Ilyen lovat akartam!

Megszólal a magyar csodaló zsokéja

/ 2009.01.07., szerda 13:23 /

Egyszer volt egy aranyszőrű paripánk, Imperiál, akinek három versenyévadban - 1962 és 1964 között - nem akadt ellenfele a honi versenypályákon, és a nemzetközi mezőnyben is alig: 25 futamából 20-at megnyert. Hajtója, Németh Ferenc a budapesti Kincsem Parkban él, nyolcvanon túl is versenybíró. Amit ő nem tud a lóversenysportról, azt nem is érdemes tudni.

Úgy kezdődött, mint a mesében. Élt egy szegény ember Sármelléken a múlt század fordulóján, Németh Jánosnak hívták. Amilyen munkát adott a Jóisten, abból próbálta eltartani feleségét és kilenc gyermekét. A Kis-Balatonnál vágott nádat Sármelléken tették vasútra; a sürgő-forgó emberek között nemcsak látni- és hallgatni-, de tennivaló is jutott a felcseperedő gyerekeknek.

- Éppen jó leszel zsokénak - kapta el egyszer az állomáson sündörgő tizenöt éves, apró termetű, harminckilós legényke, Németh Ferenc karját egy Olaszhonban forgolódó üzletember, és attól kezdve fényes szőrű ménekről, csillogó lószerszámokról, pompás versenyekről duruzsolt a fülébe. A fiú szinte itta magába a csodálatos történeteket, és már csak félig-meddig volt odahaza, a szíve egy táltos csikón nyargalt, messzi idegenben.

- Nem adom. Mert nem látom többet - koppant az apai szó a sármelléki kocsmaasztalnál, s vele koppant az áldomásra emelt pohár is. Ám rég rossz lenne, ha a mesék az első próbatételnél véget érnének. A kéz, mely a meséket szövi, újabb szálat font a történetbe. Az egyik Németh lány, Mária az úrlovassport hazai fellegvárába, az alagi kiképzőközpontba került szolgálónak, és maga mellé vette az öccsét is. A békeidők utolsó pillanataiban, 1942-ben került Ferenc a Honvéd Versenyistállóhoz, Binder Ottó tábornok keze alá. A szerencse még egy ideig kacérkodott vele: volt olyan ló, amelyik tizenötször is ledobta, de mintha egy puha kéz fogta volna föl, soha csontja nem törött - sem akkor, sem később, amikor lovat is, lovast is szedegetett mellőle a halál.

Aztán kitört a háború. Sokan nem sejtették, mit hoz majd valójában, semmibe vették a vészjósló híreket. 1944 októberének egy szépnek ígérkező vasár napján délutánra lóversenyt tűztek ki, ám a pálya délelőtt olyan szőnyegbombázást kapott, ami a tribün tetejét is elvitte. A versenylovakat Alagra akarták menekíteni, nehogy ágyú elé fogják őket, vagy, ne adj' Isten, még rosszabb sorsra jussanak, de a tábornok vezette, húsz lovasból álló csapatot Kincslődpusztánál az oroszok elfogták. Németh Ferencet kiállították a sorból - és hazazavarták vézna termete miatt.



A zsoké otthona ekkor már ott volt, ahol lovak közelében lehetett, ezért az alagi istálló melletti bolgárkertésznél húzta meg magát, amíg a lóversenysport újra éledni nem kezdett. A háború utáni első versenyen, 1946 júniusában rendhagyó módon ismeretlen származású lovak futottak, mert bár az állatok egy részét megtalálták vidéki parasztistállókba kötve, a származást és a versenyeredményeket igazoló papírokra keresztet vethettek. A versenyt Németh Ferenc nyerte, Abaktival. A győzelem nem csupán újabb diadalok sorának nyitánya volt, hanem egy új és keserves korszaké is. Az időközben férfivá cseperedő fiú sokat küzdött a súlyával, rendszeresen koplalt, hetente négy-öt kilót is leadott, hogy megőrizze versenysúlyát.

