Javított kiadások

, / 2007.07.12., csütörtök 07:28 /

A Heti Válasz eredeti dokumentumok segítségével bizonyítja, Horn Gyula valótlanságokat állít a kádári karhatalomba való belépésének körülményeiről, de új megvilágításba kerül a rendszerváltáskori munkája is.



A múlt héten Mihail Gorbacsov szovjet exfőtitkár és Hans-Dietrich Genscher egykori német külügyminiszter a magyar baloldal krémjével együtt vigasztalta az állami nagykereszttől Sólyom László köztársasági elnök ellenállása miatt elesett Horn Gyulát. A politikus nem maradt kitüntetés nélkül: az OTP a bank által adományozható legmagasabb elismeréssel, a Fáy András-díjjal jutalmazta munkásságát. A körberajongott volt miniszterelnök az államfői feddés ellenére továbbra sem lát kivetnivalót múltjában. Német lapoknak és a magyar sajtónak adott nyilatkozataiban ismételten bizonygatja, hogy 1956- 57-ben karhatalmistaként csak a törvényes rendet védte a fosztogató csőcselékkel szemben. Horn Gyula nemcsak a pufajkások valódi szerepét ferdíti el, a volt miniszterelnök következetesen valótlanságot állít a karhatalomba való belépésének időpontját illetően is. Külügyminiszteri tevékenységének méltatásában pedig újra meg újra felmerül, hogy egyszemélyi érdeme az NDK-menekültek 1989-es kiengedése, a vasfüggöny lebontása. Az állítások ősforrása a Cölöpök című, 1991-ben megjelent visszaemlékezés, amelyben az 1994-ben miniszterelnökké választott politikus önmagának tulajdonítja a történelemformáló tetteket. Horn azonban nem egyszerűen nem bontja ki az igazság minden részletét, hanem történelmet hamisít.

BELÉPÉS A KÁDÁR-HUSZÁROKHOZ

"December 12-én hetünket, pénzügyeseket - volt szovjet ösztöndíjasokat - behívattak a pártközpontba. [Az osztályvezető] felkért bennünket, hogy ideiglenes karhatalmi szolgálatot teljesítve vállaljunk néhány hónapot a [Hunyadi János Zászlóalj] Kerepesi úti laktanyájában. Feladatunk elsősorban az volt, hogy őrizzük a fontosabb objektumokat, a dunai hidakat, és segítsünk a felbomlott közbiztonság helyreállításában. Az igenlő válasz után az osztályvezető közölte, hogy december 15-én kell jelentkeznünk a laktanyában" - idézi fel önéletírásában a politikus a budapestiek által csak Kádár-huszároknak csúfolt karhatalomhoz való csatlakozását. A pufajkásosztagba való belépésnek alapos indoka van a horni mitológiában. Eszerint a majdani politikus leküzdhetetlen vágyat érzett a közrend helyreállítására. Másrészt bátyját felkelők decemberben megölték, megcsonkították, s a holttestet a Népligetben felakasztották. Dokumentumfilmesként dolgozó testvére kegyetlen kivégzéséről azonban a korabeli források nem tesznek említést. Pedig az "ellenforradalmárok" rémtetteit a kádári propaganda előszeretettel taglalta, terjesztette. Munkahelyén, a filmgyárban úgy tudták, Horn Gézát egy szovjet katonai teherautó ütötte el.

