„Itt isznak, dugnak, drogoznak” – ezért nem hívta meg Lévai Balázs Kovács Ákost

/ 2017.11.24., péntek 08:30 /
„Itt isznak, dugnak, drogoznak” – ezért nem hívta meg Lévai Balázs Kovács Ákost

Ponyvaregényt írt Lévai Balázs, s ugyan a könyv még csak tart a boltok felé, a szerző máris filmterveket sző köré. S hogy miért nem hívta meg Ákost a csütörtöki könyvbemutatóra? Interjúnk.

 

Tényleg azt szokta kamuzni haveroknak, hogy annak idején a háromszoros olimpiai bajnok Biros Péternek adogatta a gólpasszokat a medencében, olyan jó vízilabdás volt?

Majdnem. Azzal szoktam villogni, hogy Kemény Dénessel játszottam egy csapatban.

Szóval tényleg önmagáról mintázta friss, egyben első regénye főhősét, Puskát.

Abból főzünk, amink van, de nem én vagyok Puska. Motívumokat, alapanyagokat, sztorikat tettem bele a popmenedzser főhős személyébe magamból. A vízilabdás múlt például ilyen, de míg ő csak kamuzza, hogy Birossal volt egy csapatban, én – és most hősködöm – tényleg játszottam Kemény Dénessel!

Mikor?

Amikor a Fradi leszerződtetett 18 éves koromban, ő is ott volt – még három hónapig. Aztán szerződött Olaszországba. Nyilván nem hagytam benne maradandó nyomokat, de azóta többször emlékeztettem erre. A bölcsészség, a Kaffka gimnázium, a tehetség hiányát belátva időben abbahagyott basszusgitározás is a saját életemből kerültek át a főhősébe, de a Beállás fikció, nem magamat írtam meg benne.

Tényleg nem? A regény végén van egy nagy monológ. Afféle ars poetica. Mintha azért írta volna az egészet Lévai Balázs, hogy kitárhassa a szívét a dalról, amiért végül is minden szívás ellenére megéri a popzene körül sertepertélni.

Ácsi, ez spoilerezés! Egyébként nem így van, már csak azért sem, mert amikor elkezdtem a könyvet, fogalmam sem volt még, mi lesz a vége. Az utolsó fejezetnél éreztem, hogy oda kell egy kis elrugaszkodás az általános felé, valami lezáró bölcsesség. Szenvedtem is vele sokat, túlírtam, kihúztam aztán a felét... Az viszont igaz, hogy a dal, mint életünk időhatározója, régóta foglalkoztat. 2005-ben indult a Dob+Basszus, abban a műsorban már ezzel a témakörrel foglalkoztam, akkor csöppentem bele ebbe a világba, s producerként-rendezőként azóta elég jól megismertem.

Tankcsapda, Csík Zenekar, Quimby, Lovasi András, Wellhello... de még Ákossal is dolgozott. Őt például meghívta a könyvbemutató partira?

Eszembe jutott, de végül nem tettem. Nem haragból vagy udvariatlanságból, egyszerűen az ő világképe, értékrendje nagyon szemben áll a Beállás mocskos rakendroll-világával. Itt isznak, dugnak, drogoznak. Ezért nem is kértem tőle idézetet a hátoldalra. Ahogy a Csíktól sem. Sok olyan zenész viszont ott volt, akiktől egy-egy sztori vagy bemondás származik, amelyek valamilyen formában bekerültek a történetbe.

A könyvbéli, kitalált zenekar, a Black Sheep sztorijai tehát megtörténtek valódi zenészekkel?

Egy-egy mozzanat, sztoridarabka igen. Egy magyar rocker mesélte nekem évekkel ezelőtt, hogy akkora buli volt a vidéki koncertjük után, hogy egy csillárral a hóna alatt ébredt a panzióban. Megtetszett a motívum, de a többit, a vajdasági helyszínt, a körülményeket és a történetet már én találtam ki hozzá. Úgy éreztem, jó lenne, ha a határon túl is játszódna egy rész. Erdélyt elvetettem, valahogy túl kézenfekvő lett volna, a vajdasági bulikról ráadásul terjednek kemény sztorik a szakmában... A Beállás viszont semmiképp sem kulcsregény, nem olyan, mint Boros Lajos Sakálok című könyve volt a nyolcvanas években, ahol pontosan meg lehet mondani, melyik szereplő Kóbor az Omegából és melyik Erdős Péter.

A rehab miatt hónapokat szanatóriumban töltő énekesről mondjuk mindenkinek a Quimby Kiss Tibije jut majd eszébe.

Pedig tudunk minimum száz külföldi sztárt mondani, aki volt rehabon, ma már ez is egy toposz. A regénybéli énekes teljesen az én „kreálmányom”, sok mozaikból raktam össze. Van benne a különc sztárocskából is, akinek két törölköző kell, mert nem törli ugyanabba az altestét, amibe a felsőtestét...

