felsooktatasi-rangsor.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

http://felsooktatasi-rangsor.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

István király szupersztár

/ 2003.08.15., péntek 08:14 /

"Szent István dalra fakad? Ez akkora képtelenség, hogy csak zseniális lehet!" - kiáltott fel Nemeskürty István, a Mafilm Budapest Stúdió vezetője, amikor kerek húsz éve az István, a király alkotói megkeresték az első magyar rockopera ötletével. A Heti Válasz felidézi, a mű milyen politikai körülmények között született, s hogy az elmúlt két évtizedben kik hogyan értelmezték mondanivalóját.

Ezerkilencszáznyolcvanhármat írtunk: ebben az évben mutatták be Magyarországon a Jézus Krisztus szupersztárt, melynek 1971-es megszületése az Illés együttes vezéregyéniségeit, Szörényi Leventét és Bródy Jánost új műfaj meghonosítására ihlette. "Régóta igényünk, hogy a háromperces dalok lehetőségeit kitágítsuk, esetleg nagyobb lélegzetű műveket komponáljunk, ahol gondolatainkat összetettebben tudjuk kifejezni" - mondta akkoriban Szörényi. Az elképzelést tett követte, s 1981-re megszületett a szerzőpáros színpadi alkotása, a Kőműves Kelemen, majd két év múlva az István, a király. Nemeskürtynek nem kellett csalódnia; sőt annyira beleszerelmesedett a darabba, hogy egyszer azt nyilatkozta: szerinte az Operaházban kellene műsoron tartani.

A pártközpont engedélye

Amikor a hetvenes évek elején Bródy, Szörényi, illetve Boldizsár Miklós drámaíró közös művükről gondolkoztak, két korszakot jelöltek meg: Atilla, a hunok királya, illetve a magyar államalapítás idejét. Az utóbbit vették előre, s Boldizsár - opera prózában műfaji megjelöléssel - István királyról kezdte írni a dalmű alapját nyújtó drámát. (Szörényit a másik téma sem hagyta nyugodni, így 1993-ban - Lezsák Sándor versei alapján - színpadra állította Atilla, Isten kardja című rockoperáját.) Bródy aztán az Ezredforduló címmel elkészült darab alapján írta a szöveget Szörényi zenéjére. A zeneszerző szerint Bródy élete legzseniálisabb alkotását tette le az asztalra. "Olyan mércét állított magának, amit azóta sem tudott meghaladni" - értékelte lapunknak társa munkáját Szörényi Levente. Miként pedig 1998 szeptemberében a Magyar Fórumban elmondta, a munka olyan jól sikerült, hogy a liberális értelmiség egy része megorrolt Bródy Jánosra, mert megalkotta az István, a király szövegét.

Az alkotók művükből először filmet akartak készíteni, s a városligeti bemutatót nyilvános forgatásnak szánták - a hatalmas érdeklődés miatt azonban a királydombi előadások váltak az elsődleges produkcióvá. Az 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal bemutatott darabot százezren látták. Az akkori politikai helyzetben nem volt magától értetődő, hogy az addig új kenyér, de a legjobb esetben is az alkotmány ünnepeként ismert augusztus 20-a előtti és utáni napokban tízezrek éltetik István - horribile dictu: Szent István - királyt. A darab rendezője, Koltay Gábor járta ki Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy a pártközpont adjon engedélyt az előadásokra. Hamarosan elkészült a hanganyagot tartalmazó dupla lemez, illetve a filmváltozat is.

