bolgároké), hogy a katonai vezető réteg tekintélyes része hosszú ideig kalandozott a Kárpát-medencétől távol. „A magyar nyelv túlélése, dominanciája kisebb csodának tekinthető” – fogalmaz egyik írásában Sudár Balázs turkológus, történész. Hogyan lehetséges ez? Lehet, hogy a bejövők olyan néprészeket találtak a Kárpát-medencében, akikkel megértették egymást? Ha nem, hogyan vált ennyire erőssé a honfoglalók nyelvi-kulturális dominanciája? A rejtély megoldásához csak a tudományágak szorosabb együttműködése vihet közelebb.

* * *

„HUNOK VAGYUNK?”

A hun–magyar rokonság hagyománya a középkor óta él. Mi mondható 2017-ben ennek valóságtartalmáról?

Sudár Balázs, turkológus, történész, az MTA Őstörténeti Témacsoport vezetője:

A hunokkal való rokonság hagyományát megalapozó történetek nagy része nyugati, latin krónikákból származik, ezektől független elemet alig találunk. Ugyanakkor az a mód, ahogy a magyarok a hunokra és Attilára tekintenek, nem egyeztethető össze a nyugati látásmóddal: a latin világ Attilája maga az Antikrisztus, a germánoké inkább passzív figura. A magyarok Attilája pozitív hős, akire a testvérgyilkosság sem vet árnyékot. Nehezen hihető, hogy ez a látásmód saját hagyománymag híján, pusztán értelmiségi konstrukcióként létrejöhetett volna. Ezt a képet a formálódó magyarság valamely csoportja hozhatta magával; akár a keletről jövők, de akár a Kárpát-medencében csatlakozottak. Azt viszont, hogy az „eredeti” hun hagyomány – ha volt – mit is tartalmazhatott, nem tudjuk.

Csáji László Koppány, szociálantropológus, néprajzkutató:

A válasz egész monográfiát igényelne, melynek már a kiindulópontja is bizonytalan: kiket tartunk „hunoknak”? Nem egyetlen, jól körülhatárolható népet jelentett ez: térben és időben elkülönülő államok léteztek Belső-, majd Közép-Ázsiában és Európában, ahol e fogalom inkább politikai névként jelent meg. A „hun” egy etnokulturális és hatalmi folyamat emblematikus fogalma lett. Hasonlóan sokrétű, mint most az „európai”.Nehezen értelmezhető, hogy egy genetikus kiket és miért tekint hunnak, de biztosan nem genetikai érvek alapján teszi. Ám az valószínű: bárhol éltek a korai magyarok a hun népmozgások időszakában, e folyamatok nem hagyták érintetlenül őket. Kulturális kapcsolatokkal, de akár etnikai keveredéssel és a szövetségi keret rájuk történő időleges kiterjedésével is számolhatunk.

Mende Balázs Gusztáv, paleoantropológus, MTA Régészeti Intézet:

Ez a kérdés kizárólag az archeogenetika eszközeivel nem vizsgálható. Az, hogy ma mit nevezünk „hunnak”, elsősorban történeti és régészeti konstrukció, biológiailag önmagában nem definiálható. Egy biztos: senki sem vitatja a X. században érkezett honfoglaló népesség ázsiai eredetű népesség-összetevőjét. Ugyanakkor az archeogenetikának nincs eszköze, hogy megmondja, milyen nyelven beszéltek, milyen tudatot hordoztak. A hun–magyar rokonságra csak akkor tekinthetünk értelmes genetikai vizsgálat kiindulópontjául, ha a történeti-régészeti interpretáció hitelesen megadja annak kereteit. Ennek feltételei hiányoznak; a genetikai hasonlóság kimutatása önmagában nem járul hozzá a kérdés tisztázásához. A kulturális mintázatokban felfedezhető hasonlóságok megítélése nem a genetikusok, hanem a régészet és a történettudomány feladata.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.