1956 novemberében a pesti istálló találatot kapott és kigyulladt. Németh Ferencre bízták azt a feladatot, hogy az egyik legígéretesebb csődört, Imit, akivel egy hónappal korábban Prágában megnyerte a Szocialista Országok Kupáját, Alagra menekítse. A zsoké számtalanszor megtette már a háromórás utat, hisz a lovakat a vasárnapi verseny előtti napon szokták felhozni a tréningközpontból, ahová hétfőn visszatértek. Most azonban tankok cirkáltak a Mexikói úton, az újpesti víztoronynál lőttek, és délután hatkor kijárási tilalom lépett életbe. Odafelé csöndes útjuk volt, ám Alagon Németh Ferenc hiába várta a megígért autót. Vonattal, több átszállással vergődött vissza Pestre, a rákosrendezői pályaudvartól kapualjról kapualjra bujkálva jutott el a Lóversenypályáig.

Ha a kaland rosszul végződött volna, talán meg sem születik 1960-ban Imi fia, Imperiál. Imperiál kesely lábú, hókás, csókaszemű, sárga csikó volt, vagyis minden tulajdonsággal rendelkezett, amiben lovakhoz valamit is konyító emberek a gyengeség és megbízhatatlanság jeleit látták. A lovacskának - ahogy Németh Ferenc emlegeti - baljós külső jegyei mellett még szokatlanul nagy termete is volt, külön bokszot építettek a számára. Ötszázhatvan kilót nyomott, egy mázsával többet, mint más lovak, ami nehézkességet sejtetett - nyomós okot arra, hogy a hozzáértő pillantás érdemi szemrevételezés nélkül átugorja.

Aperianov Zakariás, az elismert idomár, akinek csapatába a zsoké is tartozott, mégis a kezére vette. "Olyan jó természete volt, intelligens, szelíd és kedves, sosem kellett bántani, még a legnagyobb hajrában sem került elő az ostor" - emlékszik vissza Németh Ferenc. Hamar kiderült, hogy Imperiál hosszú inai, erős fizikuma rövid és hosszú távú versenyek győzelmeinek ígéretét hordják magukban. A megvetett csikóból aranyszőrű táltos lett, szinte úszott a levegőben. Huszonöt futamából húszat nyert fölényesen, és még a tengerentúlra is eljutott - igaz, nem Németh Ferenccel, mert az utazáshoz a hozzáértés kevés volt, párttagságot is elvártak volna; az meg nem akaródzott lenni. 1964 után már utazhattak együtt, s például Malmőben, Baden-Badenben szólt nekik a magyar himnusz.

Baden-Badenben futottak utoljára. Mivel érezték, hogy a ló kifáradt és meggyengült, nem erőltették a versenyzést, a ménesbe került, tenyészménnek. A baj csak az volt, hogy Imperiál kizárólag egy szürke kancához vonzódott. Ezt sétáltatták a boksz előtt, míg a mén fel nem hevült, s a döntő pillanatban elébe toltak egy másikat. Ötszázharmincegy utódja közül háromszáznegyvennyolc indult versenyen, kilencszáz díjat nyertek. De Imperiál teljesítményének egy sem ért a nyomába.

Németh Ferenc tudta, hogy soha többet nem lesz ilyen lova. Kétszázhetvenhét győzelméből tízet arattak együtt. Németh Ferenc háromszor nyert Pardubicében, igaz, egyszer sem Imperiállal. Sosem félt, pedig a csehországi természetes akadálypálya sok ló és lovas utolsó útja. A "nagy taxis" nevű akadály, ahol egy kilátást eltakaró dombról az ismeretlenbe - egy három méter széles vizesárokba - ugranak, egyenesen istenkísértés. Volt, hogy állatvédők feküdtek a vizesárok mellé, hogy meghiúsítsák a versenyt, de levonszolták őket a pályáról, mielőtt a lovak odaértek volna.

