Huszonegy halott került elő a Dunából

/ 2016.02.25., csütörtök 12:11 /
Huszonegy halott került elő a Dunából

Még 2011-ben a budapesti Margit híd felújítása során találtak emberi maradványokat a speciális búvárok, amikor a kiemelték a második világháborúban felrobbantott híd vízben lévő darabjait. Azonnal rendőrt hívtak, a rendőrség pedig szakértői vizsgálatot rendelt el. Majd a Mazsihisz idén februárban jelezte, hogy az áldozatokat öt év múltán sem temették el. Hosszas egyeztetés után végül hétfőn született döntés arról, hogy a Kozma utcai zsidó temetőben, haláluk után több mint hetven évvel, végső nyugalomra lelhetnek.

Szekér Judit, az Igazságügyi Szakértői és Kutatóintézet megbízott főigazgatója a Válasz.hu-val azt közölte, a vizsgálatok során nemhogy a személyazonosság megállapítása, de a személyenkénti elkülönítés sem volt lehetséges, mivel csak csonttöredékeket találtak. Az elhunytak a XX. század talán legembertelenebb időszakának civil áldozatai, de pontosan nem tudható, hogy egy-egy személy esetén a Dunába lőtt emberről van-e szó, vagy pedig a Margit híd felrobbanásakor elhunytakról. Annyit sikerült megállapítani az összesen 359 darab töredékes csontmaradvány antropológiai és molekuláris genetikai (DNS) vizsgálatából, hogy legalább 21 halottat találtak, többségük felnőtt férfi és nő, de vannak közöttük gyermekek is. A 21-ből tizenöt elhunythoz köthető combcsontok alapján – DNS-vizsgálat segítségével – kilenc esetében feltételezhető az anyai ágú askenázi származás. A többi csontminta esetében hasonló következtetés nem volt megállapítható. A szakértők lövési sérüléseket nem találtak, de ez nem zárja ki, hogy nem lövés okozta a halálukat, mivel a csak csonttöredékeket tudtak kiemelni a híd roncsainál.

A felrobbantott híd

A felrobbantott híd

Fotó: ritkanlathatotortenelem.blog.hu

De mi tartott a földi maradványok kiemelését követően öt évig? – kérdeztük a főigazgatót. A csontmaradványokat 2011. június 26-tól kezdődően lelték meg és emelték ki a búvárok a Dunából (azaz a szó köznapi értelmében vett exhumálásról nem beszélhetünk). Az első szakértői vélemény 2012 februárjában készült el, ebben kérték az antropológiai és DNS-vizsgálatok elkészítését. Egészen 2014 elejéig tartott az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételek előteremtése, a vizsgálat maga másfél évig tartott.

Az eredmények 2015 májusára lettek készen, ekkor keresték meg a Nemzeti Örökség Intézetét a temetés előkészítése érdekében, de kiderült, hogy nem az intézet, hanem a főváros az illetékes ebben. Végül az összes érintett egyeztetésével most hétfőn sikerült megegyezni a temetés részleteiről, amely az utóbbi évtizedek legnagyobb zsidó áldozatokkal összefüggő kegyeleti eseménye lesz. Csakhogy nem csak az.

A Margit híd 1944 novemberében robbant fel, amikor az orosz betörés még nem érte el a főváros térségét, viszont a németek már valamennyi hidat aláaknázták. Közvetlen célja nem lehetett tehát a detonációnak, így az akkori közvélemény balesetként tekintett a tragédiára. A szombat délelőtti élénk forgalom idején történt robbanásban emberek százai haltak meg. A exhuma ládákban, ahol a földi maradványokat tárolják, így most együtt lehetnek a Dunába lőtt zsidó áldozatok és a Margit hídnál meghaltak földi maradványai. Tehát zsidó és nem zsidó áldozatok. Emiatt a végső nyugalomra helyezés speciális kegyeleti gesztus lehet.

A Mazsihisz Vallási Bírósága kimondta, hogy „a történelem által előidézett különleges helyzetre különleges szabályok vonatkoznak”. Mivel valamennyi holttest erőszakos halállal halt, ebben az esetben nem csak megengedhető, „de vallási kötelezettség is”, hogy a zsidó áldozatokkal a nem zsidók is együtt nyugodjanak, s ezt valamennyi zsidó felekezet elfogadta. A földi maradványok végső nyugalomra helyezése közös nemzeti esemény lehet, évtizedek óta nem került sor ilyen nagyszámú, különböző okból elhunyt, vélhetően eltérő vallású áldozat közös búcsúztatására.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

B, mint boksz? Nem: b, mint balett!

Alábbhagyott az utóbbi időben a balett iránti érdeklődés, kevesebb gyerek jelentkezik táncosnak, sokkal kisebb a merítés. Talán ez a produkció segít, hogy mindez megváltozzon.

Bérczes László: „A táborok között, az árokban állok”

Ma mindenkinek mindenről határozott véleménye van, amit lehet, hogy a pártállása határoz meg, de lehet, hogy tudatlanságból fakad – mondja Bérczes László. A rendezővel az augusztus 2-án kezdődő Ördögkatlanról, a bezárt Bárka Színházról és a szekértáborok közötti árokban állásról is beszélgettünk a friss Heti Válaszban.

Orbán választási csodafegyvere? Kiszámoltuk, amit még senki!

A kormányfő által megígért pénzek tizede sem érkezett meg a vidéki városokba, mégis alkalmas lehet választási csodafegyvernek, hogy a Fidesz megtartsa a megyeszékhelyek többségét. A csütörtöki Heti Válaszban kiszámoltuk, amit még senki: Orbán Viktor országjárása első évének mérlegét.

Megszólal a németországi migránsok tanára: egy merő kín a nyelvoktatás

Szép szólamokat lehet hallani arról, hogy a migránsok integrációjának kulcsa az oktatás és a munka. A Heti Válasz most megtalálta azt a Bajorországban élő magyar nyelvtanárt, akinek széles körű tapasztalata van arról, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban. Bitter Ákos, a regensburgi egyetem munkatársa a csütörtöki Heti Válaszban arról mesél, milyen keservesen sajátítják el a nyelvet és találnak munkát az Európába érkező migránsok.

Emírnek szólította egymást két németországi muszlim terrorista

A hetvenes évek vörös terrorja óta nem volt ilyen szörnyű időszaka Németországnak, mint a múlt hét, amikor egymást érték a véres támadások. Noha a cselekmények háttere különböző, mindegyiknél előkerül a menekültkérdés, amely – mint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül – már eddig is elképesztő indulatokat szabadított el.

Teljesülhet Makovecz vágya? Terv a Citadella és a Szabadság-szobor lebontására

Nem a nemzeti panteont a Gellért-hegy tetejére álmodó, 2011-ben elhunyt Makovecz Ime építész a Citadella ősellensége. Amint a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, egyetlen olyan helyszíne nincsen Magyarországnak, amelynek átalakítására, hasznosítására annyi ötlet, javaslat és konkrét terv született volna az elmúlt kétszáz évben, mint erre a területre.