valasz.hu/itthon/atadtak-a-dagalyt-dontse-el-belul-is-olyan-e-mint-kivul-galeria-122639

http://valasz.hu/itthon/atadtak-a-dagalyt-dontse-el-belul-is-olyan-e-mint-kivul-galeria-122639

Kedves Éva!

/ 2010.08.30., hétfő 11:44 /
Kedves Éva!

Szinte egy időben látott napvilágot két leveleskönyv. A címzett azonos: Haldimann Éva Svájcban élő kritikus, irodalomtörténész, a feladó két jeles magyar író: Szabó Magda és Kertész Imre.

A könyvek megszületésének érdeme egyértelműen Haldimann Éváé, aki nemcsak figyelemmel kísérte a két író munkásságát, hanem meg is őrizte, mi több, egybegyűjtve visszajuttatta a leveleiket. (Egyébként Mészöly Miklóséit is.) Hála érte, hiszen fontos kordokumentumokat kapunk kézbe, kiváló adalékok ezek a levelek az élet és életmű, az emberi karakter jobb megértéséhez.

Szabó Magda leveleit a játékos Drága Kumacs! címen tette közzé az életművet gondozó Európa Könyvkiadó négyszázötven oldalon, Kertésztől a szigorú Haldimann-levelek elnevezést kapta a Magvető könyve, amely a 2009-es német kiadást követi. Itt a levelek alig száznegyven oldalt tesznek ki, ezt több mint hetven oldal jegyzet s interjú egészíti ki.

Hogy miért bonyolódnak levelezésbe az írók Haldimann-nal? Nos, a magyar születésű, külföldön diplomát szerző Éva rendszeres szemlét ír a hetvenes évek végétől a magyar irodalomról Európa egyik legtekintélyesebb lapjába, a Neue Zürcher Zeitungba, s jó érzékkel figyel fel olyan, a hazájukban épp csak megtűrt írókra, mint Kertész Imre vagy Mészöly Miklós. És nyomon követi a Nyugaton is sikeres Szabó Magda pályáját, mi több, fordítja is az itthon az életmű kevéssé jelentős darabjának számító Katalin utcát, amelyet nemrég Európa legjobb regényének kiáltottak ki.

Kertész így fogalmaz megismerkedésük után: "talán nem is sejti, hogy a némasággal folytatott napi küzdelem közepett milyen különös ajándék számomra egy független szellem méltató érdeklődése". A későbbi Nobel-díjas Sorstalanság persze nem volt teljesen visszhangtalan. A Népszabadságban Spiró György lelkesedett érte, a Magyar Nemzetben Ács Margit írt róla nagy elismeréssel, ám a könyv valóban nem lett a közbeszéd tárgya. Márpedig a szerző, aki élete meghatározó élményét szavakba öntötte több évtizedes hallgatás, illetve pótcselekvés után ("bizony írtam én vígjátékokat is zenével... az vidám korszak volt, és jól hozott a konyhára"), úgy érzi, letett valami nagyon jelentőset az asztalra, ami egyszerre szól Auschwitzról és a Kádár-korszakról, de az "irodalmi beltenyészet" még nem készítette el azt a skatulyát, amibe idővel majd belegyömöszölhetik. Szóval Haldimann Éva elismerése a legjobbkor érkezik, és ráadásul a tekintélyes lap felkelti az író iránti érdeklődést a német nyelvterületen. (Tudjuk, az a Nobel-díj előszobája.) A rendszertelen levélváltás (van, hogy évek maradnak ki), amelyet idővel a személyes találkozások is ösztönöznek, az 1990-es években felélénkül. Éva kérdez (miért hall kizárólag panaszos hangokat az irodalom berkeiből), Kertész felel: "Tényleg megdöbbentő, hogy ha még nem is a szabadságot, de legalábbis a szabadulást itt összeomlásként élik át. Ha persze nem is tudom a pontos választ, de ne feledje, hogy itt nem járták ki a komolyság iskoláját: infantilis apafüggőségben tartották ezt az értelmiséget, hiába tudták, hogy az elébük állított mérce nem valódi mérték, mégis aszerint éltek, ez volt az egzisztenciájuk. Most a horror vacui lett rajtuk úrrá, ez a benyomásom."

Kertész Imre és Haldimann Éva

És így írja le 1990 februárjában az ország állapotát: "...még a gazdasági helyzet sem annyira katasztrofális, mint amennyire feltüntetik, az antiszemitizmussal pedig - túl a realitáson - manipulátorok folytatnak csúnya és veszélyes játékot a hatalom megszerzése érdekében. Ugyanezért keltik a kilátástalan katasztrófa hangulatát, és akarva-akaratlan aláássák vele a maradék konstruktivitást is. Tény, hogy a 40 év szörnyű erkölcsi, szellemi és anyagi helyzetbe züllesztette ezt az országot, de hogy most az embereket a maradék önbizalmuktól is megfosztják, ezt felelőtlen hatalmi játéknak tartom..." Bölcsebb, felelősségteljesebb megnyilatkozás aligha olvasható ekkoriban. De jön a választás, aztán a nyár és Csoóri Sándor Nappali holdja a Hitelben, amelynek egy rosszul megfogalmazott passzusa a haláltábort megjárt Kertészt végleg az új rendszer ellenzékévé teszi. Már nem veszi észre a manipulátorokat, antiszemitizmust észlel mindenütt, a kivándorlást fontolgatja. Közben egyre nagyobb sikere van a német nyelvterületen, könyveit nemcsak kiadják, de ünneplik is. És ekkor megkapja a berlini magyar kultúrdiplomatától, hogy ő nem a mai magyar irodalom elsőrangú képviselője. És elszakad a cérna. Innentől kezdődnek Kertész mindnyájunknak fájdalmas nyilatkozatai. Megkerülhetők lettek volna? Talán. A Haldimann-levelek 2002 novemberében zárulnak, mégpedig kivételképpen Éva levelével: "Most, mielőtt Stockholmba utaznak, meg kell írnom, hogy a Nobel-bizottság soha nem talált érdemesebbet. Ezt már pár éve megírtam a németeknek, s ha jól emlékszem, Magának is, 1997-ben, mikor korunk legnagyobb moralistájának és költőjének, Magyarország legnagyobb kortárs írójának művét az európai és emberi gondolkodás kulcsművének, katarzisnak neveztem."

