valasz.hu/itthon/orban-es-lazar-ebben-nem-ertenek-egyet-valtozas-a-kormanyhivatalokban-114749

http://valasz.hu/itthon/orban-es-lazar-ebben-nem-ertenek-egyet-valtozas-a-kormanyhivatalokban-114749

Indexre tett Origo?

/ 2014.06.18., szerda 15:39 /

Az Origo június eleji főszerkesztőváltása nem a sajtószabadság végéről szól. Inkább azt igazolja, hogy az online sajtó pénzügyileg még a nyomtatottnál is kiszolgáltatottabb. Ha nem segít az állam vagy egy amerikai nagybácsi – mint Soros György a 444.hu-nak –, a híroldalaknak mindinkább kereskedelmi felületté kell válniuk.

Az Orbán-kormány immár hagyományosan azzal kezdi ciklusait, hogy munkát ad a világ és benne az Európai Unió szabadságjogokkal foglalkozó szervezeteinek. Míg 2010–2011-ben az új médiatörvény tette szúróssá Viviane Reding alapjogi és Neelie Kroes audiovizuális biztos tekintetét – illetve hívta életre a később Bajnai Gordon mögé soroló Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) csoportot –, idén a reklámadó „statáriális” bevezetése, valamint Sáling Gergő Origo-főszerkesztő politikai kontextusba is illeszthető menesztése váltott ki élénk visszhangot. A német, osztrák és svájci közszolgálati műsorszolgáltatók által közösen működtetett 3sat kulturális televízió, a lapok közül a The Economist, a Die Zeit és a Die Welt, továbbá az arab Al Jazeera médiacsatorna rögtön hozta a „kötelezőt”, jelezvén: a reklámadó a kritikus hangú RTL Klub ellehetetlenítéséről szól, az Origónál történt vezetőcsere pedig a tulajdonos Magyar Telekom kormányzati behódoltatásáról.

Külföldiből magyar

Odáig egyik nemzetközi elemzés sem ment el, hogy rátekint a magyar médiatérképre, és megállapítja: az Orbán-kabinet valójában olyasfajta változásokat generál a piacon, amely a hazai fenntartók megerősítését és a külföldiek gyengítését szolgálja – hasonlóan a szintén nagy pénzekkel dolgozó bankszektorhoz. A német-luxemburgi RTL itteni csatornáját állítólag (még) nem árulják. A Deutsche Telekomhoz tartozó Origónak ugyanakkor, ha meg akar élni, politikai helyett kereskedelmi egységgé kell válnia – ezt alább igazoljuk –, vagy eladósorba kell kerülnie. A Ringier/ Axel Springer-médiacsoportból „kiszakított” Népszabadság, Világgazdaság, Nemzeti Sport és több megyei lap a versenyhivatali jóváhagyás után átmeneti osztrák tulajdonosnál landolhat, azaz ugyancsak megvásárolható lesz. (A TV2 már hazai kézbe került, csakúgy, mint a Story Tv-t, a Hír24-et és a Nők Lapját kiadó itteni Sanoma-leány.)

Alapvetően tehát „külföldiből magyarrá” válik a médiapiac, nem pedig „ellenzékiből kormánypártivá”. Ha Orbánék utóbbi primér célt követnék, könnyen találhattak volna olyan médiumot, melyet egyszerűbb „finomabbra” hangolni, mint az Origót. Rögtön ott van a nagy vetélytárs Index. Az OTP egykori második embere, Spéder Zoltán köreibe tartozó hírportált az elmúlt években részben az állami hirdetések mentették meg a jelentős veszteségektől, miközben mindvégig balliberális hangvételű maradhatott. Spédernek annak ellenére engedték a szabad médiatulajdonlást, hogy az üzletember kifejezett kedvezményezettje a fideszes országlásnak. Az általa elnökölt FHB Bank befolyást szerezhetett például a TakarékBankban, továbbá tulajdonrészhez jutott a Díjbeszedő Holdingban és a Magyar Posta Befektetési Zrt.-ben.