Ráadásul a rendszerváltás előtt a többé-kevésbé titkos dokumentumokban a politikus mindig úgy nyilatkozott, 1956 novemberétől volt tagja a karhatalomnak. Így nyilvánvalóan nem személyes indítékból - bátyja halála felett érzett fájdalma és a bosszúvágy miatt - lépett a lakosság által gyűlölt pufajkások soraiba. Szerdahelyi Szabolcs, a DEPORT 56 elnöke 2002-ben írott Hiányzó cölöpök könyvében már közölt részleteket abból a tiszti szolgálati adatlapból, amelyet a politikus saját kézzel írt önéletrajzaival együtt teljes terjedelmében nyilvánosságra hozunk honlapunkon. Ezek szerint Horn Gyula 1956. november 15-étől 1957 júniusáig teljesített karhatalmi szolgálatot, s helytállásáért Munkás-Paraszt Hatalomért kitüntetésben részesült. A novemberi berukkolást erősíti egy másik forrás is. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) 1989. február 10-11. ülésén a politikus a jegyzőkönyv tanúsága szerint az alábbiakat mondta: "1956 novemberében, tehát 1956 novemberében hetedmagammal Czinege elvtársnál jártam, akkor ő volt a KB Adminisztratív Osztályának vezetője, ha jól emlékszem, megkért, hogy lépjünk be a karhatalomba, mint volt szovjet ösztöndíjasok". A hozzászólásban Horn egy szót sem ejtett a személyes motívumokról. Öt évvel később, már a Cölöpök megjelenése után sem bukkan fel a megölt báty története. A New York Timesnak 1994. augusztus 9-én adott interjúban egy másik változat szerepel. A politikus akkor éppen úgy emlékezett, diákként kényszerítették a belépésre. Ez a verzió már csak azért sem állja meg a helyét, mert Horn Gyula rosztovi főiskolai tanulmányainak 1954-es befejezése után főelőadóként kezdett dolgozni a Pénzügyminisztériumban. 1956-ban már régen maga mögött tudta iskolás éveit.

VÉRENGZÉS A NYUGATINÁL

Amikor pedig a pufajkásoknak a Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án elkövetett vérengzéséről kérdezték egy 1999-es eljárás során, Horn Gyula tanúként azzal védekezett: abban az időben még nem is volt a karhatalom tagja. Állítása szerint egyszerű kommunistaként volt ott a nevezetes "vörös zászlós" tüntetésen. Ez volt Budapesten a Kádár-kormány melletti első demonstráció. A provokáción felháborodott ellentüntetőket a karhatalom szétverte, öt tiltakozót lelőttek, és az egyik pufajkás tiszt halálosan megsebesített egy vonatra szálló, hazafelé tartó munkásasszonyt is. Horn a nyolc évvel ezelőtti eljárás során (és később is) tiszti adatlapjának novemberi szolgálatkezdést jelölő bejegyzését elírásnak minősítette. Ez azonban szinte kizárt: a kézzel írt önéletrajzban még előfordulhat tévedés, de az 1970-ből származó szolgálati adatlapot a korabeli szabályzat szerint csak egy másik tiszt jelenlétében, a vonatkozó parancsok és okmányok alapján lehetett kitölteni. A politikus arra is hivatkozott, a Hunyadi János Zászlóalj csak 1956. december 15-én kezdte meg működését, így novemberben nem is lehetett annak tagja. "Kétségkívül igaz, hogy a Hunyadi János Zászlóalj csak december 15-én alakult meg. Ám elődje, az Orbán Miklós vezette úgynevezett Orbán-csoport, hivatalos nevén az 1. Honvéd Forradalmi Ezred 6. százada már november 9-e és 18-a között felállt" - oldja fel lapunknak az ellentmondást Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Ennek a csoportnak lehetett tagja Horn Gyula, így válik értelmezhetővé a tiszti adatlapon említett november 15-i belépés. A kutató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet: semmilyen írásos dokumentum nem támasztja alá, hogy Horn Gyula karhatalmistaként részt vett volna a Nyugati pályaudvari vérengzésben - noha 1999-ben több tanú állította ennek ellenkezőjét. A politikus mindenesetre soha nem mondott önkritikus szavakat karhatalmista múltjáról.