Létezik ma ilyen Magyarországon?

Ismerek ilyen embert.

Kemény. Mielőtt azonban úgy tűnik, hogy valami ismeretterjesztő rocktörténeti anyagot írt, jelezzük: a Beállás szórakoztató lektűr, amely egy ponton krimibe vált. Azért, hogy könnyű legyen majd megfilmesíteni?

Telitalálat. Félig megírtam a könyvet, amikor jött a Sohavégetnemérős című film, ami másfél évig teljesen lekötött, nem volt időm írni. Amikor aztán újra nekiültem, úgy éreztem, hogy az anekdotafüzér forma nem elég erős. Újragondoltam, inkább másfele vittem el a történetet, és valóban filmes gondolkodással próbáltam átírni.

Könnyed nyári filmecske lesz belőle?

Majd kiderül, többféle megoldása is lehet. El lehetne vinni művészirányba is, kevesebb poénnal, több droggal, amolyan trainspottingos hangulatban, de adja magát a szórakoztató közönségfilm is. Dílerfigura nem véletlenül nincs a sztoriban.

Ilyeneket látott és nem szólt a rendőrségnek! Bűnpártolás!

Most mondom, hogy nem láttam dílert. Miért, ön látott már?

Soha! Tehát: még boltokban sincs a Beállás, de már írja a forgatókönyvet belőle?

Az még jóval arrébb van. Előbb egy szinopszist kell leadni a Filmalaphoz, és meg kell győzni őket a filmtervről.

A Filmalaphoz fordul? Megkapja majd, hogy Vajnával bratyizik...

Akkor az összes magyar rendező bratyizik vele. Az egyablakos filmtámogatási rendszerben nem tudsz máshova menni a filmterveddel. A helyzet egyébként az, hogy a Filmalapot szakmailag nagyon korrektül építették fel, jó az elbírálás és a fejlesztés rendszere, amit a két Oscar-díj és az Arany Medve is mutat.

Tudatosan tartja magát távol a politikától?

Nem értek a politikához. Nem követem olyan intenzitással, hogy nagyon markáns véleményem legyen mindenről. Sajnálom is rá az időt. Másrészt megijeszt a gyűlölethullám, amely csapdos minden oldalról. Köszönöm, de nem akarom gyűlölködve élni az életem. Pedig ha nagyon keresnék, még okot is találnék rá.

Mit?

Mondjuk azt, hogy 2010 után teljesen kiszorultam a köztévéből. Csakhogy nagyon jól jöttem ki belőle. Ha nincs a köztévés mellőzés, mára valószínűleg lenne egy tiszteletreméltó, kiszámítható, kicsit unalmas tévés karrierem. Azzal viszont, hogy rákényszerítettek a váltásra, sokkal izgalmasabb lett a pályám. Írtam azóta életrajzi könyvet Lovasiról, írtam forgatókönyvet, rendeztem dokumentumfilmeket és koncerteket, nagyjátékfilmben producerkedtem, most meg regényt is írtam. Tíz éve nem hittem volna, hogy ezt mind elmondhatom majd magamról.

Lovasiról nem csak könyvet írt, de a mostani arénás koncertet is rendezte. Miért ülős koncertet talált ki?

Nem akarok mentegetőzni, de az a döntés már megszületett, mire bekapcsolódtam a munkába.

Jó döntés volt?

Most már tudjuk, hogy nem. Hál' istennek ez a generáció még bulizni akar, nem udvariasan végigülni egy koncertet. Szerintem Bandi sem számított rá, hogy ekkora buli lesz, hogy egy Aréna méretű helyen ennyire meg tudja mozdítani az embereket. Nagyot dobott a látványon Balogh Zsolt video-designer, akit én „találtam”. Ő majd’ húsz éve Londonban él, a londoni olimpia megnyitójától kezdve a David Bowie-kiállításon át hatalmas projekteken dolgozott. Volt tétje ennek a koncertnek, nem is kicsi. Lovasi mindig csapatjátékos volt, zenekarban játszott, most először állt ki kvázi egyedül. Telt ház volt, tizenegyezer emberrel, és szerencsére nagyon szerették a „show-t”. A „Lovasi-brand” igazolta a létjogosultságát.

Beállás? Az volt a buli után ennek örömére?

Beállás mindig koncert előtt van: hangszerekkel, hangtechnikusokkal, és így tovább. Természetesen volt. Meg már van: a könyvesboltokban.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az élelmiszer a legjobb ajándék

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR gyűjtése keretében tartósélelmiszereket lehet adományozni a nélkülözőknek karácsonyra.

Így nyomul a kínai „puha erő” Magyarországon

Peking nem csak üzleti beruházásokkal hagyna nyomot a világban: a politikai törekvések útját kulturális köntösben is egyengetik. A keleti nyitás Magyarországon is fogékony e törekvésre – lássuk, mekkora a siker. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.