Itt a bizonyíték: hatalmasat kamuzott az EU a magyar határkerítésről

/ 2017.09.07., csütörtök 14:30 /

Mielőtt egy uniós fórum – most éppen az Európai Bíróság – a kvótaperben hozott ítéletével tegnap is tett valamit az Orbán-kormány immár talán négyötödös győzelméért, egy tünetértékű adok-kapok, pontosabban kérek-nem kapok zajlott le „Brüsszel” és „Budapest” között a határkerítés ügyében. Erre az üzenetváltásra a szerdai határozat miatt a kelleténél kisebb figyelem jutott, pedig hű bizonyítványt állít ki az uniós tisztségviselők rátermettségéről, sőt, amint mindjárt látni fogjuk, elmeállapotáról.

Történt ugyanis, hogy a magyar kabinet arra kérte az EU illetékes szerveit: ha már, pénzt és energiát nem kímélve, ráadásul a ránk rótt kötelezettségeknek megfelelően voltunk szívesek megvédeni az európai közösség külső, schengeni határát, megköszönnénk, ha a költségek felét az unió viselné. A válasz postafordultával érkezett, és három szóban így foglalható össze: még mit nem!

Amint ugyanis Jean-Claude Junckerék értésre adták, eszük ágában sincs támogatni olyan barbár tereptárgyak létesítését, mint a Szerbiát és Magyarországot hermetikusan elzáró kerítés. Amikor Orbánék felhozták, hogy a bolgár-török határon viszont nagyon is uniós pénzből épült a hasonló építmény, a magyar sajtó erre mindig kész munkatársai kárörvendve rögvest közzétették, hogy az EU cáfolta a kormány állítását. Merthogy Brüsszel nem a kerítés felhúzását, hanem csak a határvédelemhez szükséges technikai eszközök megvásárlását, valamint a határvadászok munkáját és a járőrözéshez szükséges járművek beszerzését finanszírozta.

Ami, lássuk be, tényleg hatalmas különbség.

Már amennyiben a határvédelemhez szükséges technikai eszközök, határvadászok és a járőrözéshez szükséges járművek nem pontosan ugyanazt a célt szolgálják, mint a fizikai akadály: nevezetesen az illetéktelen behatolók távol tartását. És hogy ez mennyire így van, arra a legjobb példa Juncker 2016. szeptemberi kijelentése. „Októberre legalább 200 további határőrt és 50 új járművet szeretnék látni Bulgária külső határain” – fogalmazott az Európai Bizottság elnöke, és nyilván nem arra gondolt, hogy ennek következtében még több migránst szeretne látni az EU területén. Nem is beszélve az úgynevezett Külső Határvédelmi Alapról (External Borders Fund), melyből például Magyarország 2007 és 2013 között nem kevesebb, mint 62 millió eurót kapott a schengeni szabályok érvényesítésére.

Az unió persze nagy álszemérmességében hallani sem akar bármiféle kerítésről vagy falról. Ezért helyette hatalmas vaskarikát kezd ácsolni fából, azt próbálva sugallni, mintha a fenti eszközök, azaz – a nemzetközi szakirodalom szóhasználata szerint – a virtuális határkerítés nem ugyanazt a célt szolgálná, mint szögesdrótból felhúzott kézzelfogható megfelelője.

Legalábbis ma már, és legalábbis ami Magyarországot illeti. Merthogy 2014-ben például arról szóltak a hírek, hogy az EU tízmillió euró támogatást ad a madridi kormánynak többek között a marokkói spanyol enklávék, Ceuta és Melilla „határkerítésének megerősítésére”. Idén év elején pedig bejelentették, hogy az illegális migráció megállítására Lettország több mint 1,5 milliós eurót kapott az uniótól, hogy Oroszországgal közös határán kerítést húzzon fel.

Mindez eddig persze csak súlyos elfogultságból fakadó következetlenség. Az EU illetékesei a diliflepnit az alábbiak miatt érdemelik ki. Ugyebár a szögesdrót embertelen, ezért elfogadhatatlan módja a határ megvédésének. Legyen. Jobb ezért technikai eszközöket és járőröket alkalmazni. Ha már megemésztettük a fenti ellentmondást, akkor erre is mondjuk: oké. Ám ha ezzel megvagyunk, lapozzunk bele azokba a szakértői elemzésekbe (például ebbe), amelyek Európától az Egyesült Államokig azt vizsgálják, hogy melyik a hatékonyabb módszer az illegális migráció megfékezésére: a virtuális vagy a tényleges határkerítés. És mivel önök nagyon elfoglalt emberek, így nincs idejük ilyen jelentéseket olvasgatni, gyorsan eláruljuk: a legtöbb elemzés – nyilván nem függetlenül a kerítések, falak rossz sajtója táplálta korszellemtől – a szögesdróttal szemben a virtuális határvédelmet nevezi eredményesebbnek.

Értik, ugye? A kerítéssel az a baj, hogy embertelen, amennyiben nem sok esélyt ad a migránsoknak, ezért a hatékonyabb, következésképp embertelenebb technikai határzárat pártoljuk.

Őrület. És még rendszer sincs benne.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.