valasz.hu/itthon/az-megvan-hogy-meleghazassag-es-migracioellenes-az-lmp-uj-elnoke-129211

http://valasz.hu/itthon/az-megvan-hogy-meleghazassag-es-migracioellenes-az-lmp-uj-elnoke-129211

Jelentés a magyarországi kapitalizmus állapotáról

Közjó és kapitalizmus

, / 2009.04.28., kedd 20:00 /

A Közjó és Kapitalizmus Intézet évről évre számot kíván vetni a magyar kapitalizmus helyzetével, s ezt egy jelentésben a közvélemény elé tárja. Az alábbiakban ennek a dokumentumnak a főbb megállapításait összegezzük.

A Közjó és Kapitalizmus Intézet olyan független, magánszemélyek által létrehozott alapítvány, melynek célközönsége azon magabíró emberek több százezer fős csoportja, akik problémáik megoldását nem elsősorban az államtól várják, hanem saját erő feszítéseik növelésétől remélik. Az intézet elő akarja segíteni, hogy Magyarországon olyan kapitalizmus alakuljon ki, melyben az egyént tudása és szorgalma alapján díjazzák, és melyben a jobb sorsúak kötelességüknek érzik az elesettek támogatását. (Az intézet munkáját hétfős kuratórium irányítja, melynek tagjai: Balázs Zoltán, Csák János, Dénes Ferenc, Gál Róbert, Kata Péter, Lantos Csaba és Urbán László.)

A jelentés első része saját, hazai és nemzetközi kutatások eredményei alapján ad áttekintést a magyarországi kapitalizmus három területéről: az értékekről, a bizalom infrastruktúrájáról és a vállalkozó-állam viszonyról. A második rész a 2008-as évre koncentrál. Összefoglalja, milyen fő tendenciák olvashatók ki a törvényhozói, bírósági, szabályozói döntések áttekintéséből. Röviden elemzi, hogy milyen hatása lehet a válságnak a kapitalizmusunkra. A mélyinterjúkra és kérdőíves felmérésre épülő vizsgálatok során kiemelt figyelmet kapott két szektor: az építő- és az élelmiszeripar.

A jóravalók csalódottsága

Az elmúlt húsz év szociológiai vizsgálatait összegezve a következő megállapítások tehetők. A magyarországi társadalom és a jó kapitalizmus értékrendje sok ponton egybevág. Az "átlag" hazai polgár tiszteli a kemény munkát, az embereket teljesítményük alapján kívánja értékelni. Nagyra becsüli a szabálykövetést, a tisztességes magatartást, a szavahihetőséget, a felelősségteljességet, a bátorságot, az önállóságot. Ugyanakkor hajlamos úgy vélni, hogy az ország és különösen a mintaadó elit nem így működik. Az érvényesülés, a siker kívánatosnak tartott - és a jó kapitalizmus értékvilágához illeszkedő - útjai és a feltételezett valóság között űr tátong. Honfitársaink többsége ezért is elégedetlen a kapitalista Magyarország állapotával, s különösen az elit teljesítményével. Társadalmi feszültségforrás, hogy az értékpreferenciákban kiemelt jelentőséggel bíró biztonságot és anyagi jólétet a magyar kapitalizmus nem tudja biztosítani. Más európai országok kapitalizmusai a társadalom tagjainak nagyobb mértékű egyetértésével, megelégedésével működnek, pedig a nálunk tapasztalható negatív tulajdonságok ott is jelen vannak. A magyar kapitalizmussal való társadalmi elégedetlenség jelentős része abból fakad, hogy azt nagyrészt nem a magyar társadalom által fontosnak tartott tisztességes érvényesülés értékei és normái jellemzik.