TÉPELŐDŐ KÜLÜGYÉR

Bár Horn Gyula mindent elkövet, hogy önnön érdemének tüntesse fel az osztrák-magyar határ 1989-es megnyitását, a valóságban ő csak az egyik, s nem is feltétlenül legmeghatározóbb közreműködője volt a Németh-kormány döntésének. A politikus a történelmet már a Cölöpök című kötetében elkezdte átírni, midőn azt sugallta, hogy az ügyben ő vitte a prímet, a kormányfő csak szekundált minisztere elképzeléseihez. A könyv hemzseg a "Miklós egyetértett a dologgal", "Miklós bólogatott" típusú mondatoktól, beavat a menekültek miatt álmatlanul hánykolódó külügyér tépelődéseibe, ám hiányzik annak leírása, hogy a végső szót ki és milyen körülmények között mondta ki. Talán éppen azért, mert - lévén szó testületi, illetve a miniszterelnök hatáskörébe tartozó elhatározásról - máskülönben Horn nem tüntethetné fel magát minden németek jótevőjének. "Ön szerint elképzelhető, hogy egy ekkora döntést nem a kormányfő, hanem a külügyminisztere hoz meg?" - tette fel a kérdést a Heti Válasznak 2004. augusztus 19-én Németh Miklós. Az exminiszterelnök elmondta: az elhatározáshoz az MSZMP-nek nem sok köze volt, az az ő dolgozószobájában született meg két tanácsadója, valamint Horváth István belügyminiszter, Horn Gyula, illetve a Kulcsár Kálmán igazságügyminisztert helyettesítő államtitkár jelenlétében. A külügy a diplomáciai előkészítésben és a Szovjetunió várható reakciójának feltérképezésében szerzett érdemeket, ám a kezdeményezés és a végrehajtás nem Horn Gyula nevéhez fűződik. Annál is inkább, mivel a határőrség a Belügyminisztérium alá tartozott, így Horváth István volt abban a helyzetben, hogy utasíthassa a rendőrséget és a határőrséget a menekültek kiengedésére.

HÁROM KULCSSZEREPLŐ

Ugyancsak a belügy meghatározó szerepét jelzi, hogy amikor szeptember 10-én az első két menekült átlépte a határt, hálájukat nem Horn Gyulának, hanem Horváth Istvánnak fejezték ki. "Tisztelt Belügyminiszter Úr! A több ezer NDK-s menekült nevében ezúton szeretnénk Önnek és Önön keresztül a Magyar Népköztársaság kormányának megköszönni a menekültekkel szemben tanúsított humánus bánásmódot" - olvasható abban az eddig széles nyilvánosságot nem kapott levélben, amelyet Gabriela Schmidt és Christoph Birschaff adott át a határőrség tisztjének. Hasonló következtetésre jut Oplatka András jövő tavasszal megjelenő könyvében, melyben a Neue Zürcher Zeitung történész újságírója a határnyitás politikai és diplomáciai előtörténetét tárja fel. Kutatásai szerint Horváth István azért is megkerülhetetlen szereplő, mert az ő hatáskörébe tartoztak a rendfenntartó erők, és ha történetesen másként áll az ügyhöz, akkor meg tudta volna akadályozni a határnyitást. "Könyvemben azt állapítom meg, hogy a döntés és kivitelezés három kulcsszereplője Németh Miklós, Horváth István és Horn Gyula - ebben a sorrendben" - nyilatkozza a Heti Válasznak Oplatka. Persze még mielőtt kizárólag a pártállami vezetők nagylelkűségének tulajdonítanánk a dolgot, hozzáteszi: abban, hogy a hatalom az NDK követelése ellenére nem toloncolta ki a menekülteket, jelentős szerepet játszottak az akkor már formálódó ellenzéki erők is.