De vissza az Origóhoz! Aligha csoda, ha egy közéleti portál főszerkesztőváltásánál felmerül a politikai befolyásolás gyanúja – a pártok és a sajtó ugyanis sosem voltak hermetikusan elkülönítve egymástól. A szavazatvásárlós bajai videó óta tudjuk, hogy a hvg.hu munkatársai az MSZP székházából kaptak muníciót a botránykeltéshez, és nyilván az is életszerű, hogy fideszes politikusok telefonálgatnak, ha a kormány szélessávúinternet-terjesztési partnerének (Magyar Telekom) lapja (Origo) kellemetlen írásokat közöl Lázár János utazási szokásairól vagy Rogán Antal ingatlanjairól. Ennél szomorúbb tény azonban, hogy hiába (volt) az egyik legtartalmasabb portál az Origo, a lap – jelenlegi formájában – politikai nyomásgyakorlás nélkül is végstádiumba jutott. Értsd: a kiadó jó ideje több százmillió forintos, néha évi másfél milliárdos veszteséget termel. A kezdetekkor a pénz még nem számított, hiszen a Telekom elődje, a Matáv internetelérést árult – ám a vásárlók akkor még alig találkozhattak magyar nyelvű hírfolyammal a világhálón, s ez tarthatatlan volt. Az Origo előkészületei a Horn-kormány idején indultak, és a kiváló baloldali kapcsolatokkal rendelkező Matáv-vezér, Straub Elek a médiakutató György Pétert, illetve a liberális Magyar Narancs korábbi szerkesztőit kérte fel a projekt kiötlésére. Hogy a lapalapítás alapvetően marketingcélokat szolgált, igazolja: az Origo.hu-t 2007-ig nem külön kiadócég, hanem a Matávnetként, Axeleróként, majd T-Online-ként ismert internetterjesztő társaság üzemeltette.

Soros is beszáll

Amikor az Origo hét éve önálló médiavállalattá vált, idegen testként „szervesült” a Deutsche Telekom-csoportban, hiszen a német óriás Magyarországon kívül sehol nem működtet tartalomszolgáltatási leánycéget – legfeljebb addig megy el, hogy híreket is közöl a kereskedelmi felületein. Aztán 2010-re a Magyar Telekom is felismerte, hogy jelenlegi formájában az Origo már több pénzt visz, mint hoz. Leigazolták a kiadó élére a korábban az Index-csoportnál dolgozó Vaszily Miklóst, akinek jó referenciái voltak az üzletileg is sikeres hírgyártás területén. Az egykor általa menedzselt Portfolio.hu gazdasági portálnak például nemcsak klasszikus hirdetési bevételei voltak és vannak, hanem tőzsdei adatokat is árul különleges előfizetői konstrukcióban.

Az Origónak szintén szüksége van kreatív pénzbeszedési megoldásokra, hiszen, bár össznépi szokássá vált a nyomtatott sajtó temetése, a valóságban az online híroldalak gazdaságilag jóval kiszolgáltatottabbak, mint lapozható társaik. Míg ugyanis a print lapokért fizetnek a vásárlók, a netes médiumok ingyen kínálják az információkat, tehát a kiadásokat a reklámbevételekből kellene fedezni. Csakhogy a Magyar Reklámszövetség 2013-as adatai szerint a hirdetők a 175 milliárd forintos reklámtorta mindössze 22,2 százalékát költik el az interneten, ezen belül pedig olyan nemzetközi cégek szívják fel a költések jelentős részét, mint a Google, a YouTube és a Facebook. (Mindezt úgy, hogy a Facebooknak nincs is magyar vállalata, az itteni Google-leány pedig mindössze tucatnyi bejelentett munkavállalóval dolgoztat.)