János, a Kádár

A bemutató történelmi szerepének ismeretében ma már különösen hangzik, de 1983-ban az ellenzék sem lelkesedett egyöntetűen az István, a királyért - volt, aki a művet csak János, a Kádár néven emlegette -, mert úgy vélték: a darabban túlságosan is sok párhuzam fedezhető fel a kereszténységet külföldi papok és lovagok segítségével hazánkban meggyökereztető István, illetve a hatalmát orosz tankok által fenntartó pártfőtitkár között. Miként például a Hírmondó című szamizdat 1984. májusi számában Emericus álnevű szerző vélekedik, a darab létrehozóinak "sikerült megalkotniuk a fejlett szocializmus viszonyainak megfelelő István király képet, s mi több: kicsiholni magukból a kádárizmus "szentistváni" gondolatát". A "Rabok legyünk vagy szabadok?" kérdésre Emericus szerint a rockopera ezt a választ adja: "Szabadok ugyan nem lehettek, de hálásak igen, mert árad a kegyelem fénye reátok, s ráadásul még magyarnak is érezhetitek magatokat, na persze módjával, és szigorú rendőri felügyelet alatt."

Történelem zeneszóra
Az István, a király városligeti bemutatója után a művet 1984 nyarán a szegedi Dóm téren láthatta a közönség. Szörényi Levente azonban elégedetlen volt Koltay Gábor felfogásával - a zeneszerző úgy érezte, a műben egy történelmi happening lehetőségeinél több érték rejlik. A darabot ezért Aczél György engedélyével a Nemzeti Színházba vitték, ahol Kerényi Imre állította színpadra. Ez a változat 1989-ig 224 előadást ért meg, és 180 ezer nézőt vonzott. Ezt követte az 1990-es népstadionbeli bemutató - a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet -, majd a nemzetközi fellépések: 1992-ben a sevillai expó, utána Németország, Ausztria, az Egyesült Államok, Ausztrália, idén júniusban pedig az Isztriai-félszigeten a pulai amfiteátrum. Ezek rendezése Koltay, Kerényi és Iglódi István nevéhez fűződik.
Az 1984-ben elkészült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták - annak ellenére, hogy a moziváltozat színvonalát szinte egyöntetű bírálat érte. Szörényi Levente lapunknak elmondta: amikor Andrew Lloyd Webber musicalszerző alkotótársa, Tim Rice többször is megnézte a színházi előadást Magyarországon, szóba került, hogy a filmet majd idegen nyelvű felirattal látják el és külföldön forgalmazzák - ám miután megtekintette Koltay alkotását, elállt tervétől. Nem a moziváltozat megítélése volt az egyetlen alkalom, hogy Szörényi és Koltay - bár 1989 után még évekig közösen dolgoztak - vitába keveredett. A zeneszerző például az István, a király megcsúfolásaként értékelte, hogy Koltay 1985-ben János, a vitéz címmel alkalmazta színpadra Victor Máté darabját - immár egyértelmű lehetőséget adva a mű rendszerhű értelmezésére. Ezek után nem meglepő, hogy az eredeti tervekkel ellentétben Koltay Honfoglalás-filmjének zenéjét sem Szörényi szerezte. A darab kétszer is majdnem eljutott Erdélybe. Először 1991-ben kezdték szervezni a turnét, ám a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal letiltotta a helyi rendezvényt, mondván: "A sportcsarnokot a jövőben csak sportrendezvényekre használhatják, kivételt képeznek ez alól a román nép életének kimagasló eseményeit ünneplő rendezvények." Emellett azonban - Szörényi szerint egyes hazai értelmiségiek féltékenysége miatt - az Antall-kormány támogatásának hiánya is szerepet játszott a kudarcban. Ezután 1993-ban próbálkoztak csíksomlyói bemutatóval. Az előkészületek jól haladtak: Balás Béla akkori veszprémi segédpüspök vállalkozott rá, hogy a pünkösdi búcsú résztvevőit ráhangolja a rockopera élményére - Bálint Lajos akkori gyulafehérvári érsek azonban nem lelkesedett az ötletért, így a ferences atyák visszakoztak.
Aztán megtört a jég, és idén júliusban a csíksomlyói helyszínen 300 ezernél is többen vehettek részt a feledhetetlen élményt nyújtó előadáson, melyről a legtöbb hazai médium méltó módon számolt be; még a Népszava sem kezdeményezett "szakmai" vitát arról, hogy mi szükség volt az előadás végén a magyar - pláne a székely! - himnuszra. "Nem akarom elkiabálni, de mintha a csíksomlyói bemutató alkalmával felsejlett volna valami nemzeti minimum" - értékelte lapunknak a sajtóbeszámolókat Szörényi Levente.
Az István, a király huszadik születésnapját két Szörényi-mű ősbemutatójával ünnepelhetik azok, akik augusztus 19-én és 20-án ellátogatnak az esztergomi Szent István-bazilika előtti térre. Mindkét napon elhangzik Szörényi Levente Ének a csodaszarvasról című zenekari szvitje, és kóruskantátája, az Elég volt!, mely Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regényének szövegrészleteire készült. A zeneszerző időközben újabb darabján dolgozik: várhatóan a 2005-ben rendezendő esztergomi nyári játékokon lesz az Árpád című történelmi opera premierje.
Húsz év távlatából mindezt persze belemagyarázásnak értékelhetnénk - ha nem tudnánk maguktól a szerzőktől, hogy azért kaphattak engedélyt a bemutatóra, mert darabjukat a pártközpontban a Szent István=Kádár János, Koppány=Nagy Imre sémára felfűzve vélték helyesen=rendszerhűen értelmezni. Ráadásul az alkotók némelyikének nyilatkozatai is ebbe az irányba mutattak. Amikor például Koltay Gábort a Filmkultúra című folyóirat 1983 márciusában az általa jegyzett Illés-koncertfilmről kérdezte, a rendező így értékelte munkáját: "A popzene alkalmas kiindulópont arra, hogy a hatvanas évekről, az ifjúsági kultúráról, egy olyan értékeket hordozó mozgalomról gondolkozzunk, amely a mi szocialista rendszerünk - büszkén mondhatom - mindannyiunk által szívesen, tiszta szívvel, őszintén felvállalható eredménye." Bródy János korabeli szavai szerint pedig István király felismerte, hogy "béke és biztonság kell, országépítés kell, jobbat és többet kell adni az önnön érdekeit nem mindig felismerő népnek, amely az idegen befolyástól a nemzet önállóságát, a hajszálgyökerek elvesztését félti". Ezek után nem meglepő, hogy az előadásról készült film a játékfilmszemlén elnyerte a Kommunista Ifjúsági Szövetség különdíját, Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára pedig így vélekedett: "Az ifjúság körében sohasem népszerű kompromisszumoknak is meggyőző értelmet, emberi tartalmat adott a darab."