Vannak a hazai értékrendszernek olyan elemei is, amelyek a jó kapitalizmus polgárainak erényeivel nehezen egyeztethetők össze. Tipikus honfitársunkat kockázat- és konfliktuskerülés, rövid távú gondolkodás és biztonságvágy is jellemzi. Ezzel is magyarázható, hogy a felnőtt lakosság körében alacsony a vállalkozók megbecsülése, s inkább vágyunk egy nagy szervezet által nyújtott stabilitásra, mint vállalkozás alapítására. A vállalkozókkal szemben magasabb presztízst élvez a mások vagyonát kockáztató nagyvállalati menedzser, noha e magas presztízzsel ismét feszültségben áll a menedzserek felkészültségének és hozzáállásának nem éppen pozitív megítélése.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy az értékrangsorolások lassan és nehezen változnak: sok minden valóban a materialista és szekularizált kádári Magyarországot tükrözi ezen a téren is. Akár tetszik, akár nem, ebben semmilyen reform nem fog gyors változást előidézni. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar kapitalizmus jövőbeli medrét nagyrészt a társadalom által vallott legfontosabb értékek jelölik ki. Valószínű, hogy a belátható jövőben is a családi biztonság, a béke, a boldogság és az anyagi jólét alkotják a legfontosabb célokat a magyar társadalom nagy többségének életében.

Bizalom nélkül

Szinte mindegyik hazai és nemzetközi vizsgálat azt mutatja, hogy a magyar társadalmat erős bizalmatlanság jellemzi. Bizalmatlanok vagyunk egymással szemben: nincs igazi polgártársi viszony a magyar emberek között. Nem bízunk az állami testületekben, szervekben. Elutasítjuk a vállalkozást, nem hiszünk a vállalkozók értékteremtő szerepében. A bizalmatlanság és az egyéni felelősségvállalás mértékének csökkentése iránti vágy a hazai kapitalizmus egyik legjelentősebb problémája. Egyik napról a másikra ezeken a tapasztalati úton is kialakult vélekedéseken sem lehet jelentősen változtatni. De a bizalom és az együttműködési szándék hiánya nem ezeréves átok: a kiszámíthatóság és stabilitás erősítésére, a bizalom (lokális, közösségi és nemzeti szintű) infrastruktúrájának kiépítésére érdemes hangsúlyt helyezni a hazai kapitalizmus alakításában.

Az értékteremtés nem magányos folyamat, a gazdaságot mindenütt vevők, szállítók és más szereplők együttműködéseinek sűrű hálózata működteti. Mindez akkor működik, ha az emberek olyan dolgokat adnak egymásnak, ami többet ér annak, aki kapja, mint aki adja. S minél nagyobb értéket hoz létre egy csere, annál nagyobb a kár, amit a partnerünk okozhat. Ezért a gazdaság működésének kulcsa az együttműködő felek közötti bizalom, illetve azok az íratlan és írott közösségi szabályok, amelyek megteremtik ennek a bizalomnak az alapjait - a bizalom infrastruktúráját. Ennek hiányosságai nagyban akadályozzák a vállalkozás szabadságának kiteljesedését.

Nagyításért kattintson a képre!



Arcos kapitalizmus

A magyar gazdaságból sem hiányzik valamilyen fokú bizalom, különben nem is létezhetne. A magyar gazdaság bizalmi infrastruktúrájának alappillére azonban a személyes üzleti kapcsolatok rendszere. A korábbi jó tapasztalat, az ismerősök ajánlása a legerősebb garanciák arra, hogy egy partner betartja a megállapodásban foglaltakat. Kapitalizmusunk arcos kapitalizmus. Arcos, mivel az üzlet garanciája, hogy az érintettek ismerik egymást, vagy valaki bemutatta őket egymásnak. S kapitalizmus, mert az üzlet a fontos. Nem számít a rokonság, barátság, nem elsődleges biztosíték a rosszul teljesítővel szembeni zsarolási potenciál.

