valasz.hu/itthon/ki-a-zsebre-dugott-kezu-tenfergo-meg-egy-kulcsfigurat-szurtunk-ki-a-terez-koruti-videon-120582

http://valasz.hu/itthon/ki-a-zsebre-dugott-kezu-tenfergo-meg-egy-kulcsfigurat-szurtunk-ki-a-terez-koruti-videon-120582

Jupiter Habony diadalmenetében

/ 2016.02.09., kedd 17:39 /
Jupiter Habony diadalmenetében

Ez a festményes történet nem a Szépművészeti Múzeumról szól, hanem az ország magánemberéről.

Legalább másfél éve húzódó történet végére került pont, amikor ma az atlatszo.hu közzétette, hogy tényleg a Szerb utca 9. első emeleti lakásában őrizték a Szépművészeti Múzeum tíz antik festményét, amelyeket a Brand Lab Kft. kölcsönzött ki a gyűjteményből.

A festmények három hónapig voltak a híres lakásban, amelyet Kaminski Fanny édesanyja bérel az V. kerületi önkormányzattól. Kaminski Fanny Habony Árpád gyermekének anyja. A Brand Lab Kft. Jáksó László és gyermekének anyja, Halkó Gabriella közös cége, amit eredetileg Habony testvére hozott létre, Halkó neve pedig onnan lehet ismerős, hogy nemrég TV2 gazdasági és stratégiai igazgatójának nevezték ki, miután Andy Vajna átvette a csatornát. A közgyűjteményi képek tehát abban a lakásban landoltak, amely több személyes szálon kötődik Magyarország leghíresebb magánemberéhez, Habony Árpádhoz.

Antonio Diziani: Szatír tájban és Nimfa tájban

Forrás: Szépművészeti Múzeum

A történet 2014 októberében került nyilvánosságra, amikor a vs.hu megírta a furcsa kölcsönszerződés részleteit, ezek szerint a tíz antik – összesen majdnem 300 millió forintra becsült értékű – festmény 2013. december 10-től volt a cégnél, havonta képenként 15 ezer forintot (plusz áfa) fizettek érte, majd a Baán László és Halkó Gabriella által aláírt szerződést 2014. március 10-én váratlanul felbontották, pedig eredetileg jóval tovább lett volna érvényben. Azt akkor még nem lehetett tudni, hova vitték a múzeumból a képeket, csak annyit, hogy egy magánlakásban voltak, de a címet a múzeum kitakarta.

Ezt a címet perelte ki most atlatszo.hu a múzeumból, amihez egészen a Kúriáig el kellett vinni az ügyet, és hát igen, izé, ne kerteljünk, a Szerb utca 9-ről van szó. Ott voltak a képek.

Még jó, hogy visszakerültek.

Azt nem lehet csodálni, hogy a Szépművészeti Múzeum ezt a történetet nem plakátolta ki óriásmolinón a homlokzatra. Még tavaly februárban kiadtak egy sajtóközleményt, ami arról szólt, hogy minden a jogszabályoknak és a felelős gazdálkodás szabályainak megfelelően történt, „közgyűjteményi értékek sérelmének még csak a közvetett veszélye sem állt fenn”, a képek egyébként is a raktári anyaghoz tartoznak, és a múzeum hozzávetőlegesen 3000 tárgyat kölcsönöz.

De sajnos nem, az nem normális, hogy az ország legértékesebb közgyűjteményéből a Szerb utca 9-be kölcsönözzék a műtárgyakat. Van rengeteg normális kölcsönzés: múzeumok egymás között, illetve közhivatalok részére – rendszerint ingyenesen – ami a tételek zömét alkotja, és jóval ritkábban előfordulhat céges kölcsönzés is, leginkább filmforgatásra, ami plusz bevételi forrás az intézménynek.

Ami itt történt, inkább arról szólhatott, hogy vannak kérések, amelyeknek egyszerűen nem lehet ellenállni. És ettől igazán szomorú ez az eset. Mert Baán László az ország talán legjobb múzeumigazgatója, és ez a történet nem jellemző rá. Nem jellemző, de mégis megtörtént.

Nézegetem a képeket, olasz és németalföldi festők alkotásai. Szépen mutathatnak a falon, különösen az egyik, Maffeo Verona észak-itáliai mester Jupiter Ámor diadalmenetében című műve.

Maffeo de Verona: Jupiter Ámor diadalmenetében

Forrás: Szépművészeti Múzeum

Fehér paripák vontatják a szerelemistenke tüzes kerekű diadalszekerét, amit lelkesen gesztikuláló mitológiai nők vesznek körül, a szekér mellett a megbéklyózott Jupiter halad. Az istenek királyát láncra verte a pöttöm Ámor, megalázottan fordítja félre a fejét.

Ahogy a közérdek néz félre láncra verve, megalázottan az ország leghíresebb magánemberének szekere mellett gyalogolva.

Mert ez a történet nem a Szépművészeti Múzeumról szól, hanem a nem-közszereplőkről, akiknek nem lehet nemet mondani. Akik a politikusokkal ellentétben nem engedik meg azt a luxust, hogy bármiért számon kérhetőek legyenek, akik nem viselnek politikusi felelősséget, és nem tartoznak elszámolással senkinek. Akik bármikor vehetnének itáliai barokk festményt maguknak – ha már annyira szeretik a művészetet –, mégis inkább vételeznek a raktárból, ahol a köz kincseit őrzik.

Rosta

Ablonczy Bálint

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Balog Zoltán: „A migránsok áldozatok, nem szabad gyűlöletből dönteni”

„Szívesen odaírtam volna, hogy nem minden migráns terrorista vagy erőszaktevő. Ennek ellenére, ami a plakátokon áll, az tény” – mondta Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív német lapnak. Balog szerint különbséget kell tenni migráns és migráció között, Magyarország pedig nem az emberek ellen van.

Körúti robbantás: egy nyugtalanító tény, amiről nem beszélnek

Nem véletlen, ha rossz előérzetünk van a hétvégi körúti detonáció okainak felderíthetőségével kapcsolatban: Matuska Szilveszter óta alig kaptak el robbantásos merénylőt Magyarországon. A statisztika alapján ezekben az ügyekben a nyomozók borzasztó teljesítményt nyújtanak.

Kit veszítettünk Csoóri Sándorral? Hat oldalban elmondjuk

Az Óbudai temetőben tegnap utolsó útjára kísértük Csoóri Sándort. A Heti Válasz hatoldalas összeállításában barátai, küzdőtársai szavaival hajtunk fejet a 86 évesen elhunyt költő előtt, aki – szerkesztőbizottságunk tagjaként – haláláig tanácsadónk és pártfogónk maradt.

Toroczkai László a „rossz emlékű” tévéostromról, a Jobbik elvett lelkéről és román származású feleségéről

„Rossz emlék nekem a tévéostrom, ami közelről nézve egyáltalán nem volt szép” – mondja Toroczkai László, a Jobbik alelnöke, aki 2006. szeptember 18-án az MTV székháza elé hívta a Kossuth téri tömeget. Az egykori nemzeti radikális főalak, ma ásotthalmi polgármester beszél a határhelyzetről, a Jobbik elvett lelkéről és román származású feleségéről is. Interjú a friss Heti Válaszban!