A pártvezetők nyilván hamar belátták, hogy a nézőknek eszük ágában sincs az általuk láttatni kívánt séma mentén értelmezni a művet - ehelyett a Kádár-kor történelemszemléletén nevelkedett emberek annak örültek, hogy az alkotás a magyar államalapításról fogalmaz meg alapgondolatokat közérthető formában. De hát ez csak eső után köpönyeg. A Belügyminisztérium III/III-as főcsoportfőnökségének figyelme is inkább olyan kérdések felé fordult, hogy például Szörényi Levente el akarta-e adni az Egyesült Államokba a mű jogait. ("Már hogy akartam volna; Amerikában 1981-ben jártam, az István, a királyt pedig 1983 februárjában kezdtem el írni" - mondta a zeneszerző a Heti Válasznak.) Annál nagyobb vita zajlott a szakfolyóiratokban, illetve a Magyar Ifjúságban. Az utóbbi lapban például 1983. szeptember 2-án Sós Péter János esett a darabnak. "A szerzők összehoztak - éppen mert zeneileg már nem tudtak följebb menni - egy görögtüzes-nemzetilobogós-himnuszfeldolgozásos frázispuffogtatást" - írja Sós, aki a mű befejezését anakronisztikusnak tartja, mégpedig igen súlyos okból: "Sem tűzijáték, sem piros-fehér-zöld trikolór, sem himnusz nem létezett akkor Magyarországon."