- Minden jól sikerült az életemben - summázza nyolcvanegy évét Németh Ferenc. Csak szomorú pillantása árulkodik arról, hogy el is múlt minden, ami jó volt. A Kincsem Parkban évente egyszer, a Derby idején verődik össze pár ezer ember, az évközi versenyeken alig lézengenek.

- Rövidnadrágban jönnek, és papucsban, kérem! - az elharapott félmondat csendje a döbbeneté és a gyászé. Hiszen az 1925 óta meglévő pályát verseny idején tíz-tizenötezren is felkeresték, a lóverseny társasági eseménynek számított, ahol a hölgyek megcsillogtatták legújabb ruhakölteményeiket. Boldogabb országokban ma sincs másképp. A Kincsem Parkba kevesen jönnek, és alig fogadnak. A legkisebb tét kétszáz forint.

- Hogy tudna egy nyugdíjas egy nap akár csak ötöt is játszani? - kérdi Németh Ferenc, aki soha, senkinek nem árulta el a tuti tippet, mint ahogy maga sem fogadott soha. A régi zsokék fejében meg sem fordult, hogy figyelmen kívül hagyják az idomárok és a tulajdonosok utasításait, nem kockáztatták, hogy eltiltsák őket a versenyzéstől.

A zsoké ma is tevékeny, az egyenes szakaszok bírája. Szívesen vállalna többet is, ha rábíznák. Egyelőre csak reménykedni lehet abban, hogy a Kincsem Parkban a nyáron egyáltalán megrendezik a nyolcvanhetedik Magyar Derbyt, mivel a sportág veszteséges, a terület viszont legalább ötvenmillió forintot ér. Szép lenne, ha hazai pályán sprintelhetne Overdose, napjaink tízszeres nagydíjnyertes "csodalova" - igaz, ő rövid távon verhetetlen, alkata miatt a hosszabb távokat aligha bírná.

Németh Ferenc lakása a lóversenypálya bejárata mellett található. Az idős zsoké őrzője mindannak, amire a magyar lóversenysport azt mondhatja: kincsem.



Németh Ferenc 1927-ben született Sármelléken. • 1988-ban nyugdíjazták. • 44 évet töltött a lóversenysportban, 25 évig mint zsoké, 19 évig mint idomár dolgozott. • 270 versenyt nyert, 10-et külföldön, ebből 3-at Pardubicében. • 17 derbi győztese. • Feleségét, akivel 50 évig élt boldog házasságban, a lóversenypályán ismerte meg. Sára Veronika évtizedekig a Lovi főkönyvelője volt.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Tóra, magyar!

A hamarosan rajtoló Kékszalagra hajók keresik legénységüket, a Balatonon pedig ötödannyi hajó sincs, mint a Boden-tavon. Összeállításunkban azt próbáltuk körüljárni, kinek és hogyan lehetséges belevágnia ebbe a sportba.

Így alakulhat át az Európai Unió

A múlt heti uniós csúcson kiderült, hogy nagy változások előtt áll az EU: a francia–német tandem szándékai szerint a megerősített eurózóna lesz a közösség új gravitációs központja. Aki kimarad, lemarad? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ezért akar a kormány lőtereket telepíteni az iskolákba

A lövészet iskolai oktatásának ötlete összefügg a hadsereg létszámhiányával, de valószínűleg ugyanúgy kevés valósul meg belőle, mint a lovaglásból vagy a mindennapos éneklésből. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Miért szavaz sok LMBT-személy a radikális jobboldalra?

Három európai kormányfő homoszexuális; Angliában rekordot döntött a meleg képviselők száma; szélsőjobbos alakulatok, illetve Skóciában az összes mérvadó párt élén szintén zenész áll – derül ki a csütörtöki Heti Válaszból.