A döntés szereplői egyébként már 1989-ben összevitatkoztak. "NDK-ba a külügyminiszterünk ment, NSZKba Németh elvtárs ment. De hangsúlyozom, ezt is az elnökség együttes állásfoglalása alapján csinálta Németh elvtárs. Tehát nincs szükség itt véleményem szerint egymás között a felelősséget megosztani" - szólalt fel az MSZMP KB 1989. szeptember 25-i ülésén Nyers Rezső, mire Németh Miklós szót kért, és így pontosított: "A kormány mindkét állam vezetéséhez egyszerre kezdeményezett tárgyalásokat. Az NDK vezetése visszaüzent, hogy Honecker elvtárs betegsége, Stoph elvtárs részben betegsége, részben más irányú elfoglaltsága miatt nem tudja fogadni a magyar miniszterelnököt. Kérték, hogy a külügyminiszter utazzon. Tehát a szándék a kormány részéről, hogy mindkét német állammal kormányszinten, a legmagasabb szinten bonyolítsa és vitassa ki a kérdést, megvolt."

A keletnémetek kiengedése mellett szokás a vasfüggöny lebontását is Horn nevéhez fűzni, pedig ha valamihez, ehhez végképp nem sok köze volt. Már csak azért sem lehetett, mert az addigi külügyi államtitkárt csak 1989. május 11-én nevezték ki miniszternek, ekkor pedig már javában zajlott az elektromos határzár lebontása. Amint Kővári András volt rendőr alezredes, a Belügyminisztérium akkori helyettes sajtófőnöke a Heti Válasznak felidézi, a tárca már 1988-ban javaslatot tett az elavult, téves riasztások tömkelegét leadó jelzőrendszer felszámolására. Erre Horváth István belügyminiszter - az MSZMP Politikai Bizottságának állásfoglalása alapján - 1989 tavaszán ki is adta az utasítást, s a munkálatok május 2-án Hegyeshalomnál megkezdődtek. Az esemény hírét kétszáz újságíró röpítette világgá, mint azt a pillanatot, amikor Magyarország hozzákezd a népeket elválasztó akadály lebontásához.

MOSZKVA TUD RÓLA?

A világraszóló gesztus ellenére a helyszínen a határőrséget nem annak első embere, hanem a helyettese, Nováky Balázs képviselte, a Belügyminisztériumból pedig a legmagasabb beosztású résztvevő Kővári András volt. "Először azt gondoltuk, a felső vezetők azért maradtak távol, mert tartottak az újságírók provokatív kérdéseitől. Később jöttünk rá, hogy a valódi ok az lehetett: a bontás nem volt egyeztetve Moszkvával. A politikai vezetők úgy gondolhatták, hogyha elfajulnak a dolgok, majd ránk kenik a felelősséget" - mondja Kővári. A kísérleti bontás azonban olyan jól sikerült és olyan ütemben haladt, hogy amikor Horn Gyula június 27-én osztrák kollégájával, Alois Mockkal tárgyalva szükségét érezte, hogy legalább egy történelmi fotó erejéig kivegye részét az eseményből, alig találtak Sopron környékén vasfüggönyszakaszt. És hogy miért nem Horváth István vagy Németh Miklós nevétől hangos a nemzetközi sajtó, ha a határnyitásról esik szó, és miért Horn Gyula aratja le jószerivel az összes babért? Az egyik ok az lehet, hogy a volt belügyminiszter azóta kerüli a nyilvánosságot; a volt kormányfő pedig 2004-ben lapunkban a következő magyarázatot adta a talányra: "Az első német állami kitüntetést 1990-ben nekem ajánlották fel, én azonban udvariasan visszautasítottam, mondván, hivatalban levő miniszterelnök ne fogadjon el kitüntetést... Miután leköszöntem a kormányfői posztról, az európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökeként dolgoztam, annak etikai kódexe szerint pedig - elkerülendő a befolyásolás látszatát is - a bank vezetői nem fogadhatnak el kitüntetést. Szerényen jelzem, hogy miután 2000-ben távoztam a banktól, hamarosan megtaláltak az elismeréssel: 2001-ben megkaptam a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztjét. (...) Bár idehaza másokat érdemeiknél talán nagyobb kultusz övez, a megfelelő helyeken jegyzik a nevemet."

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.