A Filmvilágban 1984 májusában Klaniczay Gábor így fakadt ki: "Az eklektikus hangzásvilágból semmiféle egységes zenei élmény nem kerekedik ki, a letűnt vagy letűnőfélben levő rockzenei irányzatok ahelyett, hogy zenei stíluseszközökkel támasztanák alá a darab konfliktusait, inkább valamiféle szánalmas könnyűzenei népfront benyomását keltik." A korabeli kritikusok közül érdemes még a Magyar Hírlap 1983. augusztus 27-i számából Mészáros Tamást idézni. "Nincs leöntve ez a nemzeti revü egyfajta pántlikás nemzetieskedés generálszószával? Nem olcsó, nem felületes kissé az István, a király sikere? Vajon nem számolatlan rőfnyi nemzetiszínű kelmének köszönheti-e csupán közönsége zajos ovációját?" - teszi fel a kérdést. S - lássunk csodát - így válaszol: "Azt mondom, hogy nem."

Szelepelt nacionalizmus

A vitában a gúnyos szavak mellett megfontolható érvek is megfogalmazódtak. "Nincsen még drámája a világirodalomnak, amelyben mindegy volna, hogy a tézist vagy az antitézist fogadja el a néző, ahol az állítás és annak tagadása egyforma kielégülést nyújtana" - írja a Kritikában 1984 májusában Molnár Gál Péter. "Kurucos szabadságvágy egyfelől, az első koronás király másfelől. Elégedetlenség konfrontálódik a katolikus Magyarországgal. Nacionalista lázadás nacionalista konszolidációval" - tapint a lényegre a kritikus. Valóban, tehetjük hozzá, az István, a király talán összetett voltának is köszönheti, hogy időszerűségének meg sem kottyant húsz esztendő. Az évek során pedig a nézők mindig megtalálhatták, hogy a két kulcsszereplőhöz milyen fogalmakat társíthatnak. Korszaktól függően István jelképezheti mind a Szovjet-, mind az Európai Uniót, az egyház tekintélyét, a globalizációt és a hatalmat; a nézők pedig, akik 1990-ben a rockopera népstadionbeli előadásán "István!"-t kiáltottak, akárha Antallt éltették volna, a közönség másik felében felhangzó "Koppány!" pedig sokak fülében szabad demokrata - a későbbi években talán MIÉP-es - jelszóként visszhangozhatott.