Míg a Kertész-Haldimann-levelezés mintegy mellékesen foglalkozik magángondokkal, amelyek igencsak komoly megpróbáltatások elé állították az írót (felesége halála, új házasság, lakhelyváltoztatások), Szabó Magda Genfbe küldött sorai tele vannak személyes problémákkal. Míg Kertész iszonyatosan fegyelmezett és intellektuális, Szabó Magda áradóan érzelmes, játékos és csapongó. Míg Kertész személyesen ellenőrizte a kötetet, Szabó Magdának a túlvilágon kell beletörődnie keresztfia, Tasi Géza döntésébe, miszerint 165, nem a nyilvánosságnak szánt levele napvilágot lát. Amikor 1998-ban Lengyel Balázs leveleskönyvében megjelent az a tudósítás, amelyet az újholdas barátoknak küldött az esküvőjéről, Szabó Magda így fordult a barátnőjének és bizalmasának tudott Évához: "Kérlek, Kumacs, ha meghalok, nagyon nézd át a Neked írt leveleimet." Okkal kérte, hiszen végtelen magányában sok olyasmit is papírra vetett, amit a széles nyilvánosság előtt nem szívesen vállalt volna. Néhány csípős megjegyzése, elsősorban az irodalomban tevékenykedő asszonytársairól (az író- vagy költőnő megjelölést utálta) érzékenységeket sérthet. Nemes Nagy Ágnessel való régi keletű rivalizálása érthető, ám szomorú. De hogy Jókai Annát miért nem tudja elviselni, nehéz megérteni. Ahogy nem könnyű feldolgozni az újholdasok iránti érzéseit is.

Persze Szabó Magda attól lett az ezerkilencszázhetvenes évek után, túl a nyolcvanadik életévén Európa egyik legünnepeltebb írója, hogy tudott és mert is mesélni, mert tudott formátumos regényhősöket teremteni, azzal, hogy a figurák veséjébe látott és láttatott. És, ne feledjük, élete végéig kiválóan működő intellektusa végtelen érzelmességgel társult, amit szelíd iróniával igyekezett leplezni.

A hatvanas-hetvenes években körülrajongták az olvasók, aztán úgy tűnt, nem kedvez neki a világ, és mégis talpra tudott állni. Kertésszel ellentétben Szabó Magda megkötötte a maga kis írói kompromisszumait, mert élni akart. Ő tudta, mi a hallgatás. És hálás volt az 56 utáni kultúrpolitikának, Aczél Györgynek, hogy lehetővé tették, hogy amit magában hordozott, kiírhassa. Csak az vethet rá követ, aki átélte ennek az időszaknak a furcsaságait. Kertész jellemzése a rendszerváltozás körüli idők megzavarodott értelmiségeiről őrá is igaz. Nem ismerte és gyanakvással fogadta az új rendszer embereit, mert a régiekről mindent tudott. Ellenérzéseiről olykor vitriolos gúnnyal számol be Évának.

Ami a legmegkapóbb a levelekben, az a végtelen magány, amiben ez a sokat szereplő, népszerű író élt félreértett író férje, Szobotka Tibor halála után. Innen a kutyák, macskák (kumacs=kutyamacska) szeretete, akik idővel hűséges társak lettek. Kérők persze voltak, róluk őszinte derűvel számol be Évának, de igaziak nem jelentkeztek. Ha van mélyen elrejtett, élete végéig fájó titka Szabó Magdának, akkor az a meg nem született gyermek, a képzeletbeli Szobotka Virgil. A gyermek fájó hiánya csupán kétszer szakad ki Szabó Magdából. Egyébként nem beszélt róla, és nem is akart rágódni a kérdésen. Feladatai voltak: írt és rendületlenül olvasott. Klasszikusokat és kortársakat. Megindítóan szépen és őszintén fogalmazott, ha igazi tehetséggel találkozott. Temesi Ferencet például így ajánlja barátnője figyelmébe: "az író olyan, mintha elvettem volna feleségül én Esterházyt, és az író lenne a gyerekünk. Nagy tehetség a fiú. Isten segítse". Szabó Magda szívesen olvas mindent, amit elébe tesznek. Kár, hogy bizonyos művek nem kerülnek a látóterébe. Különben nem szólna enyhe ellenérzéssel bizonyos erdélyi Szilágyiról (a Kő hull apadó kútba és a Hollóidő korszakos szerzőjéről) vagy a felvidéki prózát megújító Grendelről. Amikor megkapta a Corvin-láncot, biztos érzékkel Háy Jánosnak adatott ösztöndíjat. Nyolcvanon túl is tudott rajongani a fiatal tehetségekért.

Felemás érzésekkel válunk meg Haldimann Éva két leveleskönyvétől: egyszerre volt szép és nyomasztó érzés velük lenni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.