Ilyen körülmények között háromféle módon lehet életben tartani nagy online hírszerkesztőségeket. Először is segíthet az állam egy jelentősebb hirdetési kontingenssel – mint említettük, ezzel a lehetőséggel él az Index. Másodszor megjelenhetnek amerikai nagybácsik, akik üzleten kívüli célok által meghatározott támogatásban részesítenek egy-egy újságíróstábot. Erre a legnyilvánvalóbb példa Magyarországon az ugyancsak liberális 444.hu, melybe nemrég szállt be kisebbségi – de a kiadó alapszabálya és tevékenysége tekintetében vétójoggal rendelkező – tulajdonosként a Soros György által elindított Media Development Investment Fund (MDIF) egyik cége. A befektetési alap Budapesten a Magyar Narancs megjelenéséhez is hozzájárul, és máig kötődik az itteni születésű amerikai spekulánshoz; a MDIF vezére, Harlan Mandel korábban a Soros-féle Nyílt Társadalom-hálózat jogi főigazgató-helyettese volt. (Egy éve megírtuk: a Soros nevével fémjelzett alapítvány 2007-ben bezárta ugyan kapuit Magyarországon, az üzletember és holdudvara nemzetközi szervezeteken keresztül évi félmilliárd forinttal támogatja az ellenzéki „civil” nyilvánosságot, köztük a Társaság a Szabadságjogokért nevű csoportot, a Magyar Helsinki Bizottságot vagy a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványt.)

Vevőből eladó?

Az állami és a külföldi (alapítványi) finanszírozás lehetősége nem minden online médiumnak adatott meg. Az Origónak például a legkevésbé sem, így a kiadónak egy harmadik életben maradási stratégiát kellett választania. Tudomásunk szerint Vaszily Miklós igazgató belső körben már hónapokkal ezelőtt – bőven a Lázár- és Rogán-ügyek felhabzását megelőzve – egyértelművé tette, hogy a Telekom hosszú távon csak akkor finanszírozza a portált, ha kereskedelmibb felületté válik. A cél tehát az lett, hogy a látogatók ne csak olvassanak, hanem vásároljanak is (nyilván Telekom-alkalmazásokat), illetve a bevett hirdetők mellett be lehessen vonni a kisebb reklámozókat.

Már az üzleti szemléletű tartalommenedzsment terméke az online tévé-és videószolgáltatást biztosító TV GO, melyhez az Origónak kell szállítania a filmekkel kapcsolatos háttéranyagokat. Az e-kereskedelmi oldalként működő ClickShop.hu „töltésében” és terjesztésében ugyancsak meghatározó szerep várna az Origo-dolgozókra, és szintén ők felelnének a tartalomért a Telekom készülő kisvállalkozói telefonkönyvét kiegészítő online szolgáltatások esetében. Egy ilyen kereskedelmi oldal működtetése több bulvárt és kevesebb politikát kíván (a tömegek a celebhírekre jobban kattintanak), így az Origo-főszerkesztő a jövőben amúgy sem lehetett volna vérbeli elemző, oknyomozó újságíró, csakis olyasvalaki, aki például megjárta már az RTL Klub Fókuszát vagy a TV2 Aktívját. Nos, a SálingGergőt váltó Pálmai L. Ákos ilyen.

A Heti Válasz sokszor bírálja a piac mindenhatóságát, és ezért gyakran kapunk feddést a liberális médiumoktól. Mégsem kárörvendve, inkább keserűen kell kijelenteni: a politika önmagában nem tudta volna legyőzni az Origo stábját, a piac (tehát a Google-re és a Facebookra menekülő hirdetők) viszont igen. Ráadásul ha nem tört volna ki főszerkesztő-menesztési botrány az Origo körül, valószínűleg ma már arról szólnának a hírek, hogy miként egyesül a Telekom és a Sanoma magyarországi weboldal-portfóliója (utóbbihoz tartozik a Startlap, a Szépségbolt. hu, a Babaszoba.hu, az Egészségbolt. hu, az Olcsóbbat.hu és egyebek), melynek vége alighanem egy gigantikus fogyasztásösztönző lapcsalád lett volna. A konstrukció készen állt, s a finn Sanoma magyar érdekeltségét bevallottan azért vette meg a hazai Centrál-csoport (mely mások mellett Varga Zoltán üzletemberhez, Zdenek Bakala cseh iparmágnáshoz és Kádas Péter magyar származású kanadai nagyvállalkozóhoz köthető), hogy szétdarabolja, majd külön-külön eladja a televíziós, a nyomtatott és a netes egységeket. A Sáling Gergő körüli nemzetközi botrány után azonban könnyen lehet, hogy először a Telekom lesz kénytelen megválni az Origótól…

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.