Drámai változatok
Ötvennyolc éves korában, a múlt héten elhunyt Boldizsár Miklós. Az Ezredforduló című dráma szerzője - a Kádár-korszak kultúrdiplomatájának, Boldizsár Ivánnak a fia - 1971-től a Magyar Televízió dramaturgjaként dolgozott, s Koncz Zsuzsa első férjeként került az Illés együttes közelébe. Idén júliusban még (Erdélyben első alkalommal járva) részt vehetett az István, a király csíksomlyói bemutatóján, a rockopera húszéves jubileumát azonban nem élhette meg.
Ha művét összevetjük Bródy János szövegével, a darab szerkezetét leszámítva nem sok tartalmi hasonlóságot találunk; sőt a rockopera alkotói egy-egy részt elhagytak, illetve megváltoztattak. Boldizsár verziója szerint például István, miután legyőzi Koppányt, alkut ajánl ellenfelének: menjen vissza Etelközbe, s hozza magával az ott rekedt magyarokat, hogy ketten egyesíthessék erőiket. Ezt Koppány el is fogadja, ám a drámában szereplő Pap (s nem pedig Sarolt) félti az egyház hatalmát a pogány vezértől, ezért a Népet Koppány ellen hergeli, akit végül meglincselnek (s nem felnégyelnek).
Boldizsár drámájában, illetve a rockoperában több más mű hatása érhető tetten. A mai kor nyelvét idéző beszédfordulatok - a Nép például egy helyütt Istvánt Pistikének csúfolja - a Jézus Krisztus szupersztárt idézik, de erre a musicalre emlékeztethet az István iránt szerelemre lobbanó Réka alakja is (Webbernél Mária Magdolna érez hasonlóan Jézus iránt). Az Antigonéra utaló motívum, hogy Réka engedélyt kér Istvántól, hadd temesse el Koppányt; Az ember tragédiáját pedig a Táltos idézi fel, amikor így jövendöl Koppánynak: "Másképp él ez a nép, ha te vagy első királya. Megmenekülünk a tatárjárástól, gazdag városaink lesznek, országod hatalmasabb és népesebb, mint Anglia... nyelvünket beszélik Európa-szerte, Mohácsnál tönkreverjük a törököket és felszabadítjuk a német-római birodalmat a tojásfejű Habsburgok uralma alól, filozófus békepolitikusaink mutatják meg a világnak, mi a szabadság, egyenlőség, testvériség, Rákóczinak nevezik majd az egyiket, Rodostótól Munkácsig nevétől zeng az ország-világ ... Kossuth lesz a másik neve, egy országot kovácsol az összes Duna mentiekből, egy Petőfi nyolcvanéves korában minden idők legszebb verseit írja."
"Minek tapsol ez a sok ember, aki egyfolytában úgy jár, mint a darabbéli nép, hol Istvánt, hol Koppányt élteti. Ahogy manipulálják őket. Koltay végigcsinálta ezt a manipulációt - s nekünk, akik ezen felháborodunk, szégyenkezve kell kisompolyognunk a felhergelt cirkuszi nézőtérről. Lehet, hogy bennem van a hiba - de ez a szelepelt nacionalizmus riaszt és félelemmel tölt el" - írta a Népszavában 1983. szeptember 10-én Bányai Gábor (a szerző 1990-ben a Magyar Televízió ügyvezető igazgatója, majd az egyes csatorna intendánsa lett). Ha az olvasó túltette magát a Bányai szavai okozta indulaton, helyes, ha odafigyel a folytatásra is. A szerző érvei közül megfontolandó például az az állítás, mely szerint a keleti kereszténységet felvevő Koppányt nem lett volna szabad a tisztán magyar érdekek képviselőjeként ábrázolni. Ha ugyanis az ő "forgatókönyve" valósul meg, a korabeli viszonyok közepette Magyarország aligha kerülhette volna el, hogy egy másik világhatalom - Bizánc - érdekkörébe kerüljön.

A közönség azonban a bírálók érveire fittyet hányva mindmáig rajong a műért - ez viszont nem feltétlenül tett jót az alkotóknak. Szörényi Levente például azt mondja: egy időben úgy érezte, hogy az István, a király nyomasztó sikere szinte elveszi művészi szabadságát. A zeneszerző ezért az "előremenekülést" választotta, s 2000-ben elkészítette a darab folytatásának is tekinthető Veled, Uram! című rockoperát első királyunk öregkoráról. (A cím az István, a király talányos végszavának - "Veled, Uram, de nélküled" - továbbgondolásaként is értelmezhető.) Az új művel Szörényinek - korabeli nyilatkozata szerint - nem kisebb célja volt, mint hogy "a "Szent István-i" magyarság végre utat találjon testvéreihez, a "koppányi" magyarokhoz". A zeneszerző 1998-ban úgy vélte: "A "koppányi" magyarság kisebbségben van, akárcsak az "idegenszívűek". A kötélhúzás most a "Szent István-i" tömegekért folyik, miközben ma Magyarország csak látszólag keresztény, valójában idegenimádó, szolgalelkű, belülről bomlasztott, igazi pogány. Nem szeretném, ha mi lennénk a Kárpát-medence indiánjai" - tette hozzá.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.