A személyes kapcsolatok felértékelődésének egyik oka, hogy az állami és a piaci intézmények csak részben kínálnak garanciákat a vállalkozások közti megállapodások betartásának biztosításához. A cégadatok nem adnak támpontot a potenciális partnerek megbízhatóságának megítéléséhez. A szerződések megsértésétől nem rettentenek el a jogi retorziók, a szerződésszegésből származó kárt bíróság, végelszámolás útján szinte lehetetlen megtéríttetni. Az intézményi garanciák hiányosságai miatt a piacon vásárolható biztosítékok (biztosítás, bankgarancia) alkalmazása sokszor drága. A reputáció megtartása más országban is komoly szerepet tölt be az üzleti bizalom megteremtésében, ám nálunk a vállalkozók szinte csak személyes hitelükre támaszkodhatnak, arcukkal pótolják az intézmények hiányosságait.

Gazdaságunk arcélére árnyékot vet, hogy a vállalkozások sikerét a teljesítmény mellett az üzleti alkuk során felmutatott erő is befolyásolja: nem elég az értékteremtő képesség, a pozíciókat meg kell tudni védeni. Ez olyan viselkedést honosít meg, ami miatt nemzetközi összehasonlításban a magyar cégek irányítói rossz főnöknek tűnnek. Ám őket nagyrészt a magyar kapitalizmus intézményrendszerének hiányosságai teszik bizalmatlanná és kevéllyé. Egy vállalkozás irányítójának fő üzleti ereje adott szava hitele és ítélőképességének helyessége. Munkájának sikere inkább múlik ezeken, mint a technológia ismeretén, a fejlesztési lehetőségek megragadásán, a jó humánpolitikán vagy a fogyasztói elismertségen.

Nem csak a gazdasági szereplők rossz megítélése az egyetlen káros következménye annak, hogy a bizalom infrastruktúrájában a piaci és állami intézmények szerepe kicsi. A személyes ismeretség elsőrendűsége miatt kockázatos és drága az ismeretlenekkel való üzleti együttműködés, azaz sok kölcsönösen előnyös együttműködés létre sem jön, s ez negatívan hat a gazdaság növekedési ütemére is. Megfelelő biztosítékok híján a hitelezők, befektetők legfontosabb szempontja nem az, hogy egy üzleti terv milyen hozammal kecsegtet, hanem az, hogy mi garantálja, hogy az ötletgazda nem tűnik el a pénzükkel. A személytelen bizalom alacsony volta miatt egy vállalkozónak vagy menedzsernek megéri kapcsolatai bővítésére és mélyítésére fordítania idejét a vállalkozás hatékonyabbá tétele, új termékek kidolgozása helyett.

Harcban az állammal

A vállalkozók alig érzik sajátjukénak az állam teremtette szabályozói környezetet. A vállalkozók 91 százaléka ért egyet azzal, hogy az adórendszer bünteti azokat, akik tisztességesen szeretnének vállalkozni, 93 százalékuk szerint a vállalkozás által befizetett adót a költségvetés rosszul használja fel.

Az állami szabályozás költsége magas és egyre növekszik. Az állami adminisztrációs terheket a nemzeti össztermék 4,5-6,7 százalékára becsülik. A Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérése szerint hazánk a nemzetközi rangsor leghátsó részén található a szabályok betartásának költségei, áttekinthetősége és a hivatalnokok részrehajlása szempontjából. Az adózás foglalkoztatásra és beruházásra gyakorolt hatása alapján a listán az utolsó előtti helyezést értük el. A magyar adórendszer működésének adminisztratív költségei főként a kisvállalkozásokat sújtják, ez náluk a nettó árbevétel 10 százaléka körül mozog.

A magyar adórendszer egyik fő problémája a kiszámíthatatlanság, a szabályok átgondolatlansága. 2006 óta vált gyakorlattá, hogy az adórendszer szabályait év közben, akár többször is módosítják. A vállalkozók az adórendszer szabályainak jelentős körét életszerűtlennek tartják, a könyvelők szerint több szabály ellentmond egymásnak, ezért maradéktalan betartásuk lehetetlen. Az adóelkerülés mértéke Magyarországon magas, de ez nem oka, hanem következménye a magyar adórendszer költségességének. Az adókerülés mértékére vonatkozó becslések a kieső adóbevételeket az adótömeg 25 százalékára becslik, a megkérdezett könyvelők szerint az adószabályok valamilyen fokú megsértése a cégek 90 százalékánál előfordul. A vállalkozások kétharmada gondolja úgy, hogy az adózás alól kibújni nem bűn, hanem kényszer.

Ráadásul az állam sem tekinti mérvadónak az adórendszer terén általa megalkotott szabályokat. Az adóhatóság gyakran formális és informális csatornákon határozza meg az elvárt adó szintjét. Az előírások életszerűtlensége a rendszer szerves részévé vált: ha a szabályokat könnyű lenne betartani, az informális adókivetés nem működhetne. A befizetett adó nagyságát leginkább a könyvelő ügyessége, csak másodsorban a cég teljesítménye, harmadsorban az APEH informális elvárásai határozzák meg. Mindez szinte lehetetlenné teszi, hogy külső befektető vagy hitelező számára átlátható legyen egy vállalkozás üzleti dokumentációja, így a magyar kis- és középvállalkozások fejlődésének egyik fő gátja az adórendszer működése. Az elmúlt években a kormány leginkább a fenyegetés eszközével próbált hozzájárulni az adórendszer kifehérítéséhez, pedig a rendszer logikájából következően a szigor fokozása zsákutca.

Az állammal való elégedetlenség túlmutat az adórendszer problémáin. A vállalkozások véleménye lesújtó a szabályozó hatóságokról, az állami források felhasználásáról, a közszereplők részrehajlásáról és a bíróságok működéséről is. Az intézetünk által kidolgozott, a közintézmények tevékenységét megítélő államműködés-index százas skálán mért 31,3-as, megdöbbentően alacsony értéke azt mutatja, hogy Magyarországon az állam működése erősen hátráltatja a vállalkozások működését, növekedését, korlátozva a köz jó előállításában betöltött szerepüket.

Rózsa Sándor állama

Ha két ember, két vállalkozás kölcsönösen előnyös együttműködési lehetőséget talál, és ezzel nem sérti más jogos érdekeit, akkor ez növeli a közjót. A kapitalizmus nem az egyén korlátozatlanságát, hanem az együttműködés szabadságát jelenti, aminek alapja a felek számára kölcsönösen előnyös elköteleződés. A kapitalizmus akkor erős, ha intézményeivel elősegíti ezeket a kölcsönösen előnyös cseréket. Az értékteremtés alapja az együttműködés, ami akkor valósul meg, ha bízhatunk abban, hogy partnerünk betartja ígéreteit. Ezt ássa alá, ha valaki más (például a kormányzat, az állam) beavatkozik a szerződéseinkbe, és lehetőséget ad valamelyik félnek, hogy ne teljesítse.

Az igazságos rend védelme nevében az állam alapvető feladata a törvények és a szerződések betartatása. A közhatalom önkényes osztogató-fosztogatóvá válik, ha nem Mátyás király, hanem Rózsa Sándor igazságát tartja iránymutatónak. Mátyás király a mesékben mindig a törvényeket, a játékszabályok betartását kérte számon. Rózsa Sándort viszont azért tartják igazságosnak, mert a szegényt, a gyengét védte a gazdaggal, az erőssel szemben, akár normák, szabályok áthágása árán is. Úgy tűnik, a magyar állam inkább ezt az igazságosságot akarja követni. A fogyasztóvédelem, a magas kamatokkal szembeni fellépés, a betétvédelem kiterjesztése és a nagy kiskereskedelmi láncok elleni állami hadüzenet révén az államapparátus az elesett fogyasztó megmentésére siető romantikus hősként lép föl.

Ez a tendencia káros, mert sok kölcsönösen előnyös megállapodást lehetetlenít el. A legális kamat maximalizálása a feketepiac felé tereli a hirtelen megszorulókat. A betétbiztosítás kiterjesztése a kisebb csődkockázatú bankok versenyelőnyét ássa alá a betétpiacon. Az állam fellépése olykor csak látszatintézkedés, sokszor betarthatatlan garanciákat ígér. Az utóbbi jóval fájdalmasabb következményekkel jár, mert sokakat ér komoly veszteség, amikor kiderül, hogy az állami védelem csak illúzió volt. Ennek példája a MÁV Biztosító ügye. Azonban nem kevésbé káros a fogyasztók, kisvállalkozók állami védelmének látszata sem, mert ez az önvédelmi mechanizmusok kiépülését, a fogyasztóvédelmi szervezetek megerősödését, a minőséggel kitűnő vállalkozások előretörését nehezíti meg. Végül ez a tendencia azért is káros, mert elvonja a figyelmet az állam fő feladatairól: arról, hogy megakadályozza a kényszer, a hazugság alkalmazását a szerződések megkötésekor; arról, hogy hatásosan lépjen fel a kölcsönösen előnyös szerződések betartásáért. Az általunk megkérdezett vállalkozók nem számítanak az államra és intézményeire megállapodásaik kikényszerítése során.

A középosztály lázadása

A tulajdon védelméért és a munka megbecsüléséért fellépő tiltakozók és akcióik a magyarországi kapitalizmus alapintézményeit érintő fontos események voltak 2008-ban. A középosztály lázadása bontakozik ki a vagyonbiztonság egyre erősebb hiányosságait el nem ismerő állami gyakorlat és a közösség értékrendjétől egyre jobban elszakadó segélyezési rendszer elleni kezdeményezésekből. Az állam sokszor szembeötlően azok ellen lép fel, akik vagyonukat féltik, illetve akik munkával, tanulással kívánnak érvényesülni. Helyeselhető, hogy a segélyezés helyébe immár a munkaviszonyt igyekeznek állítani, de a tulajdonvédelem, az iskoláztatási kötelezettség terén további sürgős teendők vannak.

A világméretű válság 2008 őszén elérte Magyarországot. Várható hatását ősz elején az egész ország alulbecsülte, a 2009. februári felmérésünk szerint a vállalkozások 11-12 százalékos nettó árbevétel-csökkenést várnak a 2009-es évtől. Reméljük, hogy a jelentős veszteségek mellett hosszabb távon nyerhetünk is valamit: a vállalkozók, a családok és az állam képesek lesznek tanulni a válságból. Ehhez a bizalom megerősítése, a megállapodásokban vállalt felelősség alóli kibújás megakadályozása vezethet, nem pedig a vállalkozás szabadságának korlátozása. Az adminisztratív tiltások, újabb szabályok (például bizonyos pénzügyi termékek forgalmazásánál) viszont ismét kiskapukat fognak nyitni, a sok szabály pedig az azok következményeire érzéketlen adminisztrációhoz vezet. Csak a felelősség és annak számonkérése teremt tiszta viszonyokat és lehetőséget a jobbra törekvőknek. A megkérdezett vállalkozások szerint a válság tisztítótűzként hathat a magyar gazdaságra. Szerintük a megbízható szövetséges, a hatékony működés, a banki kapcsolat és a megújulási képesség a túlélés legfontosabb feltételei. Pontosan ezek azok az értékek és intézmények, amelyeket a jó kapitalizmus erényeinek és erősségeinek tartunk.

Összefoglalva: az ország helyzete meginogni látszik, polgárai csalódottak, az üzletmenet intézményeit a személyes kapcsolatok pótolják. Az állam a vállalkozásokat ellenségnek tekinti, a gyengék védelmezőjének szerepében érzi jól magát. Cégeink, családjaink nemcsak a világgazdasági válság hazánkra jutó árát kénytelenek megfizetni, hanem azt is, hogy Magyarországon rossz kapitalizmus alakult ki. Az együttműködés alapjait jelentő bizalom kevés, az ezt megteremtő intézmények összessége - a bizalom infrastruktúrája - rosszul működik. Az ország polgárai és vállalkozói tisztességesen szeretnének érvényesülni, de úgy érzik, ez lehetetlen: aki sikeres, az akadálytalanul előzi a buszsávban a kocsisort, mely egyre hosszabb, mert a közlekedési lámpa nem működik.

(A jelentés és háttértanulmányai megtalálhatók az intézet honlapján: kozjoeskapitalizmus.hu)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.